Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-03 / 52. szám
Az orosházi gépállomás „tavaszi szemléjének“ tapasztalatai Üzemi és hivatali művészeti csoportjaink sikeres megyei bemutatója IX. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM Világ proletárjai egyesüljetek! 1953 MÁRCIUS 3-, KEDD Ára 50 fillér Okuljunk a kiskőrösi járás hibáiból Jó vetés — gazdag aratás A kiskőrösi járási tanácsot — mint a «Szabad Nép» a minap megírta — hosszú időn át az ellenség vezette. A tanácselnök kulák, sikkasztó, horthysta tiszt volt. Hasonszőrű cinkosaival két és féléven keresztül mentette a kulákot, zaklatta és sanyargatta a dolgozó parasztokat. Egyengette a kulákok útját a termelőszövetkezetbe, óvta, védte őket a beszolgáltatás és a munka kötelezettségeitől. Ebben a járásban nem volt ritkaság, hogy a listán kulákok nevét dolgozó parasztokéval cserélték fel, kulákok beszolgáltatási kötelezettségét duplán a dolgozó parasztok vállaira rakták. A járás falvaiban a «közérdekű híradó» arról neosegett, hogy ha ez nem lesz, ha az nem lesz, a dolgozó parasztokkal «mint a nép ellenségeivel bánnak eb. A dolgozó parasztok portáit hamis, jogtalan követeléseket tartalmazó, fenyegetőző hangú idézésekkel árasztották el, százszámra citálták be őket és várakoztatták munkaidőben jogtalanul a hivatalok folyosóin s olyan hangon teremtettózték le őket, amilyet Horthy szolgabírál és jegyzői óta a magyar paraszt nem hallott. A járási tanács ellenséges vezetői gondoskodtak róla, hogy az elszámoltatás és adószedós munkájába legalább napidíjasként becsempésszenek élcsapott volt horthysta hivatalnokokat, gyülevész, foglalkozásnélküli élősdieket, akik megbízatásukkal visszaélve, zsarolták a dolgozó parasztokat. Mindez a járási és a megyei pártbizottság és a megyei tanács orra előtt történt. Állami és part- szerveinknek nem tűnt fel, bogy abból a kiskőrösi járásból, amelyben a tsz-hez tartozó szántóterület nem haladja meg a 12 százalékot, a járási tanács provokatív módon március 9-no, «Rákosi elv- társ születésnapja tiszteletére» termelőszövetkezeti «szocialista járást» akart csinálni. Mindez persze ürügy volt a dolgozó parasztok elleni erőszakra, vagy az adózási. és beadási kötelezettségek ©'engedésének hazug, zavart keltő Ígérgetésére. Az ellenség természetesen Kiskőrösön sem jáit másképp, mint előbb-utóbb mindenütt az országban: rajtavesztett, s oda terült, ahová való. Feílmierül azonban a kérdés: miért garázdálkodhatott ilyen soká és ilyen pimasz nyíltsággal? Azért és csak azért, mert ennek az ellenségnek hatalmas szövetségese . támadt. Ez a szövetséges nem más, mint egyes állami és pártszerveink hiszékenysége, politikai vaksága. Aria számított az ellenség, hogy a mi_ helyi, állami és pártszerveink a papírjelentések és nem a tényleges tevékenységük' alapján ítélik meg őket. S ha állami és pártsaerveiak rá is jöttek, hogy a járásnál az őszi vetés- területet papíron 25 százalékkal «megtoldották» —• ezt vállvonogat- va tudomásul vették. Arra számított az ellenség, hogy állami szarveink még a papírokat sem nagyon nézik meg. A belügyminisztérium személyzeti osztályán ott feküdtek az iratok, amelyekből . kiderülhetett volna, hogy kulákra, gaz ellenségre bízták a járás ügyeinek állami intézését. Az ellenség azért garázdálkodhatott, mert elvtársaink sem az emtert, sem az iratot nem nézték meg. Ezekben az állami és »ártsterveiden nyilván sok szó esett azéberségről, a bírálatról és önbírá- latról, sokszor hangzott el, hogy a szocializmus építésének viszonyai között az osztályharc éleződik. Do ez a tanítási nem vált mindennapi munkájuk fegyverévé. Arra számított és számít az ellenség, hogy elvtársaink nem tanulmányozzák a párt politikáját. Vagy ha tanuld jak — nem válik vérükké, hanem jegyzetfüzetükben marad. Nem alkalmazzák azt, nem harcolnak érte. Ez az oka annak, hogy a kiskőrösi járásban elvtársaink hosszú időn át nem ismerték fal az ellenség tevékenységét, nem látták és hallották meg a dolgozó népet ért sérol- metet. Milyen általános tanulságokat lehet levonni a kiskőrösi esetből? Magától értetődik, hogy a Tárásban felfedett hibák ilyen mértékben országosan nem általánosíthatók. Nem kétséges azonban, hogy — ha ilyen mértékben nem is, de részben országosan általánosíthatók állami és pártszerveink tanácsmun- kájának hibái, amelyeket óbban a járásban az ellenség kihasznált. Helyi tanácsainkat természetesen általában nem az ellenség, hanem a dolgozó nép vezeti. Tanácsaink zöme sokat fejlődött az elmúlt esztendőben. Legjobb tanácsaink a tömegekkel együtt, velük összeforrva végzik munkájukat. Különösen nagy a jelentősége a falusi tanácsoknak, mert elsősorban ezek munkáján — a jó tanácsok munkáján — tanulhatják meg dolgozó parasztjaink, hegy a mi államunk nem ellenük, hanem értük van. Ötet szolgálj11, ha termelőmunkájukhoz ad segítséget, ha anyagi és kulturális szükségleteikhez, gyermekeik neveléséhez ad segítséget — de őket szolgálja akkor is, ha az állampolgári fegyelem szigorú betartását követeli meg, ha érvényt szerez a termelés és beszolgáltatás követelményeinek. De túl ezen, most a tavaszi munka időjén falusi tanácsaink jelentősége valósággal mqgsotkszorozódik. Folyik a vetőmagvak kicserélése, a szántás-ve- tés; résen kell lenni, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon bevetetlen, hogy megműveljék a tarta- lékföSdaket is. Jórészt a most következő hetek döntik el', hogy milyen és mennyi lesz az ország kenyere. Ezekben a hetekben dől el, hogyan sikerül átteleltetnünk állatainkat. Nagyon sok függ most attól, milyen a tanácsok és a dol- goizó parasztok viszonya, mennyire fo(rr össze a tanács a falu dolgozó népével. Érthető, ha az ellenség is igyekezik a falun ezt a fiatal intézményünket belülről aláásni, gyengíteni, igyekszik lazítani a tanácsok |és a dolgozók kapcsolatát és ezzel lazítani a dolgozó parasztság és az állam, a dolgozó parasztság és a' munkásosztály viszonyát. Nem új jelenség ez. Rákosi elvtárs már két évvel ezelőtt, az MDP második kongresszusán figyelmeztetett arra, hogy tanácsainkba horthysta és egyéb ellenséges elemek igyekeznek befurakodni s »ha nem szorítjuk gyorsan vissza ezeket az elemeket, akkor tanácsaink nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket«. A kiskőrösi eset, amely nem elszigetelt jelenség, legyen intő példa arra, hogy állami Ó3 pártszerveink fokozzák éberségüket, leplezzék le és semmisítsék meg a tanácsokba befurakodott Vetnek megyénk dolgozói A mezőhegyes! állami gazdaság az elmúlt évben — különösen az őszi munkákban — igen jó eredményt ért el. Első lett ezzel az önálló gazdaságok közötti versenyben. A gazdaság dolgozói, traktoristái ebben az évben is meg akarják első helyüket tar-. tani. A gépjavítás mellett ebben az évben 2638 holdon végezték el a mélyszántást. Alaposan felkészüllek emellett a tavaszi munkára is. Az összes tavaszi vetőmagok tisztítva, tárolva ^vannak, előkészítve várják a vetést Az elmúlt héten aztán a csatókamarási üzemegység megkezdte a munkát. A símítózott műtrágyázott jól előkészített talajba 26-án 45 hold borsót vetettek el, a peregpuszlai üzemegység pedig 21 holdat. 27-én -újabb 46 holddal növekedett az állami gazdaság borsóvelési területe. A csatókamarási üzemegység 50 hold tavaszi búzát elvetett A gazdaság üzemegységei péntek estig 612 hold földet símílóz- tak, műtrágyáztak, boronállak meg, készítették elő a tavaszi vetésre. A munkában, különösen a csatókamarási «Petőfi» brigád tűnt ki, négytagú vetőbrigádja Sztálinyec traktorral vontatott, 3 darab összekapcsolt vetőgéppel, egy nap alatt 45 holdat vetett el. Jó munkát végez Mag István traktoros is, aki R. 35-ös gépével egy műszakban átlagban 6 holdat szánt fel. A vasárnapi napos, szeles idő hamar felszikkasztotta a szomA gyomai «Győzelem» tszcs- ben vasárnap 10 hold mák került a földbe, az «Uj Élet» tszcs tagbabon megázott földet. Az orosházi «Dózsa» tsz-ben már korán reggel fogasoltak, délelőtt pedig 14 fogattal megkezdték a vetést Estig jai pedig 5 fogattal egész nap szántottak. 11 hold tavaszi búzát és árpát vetettek el keresztsorosan A szakszervezetek XVIII. kongresszusának távirata Rákosi elvtárshoz A szakszervezetek XVIII. kongresszusának vasárnapi tanácskozásán a kongresszus megadta a felmentést a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a Szakszervezetek Országos Tanácsa ellenőrző bizottságának, majd Mekis József elvtárs, a jelölőbizottság elnökét ismertette a jelölőbizottság javaslatát a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság tagjaira és póttagjaira. A kongresszus részvevői megválasztották a Szakszervezetek Országos Tanácsának és számvizsgáló bizottságának új tagjait és póttagjait. A kongresszus nagy taps közepette fogadta ét a Rákosi elvtársnak küldendő távirat szövegét: Drága Rákosi elvtárs! A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusáról forró üdvözletünket küldjük, odaadó hűségünket és mélységes ragaszkodásunkat tolmácsoljuk önnek, dolgozó népünk szüreteit vezérének. Kongresszusunk az ötéves terv sikeréért folyó harc olyan időszakában ült össze, amikor a munkásosztály, dolgozó parasztságunk, az egész magyar dolgozó nép,, pártunk vezetésével a negyedik tervév feladatainak megvalósításáért küzd. Iparunk, elsősorban szénbányászatunk és kohászatunk az év elején elmaradt a terv teljesítésében, adósa maradt a hazának. Az elmaradásban része van szakszervezeteink versenyszervező és tömegnevelő munkája fogyatékosságainak is. Ezért a kongresszus, amikor megtárgyalta a szakszervezetek feladatait, szocializmust építő ötéves tervünk végrehajtásában, a dolgozók élet- és munkaviszonyainak megjavításában, politikai, szakmai, kulturális színvonalának emelésében, figyelmét mindenekelőtt a legsürgősebb tennivalókra, az adósság törlesztésére, a terv teljesítésére összpontosította. Kongresszusunk megállapította, hogy a szakszervezeti munka megjavításának központi feladata — a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága, 1950 július 24 i határozata szellemében — a tömegkapcsolat megerősítése, a tömegektől való bürokratikus elszakadás megszüntetése, a szociál- demokratizmus kiküszöbölése egész szakszervezeti munkánkban. Ezért kongresszusunk a szakszervezeti munka középpontjába fő feladatként az üzemi szakszervezeti munka fellendítését állította, mind a termelés, mind a szocialista érdekvédelem és kulturális nevolőmunka területén. A párt által szakszervezeteinkre bízott nagy feladatok megvalósításában legfőbb erőforrásunk as a segítség, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja és személyesen Ön, drága Rákosi elvtárs nyújtott és nyújt nekünk a szakszervezeti munka helyes irányának megjelölésére. Megfogadjuk Önnek, Rákosi elvtárs, hogy útmutatásai szerint, a tömegek termelési aktivitásának mindienirányú fokozásával, a munkafegyelem megszilárdításával, |a szocialista versenyszervező munka megjavításával, szívósan és következetesen harcolunk iparunk adósságának letörlesztéséért, az egyenletes termelésért, a terv teljesítéséért és túlteljesítéséért. Megfogadjuk Önnek, Rákosi elvtárs, hogy tanításai szerint szüntelenül és fáradhatatlanul foglalkozunk a dolgozók mindennapi kérdéseivel, munka és egészségvédelmével, kulturális szükségleteinek kielégítésével. Megfogadjuk Önnek, Rákosi elvtárs: minden erőnket megfeszítjük, hogy a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével becsülettel teljesítsük Kötelességünket szocialista hazánk felépítésében, a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor reánkeső frentszakaszának megerősj,A MAGYAR SZAKSZERVEZETI EX XVIII. KONGRESSZUSA. osztályellensóget. Intő példa arra, •hogy jobban harcoljanak pártunk politikájának minden eltorzítása el* fen. Harcoljanak a tanács munkánkat visszahúzó, a tömegek érdekeit semmibevevő bürokratizmusa, a vezetés és ellenőrzés papiros-módszerei ellen. A kiskőrösi eset egyik tanulsága, hogy a tanácsokba fura- kodott ellenséget csak úgy tudjuk Leleplezni és megsemmisíteni, ha leküzdjük saját munkánk hiányosságait, melyet az ellenség ravaszul nap mint nap kihasznál. Falusi tanácsainknak olyan munkára és olyan lendülettel kell mozgósitaniok a falu népét, hogy dolgozó parasztságunk s az egész ország kiheverhesse a tavalyi aszály súlyos veszteségeit. Ez a tavaszihadjárat: a kenyércsata döntő ütközete, melynek megnyeréséhez nem elegendőik a jól átgondolt, helyes rendelkezések, államunk szervezett segítsége. A győzelemhez egyetlen nap, egyetlen óra elpo- osékolása nélkül az egész falu talp- raállitása kell! Aki provokációs céllal éket ver a dolgozó parasztok és saját tanácsai közé, s aki szájtáti módon tűri ezt — az ellenség vagy az ellenség szövetségese. Falusi, járási, megyei párt- és állami szerveink szemét nyissa ki a kiskőrösi példa. Az egész dolgozó parasztság élén söpörjék el az útból a provokáló ellenséget, rázzák fél a lelketlen bürokratákat, a munkahalogatókat, a kényclmoske- dőiet. Akik csaic azt a tanulságot vonják le a kiskőrösi esetből, hegy meg kell védeni a dolgozó parasztokat a provokativ »baloldali« túlkapások ellen — azok csak a feladat egyik, s könnyebbik oldalát látják. Tanácsaink munkájában a (Folytatás a 2. oldalon.)
