Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-24 / 120. szám
iyV5 nisi} I is 24., vasárnap UiiUaisawk fiept Olyan munkát végzünk, hogy terveiket példásan teljesítő üzemek, gondosan megmunkált, gazdag termést biztosító földek kösxöiitsék a nemzetköz! békeliareosokat Megyénk békcluarcosai nagy várakozással tekintenek a június 15-cn hazánkban, Budapesten kezdődő Béke Világtanács ülést elé. A világ békészeiéin népei vezérkarának budapesti ülése annak a harcnak az elismerését is jelenti, hogy a béke megvédéséért a magyar nép nem kímélte erejét, fáradhatatlanul küzdött a nagy szovjet nép vezetésével, a világ valamennyi békét akaró népével egy újabb pusztító háború elhárításáért. Tudatában vannak ennek megyénk dolgozói is, tudatában vannak annak, hogy a Béke Viiágtanács budapesti ülése újabb erőforrása lesz annak a világméretekben folyó küzdelemnek, mely' képes egységes erejével kicsavarni az amerikai agresszorok kezéből az újabb háború tűzcsóváját, képes arra, hogy megmentse az emberiséget egy újabb katasztrófától. Képes arra, hogy megvédje az emberek millióinak békés éleiét, biztosítva ezzel annak lehetőségét,' hogy alkotó munkával töltsék napjaikat megyénk dolgozói is, melynek során mind szebbé v álik minden dolgozó ember élete. Hazánkban, megye»'.kben minden becsületes embert, az életet szerelő emberek millióit, százezreit «nmek a tudata halja át. S a Béke Viiágtanács budapesti ülésére újabb béketetlekkel készülnek. A munka újabb eredményeivel akarják köszöntem a világ békeszerelő népei vezérkarának ülését. Ezért ült össze az orosházi békebizoltságok vagy 150 aktívája pénteken, május 29-én azt megbeszélni, hogy milyen tettekkel tudják legjoblKUí kifejezni harcos elszántságukat, békeakara- lukal. És elhatározták az orosházi békefaarcosok, hogy június 30-ig „Békehónapot“ tartanak Udvarhelyi József, az orosházi 65/2-es számú építési vállalat dolgozója tolmácsolta, hogy a vállalat Mitykő-brigádja vállalta: a Békehónap alalt az átlagos telje' sítméaiyt öt százalékkal emeli, A forgóeszközök csökkentésénél a vállalat 100 ezer forint megta- karílást ér el. A HorváLh-brigód pedig a se lej let 1,5 százalékkal csökkenti és 100 százalékos nwnő- •ógi ipunlíái YjSgez. A Gál-brigád az eddigi 105 százalékos Leljesít- mónvét 1UV Szárit lókra emeli és UK) százalékos minőségi munkát végez. Ifj. Lénárt János, az Orosházi Malom békebizoltságámak titkára elmondotta, hogy a malom az olaj felhasználását két százalékkal, a géptörésekből eredő üzenikiesést, 1952-hez viszonyítva, 50 százalékkal csökkenti és június havi tervét egy nappal hamarább befejezi. Lövci Mihály, a «Béke» tsz békebizottságának titkára a következőket mondotta: -Nem ismerünk nemesebb harcot, mint a békehareot. Mi •> a békéért munkával, államunk iránti kötelezettségeink maradéktalan teljesítésével harcolunk K-ért május 30-ig egészévi szó-I egészévi tojás-és baromíibeadá- natvto'Meunkai; június 15-igpedig |sunka.t teljesíbjük.» Szalvó Pé ter, a Mezőgazdasági Kisipari Szövetkezet békebizotlságának titkára elmondotta, hogy szövetkezetük június 15-ig féléves tervét 103 százalékra teljesíti. Keresztes Imrémé a VI. kerületiek nevében elmondja, hogy a «Békehónapban» hetenként két békegyűlést tartanak, mind több dolgozóval ismertetik a Béke Viiágtanács buda- ptesli ütésének jelentőségét. A békebizottsági aktívák megbeszélésén túl Orosházán pénteken több üzemben békeröpgy ülést tartottak a dolgozók, melyeken számos felajánlás történt a Béke Világtanács budapesti ülése tiszteletére. A békebi- zoltsági aktívaülés a dolgozók kezdeményezése alapján az alábbi vállalást tette: «Mi, Orosháza város békeharcosai a június 15-én Budapesten összeülő. Béke Világta- nács ülése tiszteletére elhatároztuk: olyan munkát végzünk, hogy terveiket példásan teljesítő üzemek, gondosan megmunkált, gazdag termést biztosító földek köszöntsék a hazánkban megjelenő nemzetközi békehareosokat. Ezzel bizonyítjuk, hogy «a mi hazánk a béke országa, a mi népünk a béke népe». Ennek érdekében elhatároztuk, hogy június 30-ig •Békehónapot» tartunk és a következőket valósítjuk meg: Városunk 16 üzeme és kisipari szövetkezete félévi A négyzetesen vetett kukoricát június 30-ig háromszor, a sorosan vetettet kétszer, a napraforgót szintén kétszer megkapáljuk s a bevetett terület 10 százalékán alkalmazzuk június 30-ig a pólfccpoixást. A cukorrépát egyelés után kétszer megkapáljuk. A gépállomás tavaszi növényápotási tervét 160 százalékra teljesíti, a cséplőgépeket május 25-re, az erőgépeket és egyéb munkagépeket június 8-ra kijavítja. Félévi begyűjtési tervünket június 20-ig 100 százalékra teljesítjük, ezen belül a sarkadi dolgozó parasztok felhívásához csatlakozva szénabeadási kötelezettségünknek június 20-ig 100 százalékig eleget leszünk. E feladatok végrehajtása érdekében a «Békehónap» alalt minden békebizottság három-három kisgyőlést tart a tömegszervezetek segítségével. Éspedig június 20-ig kettőt-kettőt, június 20-30. között pedig egyet- egyet. Június 15—20. között, a Béke Viiágtanács ülésén elhangzott beszédekről kiadott közleményeket csoportosan felolvassuk, valamint rádióhallgatási szervezünk meg. A kisgv üléseken kul túrcsoportok és rigm us-brigádok és részívesznek. A munkaverseny szélesítése érdekében a mezőgaz5. tervét határidő előtt hat nappal, június 24-ig teljesíti. dasági szocialista szektorok dolII*irt aI József városi pártbiz. t. h. Bors Mihály Városi Tanács ein. h. Szappanos Ferencié városi MNDSZ-titkár. gozóival, egyénileg dolgozó parasztokkal és háziasszonyokkal békevédelmi szerződéseket kötünk. A békevédelmi szerződésekben lett felajánlások teljesítésének serkentésére kultúrcsopor- tokkal, rigmus-brigádokkal köszöntjük azokat, akik példásan teljesítik fogadalmukat. Készülünk továbbá három vándorzászlót, amelyet hetenként a legjobb eredményt elérő tszcs-nek, üzemnek és kerületnek juttatunk oda. A gádorosi békebizottságok felhívásához való csat|6. lakozásunkban vállallak alapján továbbszélesítjük a levélírási mozgalmat és új békebizotlságok alakítását. A «Békehónap» alatt megvalósítjuk, hogy minden utcában, minden tszcs-lx'ii (nagyobb brigádonként is) minden üzemben műhelyreszciiként és műszakonként a békebizotlságok tevékeny munkát fejtsenek ki. Az újonnan alakuló békebizottságok- íbla s a régiekbe is bevonjuk azo» kát a becsületes dolgozókat, akik eddig távol tartották magukat a békemozgalom tói. Felhívjuk megyénk városainak és községeinek békeharcosait,, hogy csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz. A választási békeverseny lendületének továbbfejlesztésével tegyük hazánkat még szilárdabb bástyájává a nemzetközi békefrontnak. : r, m Ács Pál városi BB ein.. Szatmári György városi DISZ-titkár. Bikád! János városi MSZT-titkár. «Állami Délszlávnyelvű Általános Iskola» hirdeti a felirat magyar és délszláv nyelven. A jókora, sárgára meszelt épületet csend öleli körül. A tantermekben folyik a tanítás. A nyolcadik osztályosok éppen írásbeli vizsgafeladatot oldanak meg délszláv nyelvből és irodalomból. Pandurovics György igazgató órára készül a napsütésben fürdő udvaron. Több mint két évtizede tanít ebben az iskolában. Az iskola életéről, a délszláv gyermekek jelenéről, jövőjéről folytatott beszélgetésünket a múlttal kezdi. Mivel is kezdhetné? Hi- «zen azt akarja, hogy mindenki élesen lássa azt a hatalmas fejlődést, amit Battonyán a dél- ezlávnyelvű oktatás is elért. — A felszabadulásig két tanerős felekezeti iskola volt ez — magyarázza. — Azelőtt is tanítottuk a délszláv nyelvet. De milyen tanterv szerint, milyen tankönyvekből és körülmények között? A főtan tárgy a biblia volt. Emellett a hiányos ismereteket 1888-ban, 1892-ben és 1907-ben kiadott, idejétmúlta tankönyvekből tanítottunk. Nem nehéz elképzelni ezek után, hogy milyen «tudással» kerültek ki a dolgozók gyermekei az életbe ebből a hatosztályos iskolából. Innen egyetlen út sem vezetett a délszláv dolgozók gyermekei számára a továbbtanulás felé. Ahány elemit elvégeztek g amilyen kevés tudást merítettek, azzal maradtak életük véNefnzetíségí oktatás hazánkban és a títoísta Jugoszláviában géig. A délszláv iskolában folyó tanítás az államosításkor változott meg és fejlődik azóta nap- ról-napra kormán vza lünk gondoskodása, segítsége nyomán. Pártunk, kormányzatunk olyan jogokat és lehetőségeket biztosít a délszláv dolgozói? és gyermekeik számára is, emilyenekről még a legmerészebbek sem mertek álmodni. Dehogy merte volna gondolni nyolc évvel ezelőtt pl. Peják Jánosné, hogy idősebbik fia honvédtiszt lesz s hogy kisebbik fia gimnáziumban tanul Budapesten, saját anyanyelvén és hogy orvos, lesz belőle. És a többi szülő, akiknek gyermekei — számszerűit hatan — mint tanítók kerültek ki a pedagógiai főiskola délszláv fakultásáról. Három délszláv fiatal óvónői képesítést szerzett. Jelenleg pedig tizenketten tanulnak anyanyelvükön a gimnáziumban és a tanítóképzőben. Az általános iskola nyolcadik osztályát most végző 18 tanuló közül tizenhármán tanulnak tovább. Közülük hatan, vagy heten minden bizonnyal jelesen vizsgáznak évvégén. Olyan tanulók ők, akikben a szülők gyermekkorukban hiába várt örömeiket, vágyaikat látják megvalósulni. Rosu Tra- jánné, Kopcsák Péterné, Peják Jánosné s a többi délszláv szülő meghatott örömmel mondották el már számos ízben Hurgai Jánosné délszláv tanítónőnek és másoknak, hogy összehasonlíthntat- lanabbul jobb most gyermekeik élete, mint az övéké volt. Az ő gyermekeiket már nem hajtja a nyomorúság, a nélkülözés a ku- lákok karmai közé, nincsenek kitéve a testüket nyű vő robotnál« zsenge korukban. Tanulhatnak. Biztos, boldog jövő vár rájuk. Azt már természetesnek veszik, hogy ebben az országban megbecsülik., szeretik és segítik a dél - szláv dolgozókat, természetesnek veszik, hogy senki sem rója bűnül nekik azt •— mint a múltban —, hogy délszlávok. Sőt, ha valaki arra ragadtatná magát, hogy gátolja őket a tanulásban, anyanyelvűk és kultúrájuk fejlesztésében, megbüntetnék, mint a törvény megszegőjét. Ebben az országban a nép törvénye, az alkotmány mindenki számára egyenlően biztosítja a jogot a tanuláshoz, művelődéshez s bármilyen életpályához. Ezek után nézzük meg néhány példa tükrében, milven jogot biztosít a nemzetiségi dolgozók s általában a jugoszláv dolgozók gyermekeinek a Tito-banda. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy csak a nyomorhoz, kényszermunkához, éhséghez van joguk. Ezt a tényt mind gyakrabban kénytelenek elismerni a titóista lapok is. A teljes igazságot azonban a «Nasa No vine» című lapból, a magyarországi délszlávok lapjából tudjuk meg, amelyben a hazánkban élő jugoszláv emigránsok hiteles írásai jelennek meg arról a barbarizmusról, amit az ifjúság, az egész jugoszláv nép ellen elkövetnek a titóista hóhérok. A lap közli azt az egész világ által ismert tényt, hogy a Titó-kormány Jugoszlávia évi költségvetésének csak 0.7 százalékát fordítja «közoktatásra». Ezzel szemben az évi költségvetés 78.6 százalékét háborús célokra, fegyverkezésre. A gyermekek tízezrével hagyják el az iskolákat. Jórészt azért, mert nincsenek tanítók, jórészt szüleik nyomora miatt s másrészt azért, mert a titóisták bezárják az iskolákat, kaszárnyákká alakítják át. Boszniában, Hercegovinában és Horvátországban az iskolaköteles gyermekek 40 százaléka már nem tanul. A sorsuk az, amiben a magyar fiatalok is vergődtek még tíz évvel ezelőtt. Húzzák az igát a titóisták által dédelgetett kulákoknál, vagy pedig elhurcolták őket kényszermunkára. A Tiló-banda felrúgott minden emberi jogot. Lábbal tiporja a dolgozók érdekeit. S mindezt azért teszi, hogy híven megszolgálja a dollárt, amit gazdájától, az amerikai imperialistáktól kap. A hatalomtipró titóisták lakáj- kilétére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a még be nem zárt iskolákban teljesen eltörölték a nemzetiségiek anyanyelvi oktatását. Milyen a sorsuk a tanároknak? Nagyrésziikct, akik nem értenek egyet a barbarizmussal, elhurcolták, másrészüknek meg nincs lehetőségük a tanításra. A jugoszláv pedagógusok életére jellemző az, amit egy Jugoszláviában élő tanár elmondott: «Bégen nem ismerem, hogyan lehet éhség és félelem nélkül élni.» Hosszú oldalakon lehetne még sorolni a hasonló példák sokaságát. De ezek is elegendőek arra, hogy a hazánkban élő nemzetiségi dolgozók és velük együtt minden dolgozó párhuzamot vonjon az itteni és a jugoszláviai élet között Elegendők a fenti példák arra, hogy mélységes felháborodást váltsanak kr minden becsületes dolgozóból a titóista gonosztevők ellen s hogy a napok minden órájában jól végzett munkánkkal, kötelességeink teljesítésével, ellenségeink ellen vívott szakadatlan harccal győzelemre segítsük a jugoszláv nép szabadságharcát. Kukk Imre
