Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-10 / 108. szám

Vi!ág proletárjai egyesüljetek! r Éljen győzelmeink szervezője: a Magyar Dolgozók Pórija! Éljen népünk bölcs vezére, a béke első magyar harcosa, Rákosi Mátyás! AZ M D P BÉKÉSI Í E G Y E 1 PÁ RT B 1 z 6 TT S . .ífr-' '- ; • AC 7 Á N AK LÁMA "il 1953 MÁJUS 10., VASÁRNAP Ára SO fillér IX. ÉVFOLYAM, 108. SZÁM I. Rákosi ©Ívtárs megyénk első je« leltje. Nekünk jutott az a megtisz­teltetés, hogy szavazatunkat arra a férfira adhatjuk, akit az ©gésa or­szág első jelöltjének, érdekei és tö­rekvései első képviselőjének tekint. Nekünk jutott az az öröm, hogy a választáson közvetlenül is kifejez­hetjük bizalmunkat és szM etet lm­jáét a haza legnagyobb fia, Sztálin legjobb magyar tanítványa, a bélffi- barc kimagasló bőse, Rákosi elvtaro iránt. _ A munkások első jelöltje: Rákosi elvtárs, mert *ő az a férfi, aki nagy pártunk élón harcolva széttörte a tőkés kizsákmányolás bilincsét, ő az, aki a hajdani sötét gyárait homlokzatára tűzbe a szabad munka b emberhez méltó elet vörös csilla­gát, ő az, aid a széttört láncok vasából szocialista nagyipart s mun­káshatalmat kovácsolt. A parasztok első jelöltje: Rákos1 ©Ívtárs, a munkások és jjarasztok szövetségének nagy szervezője, mert |az ő nevéhez fűződik mindaz, ami a falu évszázados álmaiból valóra Ivált s ami ma a szemünk láttára bontakozik ki: hogy a volt grófi föld azé, aki megműveli, hogy a gyötrelméé földműves robotot mind­inkább felváltják a traktorok és gépek ezrei s hogy nyiladozik boldog paraszti jövendő a termelő- szüvetkezetek széles határain. _ ' Az értelmiség első jelöltje: Rá­kosi elvtárs, mert orvos, mérnök,! tanító, művész és' tudós elsősorban neki köszönheti, hogy valóban a szellemi alkotómunka megbecsült embere lett,- akinek értelme, tu­dása és tehetsége előtt végtelen a tér, nyitott a púivá. Rákosi elvtárs’ a legnagyobb ma­gyar hazafi, honvédetek, tisztjeink és tábornokaink első jelöltje; benn© tisztelik legelső példaképüket ifjú­ink; benne bíznak legjobban, őt jelölték .elsőnek asszonyaink és lá­nyaink, mert soha senki még nem tett ennyit a nők igazi egyenjogú­ságáért és felszabadulásáért. A rab múltban ő volt a remény ja falu s a város peremén, a sza­bad jelenben ő minden győzelmünk hadvezére s a beláthatatlan távlatú nemzeti fetemelkedés záloga. Ezért mondotta róla Gerő elvtárs: «Rá­kosi és a párt —• egy! Rákosi és a magyar munkásosztály — egy! Rákosi és a magyar nép — egy!» Ezért mindannyiunk első jelöltje Rákosi Mátyás. II. Harcos kommunista élete négy évtized magyar történelmének min­den je'entős eseményével elválaszt­hatatlanul összefügg. Ott vau a *KMP alapítói s ott a dicsőséges Magyar Tanácsköztársa­ság vezetői, népbiztosai és legfet- eőbh vörös parancsnokai között. Salgótarján... itt adta fényes ta­nújelét nemcsak katonai tehetségé­in.©’r, nagy szervezőképességének, sze­mélyes bátorságának, hanem min­denekelőtt annak, hogy a kommu­nisták a baza függetlenségének lag- odaadóbb és legkövetkezetesebb ve­del mezői. 1924-ben a Horthy-fasizmus dü­höngő terrorja közepette újjászer­vezi a reménység pártj át, a Kom­munista Pártot. Árulás, provokáció » fasiszták fogságába juttatta. Csak­nem tizenhat súlyos év következett börtönökben, bitó árnyékában, ügyé­szek és vérbírék karmáiban, öt tárgyalás és tizenhat börtönév min­den órájában harcolt — és sohasem Rákosi Mátyás önmagáért. A «vádlott» — vádolt! Megsemmisítő bírálatot mondott az ellenforradalom rendszeréről, a jobb­oldali szociáldemokraták árulásáról, szenvedélyes szavakkal hirdette a szovjet rendszer igazságát és pro- grammot adott — ő, a sznionyoa fegyőrök közt álló rab — felrajzolta a jövő horizont­jára a munkás- osztály1 győzelme­inek, a nép felsza­badulásának újját­1940-ben a Szov­jetunió, Sztálin elvtárs közbelépé­se, amelyet az egész világ mun- kásainak szolida­ritása támogatott, megmentette a magyar népnek Rákosi elvtárs drága életét. S ő pihenő nélkül küz­dött tovább, A háború alatt ma­gyar hadifoglyok ezreit nevelte de­mokratikus haza­fivá .s a Kessuth- rádióban újra meg újra felcsendült az ő nyugodt, mégis szenvedé­lyes hangja, mely mint Szabó Pál írja emlékezését en — «túlnőtt min­denféle zavaró mesterkedésen és beteharsogott a magyár égbe, a magyar falvak ir­datlan rengetegé­be : emberek, a rablóknak, becsteleneknek és tolva­joknak ne Irigyjetek! Tartsátok még magatokat emberek, mert útban van az igazság!» TJtban volt. • A szovjet embe­rek, akik megnyitották az ő bör­tönének ajtaját — szétzúzták a magyar fasizmus egész börtönál- lamát. Nép és vezére ismét talál­kozott. A debreceni nagygyűlésen Rákosi Mátyás a szakad magyar népnek meghirdeti a kommunisták jelszavát: «Föld, kenyér, szabad­ság!» s rövidesen valóra válik az évszázados álom: az új honfog­lalás. Azon a kiállításon, amely képek­ben és dokumentumokban mutatta meg Rákos.i elvtárs harcos életét, az utolsó termek képei az új orszá­got, hazánk fejlődésének dokumen­tumait tárták a látogatók elé. Ha­talmas, modem üzemek, egyetemek, gépek és boldog emberek képei.. Romok . helyén virágzó étet, urak országából a nép országa ... Igen, ez Rákosi elvtárs új arcképe! A leg­hívebb és a legteljesebb. Ezernyi részletből, ezernyi vonásból van ösz- szebéve ez a kép. Egy vonása An­gyalföld: itt jelentette be a jó fo­rintot, nem engedte, hogy az inflá­ciós nyonror csantkeze torkónragad- j a a magyar forradalmat. Csepel: útnak indul a hároméves terv, Kecs­kemét: utat mutat a jómódú pa­raszti élet, a közös gazdálkodás felé. Pártunk ereje, Rákosi elvtárs éber­sége és, bölcseség© leplezi le és, zúzza szót népünk ellenségeit. Ahogy hazánk felemelkedésének minden boldog állomása, úgy a re­akció feletti minden nagy győzel­münk is egy-egy vonás az ő arc­életének történetéből, ISI. Szinte szállóigévé vált a nép kö­zött: «Amit Rákosi elvtárs, amit a kommunisták ígérnek, azt meg is tartják», — ezért van mélységes hitele pártunk politikájának, «A következő láncszem» — Rákosi elvtárs isméit, sokszor tanulmányo­zott cikkének cím© ez. Amikor írta: az elméleti színvonal emelés© volt a következő láncszem, amelyet a to­vábbi fejlődéshez, új győzelmek ki­vívásához meg kellett ragadnunk. S ahogyan akkor, úgy népünk küz­delmének minden szakaszában meg­találta és biztos kézzel megragadta a fejlődés mindenkori lánc-szemét. Ennek köszönhető, hegy hihetetle­nül gyors fejlődésünk- «fokozatosan, nagy megrázkódtatások nélkül ment végbe, nem járt pusztításokkal, vér­ontással». — Rákosi elvtárs írja ezt és hozzáteszi, hogy <©z a viszony­lag békés fejlődés nagy vonzóerő a felszabadulásukért küzdő népekre és osztályokra.» A legendássá vált nagyszerű kommunista jelszavak — mint «Föl­det vissza nem adunk!», «Fizessenek a gazdagok!», «Ki a nép. ellensé­geivel a koalícióból!», «Tiéd az or­szág, magadnak éprhed!» .. . — min­dig az egyszerű emberek milliói­nak helyeslésével találkoztak. A nép meggyőzése, megnyerés!© —1 tanítja Rákosi ©Ívtárs. ■—= ez pártunk po­litikájának alapja, s aki ezt nem érti meg, az a párt szerepét nem érti. Különös nyomatékkai -lépett fel Rákosi el vtárs minden olyan eset­ben, amikor a párt egyes funkcio­náriusai sértették meg ezt a politi­kát: «Ahol elhara­pódzók az önelé­gültség, az elbi­zakodottság, az á szellem, hogy elég erősek vagyunk ©gyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó töme­gek támogatására, ott rögtön megla­zul és később el­vész a párt és a tömegek egészsé­ges kapcsolata, pártunk elszige­telődik a dolgozd néptől. A kommu­nista öntudat^, szerény munkása pártjának, osztá­lyának, , dolgozó népének. Ez sike­reink titka.» Hála Rákosi elvtárs vezetésé­nek, pártunk 8 év óiá egyre job­ban megerősödve kerül ki minden küzdelemből. Ez a párt a mártírok és hősök, az épí­tők és magvetők pártja, mély hi­báival mindig bát­ran szembenéz, mely a tömegek élén ezer csatában megveri© az el­lenséget, ezer ve­szélyben megvéd- ságát, mely 1945 óta a súlyos nehézségek hegyeit mozdította el útunkból, — ez a párt, Rákosi Mátyás pártja a biz­tosítéka annak, hogy a lehető leg­rövidebb úton, a tehető legkeve­sebb nehézséggel jutunk el a szo­cializmusba. IV. Újságban láttuk a képét, amint fiatal honvédeknek mutatja, hogyan kell fedezéket építeni, amint öreg parasztoknak magyarázza a kuko­rica mesterséges beporzásának elő­nyeit, tudósok, filmművészek és bányászok szinte ámulva mesélik, mennyi mesterségbeli tanácsot kap­tak tőle. Rákosi olvtára — szinte mindenhez ért.., Szuhakállóban a föld alatt, a legnehezebb pillanat­ban megszólalt a telefon, Rákosi elvtárs meleg, bizakodó, jólismert hangja csendült fel a készülékből. Egy fiatal író könyvén még alig Száradt meg a nyomdafesték, ami­kor Rákosi elvtárs telefonon fel­hívta az egyik irodalmi folyóirat szerkesztőjét: foglalkozzanak a könyvvel, ■ tehetséges ember mun­kája. Nem hiába érzi népünk, hogy Rákosi efvtárs ott van mindenütt, tud mindenről, szüntelenül őrködik az egyszerű emberek mindennapi gondjai, bajai fölött. A gondoskodás az emberről, ez a sztálini- vonás elválaszthatatlan sa­játja Rákosi elvtárs egyéniségének is. Ezért ad mélységes erőt és bi­zalmat, amikor feltárja előttünk a »növekedés ‘nehézségeit«, amikora dolgozó nép okos gyülekezete előtt nyíltan, mint ember az emberhez beszél bajainkról, hibáinkról, 6 ki. jelöli á módot a nehézségek Le­győzésére. Ezért értik ma már milliók ebben az országban: áldo­zatot vállalni, harcolni a nehézsé­gek ellen— annyit jelent,,mint sa­ját boldogságunk útját egyengetni. Ezért értik s teszik magukévá egy­re szélesebb tömegek a szocia­lista humanizmusnak azt az elvét: a nép szeretet© elválaszthatatlan az ellenség kérlelhetetlen gyűlöletétől, a liajlithatatlan keménységtől. Ahogy Rákosi elvtárs szereti a népet, olyan forró szeretettel öve­zi a nép is az ő alakját. Amikor üzemek munkásai, termelőszövetke­zetek parasztjai új sikereket arat­nak a munka frontján, első szavuk hozzá szól, hogy örüljön ő is velük együtt. Uj népdalainknak 5 az első hőse, neki kíván a daloló nép boldogságot, rózsákkal hintett utat, jó egészséget, hosszú életet. Egy vidéki gyűlésen évekkel ezelőtt egy idős parasztasszony nem tudta át­adni a neki szánt ajándékot, a tej­jel sütött friss kalácsot. Már elin­dult a vonat Pest felé s az idős asszony utána futott, hogy az abla­kon át mégis odaadhassa.. . Me­zőkövesdi asszonyok az ő születés­napjára kés.zit©tték a legszebb hím­zéseket, ügyes juhász- és bányász­kezek fából, szénből neki farag­ták a legszebb szobrocskákat.Sze- retotüket véstek, szivüket hímezték az ajándékokra... Rákosi elvtár6 a magyar nép első jelöltje. De nemcsak mi ma­gyarok, — az egész világ ismeri és tiszteli Rákosi Mátyást, Sztálin nagyszerű tanítványát, a népek ba- rátságának és a bélre ügyének fá­radhatatlan harcosát. A magyar népi demokrácia iránti nemzetközi bi­zalomban és megbecsülésben nem kis része van annak, hogy Rákosi elvtársat úgy ismeri a világ, mint az internacionalizmus egyik pél­daképét, mint a Szovjetunió ren­díthetetlen hívét és hű barátját, mint a sztálini békepolitika nagy haroosát. S ez a hűség egyben Rákosi elv- társ munkájának, pártunk és né­pünk harcainak legnagyobb erő­forrása. »Mi, magyar kommunisták — mondotta Rákosi elvtárs — ered­ményeinket és Bittereinket elsősor­ban annak köszönhetjük, hogy ma­gyar viszonyokra tadjuk alkalmaz­ni a lenini-sztálini tanokat, külö­nösen ezeknek a tanoknak aat a részét, amely minden kommunistá­nak alapelvévó teszi, hogy a pro­letárnemzetköziséget jól össze tudja kötni az igazi hazafisággal. Mi megtanultuk a nagy Szovjetunió Bolsevik Pártjának példájából, hogy a legjobb munka a proletár- nemzetköziség, az emberi halad áa érdekében, ha saját hazánk dolgozp népének érdekeit jól védjük és dia­dalra visszük«. Erre a diadalra vezet bennün­ket Rákosi elvtárs. Mindig előre, új győzelmek, új sikerek felé. Mindig magasabbra — a jóiét, a kultúra ée boldogság olyan fokára, amilyenről a rab Magyarország népe még csak nem is álmodott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom