Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-15 / 63. szám
1#5I március I5~ vasárnap ViketA-Mlfik Héftf Mit ad ax ötéves tei*v megyénknek? A Megyei Tanács március 11-én rendkívüli tanácsülést tartott. Megbeszélték a tervfelacLatokat és azt, hogy megyénk milyen arányú beruházásokat fog kapni ebben az évben. Blahut János elvtáre, a Megyei Tanács elnökének beszámolójából közöljük az alábbi részleteket: Kiskereskedelmi üzleteink és földmíívesszövetkezetemft 1953-ban közel 800 millió forintos forgalmat fognak lebonyolítani. Vendéglátód pari Vállalataink éves forgalmi értéke 168 millió 370.000 forint lesz. Az óvodai (nem üzemi) férőhelyek számát 214, az iskolai tantermek számát 64, mozik számát 9, 1 területi Kultúrotthon számát 13, lakások számát 41, kutak számát 6, állami bölcsődék férőhelyeit 180, idénybölcsődék férőhelyeit 460-nal fogjuk növelni az 1952-es évhez vinZírty ii :i. Megyénk gépállo másainak további- gépesítésére, korszerű műhelyek elütésére 45 milliót, term elősző vötkezetaink fej- lem.léeóie, istállók épitéséie 57 milliót fogunk ebben az évben költőn*. Nincs a megyénknek olyan népgazdasági ága, amely ne részesülne a beruházási összegből. A békóemegyei Téglagyárak Egyesülése telepein 762.000 forintból iparvágányok, présházak, Baáritóezinek fognák épülni, lényegesen csökkenni fog az eddigi, tárolóhélyiségek hiánya miatti nagy Vurdö selejtszázalék téglagyárainkban. Az orosházi Vasöntöde 476.000 forintot fog fordítani üzemének bővítésére, hasonlóképpen bővítik a békési Seprűgyárat, a békéeoeabai Patyolat üzemet is. Jó ivóvizet, kiutat kap Battonya, Kaszaper, Doboz, Csorvás. Utat építünk Békéscsabán, Pusztaottlakán. Bővítjük az orosházi fürdőt, levezetjük a belvizet Kisosákó, Nagygyanté, Békés és Bél megyer községekből. Tizenhárom községben járdát építünk, Tótkomlóson, Vésztőn, Bélmegyeren nagyobb összeget fogunk fordítani a község építésére, parkosítására. Szarvason típus szülőotthont építünk, befejezzük a mezőhegyes! kórház építését, bővítjük a gyulai kórházat, Kéiegy- házát, Gádorost, Békése zen tundráét, Köröstarcsát, Dombegyházát idényből csődével látjuk el. Járási kultúrotthont kap a szeghalmi, sár- kadi, mezőkovácsháza járás, kul- túrházat kapnak: Gyoma, Bákés- sámson, Biharugra, Kisdombegyhá- háza községek. Dévaványán és Me- zőkovácsházán szociális otthont létesítünk. Uj iskolát építünk Sar- kadloeresztúrom, Békésszentandrá- son, Eelsőnyomáson, Zsadány és Ecsegfalva óvodát kap. A csudaballai, kardoskuti utak befejezésére 1953-ban mintegy félmillió forintot fpgunk fordítani. A távolsági utak karbantartására 14.530 forint van előirányozva. Hatezei ötszáz óvodás gyermek közül ő000-ret részesítünk étkeztetésben. Ezen kívül előirányoztuk az Szűloo4Hion iskolák tanfelszerelésének gazdagítását. így biológiai felszerelésekre egymillió forin- tot, könyv be- gsSgs? szerzésekre 105 TTTfsfte/* ezer forintot, sport célokra és vJÓí?eff?«P térképre 120.000 forintot fordítunk. Az iskoláskoron felüli oktatásra több mint egymilliót, a diákotthonokban lakó gyermekek étkeztetésére hatmillió forintot, a dolgozók továbbtanulására, helyesírási és egyéb tanfolyamok megtartására 48 ezer forintot fordítunk. Népkönyvtáraink köteteinek számát 183.000 darabbal kívánjuk fejleszteni. Megyénk egészségügy* és szociális körülményiéinek tovább javítására 23 millió Ft-t használunk fel ebben az évben. A bölcsődékkel, anyaés csecsein ő védelemmel kapcsolatos kiadósaink meghaladják a négymillió forintot, gondoskodás történik az öregek ellátásáról, a gyermek és szociális otthonok működtetéséről. Evek csak azok a beruházások, amelyet tanácsaink a megye dolgozóival karöltve fognak végrehajtani. Ezenkívül megyénkben a minisztériumok irányítása alatt működő üzemeket, vállalatokat is továbbfejlesztik, mintegy 75 millió forint beruházással. Korai vetéssel a jé terméseredményekért! A Szovjetunióban a krasznodari területen az élenjáró kolhozok, valamint a gép- és traktorállomások dolgozói minden napot felhasználnak, hogy időben elvégzett munkával biztosítsák a jó termést. Megkezdték a tavaszi munkálatokat a »Bugyomnij«- kolhoz zöldségtermesztői és kertészei is. Egész sor kerületből jelentések érkeznek az őszi vetések fejtrágyá- zásáról, az őszi szántások boronái ásáról, a tavaszibúza ée árpa vetéséről. Azerbajdzsán sztyeppes és más területein tömegméretek bon megkezdték a tavaszi növények vetését. A Szovjetunió középázsiai köztársaságaiban tavasszal folytatódott az öntözőrendszerek átalakításának munkája. Az állandójellegű öntözőcsatomákat ideiglenesekkel cserélik fel. A rövid téli szünet után a földeken ismét megjelentek a bulldózerek, utgyaluk és földkotrógépek. Kirgizia gyapotföldjein az év régére áttérnek az új öntözési rendszerre. Üzbekisztán déli részén rövid idő alatt tőbbmillió köbméter földet mozgattak meg az új öntözési rendszerre történő áttérés során. A Bolgár Népköztársaságban a tavaszi vetési tervet március 9-ig a következőképpen teljesítették: a tavaszi búza vetési tervet száz százalékra, a tavaeziárpa tervét 71.9 százalékra, a zab vetési tervét 73.3 százalékra, a napraforgóvetést 61.2 és a rozs vetését 41.7 százalékra. A Csehszlovák Köztársaságban a nyitrai lrerület termelőszövetkezetei már ezer hektáron elvetették a tavaszi búzát. Dél-Morvaországban a bredavi járásban rövidesen befejezik a tavasa búza vetését és már kétszáz hektáron elvetették a rozsot. Az Albán népköztársaságban ebben az éviién hét százalékkal nagyobb földterületen termesztenek majd ipari növényeket, mint az elmúlt évben. Az ipar nyersanyagellátása érdekében az ötéves terv végére 97 százalékkal nagyobb földterületet használnak fel az ipari növényiek termesztésére, mint 1950-ben. A Lengyel Népköztársaságban ez -év első két hónapjában 1470 új termelőszövetkezet alakult,. A termel őszövetkezetek száma ma már meghaladja a 6330-a( A Német Demokratikus Köztársaság potsdami járásában a gépállomások dolgozói több mint 9000 hektár földterületet szántottak fel. Thyrow községben az »Uj Idő« termelőszövetkezet befejezte már a tavaszi búza vetését. A gerat járásban több szövetkezet ugyancsak elvégezte a tavaszi vetési munkákat. ■louja ,ai íioou ir., , — A csudád Az alkonyai minden este betereli őket a kis, szoba-kony- ’ ás tanyai házba. Édesanyjuk, iliss Istvánná simogató tekintettel veszi őket számba. Vacsorát ad mind a hátuknak. Gondolatai elkalandoznak mesz- sze, a bánya vidékére, ahol férje és 17 éves fia vájják a szenet az országban lüktető építő munkához. Sok szén kell a gigászi kohók, az erőművek és a családi házak fűtéséhez. — Vájjon, hogy vannak? — sóhajt fel. Ilonára, gimnazista lányára is sokat gondol. De leginkább csak úgy, hogy vájjon jól felelt-e, büszkeség; avagy szégyen, érzése tölti-e el társai előtt Az ellátása jó, soha sem panaszkodott. Kollégiumban van Battonyán. Félévkor általános 4-es volt az osztályzata. Gondolataiból az asztal körül hancúrozó öt iskolásgyerek hangoskodása rezzend fel. A hirtelen növésű Gizella megigazítja szemüvegét és tettetett szigorral rájuk szól: Elég a játékból, gyerünk tanulni. Zizegnek a könyvlapok, ceruza és tollhegy szántja a füzeteket Tanulnak. Gizella nemcsak követelőzik. Ö jár elől jó példával. <3 is iskolás még. Az általános iskola VIII. osztályos tanulója. Nagy elhatározása és szilárd akaratereje háttérbe szorít minden fáradságot, minden nehézséget Este, mikor szavaira kisebb testvérei tanuláshoz Iáinak s mikor a tanároktól ellesett fontoskodó arccal, fejcsóválva kisegíti, útbaigazítja őket, mindig az lebeg képzelete előtt hogy egy egész osztály figyel rá Ilyenkor az az elhatározás kerül gondolatai előtérébe, hogy tanár lesz. — Eh, — hessegeti el a gondolatokat —, majd eldöntőm; még, mi legyek. Gyerünk 'tanulni, hogy felvegyenek a gimnáziumba. Eddigi eredményei uLán joggal tarthat rá számot, hogy felveszik. Tavaly jótanulási érdemérmet kapott s két hétig a csillebérci úttörőtáborban nyaralt. Az elmúlt hét folyamán pedig a legjobb kunágotai tanulók között az ő fényképét is kitették a tablóra, a népbolt kirakatába. Félév óta két tantárgyból négyesre, a többi 14- ből pedig ötösre felelt. Valamelyik nap Kiss Istvánná bement a piacra. Az ismerősök szólongatták: A be lányod fényképe van kint a kirakatban a legjobb tanulók között? Igen? No, ez derék dolog. Hazafelé menet, az asszonyok szavai foglalkoztatták. Meghatódva vette tudomásul, hogy az érdeklődés egyenlő az iránta tanúsított megbecsüléssel. Régen az ilyen nagycsaládos, 8 gyermekes anyákat lenézték butának nevezték. A nélkülözésére, vergődésére azt mondották: »Minek hozott annyi gyereket a világra.« Ma egészen másként van. Hogy is írta ,az újság? — töprengett felhúzott szemöldökkel. Valahogy úgy, hogy az olyan anyáknak, akik 6, vagy több gyermeket hoznak a világra és nevelnek fel, minden évben a Nemzetközi Nőnapon anyasági érdemrendet adnak. Miknek pedig hét, '-vágy több élő gyermekük van, azokat péazjuLalopiban kell részesíteni. Pénzjutalomban?... Hiszen jutalom a családi pótlék is, amit most 560 forintra emeltek fel. A mait szenvedéseiről, öröm. nélküli gyermekkoráról gyakran beszél gyermekeinek, ha azok igényesen követelőznek. — Jó, jó gyermekeim, tudom, hogy kell. De így, ahogy vagytok is, összehasonlíthatatlanab- bul jobb a sorsotok, mint nekem volt gyermekkoromban. Szegény Szonda nagyapátok do- hánykertész volt az uradalomban. Sokat kellett küszködni hogy hatunkat felnevelje. Nagy nehézséget okozott a mindennapi kenyér megszerzése is. A jő ruha, jó cipő elérhetetlen vágy volt Iskolába sem járhattunk. Kiss István gyakran hazajön a bányából s étkezés után hangosan felolvastatja gyermekeivel a feladott leckét Egyrészt azért, hogy tanuljanak, másrészt, hogy 6 is tanuljon. Ö ugyan 6 elemit végzett, de Si- monyi, meg a többi uraság cselédjeként azt a keveset is elfeledte, amit megtanult. Számolni abban az időben legfeljebb a napokat számolta, mikor érkezik már el végre a kommenció-osztás ideje. Most szüksége van a tudásra. Ő is egyike az ország építőinek. Az elmúlt évben, meg azelőtt Hústól és Gizitől tanulgatott szorozni, osztani. A gyerekek felolvasásai keserű emlékeket idéznek fel benne. Mesélni kezd. — Hát tudjátok, olyan bitang ember volt az a Simonyi, hogy valósággal nyúzta a cselédjeit Nem voll senkihez soha o«?y jó szava sem. Mindenkire ordított, mindenkit szidott, átko; zott, ahogy a tövisbokrot szokás, ha eltépi a ruhát Mikor jöttek a szovjet katonák, elhordta dicstelen irháját, elmenekült. S tudjátok, hogy búcsúzott el a cselédektől? Azt mondotta: »Aztán dolgozzatok. Nehogy valami baj történjen a gazdaságban, mert hazajövök és agyonlőlek benneteket, mint a kutyát.« — Édesapám, aztán visszajött az a Simonyi? — kérdezte kissé megrettenive Etel. — Visszajött kislányom, de úgy meghúzta magát, mint egy megvert eb. — Nem bántotta a cselédeket? — Nem merte. És itt, nálunk, ebben az országban soha többé nem bántja senki a cselédeket, mert nem lesz többé cseléd- tartó úr és nem lesznek többé cselédek sem. Ezeket a szavakat különösen Ilus és Gizi vésték mélyen emlékezetükbe. Ha tanárok lesznek, elmetésik majd tanítványaiknak, hogyan élt egykor az ő édesapjuk és hogyan éltek vele együtt még százezrek. Az apróbbak inkább apjuk búcsúszavait jegyezték meg: Ha megtudom, hogy nem jól tanultok, nem hozok nektek szép ruhát a bányavárosból. Ezzel búcsúzott el tőlük most, március 8-án is. Arca gondterheltebb volt most, mint máskor. Hangjából belső fájdalom érződött. Nem titkolta, hogy miért: Meghalt Sztálin elvtárs. Meghalt az az ember, aki elküldte ide fiait, bogy a dolgozók gyermekei gimnáziumba járhassanak, hogy tanárok lehessenek. — Édesapám én is járp^„ majd gimnáziumba — mondta hízelegve a Ids Etelka. Encsiké, Marika és Pityu gyakran örvendezve sietnek haza az iskolából: Édesanyáin, négyesre olvastam, ötösre feleltem. Kissnó a boldogságtól alig tud szóhoz jutni. A gyerekekben nemcsak Kissnénak, hanem édesanyjának, Szonda Istvánnönak is nagy öröme telik. Ismételten — ki tudja hányadszor — láuya lelkére kötötte: taníttassátok ezeket a gyerekeket Eleget fáj nekem még ma is, hogy ti még az elemi iskolát sem végezhettelek eL Nem voltam az oka. Sem szegény megboldogult édesapád. A lelkünket is kitettük, csaknem megszakadásig dolgoztunk, mégis nagy volt a nyomorunk... — Csak az vígasztal — teszi hozzá szemeit töröl- getve —, hogy megértem unokáim boldog életét, azt, hogy az ő vágyaik teljesülnek, tanulhatnak. Gizi nagyon is megérti, menynyi szenvedés van nagyanyjár- nak e szavai mögött. Szülei boldogságának növeléséért tanul, tanítja testvéreit s tanulópárját, Kormányos Margitét. Azt akarja, hogy Kormányos Margit és minden más gyermek szüleit boldogság töltse el gyermekeik jó tanulását látva, öröm tölti el azért is, hogy 40 VIII. osztályos tanulótársa közül vele együtt eddig 33-an jelentkeztek továbbtanulásra. Apja szavai gyakran eszébe jutnak — ahogy a családban beszélni szokott: ebben az országban nem lesznek többé urak és cselédek. A boldog, megelégedett élet fénye ragyog minden dolgozó emberre és családjára. Kukk Imre
