Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-04 / 80. szám

6

1953 április 4., szomlmt

Boldog jövőbe tekint ifjúságunk

Naponta sokat beszélünk boldog jövőnk egyre jobban kibontakozó körvonalairól, új gyárainkról, üzemeinkről, városainkról, falvainkról és egyéb sok-sok szívet dobogtató alkotásunkról. Hatalmas értékek ezek, — biztos zálogai a szebb, a megelégedett ho’napuuknak. Valamennyit a Szovjetuniónak, Sztálin elvtársnak, pártunknak, előrelátó bölcs vezérünknek, Rákosi elvtársnak köszönthetjük.

Dolgozó népünk azonban még más, szinte fel sem mérhető hatalmas értéket is kapott a nagyszer« alkotások, a növekvő életszínvonalunk mellett. Ez az érték az új értelem, az öntudat, a tudás. Az, hogy megnyíltak az iskolák kapui dolgozó népünk gyermekei előtt öröm ez a szülők számára is, akik csak néhány elemit végezhettek s azok számára, akik a múlt nyomora és szenvedése közepette még írni, olvasni sem tanulhattak meg. A nincstelenség, az éhség, a ru hátlanság kiragadta őket az iskola padjaiból és 9—10 éves korukban már oda dobta a föld- birtokosok, a kulákok kénye-kedvének, kanásznak, szolgálónak.

| A múltban — kulákcseléd

Pusztaföldvárról például a felszabadulás előtt csak 3—4 gyerek járt középiskolába. Nem nehéz kitalálni, hogy kiknek a gyermekei. A 3500 lakosú községben 300 családnak földje, 250-nek házhelye, 1140-nek pedig lakása nem volt. 200 ember állandóan munka nélkül volt 280-an pedig —, köztük fiatalok is — cselédek voltak Weinckheim és a kulákok birtokain. A dolgozók gyermekeinek pályaválasztása akkor abban merült ki, hogy Weinckheim, avagy valamelyik kulák birtokán cselédeskedve, napszámos- kodva nyííjjék-e testüket, erejüket. A szülpk csak azt tervezget- helték gyermekeik jövőjéről, hogy ehhez, vagy ahhofc a ládákhoz adják-e- hogy vájjon, melyiknél bír ki legalább egy évet s ha egyebe nem, legalább a szűkös mindennapija meglegyen.

Ma — mérnök, orvos, tanár

Ma már Pusztaföldváron is más a gyermekek pályaválasztása, másként tervezgetnek a szülők biztos, boldog jövőjükről. Nincsenek már földönfutók, munkanélküliek és cselédek. A dolgozók gyermekei közül évente 50—60-an járnak különböző középiskolába. Persze, nemcsak Pusztaföldvárról, hanem Kunágotáról, Biharugrárót Gesztről s megyénk minden községéből. Az elmúlt évben a megye területén összesen 5306-an iratkoztak be a középiskolába, 816-an szakérettségis tanfolyamra. Több mint 50-en a dolgozók óvónőképzőjébe. Valamennyien boldog, biztos jövőbe ^.tekintő fiatalok, főként munkások és parasztszülők gyermekei A gyulai gépészmérnöki előkészítő szakérettségis tanfolyam 138 hallgatója közül 68 munkás-, 48 pedig paraszlszármazású. Szeghalmon az agrár szakérettségis tanfolyam 102 hallgatója közül 24 munkás-, 71 pedig parasztfiatal. Ezekből a múltban cselédnél, kubikosnál, napszámosnál, vagy éppen szolgálólánynál egyéb nem lehetett volna. A tiszti pálya még éppen elérhetetlen volt a dolgozók gyermekei előtt. S most ebben az évben megyénkből eddig már 74-en jelentkeztek tisztképzőbe. S hányán váltak már néphadseregünk tisztjeivé, az egyszerű munkás- és parasztfiatalok közül.

{ Minden pálya szabad |

Tanulásról, mérnöki, orvosi, tanári, tiszti és más pályákról régen legfeljebb csak álmodhattak a dolgozók gyermekei. Most meg úgy van, ahogyan Németh Margit VIII. osztályos orosházi úttörő mondotta. »Az út nyitva áll előttünk... mehetünk akármelyik középiskolába. Én tanárnő akarok lenni, az ifjúság nevelője...« Somogyi Márton VIII. osztályos mezőberényi úttörő többek között ezeket írta szerkesztőségünknek: »Iskolánkban 254 munkás- és parasztszármazásű tanuló van. Közülük 118 tanulónak ötös és, négyes az átlagosztályzata. Osztályunkból minden közepes és jeles tanuló tovább tanul. Hasonlóan a VIII. leányosztályból is. Én az általános gimnázium orosz tagozatára megyek, gépészmérnök akarok lenni és majd a Szovjetunióban tanulni. «

A múlt sokat átkozott rendszerében csak a többezer holdasok, a tőkések és kizsákmányolok gyermekei gondolhattak arra, hogy külföldön tanulhatnak, Most meg számos fiatal tanul megyénkből is a Szovjetunió és a népi demokratikus országok egyetemein. Például Nemes Károly Békéscsabáról két éve tanul Moszkva egyik egyetemén. Ifj. Kozma Tivadar méhkeréki paraszt- fiatal már 3 éve tanul Románia egyik főiskoláján. Megyénk általános iskoláinak VIII. osztályát végző 5547 tanulója közül ez év február 28-ig 3441-en jelentkeztek középiskolai tovább tanulásra. Azóta ez a szám közel 4000-re növekedett. A középiskolákban ez évben érettségiző fiatalok is egymásután jelentkeznek a különböző főiskolákra. Például a szarvasi öntözési Technikumból 1951-ben hárman, 52-ben 8-an, most pedig 15-en jelentkeztek egyetemi továbbtanulásra

| Ninas szebb dolog ... |

»Nincs szebb dolog, mint a dolgozó népet szolgálni tudásunkkal, éltető vizet, energiát adni. új gyárakat tervezni, elűzni népünk különböző betegségeit« — írja Jancsik Ilona, a békéscsabai Mélyépítőipari Technikum tanulója. Levelét egész ifjúságunkra, népünkre jellemző dallal fejezi be1

»Ma nekünk ragyog már a napfény,..«

_ VÜun&aiók Hépe

Első negyedévi tervünk teljesítése után- fokozottabb munkával kezdünk hozzá a május 1-i versenyhez

1945 április 4-e feledhetetlen, nap dolgozó népünk életében. Ezen a napon kaptuk meg azt, amiért évszázadokon át küzdöttünk: a szabadságot. Pártunk hívó Szavára egy- emberként látott hozzá dolgozó népünk saját hazája felépítéséhez. A szovjet emberek tapasztalataival és segítségével a dolgozó nép megmutatta azt, milyen hatalmas erő van soraiban. A szocialista munkaversenyen keresztül meggyorsították hazánk újjáépítését.

A Felszabadulási Héten dolgozóink hitet tettek április 4-e mellett, — csatlakoztak a Sztálin városi dolgozók felhívásához és soha nem látott eredménye loot értek el. Ez megmutatkozik abban, hogy üzemünk első negyedéves tervét 102.2 száza,lékra teljesítette. Jó eredményeket értek el egyes varrodáink, így pl. a hármas varroda dolgozói a negyedév utolsó napján 136.8 százalékra teljesítették tervüket. A dolgozók közül kiemelkedik Lőrinc Mária, aki 135 százalékos teljesítményét a Felszabadulási Héten 192.3 százalékra emelte- Vagy Bence Jánosné 147.7, Gajdos Mária 146.1, Siló Mária 130 Százalékra teljesítették normájukat. Lindeber- ger László 145 százalékos teljesítményét Í78.6 százalékra növelte. Knyihár Mária nem régen még csak 100 százalékot teljesített, ma mór 141.5 százalékot ér el. Ugyancsak Szabó Andrásné is lOO-rol emelte fel teljesítményét 138.6 százalékra. Kiváló munkát végzett Farkas Mihály raktári munkás és Török Marta rajzoló-szabász, aki az anyagtakarékosság terén ért el legjobb eredményt. Nem szabod megfeledkezni azonban Varga Györgyrréről sem, fi kinek három 6 éven aluli gyermeke van és míg ő dolgozik, az üzem bölcsődéjében helyezi e’ őket. Amikor legutóbb Párádon üdülni volt és onnan visz- szaérkőzett, ígéretet tett arra, hogy eddigi eredményeit állandóan növelni fogja, hogy ezzel köszönje meg államunk gondoskodását. Levelében a kör étkezőket írta: «A felszabadulás nagy változást hozott a dolgozó nők életében, megszűnt a holnaptól való rettegés, és félelem ... A biztos jövőért és április 4-e tiszteletére vállalom, hogy teljesítményemet 145 százalékra emelem és a minőséget is növelem!» A szaktársnő vállalásét 17.7 százalékkal túlteljesítette.

Mi, a Békéscsabai Ruhagyár dolgozói úgy akarjuk legnagyobb ünnepünket, április 4-ét megünnepelni, hogy eddigi eredményeinket tovább növeljük, hiszen a terv teljesítéséért vívott harcban újabb szakaszhoz érkeztünk. Megkezdődött a második negyedévért folytatott küzdelem, melynek sikerét úgy biztosítjuk, hogy a május 1-e tiszteltére még nagyobb ver-euylondü eltet fogunk munkához, illetve visz- szük tovább a Felszabadulási Héten elért lendületes munkát.

MARIK ILONA,

Békéscsabai Ruhagyár.

Hogy senki el ne vehesse az új életei

Amikor már láttam, hogy sehogy sem megy a dolog, elhatároztam, tevéiét írok Rákosi elvtársnak. Ö biztosan segít-. Meg is írtam a levelet, de nem tudtam a címet. Hát csak annyit írtam a borítékra: Rákosi Mátyás elvtársnak, Budapest. Aztán vártam. Két hét múlva felkeresett bennünket egy elvtárs. Rákosi elvtárs küldte. így került kórházba a fiam .. .

Néhány szó, d© bemre van megváltozott étetünk. Rákosi elvtárs segített, mert gondja van a két- egyhézi Szabó Demeterre is, Ugyan ki törődött volna azzal régen, hogy egy ötholdas román, szegényparaszt fia beteg? Es ki törődött a többi gondjaival, azzal, hogy tíz gyereket nevelni a 3 holdból, nagyon-nagyon nehéz.

Hogy is vol-t?..- Egyik évben egyszerre ölen jártok iskolába. Híre járt akkor a faluban, hogy megnyílik a román iskola. Fel is hivatták a szülőket. De szép is lett volna.. . Csak hát nem azért adtak az utak ilyen lehetőséget, hogy azzal élni is tudjon a szegény ember. Mert úgy .volt, hogy az igazgató kijelentette, aki románul akarja taníttatni a gyerekét, az átírathatja a román iskolába, de .. . Hóit i£©n, akkor mind a két nyelven meg kell tanulni a gyerekeknek a leckéket, meg .vagy tízféle tankönyv kell. Öt gyerek — majd ötven tankönyv. Miből? Es a gyerek úgy sem bírja megtanulni. Szó nélkül jött el Szabó Demeter az iskolából és vete együtt a többiek is. Hát ezt tényleg nem azért találták ki, hogy a kis románok anyanyelvükön tanuljanak.

De más a világ most. Lópten-nyomon érzi az ember. Szabó Demeter bácsi is. Es ez jó munkára ösztönzi. Hát lehet adósa maradni egy olyan államnak, amelyik földet adott? Ahol a gyerekek élete olyan más? Maga lrisbé- res volt Csabán a kulá- koknál. A hétéves kis Va- szil, meg olyan vidám kis iskolás. Érdemes most jól dolgozni. Régen, a becsület a Föld után járt, a 30—40 holdak után. Most a jó beadás, a jó szántás-vetés után.- Es ebben nincs hiba Szabó Demeternél-. Április 1-én a jó gazda jogos büszkeségével sorolja: tavaszibúzát nem keltett vetnem, elvetettem ősszel az egészet. A szántást is elvégeztem idején.

Már elvetettem az árpát — zöldéi is —, a cukorrépát, de még a cirkot is. Már csak a kukorica van hátra. Az is meglesz idején. De nemcsak a maga- dolgát végezte el; 14 kát. holdat szántott fel másoknak. Nem pihenget- tek a lovak az istállóban, de maga sem töltötte tétlenül a tavaszi napokat. A jó munka azután meghozza az eredményt is. Olyan földről, amire 70 kocsi trágyát vitt ki, bő aratást tehet várni s a tavaszi fogasakte is .gazdagabb búzatermést ígér.

— Nem akarok én adós maradni, na, meg a gyerekeknek is kell ám ruha, cipő ...

És úgy is van ez rendjén. Szabó Demeter bácsi így dolgozik az új életért s azért, hogy ezt el i e vehgs&e senki.

'Thetó Ml vétóikéi (UMatíák

Amikor meggyötörve, megtépázva, éhezve és szenvedve vártuk a szabadság hajnalának pirkadását, nem mertük volna gondolni, hogy rövid idő múltán ilyen ragyogó fénnyel áraszt el bennünket. Milyen epedve vártuk a szabadság napját, mennyit küzdöttünk, szenvedtünk s (mennyit csodáltuk a meg nem rettenőket, a töretleneket, a kommunistákat, akiket nem tört meg a börtön, a kínzás, akik eziklaszi- Lárdan hittek a nagy nap eljövetelében.

Es eljött. Sugara éltető fényként ragyogott a győzelmes szovjet hősök szuronyán, páncélján, a magasban vijjogó repülőgépek szárnyain. Ott ragyogott az általuk hozott szabadság napjának fénye a szeretettel fogadott harcosok arcán. Milyen nagy akarattal igyekeztek tőlük sokan megtanulni oroszul s milyen büszkék voltak, akik már nemcsak megértették, hanem válaszolni is tudtak egyes szavaikra. Barátságos mosolyuk, kedvességük, biztatásuk mellett legelevenebben rettenthetetlenségük, bátorságuk és harcosságuk maradt meg emlékezetünkben.

Még hulltak a bombák hazánk egyes falvaira a német fasiszták gépeiből, még halált és pusztítást okozáan bömböltek a tüzet okádó ágyúk, de a szovjet katonák segítettek, tanítottak, utat mutattak az ország építéséhez. Ittlétük emléke

mélyen belevésődött a szívekbe.

Megyénkbe valahol Sarkad környékén özönlöttek be és űzték tova a náci hordákat. Sarkadtól Újkígyósig egy csokrot gyűjtöttem az azóta megváltozott életről.

Több szovjet hőa a sarkadi földeket is. vérével öntözte. Az elesett hősök sírját szépen körülkerítették s legdrágább ereklyeként gondozzák, ápolják. Naponta többszázan mennek el a piactéren lévő síremlékek mellett, emlékeznek hősi harcukra ^ tekintetük végigsiklák ez épülő Sarkad új arculatán.

Ö ni,'én y tel an ül is arra gondolnak, hogy az azóta épült sok új ház, az épülő kendergyár, a «Lenin», a «Dózsa» és a többi termelőszövetkezet hatalmas gazdasága egy-egy emlékmű a szovjet hősök sírja körül.

S ilyen emlékművük nomosak a volt nincsteleneknek, hanem a régi közópparasztoknak is van. Mióta Sarkad utcáin jártak, harcolták, vérüket hullatva ©lőre nyomultak és győztek a szovjet hősök, Boldog Lajos 11 holdas középparaszt is elfelejtett rettegni a holnaptól. Attól, hogy kihúzzák lába ától a földet, dobra verik feje felől a házat. Amint beköszöntök hozzá, csalt úgy, régi szokásból a nehézségekről kezd beszélni. Aztán mint valami természetes jelenséget sorolja, hogy bevezette a villanyt, 1650 forintos rádiót, lányának 3800 forintos bútort vásárolt, pincét, présházat épített az udvarábani k mindezt az elmúlt nphány óv alatt. S még nagyobb értékről is számot adhat. Arról, hogy a.z államhatalom részese, tanácstag, megbecsült ember .. .

Sarkad és Gyula között is elke-re- redett harcokat vívtak a szovjet hősök a náci fenovadok ellen, a magyar nép szabadságáért. Gyula alatt több szovjet hős sírjára tekintenek kegyre lettel a járó-kelők. Á város szíve jelé haladva sok olyan létesítmény tárul szemünk elé, ami azelőtt csak a képzeletünkben élt és sóhajtva vártuk megvalósításukat: napköziotthan, játszótér, román kollégium. Ilyen nem volt még Magyarországon, hiszen a Horthy-fo- siszták a nyelvüket is ki akarták tépni a románoknak, nemhogy gimnáziumot, kollégiumot létesítettek volna számukra.

A kollégiummal szemben a 32. számú ház utcai lakásából rádió hangja szűrődik ki. A kapnbejárat mögött női és férfikerékpár áll. Előbbi még csaknem új.

— Tavaly vettem — mondja mosolyogva Veres József né. — A másikat meg azelőtt.

Úgy látszik, arclrifejezóaemből olyasvalamit olvashatott le, hogy két kerékpár két év alatt nem nagy ok a dicsekvésre. Ezért magyarázni kezdte: — Nemosak ezt vettük ám. A felszabaduláskor r.em volt nekünk a két kezünkön kívül jóformán semmink. Most meg fel sem tudnám hirtelen sorolni, mi mindenünk van.

A konyhában szép almazöld bú-