Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-31 / 126. szám

IS>53 ini’,5us 31, vasárnap ViUaisawk Héyic A Békéscsabai Téglagyár dolgosói ígérik: a harmadik negyedév végére behozzák lemaradásukat A Békéscsabai Téglagyár dol­gozói alaposan elmaradtak ter­vük teljesítésével. Ez év elejétől május 20-ig esedékes tervüknek csak egyrészét tudták megvaló­sítani, így 2 millió 600 ezer ége­tett téglával maradtak adósai népgazdaságunknak. A gyár ve­iétől számos, intézkedést hoztak munkájuk megjavítására. De nem jutottak el a problé­mák megoldásáig. «Feszített a terv» — állapították meg végül is nem egyszer. Közben a dol­gozók egyre jobb és jobb ered­ményeket értek el, legutóbb a vá­lasztási békeversenyben és ma is. A munkások és műszakiak együt­tes erőfeszítése eredményeként a nyersgyártásban május 17-ig be­hozták lemaradásukat, büszkén jelentették: «terven felül 360.000 nyers téglát gyártottunk!» Szélesítsék * a jó tapasztalatokat A választási békeverseny ideje alatt szerzett tapasztalatok nagy segítséget adtak ezután a gyár vezetőinek és dolgozóinak ahhoz, hogy tervük mielőbbi teljesítésé­vel induljanak harcba. Az utóbbi hetekben sokat javítottak mun­kájukon. Érezhető volt az, hogy a pártszervezet kommunistái Bzembeszálltak most mar a sírán- kozókkal, a hitetlenkedőkkel, ép­pen a Megyei Pártbizottság se­gítsége révén. Kezdhetjük azzal, hogy javítottak a munka meg­szervezésén. Különösen tapasz­talható ez a szállításnál. Négy nap óta nincs kocsiállás. Lénye­gesen javult a termelés a munka jobb megszervezése által a nyers- gyártásnál, de nem eléggé az ége- tesíá®. iNftgy .eredmény az is, hogy I egyes'«tövébe £§k, — mint Prósz István elvtárs — rendszeresen megbeszélik a dolgozókkal az égetés problémáit, buzdítják az elmaradókat. Megmagyarázzák nekik, milyen kárt okoznak rossz eredményeikkel saját maguknak is és az üzemüknek is. Az ered­mény nem marad el azért sem, mert a művezetők állandóan tart­ják $ kapcsolatot a pártszerve­zettel és az üb-vel. — Nekünk kell példát mutatni abban, hogyan használjuk ki ke­mencéinket — mondotta Prosz elvtárs szerdán délután, amikor a lemaradás behozását tárgyal­ták —, ezért vállaljuk, hogy ter­ven felül június hónapban — és azután minden hónapban —- 300 ezer nagyszilárdságú téglával töb­bet égetünk ki, .mint amennyit tervünk előír. Nagy feladat ez. Már pedig, ha ő megígérte, akkor ez úgy is lesz. Annál is inkább, mivel a brigád tagjai is Ígéretet tettek erre. Más­képpen láttak munkájukhoz, mint ezelőtt. Még azok a dolgozók is, akik régebben elleneztek egy-egy új kezdeményezést, most értékes javaslatokat tettek, mint Valyuch Mihály is: — Rakjunk az ötvenhármas cserép közé két sor helyett három sor téglát. — Kipróbálták, ha­vonta 50.000 darabbal növeke­dik az égetett tégla mennyisége. És ilyen javaslatok egymásután születnek. A lemaradás behozá­sáért folyó lelkesedés felhívta a műszaki dolgozók figyelmét- arra, hogy «le kell menni a kemen­cékhez». Nem lehet papíron meg­oldani, vagy száraz intézkedések­kel helyrehozni a hibákat. Legfontosabb feladatnak tekintsék a népnevelést A termelés további növelése ér­dekében egyik legfontosabb fel­adat, hogy a pártszervezet se­gítse elő a termelést jó népne­velőmunkával. Ezt mintegy más­fél hónappal ezelőtt a Megyei Pártbizottság határozati javaslat­ban állapította meg a pártszer­vezetnek. Azonban ebből igen ke­veset valósítottak meg. Nem ér­tik, hogy a terv, a felajánlás sorsát elsősorban a dolgozók ere­je, lelkesedése dönti el. Ezt mu­tatja az is, hogy nem tartják meg rendszeresen a pártcsoport- bizalmiértekezleteket. Ilyen for­mán a pártcsoport nem ismeri a dolgozók problémáit, de nem jutnak el a párthatározatok sem a párttagokhoz. A termelés alparanesnokai a művezetők A pártszervezet részéről nem kielégítő a foglalkozás a műsza­kiakkal. Nem ellenőrzik munká­jukat. Ebből adódott, hogy a vál­lalat fődiszpécsere május elején javasolta, válogassák. külön a nagyszilárdságú téglákat és azt csak 26-án valósították meg. Ez­zel a jelentős javaslattal maguk a vezetők is tisztában vannak, mégsem harcoltak annak megva­lósításáért. Elfekszenek így a kü­lönböző újítások és kezdeménye­zések. Vontatottan halad azok be­vezetése. Döntő része van ennek abban, hogy 2 millió 600 ezer égetett téglával maradtak ezidáig adósak népgazdaságunknak. Be­igazolódott az is, számos műve­zető nem ismeri a miniszterta­nács határozatát a művezetők jo­gairól és kötelességeiről. így akad olyan művezető és csoportvezető az üzemben, aki nem követeli meg a jobb munkát a dolgozók­tól, mint a Il-es telepen Dohá­nyos Judit és Vasas Eál. Mások megjágy számítanak: «Megy majd a munka magától», s nem kere­sik fel a dolgozókat munkahe­lyükön, mint ahogy ezt teszi he­tek óta Baranyai József mérnök. Ne féljen az üb. a versenynyilvánosságtól nincs kulcs ? Nem. A versenynyil­vánosság szüneteléséért az üb fe­lelős. Változtassanak tehát mi­előbb ezen. Ezt elvárják tőlüjc a dolgozók. Várjuk az ígéret teljesítését örvendetes jelenség az üzem­ben, hogy a dolgozók lelkesedése magukkal ragadta a műszakiakat, akik ma mindjobban keresik a kapcsolatot velük. Május 27-én a pártszervezet, az üzemi bizottság, a műszakiak a legjobb dolgozók bevonásával megbeszélték a le­maradás megszüntetését. A meg­beszélésen a dolgozók javaslatai | alapján vállalták, hogy júniusban Virágzó gesztenye- hozta édesanyja a így van ez már ha- | 350 ezer, a következő hónapok­fák, bodzafák, tágas, bölcsődébe, ahol kor- zánkban, hála a dicső | kan 7j0 ,ezcr darab égetett teg napfényes, tiszta ud- szerű konyha, állan- Szovjetuniónak, nagy j la'Tal gyártanak többet^ havonta, var, homokjátszóka s dó hideg-melegvizes pártunknak, szere- | vigyázva az áruk minőségére. Ez­egy gyönyörű új böl- fürdőszoba, szerető tett Rákosi elvtár- ~ 1 JÍ1 ----­csődé köszöntötte Bé- gondoskodás varta ot sünknak. késcsaba IV. kerüle- is. Külön helyiségben * tében, az Urszinyi «tevékenykednek» a A városi tanács ve­Andor - utcában a csecsemők, a tipegők, zetősége szombaton gyermekhét s a Bé- a kisóvodások, akik reggel adta át rendel­ke Világtanács tiszte- selypes hangjukon tetésének az új böl­dolgozó szü- már ezt énekelgetik: csődét, melyet a Bé­Komoly'hiányosságok vaunak a szakszervezet munkájában a ver­senynyilvánosság terén, mert a brigádtáblák ugyan megvannak, azonban egyetlen egy sincs ve­zetve. Olyan kifogásokat hoznak fel, melyet saját maguk sem hisz­nek el: — Elhordják a krétát, mivel írjunk?! — mondják. Vájjon ak­kor a hangoshíradón keresztül miért nem dicsérik meg az élen­járókat és miért nem bírálják meg a lemaradókat. Talán oda meg nem lehet bemenni, mert ^»»»*»»4t»»****»***»*»***»***»**^>»»**»***»**»*»»»**********************\ Jancsikák, Patikák palotába zel a harmadik negyedév végére ■ • behozzák lemaradásukat. leiére a 0 _ _ lök gyermekeit. Hej, «Gyertek lányok, öl- ke Világtanács egyik­micsoda vidám zene- tözzünk fel fehérbe, lelkes békeharcos asz- bona töltötte meg vigyünk rózsát Rá- szonyának nevéről már az első nap ezt kosi elvtárs elébe.» szeretnének elnevezni az új gyermekkas- Jánszkyné, Andrá- a dolgozók. Ancsin télyt! Van is miért: síné, Kosznainé, Kál- Pálné vezető gondozó­játékok, könnyű és mánné, Nádasné, Va- nő ígéretet tett az el- meleg ruhácskák kö- lentinyiné, Hrabov- nökasszonynak, hogy zött válogathatnak az szkiné, Bielikné, — a legjobb tudásuk sze* apróságok, Selmeczi bölcsőde egész sze- rint dolgoznak majd Klárika, Kovács Ág- mélyzete lázas búz- és úgy gondozzák a nes, Berecz Zolika, gósággal jár-kel az új kicsinyeket, mint sa- Nádas Jancsika, a két gyermekotthonban és játjulcat. Ezután a Maday gyerek, Sülé ápolják, gondozzák, bölcsőde személyzete Bandika és a többi etetik, öltöztetik, mé- és a szülők levelet apróság. rik a kis apróságo- küldtek Rákősi elv­A legifjabb «la- kát, készítik a váltó- társnak, amelyben kót», aki most adja zatos ételeket. A böl- megfogadták, hogy az első «áriákat», csődé egyik helyisé- pártunknak, álla- Tóth Palikát, két és gében felírás hirdeti: inunknak ezt az újabb féihónapos korában, «A gyermekek vé- ajándékát még jobb mindjárt a szülési delme — a nemzet munkával igyekez- «■abadságletelte után védelme.» nek meghálálni. = IDŐSZERŰ JEGYZETEK ss= Különleges osztály-harc Az élet nagy mester — szokták mondani. Olyan dolgokat hoz létre, amire sokan még csak nem is gondolnának. Itt van erre bizonyítékul egy levélrészlet Pusztaföldvárról: «Községünk vezetői: a tanácselnök, tanácselnökhelyettes és a tanács- titkár elv társnő termelőcsoporttagok. ök is kaptak há táji földet. Arra azonban nem voltak képesek, hogy saját erejükkel vessék el a tengerit. «Hát ők csak nem dolgoznak — gondolták ,—, amikor van kulák.« így történt az eset: a tanácsnak van földje, legutóbb a kulákokat kenderve­tésre idézték be. Ekkor megalkudtak, hogy «kulákuramék» vessék -el a ten­gerijüket. Persze B. Kovács István kulák alázatosan megköszönte^ a beléje helyezett bizalmat s mondta: elvetem én négyzetesen... Pusztaföldváron igy náz ki a kulák elleni harc». Egyszóval — amint látjuk — nem mindennapos történet az, amit «kitermelt» a «pusztaföldvári élet». (Bár elképzelhető: nem is egyedülálló politikai mutatvány ez megyénkben.) Valójában nem is a művészkedő életnek, hanem a pusztaföldvári «politikai élet» egyes szereplőinek köszönhető, hogy az osztályharc eme nem egészen ismeretién módszerével »örvendeztették» még a község dol­gozóit. Nem lehet kétséges, hogy az egész dolog gyökere a me­gyénkben is jók ismert és országosan nevezetes jelenség: az önelé­gültség. «Mi hatalmon vagyunk, mi mindent megtehetünk. Mit szá­mít nekünk,. hogy nincs törvény arra, amivel kötelezni lehetne a kulákokat ilyen munkára? Mit számít az is, hogy a párt ezt egyenesen tiltja? Különben is ki vonna felelősségre érte?» — ilyen gondolatok előzhették meg az eseményeket. Máskülönben nem történt volna meg, hogy így a kulákok malmára hajtsák a vizet. Hiszen az ilyen vezetők tekintélye csökken a dolgozók előtt — s nem követik őket az ellenség elleni harcban. Nos, az ilyen «harcban» persze ne is kövessék. Ellenben bőséges és alapos bí­rálatukkal permetezzék, hűtsék le a dolgozók az említett vezetők (vélt, avagy valóságos sikerektől) megrészegült fejét Ez a tenni­való csupán a legkevesebb és nem is nagyon elég. Illetékes szer­veknek nem ártana mélyebbre nézni: mi van még emögött a zsák -fenekén? Tóth Géza „Köszönet és hála a gyógyításért4 Ez év márciusában kocsisze­rencsétlenség miatt kéz- és láb tö­réssel az orosházi kórházba ke­rültem. Két hónap alatt nagyon jó orvosi kezelésben, kitűnő élel­mezésben részesültem. Igazán el lehet mondani: meglátszik és érezhető, hogy van munkásvéde­lem. Jó vezetés mellett, kellő ápo­lással biztonságban van minden ember. Engem a sebészeten dr. Székely főorvos és dr. Kapovics orvosok kezeltek. De nemcsak engem, hanem nagyon sok mun­katársamat meggyógyították. A kórházban mindenütt a legna­gyobb tisztaság és rend van. Nagy köszönet a vezetőségnek, hogy a régen óhajtott kórházat megvaló­sították. Kunos József Orosháza, «Dózsa» tsz, építő btigádvezetó. As állattenyésztő gazdaságokban pontos nyilvántartást kell vezetni ' a tenyészállatokról Eddig csak a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai vezettek a kiváló tenyészállatokról hivata­los íörzskönyveket, most a föld­művelésügyi minisztérium és az állami gazdaságok és erdők mi­nisztériuma együttes részletes utasítást adott ki a törzskönyve­zési tevékenység megjavítására és széleskörű kiterjesztésére. Az utasítás kidolgozásánál az élen­járó szovjet állattenyésztés jól be­vált gyakorlatát vették alapul. Ezentúl az állami-, kísérleti-, tan- és célgazdaságok, valamint a törzstenyészettel rendelkező ter­melőszövetkezetek farm- és bri­gádvezetői, zoótechnikusai és ál­lattenyésztői maguk jegyzik fel egységes nyilvántartási űrlapokon a tenyészállatok értékmérő tulaj­donságait és ők végzik a tenyész­állatok minősítését. Az egyénileg dolgozó parasztoknak is ilyen egységes nyilvántartást kell ve­zetniük tenyészállataik termelé­kenységéről, szaporulatáról és más tulajdonságairól. A Gyógyszertár Vállalat első kitüntetett dolgozója Békés megyében a 62. Gyógy­szertár Vállalat segíti a dolgo zók egészségének védelmét. A gyógyszertárak üzemeltetésé nél, a gyógyszerészeinél a jó munkának egyik feltétele a kifo­gástalan minőségű lepárolt víz. Tarsolyné, vállalatunk technikusa a választás tiszteletére 200 száza­lékra teljesítette normáját: egyet­len nap alatt 500 liter lepárolt vizet termelt kifogástalan minő­ségben. Ehhez a gyakorlatot és tapasztalatot vállalatunk főgyógy­szerészétől vette át. Az új szakképzett munkások nevelésére és a régi gyógyszerészi képesítésű dolgozók továbbképzé­sére Ragettly főgyógyszerész kar­társ kidolgozta az azonossági vizs­gálatok brosúráját, melyet me­gyénkben minden gyógysz irtári felelősnek megküldött. Megszervezte a rendszeres to­vábbképző konferenciákat, Ra­gettly főgyógyszerész harcolt a romos gyógyszertárak helyreállí­tásáért, elhelyezéséért. Szeghal­mon például a tanácselnök meg- nemértése gátolta a gyógyszertár megfelelő elhelyezését. A főgyógyszerészi beosztás tel­jesen új munkakör. Ezért a Gyógyszertári Központ pályázatot hirdetett e munkakör hatásköré­nek kidolgozására. Ragettly kar- társ megnyerte a pályázatot, ju­talmat is kapott érte. Megkapta az «Egészségügy Kiváló Dolgo­zója» jelvényt és címet. Vállala­tunknál ez az első élmunkás ki­tüntetés. Kemény Imre, Békéscsaba. A nők helytállnak a tűzoltásnál is «Tűz van, elvtársak!» — har- sailt fel igazgatónk hangja a há­lóteremben. Pár perc és a hall­gatók ruháikat magukra kapkod­ták, villát, lapátot, vedreket vé­ve rohantak a tűzhöz. Egy nádas ház égett. A bejárathoz hulló égő nádcsómókot földdel eloltot­ták-és a lakásból mindent kirak­tunk. Megérkezett a békési tűzoltó­ság. Minden tagja derekasan dol­gozott, — de a legkiemelkedőb­ben a csővezető elv társnő. Bebi­zonyította, hogy a nők ebben a munkában is megállják helyüket. Nagy Gyula levelező, Békés, öntözési tanf. halig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom