Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-26 / 98. szám
2 ViUoA&aiók 1§.»3 április 26.. vasárnap A „Pravda44 vezércikke Eisenhower elnök legutóbbi beszédéről (Folytatás a* l. oldalról.) az amerikai gazdasági »segítség« egyenes visszautasítása is előfordul, amint az Burma és néhány más állam példájáéi látható. Az is köztudomású, hogy az utóbbi időben számos állam határozottan kijelenti, hogy nem annyira az Egyesült Államoktól kapott úgynevezett »segélyhez« fűződnek érdekei, mint inkább ahhoz, hogy az Egyesült Államok ne gördítsen mind újabb és újabb akadályokat az államok közötti normális kereskedelem fejlesztésének, a nemzetközi áruforgalom kiszélesítésének útjába. Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült Államok vezette tömbhöz tartozó országokban is, mindenekelőtt Angliában, fgyro erősebb a zúgolódás a demokratikus tábor államaival folytatott kereskedeem- re vonatkozó, az Egyesült Államok által diktált korlátozások ellen. Az elnök beszédében foglalt békefelhívás természetszerűleg a kellő támogatásban részesül a mi részünkről. Nehéz azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy aa Egyesült Államok kormányának külpolitikai irányvonala egyelőre messze áll ezektől a békés zerető felhívásoktól. Szemléltető bizonyítékai ennek például az elnök beszédével foglalkozó olyan kommentárok, amilyené1 ei mindössze két nappal Eisenhower beszéde után adott egy olyan tekintélyes személyiség, mint Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere. Nem lehet nein egyetérteni Stra- cheyvel, a volt angol labourist^ kormány miniszterével, aki úgy jellemezte Dulles Beszédét, hogy az Eisenhower beszédének »háború« aktussá« való átalakítására irányuló törekvés. Dulles Bizonyos mértékig fényt vetett arra a mindenkit meglepő tényre," hogy Eisenhower beszédébe»- hallgatott Kínáról. Amint kidéiül, az Egyesült Államok kormányát aggasztja az úgynevezett« »nemzeti« Kína, vagyis a Geang- Kai-Sek- féle csőcselék sorsa, amelyet a kínai nép győzelmes harca eredményeképen kergetett ki az országból. Ami pedig a valóban nemzeti Kínát illeti, egyedül törvényes népi demokratikus kormányával, Dulles addig megy, hogy az Egyesült Államok kormánya érdemének minősíti a Kínai Népköztársaság elírni foganatosított politikai ée gazdasági blokádot. Dulles harciassága régóta ismeretes Leliet, hogy az ő besaéde az elnök beszédének kissé szabad tolmácsolása. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ő áll az Egyesült Államok külügyminisztériumának élén és az ő szavai aka i' va- ne in ak a rv a kapcsolatban állnak az Eisenhower vezetése alatt álló kormány hivatalos áláspontja- vai. Ezért nem hagyhatjuk szótlanul Dullesnek azt az állítását, hogy a szovjet vezetők az Egyesült Államok úgyneveze*t kemény politikájának nyomására tettek felhívást a vitás kérdések lökés rendezésére. Az egész világ előtt ismeretes, hogy a szór jót vezetők cselekedeteiket nem valamely országnak a Szovjetunióval szemben folytatott politikája »keménységével« vagy »lágyságával« kapcsolatos meggondolások alapján határozzák meg, hanem a Szovjet nép alapvető érdekeiből, a béke és a nemzetközi biztonság érdekeiből indulnak ki. Búr az a harcias póz, amelyet Dulles annyira kedvel, ©gyereknél hatásos Iphet, eélj át aligha éri el, különösen a diplomácia területén. Azzal, hogy Daltos összekapcsolta az Egyesült Államok bókejavaslatai előterjesztésének Ehetőségét m úgynevezett »európai védelmi közösség« létrehozásával, »a francia és a német. erőket magukban foglaló egyesült fegyveres erők« megszervezésének terveivel, vagyis a további fegyverkezési hajszával — talán akarata ellenére elárulta az Egyesült Államok politikájának igazi értelmét. De, ha Eisenhower beszédének értelme .tényleg az, ahogy azt Dulles az elnök után ugyanabban a .teremben és azonos hallgatóéig előtt megtartott terjedelmesebb beszédében kifejtette, akkor az nem adhat pozitív eredményeket a béke megszilárdítása érdekeinek szempontjából. Az Egyesült Államok hivatalos képviselőinek ilyen nyilatkozataival kapcsolatban nehéz megállapítani, mit a valóságban az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikai álláspontja. Arról van e szó, hogy a nemzetközi viszonyok terén mutatkozó feszültség enyhítésének útjára lépjenek és más népek jogai tisz te'etbentaitásának alapján oldják meg a vitás kérdéseket, vagy arról vaué szó, hogy folytassák a fegyverkezési hajsza korábbi politikáját? A szovjet vezetők véleménye szerint a valóban a békére irányuló javaslatok alapjául szolgálhatnak a nemzetközi viszonyok megjai itáeá nak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szovjet vezetők hajlandók a régi módszerek új változatait ilyen javaslatokként fogadni. Eisenhower elnök beszédében a háború utáni időszak eredményeivel foglalkozott, attól a pillanattól kezdve, hogy »a győzelem tavaszán a nyugati szövetségesek katonái Európa közepén találkoztak Oroszország katonáival.« Eisenhower ezekrőt az eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy a háború befejezése után a világ országai szétváltak és két különböző útra léptek. Ezzel kapcsolatban Eisenhower a tényekkel szöges ellentétben úgy ábrázolja a dolgot, mintha az angol-amerikai tömb országai ü béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását tűzték volna ki óéiul, a Szovjetunió és a vele baráti államok pedig nein akartak volna ezen az úton haladni. Úgy is lehet őt érteni, mintha a Szovjetuniónak a háború által tönkretett gazdasága helyreállítása és gazdasági erejének megszilárdítása a háborút követő időszakban »az agresszió új veszélyét« kezdte volna jelenteni. Ilyen megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcsolatban, any- nyit jelent, mint legalább is elveszíteni a tárgyilagosság érzését és nem számolni az olyan általánosan ismert körülményekkel, amelyek teljes határozottsággal bizonyítják nemcsak országunk békeszerető célkitűzéseit, hanem azt is, hogy a Szovjetunió az általános béke fenntartásának és megsálárdit ásónak legfőbb támasza és alapvető tényezője volt és maTadt. Az elnök nyilván azzal a céllal tett ilyen kijelentéseket, hogy valamennyire békeszerető fényben tüntess© fei az angol amerikai tömb politikáját. Az Egyesült Államok rendkívül felduzzasztott és évről- évre növekvő katonai kiadásaira vonatkozólag saját maga által ismertetett számadatok és tények azonban egészen másról beszélnek. Ezek a tények az Egyesült Államok egész nemzetgazdaságának soha azelőtt nem tapasztalt arányú militarizálásáról, a katonai kiadásoknak a nép számára elviselhetetlen terhéről, továbbá arról tanúskodnak, hogy a fegyverkezési verseny a rettegés és a legnagyobb feszültség légkörét teremtette az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok e politikája, amely, elő mozdítja a háborús őrület fokozódását, a* országok bizonyos csoportját is ugyanerre az útra tuszkolja. Eisenhower beszélt azokról aa óriási összegekről, amelyeket az amerikai kormány ágyúkra és rakéta-lövedékekre, bombázó- és vadászgépekre, torpcdéromboiukrit és egyéb hadihajókra költ, nem fe- (©0kereti el egyben a támadó é-zak- atlariti szerződés dics óit t'-évől som. Márpedig ismeretes, hogy az. északatlanti szerződés által sugalmazott politika egyre újabb, kolosszális katonai kiadásokat jelent. Elég rá" mutatni, milyen óriási kiadást jelent az ameiikai adófizetőktől beszedett összegekből a katonai támaszpontok építése és fenntartása sokezer kilométerre az Egyesült. Államoktól és különösen azokon a területeken, amelyeket a Szovjet unió elleni agresszió céljaira szán dékoznak felhasználni. Az elnök számításokat közölt, amelyek mutatják, mennyibe kerül egy torpedóromboló, egy va- dászrepülőgép, egy bombázó, stb., felépítése és hány bushel búzát és hány tonna gyapotot lehetne megtakarítani, vagy mennyi iskolát és kórházat lehetne építeni, ha lemondanának a fenn jelzett hadieszközök gyártásáról. Ezek során számos tanulságos számadatot ismertetett. De amit az elnök mondott, az egyáltalán nem elégséges. Ha az Egye ült Államok elnöke beszélt volna arról, mib© kerül az ameiikai népnek az atombombakészletek felhalmozása, valamint a sokszáz légitámaszpont építőre me=z- sze az Egyesült Álkunok határain túl — noha mindennek semmi köze az Egyesült Államok védelmének érdekeihez —-, akkor a valósághoz lényege er közelebb álló és sok tekintetben tanulságosabb képet adott volna. De amint látható, úgy vélik, hogy erről nyíltan és világosan beszélni »kellemetlen«, vagy »nem előnyös«. Az ilyesféle tények igazi értelme azonban ennek ellenére és ©nélkül is érthető. Bennük jut kifejezésre az a külpolitikai irányvonal, amely megvalósíthatatlan világuralmi célkitűzéseket követ, s amely fokozódó él>- lenállást vált ki sok országban a társadalom ezéles körei részéről'. Ami országunkat illeti, köztudomású, hogy a Szovjetunió, amely s*% kadatlanul gondoskodott népgazdaságának háború utáni helyreállításáról és szüntelenül gondoskodik annak fejlesztéséről, nem lépett a fegyverkezési hajsza útjára. A Szovjetunió nemcsak, hogy nem lépett erre az útra, hanem ismételten konkrét javaslatokat terjesztett elő, hogy a nagyhatalmak, más államokkal együtt, határozott intézkedéseket tVjganatoeítsanak a fegyverkezés korlátozására, a fegyveres erők és a katonai kiadások haladéktalan csökkentésére, ugyanakkor egyezzenek meg az atomfegyver eltiltásában, mindezen intézkedések végrehajtása fölött létesítendő hathatós nemzetközi ellenőrzéssel, amely kizárja e határozatok megszegésének lehetőségét, bármely állam részéről. Eisenhower érinti beszédében a fegyverkezés csökkentésének kérdését is. Idevonatkozó öt pontban foglalkozik ezzel. A szovjet félnek természetesen nincs ellenvetése bz e pontokban kifejtett javaslatok ellen. Mindezek a 'javaslatok azonban túlságosan általános jellegűek s e körülmény folytán egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy előbbre vigyék a fegyverkezés csökkentésének halaszthatatlan ügyét. Eisehower szerint úgy fest a dolog, mintha az Egyesült Államok kormánya mindig a fegyverkezés csökkentérét. kívánta volna, a Szovjetunió pedig az ellenkező álláspontot foglalta volna el és szint© megakadályozta volna ezt. Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az angol-amerikai tömbhöz tartozó országokban az utóbbi években folytatott fegyverkezési hajszáért- Az ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek és csupán azt a törekvést juttatják kiOlwasáink figyelmébe ! Az állandó lakóhelyüktől távol, levő választójogosultak szavazási módjával, valamint a szavazóhelyiségek ki|elöléséve! kapcsolatos hivatalos közleményt lapunk keddi számában közöljük. fejezésie, hogy bűnbakot keressenek. Válóban, vájjon a Szovjetunióban diosőítették-o a koreai háborút és a fegyverkezési bajszát, mint előnyös »üzleteli«, mint a legjobb eszközt az üzleti tevékenység és a lakosság teljes foglalkoztatottságának biztosítására? Vlajjon a Szovjetunióban tapasztalható-© az úgynevezett »félelem a békétől1« és esnek-© a részvények árfolyamai a tőzsdén azokra a hírekre, hogy enyhül a nemzetközi feszültség? Mindez nem a Szovjetunióban történik, hanem az Amerikai Egyesült Államokban. Mi köze ehhez a Szovjetuniónak, amelynek nincs szüksége fegyverkezési hajszára, amely mindig a tartós és szilárd béke mellett volt és van és nőm fél a békétől ? Természeteden, Eisenhowemek igaza van abban, hogy a hitleri Németország fölött aratott győzelem után a Szovjetunió és az Egyesült Államok útjai elváltak. Azonban Eisenhower április 16-i beszédében ezt a tényt nem. világította meg helyeden, sőt azt lehet mondani, lrógy ezt a tényt Eisenhower ferde megvilágításba helyezte. Hja a tények szilárd talajára állunk, akkor ebben a kérdésben teljesen megszűnik mindennemű tisztázatlanság. Valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az angol-amerikai tömbhöz tartozó országok; amelyek a legutóbbi világháború alatt a Szovjetunió szövetségesei voltak, rögtön e háború befejezése után megváltoztatták politikájuk irányát. Sok tekintetben visz- szatérbek arra a régi, háború előtti útra, amikor a Szovjetunióval való viszonyukat semmiképpen sem lehetett barátinak nevezni és amikor politikájuk irányvonala rendszerint ennek ellenkezője volt. t Mi nem szándékozunk r vitába szállni az elnök ama eléggé furcsa állításával, hogy a szovjet pofi lakába n végétért egy bizonyos korszak. E1 lenben nem fogadhatjuk csodálkozás nélkül azt a következtetését, hogy a szovjet kormánynak fel kell adnia külpolitikája folytonosságát, amely politikának a helyességét a nemzetközi fejlődés egész menete bebizonyította. Ha egy korszak kezdetét, vagy befejezését azzal hozzuk összefüggésbe, hogy új személyiségek jelennek meg valamely állam élén, akkor nagyobb joggal beszélhetnénk arról, hogy az Egyesült Államok politikájában zárult le egy korszak az Eisenhower-kormány uralomra- jutásával. Ámde maga az Egyesült Államok új elnöke hogy-hogynem minden fenntartás nélkül védelmébe veszi elődének egész politikáját, amelyet annakidején, különösen a választási kampány idején nem minden alap nélkül sok tekintetben bírált. Az elnök beszédében kijelentetted hogy kész »üdvözölni a békés szándékok mindennemű igazi bizonyítékát«. Egyúttal feltette a kérdést: mit hajlandó tenni a Szovjetunió? Ismeretes, hogy a Szovjetunió mindig késznek jnutatkozott arra, hogy barátságos módon megvitas sák és megoldják az égető nemzetközi kérdéseket, azzal a feltétellel, hogy e kérdések megoldására irányuló javaslatok — bárkitől induljanak is ki — valamennyire is elfogadhatók legyenek és ne ellen" kezzenek a szovjet nép életbevágó érdekeivel és a többi békeszerető nép érdekeivel. . Az Egyesült Államok elnöke hogy hogynem beszédében lehetségesnek tartotta, hogy a békére vonatkozó javaslatait egész sor előzetes feltételhez fűzze a Szovjetunióval szemben, noha a beszédében emelt követeléseket nem támasztják alá az Egyesült Államok részéről erre vonatkozólag vállall k öté! ezettségek. A kérdés ilyen feltevése már jogos vissza utasítást váltott ki a legkülönbözőbb nemzetközi körökben, lehetetlen, hogy a kérdés ilyen feltevése ne keltsen csodálkozást azokban, akik realisztikusan tudják értékelni az építő nemzetközi problémák lényegét és a nemzetközi helyzetet meghatározó ■ valóságos erőviszonyokat és tényezőket. A »Times« című angol lap jogosan jegyezte meg, hogy »egyetlen ország sem — akár a Szovjetunióról, akár az Egyesült Államokról, akár Angliáról van szó — nem kívánja megvitatni a békés intézkedéseket, amelyekben nincs fellebbezés«. Mint ismeretes, a szovjet vezetők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféle előzetes követeléssel az Egyesült Államok, vagy más országok címére, akár az angol-amerikai tömbhöz tartoznak, akar nem. Azt jelenti-e ez, hogy a Szovjetuniónak nincsenek semmiféle igényei? Természetesen nem. Ennek ellenére a szovjet vezetők üdvözölni fogják az Egyesült Államoknak, vagy más állam kormányának bármely lépését, ha ez a vitás kérdések barátságos rendezésére irányul. Ez bizony it ja, hogy a szovjet fél kész a megfelelő ' problémák komoly tárgyilagos megvitatására akár közvetlen tárgyalások útján, akár — szükséges esetekben — az ENSZ keretei között is. Az elnök beszédében szólt arról, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásában »Az Egyesült Államok hajlandó igazságos részt vállalni magára.« Ezt a kijelentést Eisenhower április 16-i beszédében semmi sem támasztotta alá, holott szükség van e kijelentés alátámasztására. Ami a Szovjetuniót illeti, nincs semmiféle alap kételkedni abban, hogy kész megfelelő részt vállalni a vitás nemzetközi kérdések megoldásában. Ezt a Szovjetunió komoly nemzetközi ügyekkel ‘kapcsolatban nem egyszer bebizonyította. Ilyen a nemzetközi helyzet napjainkban. A Szovjetunió politikája neÄ ellenkezhet a többi békeszerető állam érdekeivel. Ez a politika megfelel minden olyan állam törekvéseinek, amely kész hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez, függetlenül attól, hogy társadalmi rendszere ilyen, vagy olyan. A Szovjetunió e politikája egyúttal kifejezésre juttatja népünknek az általános béke mieg- szilárditánára irányuló legmélyebb törekvéseit. TÁVIRAT VIHARSAROK NÉPE SZERKESZTŐSÉGE, . BÉKÉSCSABA Balogh Endre traktoros (zétoros) évi tervét 23-án 101 százalékra teljesítette. Hidasháti állami gazdaság Előadás a fémekről Honnan kapják a» emberek és hogyan állítják «(lő a fémet és hogyan biztosítják a hatalmas fémszükségletet? Erre ad feleletet a Magyar Természettudományi Társulat Műszaki 'Szakosztályának előadása, mely 27-én este 7 ólakor lesz Békéscsabán, a Zeneiskola nagytermében. Erre minden tanulnivágyó elvtársat szeretettel várunk. TT Műszaki Szakosztály.
