Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-27 / 122. szám

I#.»3 május 27, szerda

3

Fordítsunk nagy gondot a szénabetakarításra, tárolásra

Az elmúlt esztendő komoly feladatok elé állította állattenyésztésünk dolgozóit. Az aszályos esztendő következtében nagy nehézségeket kellett leküzdeni a sikeres átteleltetés érdekében. Az elmúlt évi tapasztalatok arra tanították meg állattenyésztési szakembereinket, dolgozóinkat, hogy a takarmányok betakarítását és tárolását a legkisebb veszteséggel kell megszervezni.

Az állattenyésztés fejlesztése teréü előírt feladatok végrehajtása megköveteli, hogy a termelő- szövetkezetek, de az állami gazdaságok is megteremtsék a takarmánybázist egyrészt a terméshozamok fokozásával, másrészt a takarmánykészletek kiegészítésére alkalmas növények felhasználásával.

A takarmányellátás tervszerű biztosítása érdekében igen fontos, hogy elkerüljük azokat a mennyiségi és minőségi veszteségeket, amelyek a takarmány nem időben és nem megfelelő módon történő betakarításából írednek. Akkor végzünk jó munkát, ha úgy dolgozunk, hogy sem a tarlón, sem a hordásnál, sem a kazalozásnál nem megy veszendőbe takarmány. Nálunk igen nagymennyiségű táplálóanyagveszteség következik be a zöld széna készítésénél. Ez nem ritkán 15—20 százalék, a pillangósoknál 20—25 százalék. Ha a széna a renden megázik, a veszteség 40—60 százalékra növekedhet. Nem nehéz kiszámítani, hogy ez igen sokat jelent az állatállomány takarmányszükségletének biztosításánál. Minél lassabban szárad a széna, ezek a veszteségek annál nagyobbak lesznek. Nagy veszteséget okoz az is, ha a széna beázik, mert így a táplálóanyagok egyrésze kilúgozódik. A pillangósoknál ehhez még hozzájárul a levél pergési vesztesége. A hosszas szárításnál csökken a zöldtakarmány «A» és «C» vitamin tartalma is. Mindezeket a veszteségeket elkerülhetjük, ha a takarmány termesztésénél és betakarításánál egyaránt alkalmazzuk a kipróbált szovjet módszereket.

A lucernaszárítást például a következő módszer szerint vég- zik: a lekaszált zöld lucernát 2— 4 órás fonnyadás után villahelyekbe rakják, majd 24 órás száradás után 350—400 kilogrammos petrencékbe. Amikor a pet- rencében lévő lucerna megszáradt, víztartalma nem több 30 százaléknál, kazlakba rakják. A kazlaknál minden 30—40 centi- méteres réteg közé száraz szalmát tesznek, hogy a szellőzés biztosítva legyen s ne legyen túlzott a felmelegedés. Kazalozás után a széna 8—10 nap múlva etethető. Az így nyert lucernaszéna zöld színű és a levélveszteség úgyszólván semmi.

A széna tárolásánál ügyeljünk arra is, hogy a kazlak ne melegedjenek be, mert ez fülledést bkozhat s rontja a minőséget.

Állattenyésztési tervünk teljesítésének egyik feltétele a takarmánybázis biztosítása. Éppen ezért állattenyésztési szakembereink egyik legfontosabb feladata, hogy minden takarmányozásra alkalmas szénafélét leka- száltassanak, s kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a letakarított szénát időben és jól tárolják. De emellett már most gondolni kell arra, hogy a betakarított takarmánnyal úgy gazdálkodjanak, hogy az állatállományunknak egész esztendőre elegendő legyen. így tudjuk teljesíteni állatfejlesztési tervünket, ellátni iparunkat a szükséges állati nyersanyagokkal.

Pataj Mihály,

megyei főállattenyésztő.

~ IDŐSZERŰ JEGYZETEK =

Törvénysértés „gyógyítása“

«1952 november 21-én a mezőgyáni földmüvesszovetkezeti terménybe- gytijtőhelyen beadtam 51 kg fekete tökmagot. Akkor azt mondta a ter- ménvfelvá'árló, hogy kedvezményes áron minden 5 kg tökmeg után 1 kg rizst kap a termeié. De bizony azóta' csak a biztatás folyik. Ha a felvásárlóhoz megyek, a terményadminjsztrátorhoz küld, az meg az-ügyvezetőhöz. Azóta mindig intézik a rizst, csak nem kaptam meg»

— írja idős Szabó József Mezőgyánból. Szerkesztőségünk — hogy segítséget nyújtson a levélírónak — megkérdezte a Terményforgalmi Vállalattól: »Jár-e a fekete tökmag után rizs és ha igen, akkor eddig miért nem adták ki?« A legegyszerűbb gondolkodású ember is azt várta volna ilyen esetben, hogy a Terményforgalmi Vállalat illetékes dolgozóinak első gondjuk lesz kideríteni : ki volt a hanyag mulasztó, ki nem tartotta be a törvényt? Ehelyett azonban a következőt válaszolták a szerkesztőségnek :

«Közöljük, hogy 5 kg tökmag után 1 kg hántolt rizs jár, azonban március 31-vel ez az akció megszűnt, igy természetes, hogy a szövetkezetnek nem áll módjában a rizst kiszolgáltatni a nevezett termelőnek.»

«Én most betartom a törvényt, tehát nagyon természetes, hogy engem semmiféle vád nem érhet» — valószínű, így vélekedtek azok, akik az említett választ aláírták a Terményforgalmi Vállalat részéről. Nem a dolgozó parasztokra, csupán sajat magukra gondoltak akkor, és számukra .ezt igen megnyugtatónak tartották. Hibát követ el valaki, mert nem tartja be a törvényt; figyelmeztetik erre és ugyanekkor sajátmaga, vagy más hibája védelmében a. törvény másik pontjának betartására hivatkozik hát már ez is elintézés ? Mire ’ó az ilyen megoldás ? Hogy a dolgozó paraszt közelebb kerüljön a nép államához? — arra nem! De arra igen, hogy akaratlanul is közelebb sodródjon a kulák- hoz és távolabb a népi demokráciától. Mi más lehet ez, mint a bürokrácia egyik formája?! Mert «megnyugtató» es «természetes» lehet egyeseknek az ilyen elintézési mód, de semmiképpen sem az idős Szabó József és azok számára, akik hasonló «jóban» részesültek már a bürokraták jóvoltából.

Szabó József, aki még most sem kapta meg a rizst, eddig már eleget nyugtalankodott. Ideje, hogy ezt most már megszűnt tessék azok, akiknek feladatuk segíteni. És az nagyon is természetes, helyénvaló lenne, hogy most már a mulasztók, a nyugtalanságot okozók nyugtalankodnának egy kissé.

TÓTH GÉZA.

VikcrLsaiaU Kept

'TtiikUd 479 átákálékd

Békéscsabán az országgyűlési képviselőjelölő gyűlésen izzott a lelkesedés, percekig zúgott az éljen és a taps. Népünk szeretett vezérét, megyénk, s benne Békése esaba első képviselőjelöltjét, Rákosi Mátyás etvtár§at ünnepelték a jelenlévők. Amint elcsendesült a lelkesedés zaja, sokan felajánlásokat tettek a választás tiszteletére. Va'ahol a. középső Széksorok egyikéről felemelkedett egy alig 30 évesnek látszó dolgozó. Röviden mondotta el érzéseit, s ugyanolyan röviden jelentette be: vállalom, hogy a választás tiszteletére 200 százalékos havi átlagteljesítményemet 400 százalékra növelem s ezév október elsejéig teljesítem ötéves tervemet.

A jelenlévők most már nemcsak szavait, hanem őt is figyelni kezdték. Akik nem ismerték, kérdően néztek egymásra: Ki lehet ez a magashomlokú, kemény arcélű ember, aki állandóan négy ember helyett akar teljesíteni, s aki több mint egy évvel előbb akarja teljesíteni ötéves tervét. Megmondotta ő a nevét és munkahelyét, de olyan halkan, hogy jóformán csak a közelében ülők hallották. Jó magam is csak úgy tudtán» meg, hogy a gyűlés végén a nagy tömegen át utónafurakodtam. Elmondotta, hogy Gergely Miklósnak hívják és hegesztő a békéscsabai Gépjavító Vállalat Tes'számú üzemében. A 400 százalékot egy szovjet hegesztési szakköny tanulmányozása révén éri el. — Az az én tudományom — mondotta olyan hangon, mintha neki semmi különösebb érdeme nem volna abban, hogy a 400 százalékot eléri.

Azóta most találkoztam vele másodszor. —Nos, elérte-e a 400 százalékot Gergely elvtárs? — érdeklődtem kíváncsian.

— Et és sikerült megtoldanom még 75 százalékkal — feleli kurtán.

— Ezek szerint október 1-re minden zökkenő nélkül teljesiti ötéves tervét.

—■ Nem akkorra, hanem előbb akarom teljesitanl. Ugyanis a választás győzelme után, mikor elértem a 475 százalékot, vállaltam, hogy augusztus 20-ra befejezem, az ötéves tervem.

Lassan, sétáivá megyünk az utcán. A kellemes napsütéses délutánon jól öltözött emberek jönnek- mennek előttünk. Gergely Miklós lakása felé tartunk, mert meg akarja mutatni tudományát, a szovjet hegesztési szaklrönyvet. — Ejha ■— szólal meg váratlanul^ s hangjából olyasmi érződik, mintha valami áthághatatlan: akadályba) ütközött volna. A vállaláskor kihagytam a számításból azt, hogy

18 napra üdülni megyek a Balaton partjára, Motyogtam valamit, hogy bizony 18 napi kiesés nem kis dolog e gondolatom ki is mondottam: biztos elhalasztja az üdülést augusztus 20 utánra.

— Dehogy halasztóm — mondja szinte önmagának. Csépíés után sok munka vár rám. Javítani kell a szántáshoz, vetéshez a gépeket. Ha kü'ídehének sem mennék akkor üdülni.

Mig a lakásához értünk, töpreng. Aztán közli is, hogy milyen «elhatározásra jutott. Június 15-én megy üdülni, vagyis jó három hét múlva,, s addig igyekszik jól megelőzni magát. Megtörtént, hogy a szériában készült traktorkuplungokat tíz perc helyett két-három perc alatt hegesztette meg. Három nap alatt mintegy 14 napi munkát végzett el, a normások 500 száza lékos teljesítményt írtak a javára. Az üdülésből kipihenten tér haza, semmi oka sincs attól félni, hogy nem teljesíti vállalását.

A szépen berendezett szobában szó esik a múltról. Eleinte csak úgy minden indulat nélkül beszél róla, mintha régi életének semmi köze sem volna az ő magas teljesítményéhez. Pedig éppen a muít- és á jelen közti óriási különbség serkenti tanulásra, fejtörésre, arra, hogy újabb és újabb munkamódszerek felkutatásával növelje százalékait. Alig volt 13 éves, amikor apja nyomorúsága miatt abba kellett hagynia a tanulást az iskolában. A miskolci öntő la jós gépgyár tulajdonosa, Sohüel és Boros kosztot és szakmát, a szakma pedig kereseti lehetőséget Ígért. Beállt hát inasnak. Vizet hordott, műhelyt takarított s folyékony vasat cipelt szakadásig. Tűrte a gumibot ütíegeket, ami egyformán és kivétel nélkül kijárt mind a tiz inasnak. Szidalmak és állandó verés közben telt el fölötte két és fél év. Még a hátralévő időt is tűrte volna, ha a »mester« egy vastag léccel végig nem vág rajta úgy, hogy a léc eltörött, s ő pedig beleesett a hűtővízbe. Akkor ott hagyta a gyárat, amely inkább egy fe-gv-enctelep'benyomását keltette. Másik műhelyben szabadult fel 1936-ban. Egy évig munka- nélkül volt. Aztán szenet lapátolt, majd katona lett és soffőr. Egy szóval mindennel foglalkozott, csak éppen a hegesztéssel a legkevesebbet.

Az elmúlt év márciusában került a Gépjavító Vállalathoz. Az akkori laza normák szerint, egy segédmunkás segítségével, 300—350 százalékot teljesített. A normarendezés után segédmunkás nélkül dolgozott. Már az első napon 250 százalékra teljesítette az új normát.

Aztán visszaesett. De a december 21-i verseny hevében újra »feltornázta« teljesítményét 260 százalékra. Mint az üzem legjobb dolgozója akkor kapta azt a szakkönyvet, amelyet az »ón tudómé nyom« nak nevez. Attól a naptól kezdve, ahogy kézhez kapta, állandóan bújta, tanulmányozta. S a tanultak alapján januárban áttért a sorosvarratu hétpálcás hegesztésre. Bokor Lajos és Zsíros János normások elhültek a magas teljesítmények láttán. Nem akarták elhinni, hogy túlhaladta a 300 százalékot is. Ismerősei is csodálkoznak mikor elmondja, hogy havonta 3000—3500 forint között váltakozik a keresete. Például május 4—0 között, vagyis öt nap alatt 9.10 forintot keresett.

Gergely Miklós azt tartja, s el is mondja mindenkinek, érdemes tanulni, érdemes jobban és mindig jobban dolgozni. Elmondja azt is, hogy soha nem merte volna álmodni, hogy egykor ilyen megbecsülésben, közszeretetben részesül, mint most. A megbecsülést nemcsak a keresete mennyiségén méri le, hanem pártunk s kormányzatunk szerető gondoskodásán. Azon, hogy munkaruhát, borkő tényt ,bőrkesztyűt, védőételt kap s azon, hogy eljönnek hozzá ta nulni a hegesztők. Például nemrégen a megye gépállomásainak 70 hegesztője egy-egy hetet töltött az üzemben és ő tanította őket, átadta n,un! a nóds e.eit. Azóta, hogy a légié őbh jö.t gépállomási hegesztő is elköszönt tőle, hiányzott neki a tanítás. S most két hónap óta munkaidő előtt és után napi két- három órán át az üzeni egyik segédmunkásának, Újvári Mihálynak igyekszik átadni a benne felgyülemlett és egyre gyülemlő tudást. Elhatározta, hogy jó szakembert nevei belőle.

Közben állandóan képezi magát. Nemrégiben Budapesten volt egy edzőtanfolyamon, s alkalmat keresett arra, hogy a Ganz Hajógyár hegesztőivel kicserélje tapasztalatait. A napi munkáján kívül eimaradhatatlanul részt vesz az üzem patrohás területén végzett népnevelő munkában, tagja a békebizottságnak. Olyan, amilyennek egy kommunistának kell lenni: szerény, szorgalmas, kutatja' az . újat, igyekszik nevelni, tanítani. ,

— Mióta tagja a pártnak ? — kérdeztem tőle búcsúzás előtt.

— Nem vagyok tagja. Jobban

mondva még nem. Most akarok oda adni az elvtársak elé, s meg kérni őket, vegyenek fel tagje löltnek. Úgy gondolom, most mái méltó leszek erre a nagy kitüntetésre. Kukk Imre.

Hatalmas érték megy tönkre

: Tejkezelőink

! a tervek túlteljesítéséért i;

| Tejbegyüjtési tervünk teljesítésé- •• | hez szükség van arra, hogy a tej-, !! ♦, tojás-, baromfi begyűjtő vállalat dől- ;;

♦ gozói* a tejkezelők jó nevelőmunkát • • | folytassanak a dolgozó parasztok :

♦ között, megismertetve velük azokat • >

♦ az előnyöket, amik a tejbeadás túl- • ■ | teljesítése után járnak. Megyénk •:

♦ tejfelvásárlói versenyre hívták egy- < j X mást a begyűjtési tervek tulteljesi- \ ’ | téiséne s igen szép eredményeket ér- \ • | tek el. Uhrin Jánösné békéscsabai, \ \ X V. kerületi tejkezelő 51 dolgozó pa- • •

♦ raszttal beszélgetett el a beadási ': X terv teljesítésének fontosságáról s :

♦ munkája eredményeként 2403 liter ; •

♦ tejjel túlteljesítették tervüket. Zele- :! X nyászki Andrásné békéscsabai, IV. ;; | kerületi tejvásárló 596 literrel teljesi- •; t tette túl felvásárlási tervét. Puszta- :; | földváron Kottán György, Békés- ;

♦ Sámsonban Rácz Sándor tejkezelők «

♦ végeztek példamutató munkát. A : I | dolgozó parasztok között végzett ;

X nevelőmunkájuk eredményeként 50), • j | illetve 420 íiter szabad tejet vásá- :

| roltak fel. ;

p ; !

Ha a békéscsabai városi tanács oktatási osztálya szeretné a gyermekeket, akkor bizonyára gondoskodott volna már arról, hogy az iskolák téli tüzelőanyagát, a rendelkezésre álló szenet a békéscsabai TÜZÉP telepéről elszállíttassa. így a jóminőségű tatai és borsodi szén nem porladna el a forró májusi napsütésben, hanem az iskolák hűvös pincéiben magmaradna a hidegebb évszakra.

Sajnos, a tanács oktatási osztálya, maga Huszár elvtárs is kényelmességből nem hajlandó megadni az iskolákra való szénelosztást a TÜZÉP-nek, erre való hivatkozással:

«Először meg kell tudni, a pénzügyi osztály hogyan áll, miben összeget biztosít az iskoláknak tüzelőre.»

így azután a 64 vagon szén két bét óta csendben porlad, romlik, várja, hogy a két osztály mikor egyezteti össze «nézeteit».

Ezzel hátráltatják a tüzelőellátás tervszerűségét, de hátráltatják a BELSPED munkáját is, mivel az aratás és cséplés idejében a szállító -eszközök nagyrésze a mezőgazdaságban lesz foglalkoztatva. Jó lenne tehát, ha mielőbb megegyeznének a tanács illetékes osztályai ebben a kérdésben is és mielőbb hozzákezdenének a szén ellátásához.

„A türelem rózsát terem44

Hej, micsoda türelme vari a békéscsabai városi tanácsnak. Eltűri, hogy a Berényi-úton lévő kerekeskút hetek óta rossz, a dolgozók nem nagy örömére, mert többszáz méterre kell így elmenni ivóvízért.

A kérdés csupán az, hogy mikor lesz hajlandó a városi tanács megjavíttatni a kutat? — Erre várnak a környéken lakó dolgozók és a Berényi-út javításán dolgozó útmunkások.