Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-24 / 120. szám
1*53 május 21, vasárnap A liitlsisliati állami ga%(la§áglian minden dolgozó ügyévé vilit a verseny __________________________________ VíUúasúíóU héfie . — Én nem versenyezek. Minek? Ügy is annyit dolgozunk, ameny- nyi egy napból kitelik — így, vélekedtek egy néhányan az idősebbek közül a hidasháti állami gazdaságban, mikor a verseny került szóba az egyik brigádérter kezfoten. Die a fiatalok nem hagyták magukat. Vitába kezdtek az idősebbekkel, hogy nem úgy van az ma már, mint régen, ha többet dolgoznak, többet keresnek, a pénz pedig elfér mindig. — Nektek is oeak a szátok jár — mondotta valaki, — de nem mertek vállalni semmit. Ez kellett csak a lányoknak. Majd mi megmutatjuk, — határozták el. Az tán közösen megbeszélték, meghányták-vetették, milyen munkát tudnak végezni és igéreiei tellek egész évben napi normájukat átlagosan 125 százalékra teljesitik. A vállalás óta már pár hét telt el. Azóta a növényápolás is zömében megkezdődött. No, lányok most van .munka, lehet dolgozni — biztattál;; a fiatalabbakat az idősebbek. Most mutassátok meg, álljátok-e a szavatokat. Minden munkacsapat megkapta a területét' Kijelölték, hogy például ez Malmos Eszter munkacsapatának a területe lesz egész évben, ez meg a Krek ács Ieáéké és így tovább. A lányők nem ijedtek meg a munkától. A mai fiatalok olyanok, ha valamit megígérnek, azt teljesítik is. A cukorrépa másodszori kapálásában például Malmos Eszter munkacsapata napi normáját állandóan 140 százalékra teljesíti. Állják szavukat. Krekács Icáék is lehagyták versenytársukat, mert Szűcs Zsuzsikáék csak 106 s/o-ra teljesítik napi normájukat. Krekács Icáék pedig 120 százalékra. Tehát igyekezni kell és jól meg leéli fogni a kapanyelet Szűcs Zfiu- «sikáéloiak, hogy utolérjék versenytársukat. Domokos Mariskának is megvan a saját területe, igyekszik ie, hogy szégyent ne hozzon a többi fiatalokra. Napi normáját állandóan 140 százalékra teljesiti. Legutóbb a brigádértekezíeten meg is dicsérték érte. A versenyben nem maradtak le a traktorosok sem Balogh Endre, fiatal Zetoros már az évi tervét is túlteljesítette. Jenéi Lajos, — aki váltótársával, Medve Györggyel van párosversenyben — sem szégyenkezhet munkájáért. Eves terve 704 normái "hold és már 705 normál holdnak megfelelő munkát végeztek. Olasz Sándor férfi munkacsapata sem hagyja, hogy szégyenszemre lehagyják a lányok a versenyben. A szénakaszálásban napi normájukat állandóan 120 százalékra teljesitik. Hogy ki milyen eredményt ér el, azt tudja a gazdaság minden dolgozója. A brigád szállásokon versenyiáblák hirdetik, kik teljesítették adott szavukat, kiknek a tetjesitménye húzza visz- sza a munkacsapat eredményét. Külön Írják fel a traktoros brigád versenytáblájára a traktorosok teljesítményét és külön a növényter mesztési munkacsapat tagjainak eredményeit minden nap. A dolgozók által kezdeményezett munkaverseny tette tehetővé, hogy a gazdaság idejében végzi el a tavaszi növényápolást. Az ösz- szes cukorborsót már kétszer megkapálták, a 93 hold cukorrépából 50 hold másodszori kapálását is befejezték. A dugványrépát is kétszer kapálták meg. Most kezdenek hozzá a kukorica kapálásához, hogy aratásig négyszer meg tudják kapálni. De ehhez az szükséges, hogy a gazdaság vezetősége és az üzemi bizottság a szépen megindult munkaversenyt továbbszélesitse, állandóan értékeljék és az eredményeket továbbra is tudatosítsák. Lipcsei Mária. Gyorsítsuk meg a növényápolási munka ütemét Az esős időjárás nagyban elősegítet te növényeink fejlődését, növelte a várható terméseredménye* Let, de ugyan akkor kedvező volt a gyomnövények fejlődésére is. Éppen ezért igen fontos, hogy megyénkben is teljes erővel hozzálássunk a növényápolási mun- "fcák hoz Difiid **líerme!őcsoportokban, mind az egyénileg dolgozó parasztoknál. Egyik igen fontos munka most a cukorrépa egyelése. Nem mondhatjuk azt, hogy kielégítő lenne ezen a téren az eredmény, mert legjobb járásunkban, a mezőkovácsházi járásban is a cukorrépa területnek alig 50 százalékán végezték el az egyelést. Meg kell gyorsítani ezt a munkát, mert a késői egyelés 40—50 mázsával csökkentheti holdanként a terméseredményt s ez igen nagymennyiségű cukorral kevesebbet jelentene népgazdaságunknak. A cUkdfréplt figyelésének gfrőrs befejezése melleit több gondolj kell fordítani a kukorica kapálására is. Ez a munka legjobban a mezőkovácsházi és az orosházi járásokban haladt, azonban ott sem kielégítő az eredmény. Széles körben ismertetni kell azt, hogy a kukorica időben való és többszöri kapálása 3—4 mázsával növeli a terA bőséges cukorrépatermésért A végegyházi «Szabadság» tsz tagjai 22 kát. holdon, a reformá- tuskovácshází «Dózsa» tsz tagjai 20, a kaszaperi «Lenin» tsz tagjai 35 kát. holdon, a domb- egvnázi «Békeharcos» tsz tagjai 19, a dombiratosi «Előre» tsz tagjai 10 kát. holdon kétszer sa- rubolták már meg a cukorrépát, az egyelést is befejezték. A termelőszövetkezet példájára az egyénileg dolgozó parasztok is szép eredményeket értek el. Magyarbánhegyesen, Medgyes- egyházán, Nagybánhegyesen, Ke- vermesen, Kisdombegyházán és Pusztaföldváron az egyelést már 100 százalékban befejezték és a mély kapálást végzik. Szép eredményeket ért el pl. Czibula János nagybánhegyesi dolgozó, aki 800 négyszögöl répáját még május 2-ára kiegyelte és az egyelés után a mély kapálást is elvégez te. Barta János magyarbánhe gyesi dolgozó 1000 négyszögöl ré páját május 3-ra, Bessenyei Pál kevermesi dolgozó 800 négyszögöl répaterületét május 5-re, Matu- sinka Antal 4 kát. hold répaterületét május 6-ra kiegyelte és a mélykapálást is elvégezte. Ki a felelős ezért? A talaj termékenyebbé tételének egyik alapja a trágyázás. Mi a- vésztői gépállomáson még a tavaszon megsaervfeztük a trágya- hordást, szerződésben vállaltuk, hogy a szeghalmi »\ iliar&arok« tízesnél 200 vsgioin,, a »Vörös Csillag« tszosénél 200 vagon és a vésztői »Béke« tszcs-nél 150 vagon trágyát kihordunk. Erna a munkára felkészültünk és meg is kezdtük a csoportoknál, azonban a fenti csoportok a trágyahordási munkát rövid idő múlva megszüntették, azzal az indokkal, hogy nincs elegendő munkaerő. Mi próbálkoztunk nevelőm unkával, — megmagyarázva, hogy milyen fontos a terméseredményekért foíyó harohan a trágyázás, segítségül hívtuk a jutási tanácsot, a megyei tanácsot, még sem megy a munka, még a mai napig sem. Neon egyszer kiküldjük a dolgozókat a trágya- hordáshoz, de mindig azzal jönnek vissza, hogy a csoportok nem adtak hozzá embert. Az elmúlt évben is ugyan ez volt a helyzet, a trágya kihordatlan maradt, pedig a »Viharsarok« tszcs-né>l még az uradalom idejéből is maradt kb 600 vagon trágya kihordatlan. A gépállomás felelős a tervnél őszövetkezet termésátlagáért, de Ilyen körülmények között mi hiába igyekszünk, ha nem biztosítjuk a magasabb termés alapjait. Mi úgy gondoljuk, hogy ezért valaki mégis csak felelős! Sándor Imre, a vésztői gépáll, vez. agronómusa. méseredményt s nekünk nem közömbös, hogy például 100 holdról 3—4 száz mázsával többet, vagy kevesebbet takarítunk be. A Ica palás gyors elvégzése egyformán érdeke népgazdaságunknak, de dolgozó parasztjainknak is. A napraforgó kapálásnál g rnc- zőkovác^bázi,-járásban., érték, el eddig a legjobb eredményt. Egyes járásainkban azonban nem fordítanak elég gondot a növényápolásra, nem ismerték fel, hogy begyűjtési terveink teljesítése is függ ettől. A gyomai járásban például minden téren igen nagy a lemaradás, a cukorrépa- egyelést például a cukorrépaterületnek csupán kilenc százalékán végezték el. Ez arra kell, hogy figyelmeztesse a gyomai járás községi tanácsait, de magát a járási Lanácsot is, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsanak a növényápolási munkákra. Ugyanakkor a járás pártszervezeteinek is jobb munkát kell végezniük a növényápolásra való mozgósításban. Párosversennycl a szépülő jövőért Lakatos Ferenc ráérősen ballagott kint a határban. No; nem puszta időtöltés volt ez, hanem afféle »határszemle«. Vizsga szemekkel nézegette, hogy halad a »szomszédi. — Hát, ezek sem alszanak —• állapította meg elégedetten. Hiszen nem ie volna verseny az a verseny olyan »ráérős« emberekkel. Legközelebb aztán, mikor a tanáesháza felé vitt az útja, be is nézett, hogy mondja az elnöknek; — Jó lesz igyekezni, mert sarkunkra lépnek a mngyardoimb- Bgyháziak. — S hogy ezt komolyan gondolta, arról hamarosan meggyőződhetett mindenki. Még derekasabban látott a. munkához. De hogy is maradhatna el, hiszen tanácstag, — ez pedig kötelez. — Nem adjuk az első helyet — fogadkoznak erősen az egész községben Kisdombegyházán. Hát hogyne, végre elébe kerüllek MagYardombegyházénak, most már csak nem hagyják magukat. Mert őszintén szólva ea elég ritkán esik meg. Pedig régi versenytársak. Vetélkedésük majdnem egyidős a szabadságukkal. Pontosan már nem is emlékeznek rá, miben mérték össze először az erejüket, de az tény, hogy minden esztendőben felkeresik egymást a két község küldöttei ée megkötik a versenyszerződést. Komolyan is veszik. Nemcsak a versenybizottság ellenőrzi, hogy áll a másik, hanem a dolgozó parasztok is át-átmennek ellenőrzésre. Aztán ezeket a látogatásokat újabb nekirugaszkodás követi. ‘ — Most mi lettünk az elsők a növényápolásban — magyarázza nemtitkolt büszkeséggel Tapasztó eívtáis, a kisdombegyliázi tanács elnöke. És sorolja is rögtön: — A cukorrépát meg a takarmányrépát mind kiegyeítük, a napraforgónál még egy csoportban van munka az első kapálással, a kukoricának majd a felét megkapáltuk már egyszer. Egyik-másik csoportban még az »értelmiség« (értsd a könyvelőt) is kiment, kapálni. Nekrgyürközöit mind a három csoport és az ő lelkes versenyük meghozta a győzelmet a másik község felett. Meg is mondták a tanácsülésen Horváth Mihálynak meg Gál Pálnak, akik vendégségbe jöttek át az értékelésre, hogy nézlietnok most már az első hely után. Mórt nagy terveik vannak. Ki akarnak használni minden percet, ügy tervezték, négyszer* kapálnak meg mindent. Kiszámolták: a kukoricánál a négyszeri kapálás pont annyival nagyobb termést hoz, hogy az magában elég a beadásra. A többi marad szabadpiacra, meg a házi szükségletre. — Ha ti négyszer kapáltok, mi ötször — ez a magyardounbegyliáziak válasza. Mert ne gondolja senki, hegy azok az első lemaradás után búrnak, adtak a fejüket. Két hold volt egyeló’fleii a répából, hát"'ígkigy «.'fékeztek. Gát Pál még a testvérét is kihivta egyelni, hadd haladjon a munka. Virág János is igy, csinált, meg jónéhányan. A napraforgót mar egyszer megkapálták, a kukoricánál van baj. Későn vetettek, de igaz akkor aztán négyzetesen, e abban bíznak, mégis csak ruegol őzik a másik falut, mert ebben a gép is segít majd. Harci tervet is készítettek. Kiszámították a tanácsnál, hogy; öt nap alatt mennyi munkát kell elvégezniük. Ezt ellenőrzik is, És bizony, aki lemarad, az egy-kettő kint találhatja nevét a szégyen táblán, na meg a szomszédok is megmondogatják neki.,. Mosti készül a két község új értékelésre. Mindegyik erősen fogadko- zik: nem marad le. * ♦ A kisdombegyházá tanács versenytábláján apró kis színes kép van. Az egyik gyerek rajzolta, aki a múltat csak az anyja elbeszéléseiből ismeri. A kép egyik sarkára »Kisnyéki« Nyéki Katalin került »kedvenc« kutyáival, a községet körülölelő föld régi tulajdonosa. A másik sarkára a község jövőjét rajzolta a kiesig amikor már villany világit Kisdombegyházán. És ezért a jövőért harcolnak a szüleik a jó növényápolással versenyben: a másik faluval. Az élenjáró szovjet kolhozok életéből Mit jelent a Don vize a „Szikrai-kolhoznak A Veszelovszki-kerület «Szikra »-kolhozának földjén egy fiatal, magastermetű lány tömlőt emel az ideiglenes öntözőárok fölé. A következő pillanatban már palakzik a víz a búzatáblák között. Ügyesen dolgozik Alekszandra Kruzsilina, a kolhoz öntöző munkacsapatának vezetője. A munkacsapat tagjai jóval túlteljesítik a normát: háromnegyed hektár helyett 1.2, illetve másfél hektár búzavetésen végzi el az öntözést a munkacsapat egyregy tagja műszakonként. Alekszandra Kruzsilina öt évvel ezelőtt tanulta meg a szakmát. Akkoriban csak tíz hektárnyi veteményest kelöntözték egy kisteljesít- csak akkor engedjük ményű * szivattyú segít- meg a vizet, ha előzetesen ellenőriztük az öntözőárkokat és öntöző- barázdákat. Néhány adat arról, áramlik a víz: lehető- hogy mit jelent a Don vé vált 3000 hektár föld vize például a «Szikra» öntözése. Már nemcsak kolhoznak: 1951 évben gabonafélét, hanem gya- 16.4 mázsa őszibúza térségével. Hála a Lenin-csator- na öntözőrendszerének, most már bőségesen potot, kenáfot és rizst is termeszthetnek. — Az első napokban bizony nem tudtunk megbirkózni a nagymennyiségű vízzel — emlékszik vissza Kruzsilina. mett hektáronként, — 1955-ben a terv szerint 48 mázsa lesz a hektáronkénti átlagtermés. Az elmúlt évben 348 szarvasmarhája volt a hozparaszt átlagban 61 mázsa gabonát termelt; ez a szám 1955-ben már 145 mázsa lesz. — Hálával gondolunk a hős építőkre, akik valóra váltják a sztálini tervet — mondja Alekszandra Kruzsilina. —■ Szavunkat adtuk munkacsapatom tagjaival, hogy minden öntözött hektárról, minden növényfajtából az egész szovjet hazát megörvendeztető sztálini termés betakarítását biztosítjuk. A sztahanovista kolhoznak; 1955-ben 800 A víz erős sód- lesz- 1950-ben 270.500, munkára Sztálin elvtárs gyakran atszakí- 1951-ben 794 ezer rubel tanított minket. Mi pe tóttá a kis töltéseket és vo^ a kolhoz penzjöve- Jjg a Kommunista Párt elárasztotta az alacso- delme. A jövedelem és a szovjet kormány nyabban fekvő helye- 1955-ben már 3 és félhet. Az idő nagy részét millió rubelre fog emelaz öntözőbarázdák és az kedni. Jelentősen emelideiglenes öntözőárkok kedik a munka termelett öntöznie. Egyszerű javítgatására fordítót- lékenysége is. 1950-ben volt a munka, a zöld- tűk. Tanultunk a ina- a növénytermelésben gunk kúrán: most már foglalkoztatott egy kolségfcléket ágyasonként vezetésével fáradhatatlanul dolgozunk szeretett szovjet hazánk felvirágoztatásáért; biztosan haladunk az úton, amelyet Sztálin elvtárs mutatott meg nekünk.
