Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-17 / 114. szám

Éljen a munkásság, parasztság, értelmiség testvéri szövetsége: a Magyar Függetlenségi Népfront! A lovsabba béke» alkotó munkára szstvaz sík értelmiség* Hogy békében dolgozhassak, családommal együtt a Népfrontra szavazok Történelmünk folyamán még soha nem sorakozott ilyen meg­bonthatatlan egységben urnák elé a magyar nép, mint ahogyan ma sorakozik fel. Ennek a pár­tunk teremtette egységnek az egész népünk által megbecsült és tisztelt része a magyar ér­telmiség. Az értelmiség, a négy évvel ezelőtti választáson is a munkásokkal, parasztokkal együtt a- függetlenségi népfrontra, az ország gazdasági és kulturális fel- emelkedésére adta szavazatát. Bár akkor még az értelmisé gek közül sokan — mint ahogy má­jus 10-én Rákosi elvtárs mon­dotta — még-tétováztak és két­kedéssel nézték hatalmas ország­átalakító terveinket. A napok, évek múltával a tervek valósággá vájtak a párt útmutatása nagyszerű munkásosztályunk és dolgozó pa­rasztságunk kezei nyomán. S e két nagy erős szövetséges építő munkájának lendülete magával ragadta a tervező asztalok, a ko­mért régen egyeseknek építettek palotákat, nyaialókat, gyárakat. Most az egész népnek építenek s egy-egy alkotó* elkészülése alkal­mával egész népünk arcán csillan fel a boldog mosoly. A népet sze­rető orvosok a múltban fájdal­mat éreztek, mikor a kórházból kiengedték a beteget, mert tud­ták, hogy munkanélküliség, nyo­mor, nélkülözés vár rájuk, az, ami jórészt betegségük okozója volt. Hány meg hány tanító szí­vét szorította a fájdalom, mikor tehetséges, fogékony tanítványé kénytelen volt kanásznak menni, mert szülei nem voltak képesek, hogy taníttassák s ők, a neve­lők nem tudtak kiverekedni szá­mukra egy fillérnyi ösztöndíjat sem a nép elnyomóitól. Gyűlöl­ködő és megvető pillantások, megjegyzések kísérték végig az üzemekben a műszaki és a föl­deken a mezőgazdasági szakem­bereket, mert a dolgozók a tő­kések hajcsárét látták bennük. Mindez ma már a múlté. A mérnök, a technikus, az orvos, a mezőgazdász, az agro- és zoó- teehnikus együtt dolgozik, együtt hók, bányák, a kutató- és ren­delőintézetek, az építkezések, üze­mek, az iskolák, egyetemek értel­miségét. A négy év óta elért eredmé­nyeink' tegész népünk előtt vi­tathatatlanul a néphez hű régi és az azóta felnőtt új értelmiség eredméhyei is. Alkotó munkájuk, harcuk évről-évre olyan megbe­csülésben részesült, amiről a Horthy' időkben megalázott, hát­térbe szorított és munka nélkül tengődő értelmiségiek legmeré­szebbjei sem mertek volna ál­modni. Végzett munkájuk sze­rinti jó megélhetésük van, Kos- suth-díjat és egyéb kitüntetése­ket kaptak népünk, államától. Az elmúlt négy év alatt sok­kal több vált valóra abból a terv­ből, amire dolgozó népünk, köz­tük az értelmiség is szavazott a 49-es választáson. Joggal mond­hatjuk, hogy az 1949 óta eltelt napok mindegyike a nehéz har­cok, küzdelmek és gyakran ví­vódások ellenére is telítve volt örömmel az értelmiség számára is. tervez, újít és kivitelez a mun­kásokkal, a parasztokkal. A ne­velők és a szülők szorosan együtt működve nevelik gyermekeinket. Örömmel mondta a szeghalmi ál­talános gimnázium igazgatója, hogy milyen nagy mértékben emelkedett az általános tanul­mányi színvonal, — csaknem ki­vétel nélkül olyan tanulókat vet­tünk fel a gimnázium két első osztályába, akik jelesek, jóren- dűek. — Dr. Lohr Gyula, a szarvasi,csecsemővédő intézet ér­demes orvosa is örömmel mon­dotta el: — növekszik az egész­ségvédelmi intézmények száma s sokkal műveltebb emberekkel van dolga, mint tíz évvel ezelőtt. Ezek a példák csak elenyésző részei annak a megváltozott élet­nek, amely arra késztet minden értelmiségit, régit és újat, hogy a függetlenségi népfrontra, olyan képviselőjelöltekre adják szava­zataikat, akik között egyfor­mán megtaláljuk a munkásokat, dolgozó parasztokaj, értelmiségie­ket. Olyan képviselőjelöltekre adják le szavazatukat, akik ar­ra vannak hivatva, hogy törvény­be iktassák a népfront nagysze­rű programmját, a további bé­kés építő és alkotó munkát. Ar­ra adják szavazatukat, hogy a jövőben is ezer és ezer értelmiség bontakoztathassa ki tehetségét olyan alkotások megvalósításán, amelyek egy évtizeddel ezelőtt még képzeletünkben sem merül­hettek fel. Arra szavaznak, hogy a városokban a pedagógusok az­zal a tudattal taníthassanak a jö­vőben: egyetlen tanulónak sem kallódik el a tehetsége, mert kö­telezően el kell, hogy végezzék a középiskolát. Az orvosok arra, hogy mind egészségesebb embe­reket, gyermekeket lássanak ma­guk körül, akiket esetleges meg­betegedésükkor a modern gyógy­kezelési technika minden vívmá­nyával felszerelt intézményekben ápolhatnak és adhatnak vissza a termelőmunkának. A még foko­zottabb gépesítésre, az öntöző- művekre, az erdősítésre, az ered­ményesebb állattenyésztésre sza­vaznak azok az értelmiségiek, akik eddig is ezeknek a céloknak a megvalósításán fáradoztak, pártunk, egész dolgozó népünk támogatása és megbecsülése köz­ben. A függetlenségi népfront nagy távlatokat nyitó programmja az élet, a fejlődés, a béke, az al­kotó munka programmja. Ilyen programmra szavazni nemcsak öröm és büszkeség, hanem igaz hazafiakhoz méltó cselekedet is. . i. v;) Kukk Imre. Ünnepség az „Új Világ“ ölödül évfordulóján A Magyar Újságírók Országos Szövetségében csütörtökön este ünnepséget rendeztek az «Uj Vi­lág» megjelenésének ötödik év­fordulója alkalmából. Mihályfi Ernő népművelési mi­niszterhelyettes, a MUOSZ elnöke köszöntötte az ötéves «Uj Vi­lág »-ot. Ezután V. Z. Kuzmenko, a VOJCSZ magy arországi meg­bízottja méltatta a Ipp munká­ját. Az üdvözlésekre Sarló Sán­dor, az «Uj Világ» felelős szer­kesztője válaszolt. Soha nem érezték az értelmiségiek azt az örömet, amit most, __ (Mezőkovácsházi járási tudósítónktól.) medgyeseg) házi Révész. András dolgozd paraszt házában kisgyűlésre jöttek össze a szomszédok. Sok minden esziikbe jutott a Lenkei-utra lakosainak, hiszen maga Révész And­rás is a múltban a «mezőhegyest királyi ménesbirtok» sommása volt, ahol kora hajnaltól késő estig dolgozott, hogy a szűkös be­tevő falatot megkeresse családjának. És állandóan hallgatni kel­lett neki is a botosispán embert megalázó szavait. S, ahogy a többi dolgozónak, neki is a felszabadulás óta változott meg az élete. Házat építtetett 1949-ben, melyben villany világít és rá­dió szól. Azóta ruhához, cipőhöz, kerékpárt is vásárolt már. De a többi mecTgyesegyházi dolgozó sincs kitéve annak, hogy könyö­rögjön a kulákoknál munkáért, saját földjén gazdálkodik s a bo­tos ispán, ordítozásai helyett a moziban hallgathat ja az új élet épí­tőinek szavait, vagy a falu könyvtárába mehet és olvashat a sza­bad haza hőseiről. kisgyűlésen szó esett a hibákról is. Sinka Mihály né ar­ról beszélt: miért nem kapnak a csecsemők tejét a tejesarnokban ? Nekem három családom van és kellene. — Volna itt tej — mondja Révész Andrásné , csak az a baj, akinek tehene vau, az nem igyekszik a tejbeadással. Azokat pedig, akik összevásárolják a dolgozók elől a tejet, a tojást és elfekclézik, le kell leplezni nekünk, asszonyoknak. Ezek a közös­séggel nem törődnek. Nem törődnek azzal, jut-e a gyerekeknek tej, vagy pedig nem. Sok készlettel rendelkeznek s ugyanakkor még ők lázílanak. — Hát bizony így van ez — fűzi tovább a szót Sinkáné dol­gozó parasztasszony. Nekünk te kell leplezni azokat, akik félre akarnak vezetni bennünket, szembe akarnak állítani kormom mk- kal, amely a tavalyi aszály ellenére is biztosította újig az ellátást. Már 11 óra felé jár az idő, még mindig beszélgetnek. A választásra terelődik a szó, a második ötéves tervre. •— Bizony, nagy dolog ez — mondják többen, ezt kell törvénybe iktatni az új országgyűlésnek. Erre kell nekünk szavazni má­jus ,17-én. Aki ezt a szép jövőt akarja, az örömmel adja szavaza­tát a népfrontra. — így is van — mondja Révészné. — Én is azt akarom, azt, hogy családom még szebben járjon. Békében dolgozhassak, ezért családommal együtt a népfrontra szavazok. Készen áUnak a szavazóhelyiségek a választásra Az ország valamennyi közsé­gében és városában a tanácsok végreli aj tó bizottsága i a választá­sokra való felkészülés során lel­kes előkészítő munkát végeztek annak érdekében, hogy a szava­zóhelyiségek május 17-én a sza­vazópolgárok rendelkezésére áll­janak. A szavazó helyiségek kijelölése után biztosították azok berende­zését, az urnákat és a szavazó­fülkéket. A szavazóhelyiségeket gondo­san feldíszítették. Lenin, Sztá­lin és Rákosi elv társak képei, virágok és szőnyegek hirdetik, hogy a dolgozók nagy ünnepnek tekintik e napot, amelyen hitet tesznek új ötéves tervünk és a szocializmus építése mellett. " A szavazás zavartalan lebonyo­lítása érdekében1 az1’tiüóí só'tenni­valókat is, elvégezték a szavazat­szedő bizottságok. Szombaton délután átvették a nyomtatványo­kat; szavazólapokat, újból átta­nulmányozlak a szavazással kap­csolatos tudnivalókat és jói fel­készültek arra, hogy á törvé­nyesség betartását, a választás za­vartalanságát mindenütt biztosít­sák. A választók milliói mindenütt készen állanak a nagy napra, bogy eleget tehessenek hazafias kötelességüknek és gyakorolhas­sák az alkotmányban biztosított jogukat. így lesz dús élet a sziken... Szarvason az öntözéses ku­tató munkát Thessedik Sámuel kezdte meg 170 évvel ezelőtt. Nagy küzdelmet folytatott már akkor a szakszerű földműve­lésért. Ő volt hazánkban az első sziktalajjavító. Az Alföld agyagtalaján elsőnek honosít tóttá meg az akácfát, a here és^ takarm ányfüvek termesz tésévet is eredményesen kísérletezett. Tanítani akarta a népet, saját erejéből megalapította s egy ideig fenntartotta az első me- ' zőgazdasági szakiskolát. Éppen, mert haladó volt, a főpapság és a földesurak szem­ben álltak Thessedikkel. 1896- ban Karácsonyi «Békés várme­gye története» című könyvében így ír Thessedikről: «Minden­kitől elhagyatva, nyomorúság­ban és szegénységben halt meg.» A régi, reakciós rendszer a tudományos kutatást nem támogatta. A múlt közoktatása, csupán egy mezőgazdasági is­kolát tartott fenn Szarvason, abban is a földesurak, a kulá- kok elkényeztetett csemetéit ta­nították meg arra, hogyan kell a dolgozó nép verejtékének1 gyümölcsét eldorbézolni. A felszabadulás után, ötéves tervünkben vált és válik mind­jobban valóra Thessedik Sá- mául álma. Hazánkban korlát­lan lehetőség nyílt a mezőgaz­dasági tudományos kutatómun­ka előtt. Megalakult Szarvason az öntözéses és talajjavító ku­tatóintézet. Valóságos kincses­tárává vélt ez a tudományos termelési módszerek alkalma­zásának. Bikazug több mint ezer holdján, de Kunhegyesen, Ecsegfalván, Kofpáncson, az or­szág különböző részein folyik a kísérleti munka. A gazda­ság 49 kutatója több mint 4b ezer kisparcellán kísérletezi ki, hogy melyik füvesvetésforgó válik be legjobban a különféle talajokon. Laboratóriumi vizs­gálattal állapítják meg, milyen marad a tál aj szerkezet egyes növények után. Ugyanígy fi­gyelik meg, hogy a különféle növényféleségek, hogyan* rea­gálnak az öntözésre, a trágyá­zásra. A szarvasi mezőgazdasági technikum tanulói megismer­kednek a fejlett öntözési mód­szerekkel, a szovjet rendszerű, barázdás, permetező és alag- esőrendszerű öntözéssel. A Ku­tatóintézetben a Szovjetunió mezőgazdasági tudományos ku­tató munkájának gazdag ta­pasztalatait hasznosítják. Ötéves tervünk eddigi évei­ben többmiilió forintos beru­házást kapott az intézet. A gazdaság modem laboratóriu­mi és gépi felszereléssel lett ellátva. Most építették megJÜb ezer forint beruházással a 10 holdas halastavat, amelyben sokezer hold rizstelep részére tenyésztik a halállományt. Most még széltől fedett árokban ne­velik hazánk új növényét: a citromot. Mindezek megvalósítására csak • szabad országban, a felszabadult dolgozók képesek. Hazánk területén, mintegy egymillió holdaE tesznek ki a terméketlen, vagy igen gyenge termőképességű szikesek. Öt­éves tervünkben .30 ezer holdat javítunk meg meszeléssel, vagy sárgaföld terítéssel. Laborató­riumi vizsgálat előzi meg itt is a munka megkezdését. Régeb­ben kézierővel, árokrendszerű digözással folytatták ezt a munkát, ma ötéves tervünk modern kotrógépeket adott eh­hez is. A közelmúltban pedig a Szovjetunió sietett segítségünk­re; korszerű földgyalugépeket adott, amelyek egyszerre vég­zik el a kitermelés, az elszállí­tás éis a terítés munkáját. A kutatóintézetnek, a kísér­leti gazdaság egész munkájá­nak szinte koronája» a 66 hol­das arborétum. A többezer fa­féleség között az egész világ növényeit, a havasok és a for" ró égőv sziklás és mocsaras tá­jainak különleges faféleségeit isi megtaláljuk. A múltban Bőlza gróf egyedüli szórakozását szolgálta. Ma a dolgozó nép tulajdona! Igen nagy jelentő­séggel bír erdősítésemig orszá­gunk fásítási tervének teljesíté­sében. Ezenkívül ezrek keresik fel évente az arborétumot, hogy gyönyörködjenek a természet szépségeiben. A tudományos kutatómunka, a szarvasi kísérleti gazdaság ma ötéves tervünk célkitűzése­inek Rregvalósításáért van. A ki- kísérletezett módszereket a gya­korlatban egyetemeirrk, közép­iskoláink tanulói, tangazdasá­gaink, állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink vezeLői, dolgozói ismerik meg s alkal­mazzák a munkában, hogy mi­nél többet tudjunk termeim. Második ötéves tervünk távla­tai, ragyogó jövőok, nagy fel­adatokat szabnak a mezőgaz­daság dolgozói elé is: emelni kell a terméshozamot. Ettől is függ dolgozó népünk jóléte, életszínvonalunk növekedése, Pártunk, kormányunk ehhez a kutatóintézetek, kísérleti gaz­daságok létesítésével minden segítséget megad. Farkas Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom