Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-14 / 111. szám

1953 mains II, csütörtök

5

í’LUaisaioU VLéyit

Nagy tanítónk szava nyomán

A Pamulszövő dolgozói előtt — exporftervük teljesítése érdekében — legfőbb feladat a minőségi munka megjavítása. E téren máris szép eredmények születtek. A <Zója»-brigád 97.5, a «Béke.,- brigád 96,8 százalékra teljesítette minőségi tervét, A két versenytárs, a «Kongresszusi»- és a «Kos- suth»-brigád, melyek mennyiségi tervükkel mindig az élen járták, most a minőség terén kicsit lemaradtak, de fokozzák harcukat, hogy visszaszerezzék korábbi elsőbbségüket. ,

tervben valósulnak majd meg. Megerősítette, megacélozta a Pamutszövő dolgozóit is Rákosi elvtárs beszéde.

Nem véletlen, hogy keddi termelési értekezletükön bátran, határozottan tárták fel a (munkájukban lévő hibákat és határozták

A versenyben egyébként öt sztahénovista-jelölt is

született.

i— Angusztin Katalin, Nádas Ilona, Belicai Jánosáé és Botyánszki Zsófia —t, a június elsején beinduló sztahánovista iskolán pedig —, melynek felkarolása az üzem egész Vezetőségének egyik döntő feladata —, a jó munka- módszerek még általánosabbá válnak majd. Addig is a vállalat vezetősége a minőségi munka akadályainak feltárására hibafüzeteket, minőségi-észrevételi füzeteket rendszeresíteti és intézkedési tervet dolgozott ki, részint a műszaki hiányosságok megszünleté- sére, részint a dolgozók oktatására olyan hibákkal kapcsolatban, melyek a helytelen munka- módszerekkel, például a gépek rossz beállításával kapcsolatosak.

Az oktatómunka felkarolásához jó segítséget adott Szobek elvtárs beszéde, melyet vasárnap a Pamutszövő fiataljai is meghallgattak s megértették belőle, hogy lelkesedésüket nekik is állandóvá és általánossá kell tenni. Mázán György elvtárs, DISZ-titkár, alci lelkes ifjúmunkás létére nem egyszer a «lemondás» gondolatával foglalkozott, most inkább a hibák beismerését vállalja bizonyára s a DISZ tagjai jó termelő- munkájuk mellett szervezeti életük megjavításával is segítik tovább erősíteni azt a szocialista közhangulatot, mely egyik döntő feltétele a hibák, lazaságok megszüntetésének.

A legnagyobb segítséget azonban ők is Rákosi elvtárs beszédéből kapták,

melyet üzem

Érezték, hogy hozzájuk is szól Rákosi elvtárs, hiszen köztük is vannak képviselőjelöltek, mint Urbán Ilona sztaliánovista szövőnő, vagy új értelmiségiek, mint Fajó Jánosné irodai dolgozó, köztük is számosán emlékeznek még a munkanélküliségre, mint például Gyuclia Pál kőműves. Andó Pál smisxttfő''figyelmét a dolgozó parasztság felemelkedése, nagy békeműveink ragadták meg, Dobrovolszki elvtárs az imperialista politika kétszínűségéről, Furák Mihály energiafelelős a villamosításokról, Medovarszki András, Antal László a nyolcosztályos iskola, illetve a kötelező középiskola bevezetéséről, többen a reálbérek 50 százalékos emeléséről, az árleszállításokról beszél- tok, ‘ 'TrteTyMc a-< második ötéves

családjuk körében az dolgozói is meghallgattak.

meg az igazgatóval, az üzemvezetővel közösen a hibák megszüntetésének módját. Komoly feladat hárult itt az üzemi bizottságra, a szakszervezeti bizalmiakra mind a műszaki hiányosságok gyors felszámolása, mind a dolgozók segítése, tájékoztatása terén a munka értékelésével, a bérezés megmagyarázásával, a legjobb szövők, csévelők, felvetők, irezök, befűzök, üzemfanntartók részére kitűzött céljutaknak ismertetésével kapcsolatban. E téren a munka fékezőinek kipellengérezésére

jó eszköz az üzemi faliújság

és a «Ko Lkod ács»; de nagy segítséget adhatna a kullúrcsoport is, csupán tetté kell váltani a most e téren is megszületett elhatározást.

Nem kétséges, hogy most, amikor a népnevelők harcos, de türelmes munkája révéin a Pamutszövőben is éles fegyverré válik Rákosi elv társ beszéde, —i s azzá kell válni megyénk mindek üzemében, termelőszövetkezetében és községében —, nem lesz nehéz az üzem dolgozóinál«, kommunistáinak a pártszervezet segítségével a meglévő hibákat kiküszöbölni és tovább fokozni a választási bé- keversenyt, még szilárdabb egységbe tömöríteni az üzem becsületes dolgozóit. Renecz Miklós

Százezer forintos főnyeremény...

Jó kedv, vidám nevelés hallatszik ki Békéscsabám, a Sztál inait 48 számú házból.

Váratlan öröm

A ház egyik lakóját, Sonkoly György honvéd főtörzsőrmestert és családját az a nagy öröm ért©, hogy az első békekölcsön negyedik sorsolásán 100 forintos kötvényüket húzták ki a 100 ezer forintos főnyereménnyel.

— Szolgálati úton voltam távol és ma reggel, mikor hazaérkeztem, feleségemtől, —< aki éppen munkahelyére igyekezett — tudtam meg az örömhírt. Nem akartam elhinni, bár már többször nyertünk kisebb nyereményeket. De ilyen hatalmas összegre még álmomban sem gondoltam.

Mást is nyertünk

— Azután arról beszélgettünk —■ vág szavába mosolygósarcű felesége, hogy a pénzen kívül mi mindent is nyertünk. Épülő békealkotásainkat, a földalatti gy íasútat, az épülő bányászvárost... Komlót és Sztálinvárost — mondja büszkén a 11 éves Gyuri.

— Igen — folytatja Sonkoly elvtárs — kölcsönadott forintjainkat mindenütt megtaláljuk hazánk újjáépítésében, bármerre is nézünk. Az első békekölcsönjegyzéskor ezer forintot jegyeztem.

Jegyeatem — gyermekeimre gondoltam

Azt akartam, hogy gyermekeim ne tudják meg soha sem azt a nagy nyomort, amiben én éltem gyermekkoromban. Amikor tanulás helyett a csabacsüdi Swarcz-féle uradalomban kellett dolgoznom, kora hajnaltól késő estig. Mert nagy nyomorban éltünk. Hét testvéremet is a nagy nyomor vitte ki a temetőbe. Ilyen volt az én életem, s most boldog vagyok, ha családom tervezgetéseit hallom, mert tudom, hogy nekik nemi 40 éves korukban kell gimnáziumba járni, mint nekem. Jancsi fiam, aki még csak kilenc éves ugyan, de, ha valaki megkérdezi tőle, hogy mi lesz, ba felnő, határozottan válaszolja: katonatiszt. Gyuri pedig műszerész.

Kormányunk gondoskodik...

Ők már nem lesznek tudatlanok, erről gondoskodik kormányunk is, ahogyan azt Rákosi elvtárs is elmondotta: «Kötelezővé tesszük falun a nyolc osztály elvégzését, városokban a középiskola elvégzéséi.»

Beszélgetés közben izgatottan nézik az órát. Majd ezt mondják:

— Néhány óra múlva indul a vonatunk, mert személyesen megyünk fel Budapestre a pénzért. — Arra a kérdésünkre, hogy mit fognak vásárolni a nyereményösszegből, azt a választ kapjuk:

— Még nem tudjuk. Olyan váratlanul ért mindez bennünket.

Ha visszatérünk, ezt is el tud jut mondani. i * év

______■' 1 '•* i* ■___I_^_____Li__d-i____ .'■n.i.-.-ir'-i'w If,'.. ------- -------A kaszaperi „Lenin" ísz lagjaí az első kapálással végeznek, úgy indulnak szavazni

Kaszaper büszkén viseli a

szövetkezeti község megtisztelő címét. A község dolgozó parasztjainak nagyit- 2» az őszön kezdte meg a közös gazdálkodást. Négy új terme, őesopoi't alakult. Az újonnan alakult csoportok tagjai nagy figyc.'einmal kísérik a község legnagyobb szövetkezete, a »Lenin« tsz munkáját. A »Lenin« tsz: tagjai tudjál«, hogy őket követik a többiek is, ezért példamutatóan kell doigozniok. Mikor olvasták Ghe- örgiuu-Dej Hajógyár dolgozóinak választási békeverseny felhívását, elsőnek csatlakoztak a járásban.

Háiom növénytermesztési brigád tagjai közösen megbeszélték, szám- ba vették erejüket, aztán vállalták: a búzából á tervbevett 12 mázsa- zsávai szemben 13.5 mázsát, napia forgóból 9 mázsa helyett 10.5 mázsát, 32 mázsás kukoricatermés helyett 35 mázsát, a betervezett 200 mázsás cukorrépatermés helyett 250 mázsát takarítanak be.

Néhány nap és itt van május 17. Erre a napra a »Lenin« tsz tagjai megmutatták, átlják szavukat. A szövetkezet tagjai büszkén indulnak vasárnap reggel a szövetkezet feldíszített kultúrtermébe szavazni a békére. Munkájukkal eddig is bebizonyították, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is szavaznak.

A választási békeversenyben a munkának új hősei születtek. A tsz-ben 180 tag jár ki állandóan dolgozni, ezek több része asz- 6zony. Most, a választási békever- senyben egyetlen tag sem hiányzott igazolatlanul. Ha valaki megkérdi az elnöktől, vagy a brigádvezetőtőr, hogy kik értek el legjobb eredményt a választási béke- veraenyben, minden' gondolkozás nélkül azt válaszolják: Az egész tagság! Nem fehet választani közülük, hiszen mindenki abban versenyezett; ld megy előbb dolgozni, kit talál már a felkelő nap a kukoricái öl dón, vagy a cukorrépa között.

A területet még kapálás előtt felosztották egyénekre. így mindenki érzi felelősségét területéért, hisz minden egyes tag felelős azért, hogyan teljesitik Ígéretüket. A kukoricát négyzetesen, még április 25-ig elvetették. Befejezték április 28-ra a cukorrépa saraboiását, a cirok egyelésével még a múlt héten végeztek. Most a répa egyelése van folyamatban. Van-már oiyán tag, aki az egyelé6sel végzett, de az összes tagság péntekre befejezi az 50 hold cukorrépa egye- lósét. A kukorica; napraforgó kapálása sem maradt el, a héten azzal is végeznek. Pénteken és szombaton fejezik be a 80 hold here vágását is. Minden munkával végezni akarnak 17-re, hiszen erre szavukat adták a szövetkezet kommunistái is és ők betartják szavukat. Az, aki végzett a saját területén munkájával, elmegy a másiknak segíteni, hogy egyszerre végezzenek mindennel.

A gazdag termés eléréséhez szükséges, hogy az első kapálástól legalább 10—12 napra megkezdjék a második kapálást ie. Rákosi elvtárs választási beszédében azt mondta, hogy minden egyes dolgozó, aki jól végzi el saját munkáját, a béketábor egyik harcosa. A »Lenin« tsz tagjai vállalták, hogy a választások után is tovább harcolnak jobb munkájukkal a békéért. Vállalták, bogy a kukoricát négyszer, a cukorrépát ötször kapálják meg és ezzel is szavaznak május 17 után is a Népfront programjára.

Lipcsei Mária.

Van kenyér

TJákosi elvtárs május 10-i vá- lasztói beszédében többek között ezeket mondotta:

«... a tavalyi rossz termás dacára parasztságunk lényegiben teljesitelte a beszolgáltatást és az uj aratásig biztosította közellátásunfcat.»

Tehát megyénk dolgozóinak semmi oka nem lehet aggodalomra, akiknek szükséges, biztosítva van a mindennapi kenyér. Mi az oka mégis, hogy például május 5 én Nagykamaráson sorbaálllak kenyérért ? — egy személynek 25 dekagrammot adtak s olyan hangok is hallatszottak: «Majd úgy szavazunk, ahogy enni adnak.» Hogy ezidén szűkebben van a kenyér, annak az aszály és a fagykár az oka. De népi demokráciánk, kormányunk megtette a magáét, azt senki nem okolhatja. «Ä béke nagy ügyéért dolgozunk, amikor Őrködünk a népi demokrácia roíji- den vívmánya lelett, amikor kezdünk a fegyelmezetlenség, a pazarlás ellen, a szájtátiság megnyilvánulásaival szemben» • • • «Legyünk éberek a n<spj demokrácia minden területén és lépjünk fel kíméletlenül mindazokkal szemben, akik boldogabb jövünk építését szabotálják»

— mondotta -Rákosi elvtárs. Ezzel kezünkbe adta kenyérellátásunk biztosításának kulcsát * is. Mert mi másról lehet szó a kenyérkérdésben is, mint arról, hogy az ellenség felvásárolja az arra jogos dolgozók elől a kenyeret.

J^ardoskúton például Győri Dani Sándor kulák áprilisban naponta vásárolta a kenyeret, pedig lisztje volt. Számtalan ilyen és hasonló eset van. Különböző spekuláns elemek, kulá- kok és nem lculákok egyaránt azt is megteszik, hogy amíg kenyeret vásárolnak, a saját lisztjüket, búzájukat igen magas áron eladják, hivatkozva a szabadpiacra. Vannak, akik úgy látják, hogy elég olcsó a kenyér, még takarmányozásra is. Endrődön Varjú Gergelyné, Dózsa-utcai lakos — akinek menye ku- láklány — az üzletből vásárolt kenyeret, a moslékba rakta, ami- lért 3 és fél évre ítélték el.

zokon a helyeken, ahol kenyérhiányról panaszkodnak a helyi vezetők, de a dolgozók is, elsősorban magukra vessenek. Mert ahol éberség van és nem a szájtátiság uralkodik, ott nincs sorbanállás és az ellátatlanok bármikor vásárolhatnak elegendő kenyeret. Nagykamaráson április 3-tól 9-ig például senki sem állt sorba kenyérért, pedig a község ugyanannyi kenyeret kapott, mint azelőtt. Április 8-án C. Tóth János 20 kiló kenyeret kért a boltban és-kapott is. De mindenki annyit vihetett, amennyit kért — írja egyik levelezőnk. Amikor ma Nagykamaráson kenyérhiányról panaszkodnak, csak annak tudható be: nem folyik az ellenséges elemek, spekulánsok és halmozók — tömegek előtti, legszélesebbkörű éles és nyílt leleplezése. Ebben pedig a tanács, a földművesszövetkezet, de a pártszervezet éppúgy hibás. Hiba az, hogy például Mag János magatartását nem viszik olyan széleskörű nyilvánosság elé, ahol megszégyelné magát. Akkor nem lenne népszerű azt mondania, hogy bár újig van kenyérre valója, azért mégis vásárol kenyeret, mert «szabad kenyérvásárlás van». Ugyanekkor a kutyával eteti meg.

Togos az ellátatlan dolgozók " felháborodása, amikor rendet követelnek a kenyérkérdésben. Ez azonban a dolgozók részéről sem elég. Ök ismerik, kiknek van szükségük kenyérre, tehát nevezzék meg, hozzák az egész falu tudomására a halmozók, a spekulánsok, az ellenséges elemek nevét. «Ha éhen halunk, akkor sem mondjuk meg,

kinek van lisztje és búzája és mégis vásárol kenyeret» — így vélekedik Békésen Kozma Mi- hályné, a Hargitai-utcából, Hídvégi Gáborné, a Zsilip-utcából és Ágoston Péterné Tátra-utcai lakos. Ez igen helytelen.

A dolgozó tömegek segítsége nélkül nem lehet teljesen sikeres a leleplezés, de a leleplezés kezdeményezése, napirenden tartása mégis elsősorban helyi tanácsaink feladata. Tűrhetetlen az, hogy amíg Kötegyánban 15 személyről kiderült, hogy ellátottak s akik közül egy személyt 300 forint pénzbüntetésre és egy zsák liszt elkobzására büntettek — addig a többiről a tanács jóvoltából nagy bölcsen hallgatnak és nem viszik a falu nyilvánossága elé.

Ahol mindezt nem értik meg, ahol közömbösek, vagy megalkuvók a helyi vezetők, ott ezzel segítséget nyújtanak az ellenségnek — éppen a választások idején —, hogy a népfront sorait, egységét gyengítse, a dolgozók kárát okozza. Megengedhetetlen nemcsak a tanácsoknál, de a földművesszövetkezetek, a boltok vezetőinél is, hogy csupán az elosztás érdekelje őket, ugyanekkor még csak eszük ágában sincs, hogy a helyszínen rámutassanak a halmozókra. A járási szövetkezetek szövetségének vezetői, munkatársai pedig ne irodájukban bújjanak el, mint a mezőkovácsházi járásban teszik.

pártszervezeteink pedig ne tűrjék meg a közömbösséget. A népnevelők helyi példákon magyarázzák meg a dolgozóknak: minden népfrontra leadott szavazat válasz az ellenségnek s egyben segítség ahhoz is, hogy az ellenség visszaverésével minden dolgozó számára biztosítva legyen a mindennapi kenyér. Tóth Géza