Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-07 / 56. szám

ViUaisauUt Hépe Az MDP Központi Vezetősége, a Minisztertanács és az Elnöki Tanács küldöttségének részvétlátogatása J. D. Kiszeljov elvtársnál, a Szovjetunió nagyköveténél 1953 március 6-án, péntek dél- tea, Rákosi Mátyás alvfcárs vezeté­sével a Magyar Doílgozók Pártja Központi Vezetőség© és a minisz­tertanács képviselői, Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke lá­togatást tettek a Szovjetunió ma­gyarországi nagyköveténél, J. D. Kiszeljov elvtársnál. Rákosi Má­tyás elvtárs tolmácsolta a magyar nép, a Magyar Dolgozók Pártja és a Magyar Népköztársaság kormánya mélységes fájdalmát és együttér­zését a felmérhetetlen veszteség miatt, amely a világ dolgozói nagy vezérének, a drága Sztálin elvtárs- aak halálával érte a Szovjetunió népeit, az egész haladó emberisé­get és a magyar népet, amelynek felszabadítója és legnagyobb ba­rátja volt. Rákosi elvtárs felkérte Kiszeljov elvtársat, hogy tolmá­csolja a Szovjetunió Kommunista Pálija Bizottságának, miniszterta- háosánnk, a Legfelső Tanács elnök­ségének o magyar nép eltökéltsé­gét, hogy e nagy csapás idején még szilárdabb egységben, törhe­tetlen hűséggel és ragaszkodással zárkózik fel a nagy Szovjetunió, a megingathatatlan teketábor ol­dalára. J. D. Kiszeljov elvtárs, a Szov­jetunió nagykövete jneleg köszö­netét mondott az együttérzés kife­jezéséért és biztosította, a küldött­séget, hogy haladéktalanul továb­bítani fogja azt a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsá­gához, minisztertanácsához és Leg­felső Tanácsának elnökségéhez. Az Országos Béketanács küldöttségének részvétlátogatása a Szovjetunió magyarországi nagykövetségén J. V. Sztálin elhunyta alkalmá­ból az Országos Béketanács nevében péntek délben küldöttség kereste fel a Szovjetunió magyarországi nagykövetségét. A küldöttség tag­jai voltak: Andics Erzsébet Kos- suth-díjas akadémikus,, az Orszá­gos Béketanács elnöke, Kodály Zol­tán kétszeres Kossuth-díjaa akadé­mikus, Lukáos György Kossuth-dí- jas akadémikus, Mihályfi Errő nép­művelési miniszterhelyettes és Ná- nási László, az Országos Bélceta- mács a.lelnötei és Renke Valéria, az Országos Bélretatiács titkára. A küldöttség a magyar békeharcosok mély megrendültsógét fejezte Id I és átnyújtotta a Szovjetunió mi­nisztertanácsához intézett alábbi részvéttáriratot: «Hazánk millió és millió béke- harcosa megrendültén értesült Jo- szif Vieszárionovios Sztálinnak, a szovjet nép halhatatlan fiának, a világ legelső tekeharcosának el­hunytéról. Szívünkben mélységes fájdalommal gondolunk a drága Jo- szif Visszárionovicsra, soha el nem múló hálával emlékezünk rá, aki­nek lies katonái hozták el nekünk h. teliét és a szabadságot, aki né­pünk fiait harcra és helytállásra I tanította, akinek nevével épül az új magyar haza. A magyar békeharoosok milliói­nak szívből fakadó fájdalmát tol­mácsoljuk. Követve a szovjet né­pet, amely legnagyobb fiának el­vesztése után még szorosabbra von­va sarait, magasra emeli a telte és szabadság zászlaját, híven a szí­vünkben örökké élő Sztálin taní­tásaihoz, méltón az Ö emlékéhez, bátran és rendíthetetlenül küzdünk tovább, hogy kudarcra ítéljük a há­borús gyújtogatok gonosz terveit. Sztálin nevével győzni fog a bé­lre, az igaz emberek igaz ügye! Magyar Országos Béketanács.» Kisxeljov elvtársnak, a Szovjetunió magyarországi nagykövetének, Budapest Mélységes táj dalommal véltük tudomásul nagy felszabadítónk, tanítónk, Sztálin elvtárs halálát. Mi, békésmegyei asszonyok, lá­nyok soha nem fogjuk elfelejteni, liögy a szabadságunkat, egyenjo­gúságunkat az Ö kezéből kaptuk. Sztálin elvtárs halála alkal­mával megfogadjuk, hogy még egységesebben sorakozunk fel pártunk zászlaja mögé. Minden­napi munkánk jobb elvégzésével fogjuk bebizonyítani, hogy hű katonái leszünk továbbra is a béke tábornak és soha nem té­rünk le arról az útról, melyet halála után is az ő eszméje vilá­gít meg számunkra, békésmegyei asszonyok számára. MNDSZ Békésmcgyel Titkárság A Magyar-Szovjet Társaság1 távirata SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA, Moszkva. A mi drága Szlálin elvtársunk halálának fájdalmas híre mélységesen megrendítette az egész magyar népet, a Magyar- Szovjet Társaság valamennyi tagját. Népünk Sztálin elvtársban legjobb barátját, gondos és szerető édesatyját veszítette el, azt az embert, akinek mindazt köszönhetjük, ami szép és virágzó hazánkban, ami felemelő és boldogító új életünkben. Amikor a Magyar-Szovjet Társaság*valamennyi tagjának ne­vében legmélyebb együttérzésüillenek adunk kifejezést, megfo­gadjuk, hogy még acélosabb hittel, még töretlenebb erővel sora­kozunk fel forrón szeretett Sztálinunk legjobb magyar tanítvá­nya, Rákosi elvtárs zászlaja. mögé, hogy dolgozó népünk a szov­jet nép nagy példájának segítségével még gyorsabban építhesse a szocialista Magyarországot és szilárd erődje legyen a nemzet­közi béketábor magyarországi frontjának. Sztálin elvtárs örökké köztünk marad, halhatatlan műve új küzdelmekre és új győzelmekre vezet tovább is valamennyiün­ket. Magyar-Szovjet Társaság Országos Vezetősége. A minisztertanács nemzeti gyászt rendelt el A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa J. V. Sztálin elvtárs halála miatt nemzeti gyászt ren­delt el. A színházak, mozgóképszínházak, sportrendezvények, stb. március 7-től Sztálin elvtárs temetése napjáig bezárólag szünetelnek. A nemzeti gyászra való tekintettel az MNDSZ és a SZOT nőbizottsága által szombatra meghirdetett nőgyülés elmarad. Az országgyűlés f. hó 8-án, vasárnap déli 12 órakor gyászüiést tart. Így védik, amit Őneki köszönhetnek Ekék hasítják a földet a Gyula-Benedeki lés zen. Az őszről elmaradt mélyszántást végzik. A másik táblán mű- trágyaszóró-gépet vontat aZe- tor. Amott meg borsót vetnek. A gyulai 'áttami gazdaság föld­jén a tavaszi munka láza fűti az embereket. Vetnek. Régen is vetettek erre, de más volt a határ képe. A fo­gatok után hajlott derekú, tört tekintetű, fáradt cselédek lé­pegettek. De menteit, mert Slifferték, Tarr Ferencék ku- láktanyájáról messze elért a gazda tekintete. És annak, aki­nek hiba volt a keze munká­jában, még a keserű cseléd­kenyér se jutott... Mennyivel masabb most a vetés. Uj élet nő a földön, mint ahogy új itt minden a benedeki részen is. Újak az emberek, akik 110, 115 száza­lékos normát teljesítenek a szántásban s az 'éles tavaszéji szélben is végig dolgozzák a 10 órás műszakot. Együtt nőt­tek a gazdasággal. • Hogy is volt? 1950 január­jában alakult meg a gazdaság. Küzdelmes év volt. Kiuzsorázott kulákföldeken, szerszám és iga nélkül, de azzal a tudattal: a mi állami gazdaságunk. Nagy erő ám ez. Olyan, ami előtt nincs akadály. Két lovuk volt, meg két rossz traktor szán­tott —, de olyan traktorok, hogy szinte pátyolgatni kellett, mint a gyereket, jajj, csak va­lami baja ne legyen... De fel­szántottak és bevetették a föl­deket. Munka után meg, ha össze­kerüllek, terveket szövögettek. És a tervekben lévő gazdaság úgy hasonlított a szovjet gaz­daságokhoz... — Tudod elvlársnő, ma már rá sem ismersz a gazdaságra — magyarázza Oszlácsné. Két ló volt. Tudod, ma mennyi van? Nyolcvannyolc darab. És 6 traktor. — De nem is akár­milyen, — aoélparipáli. Két kombájn is van. Az aratta a búzát a nyáron. Az első ta­vaszon a kulákoktól szereztek vetőgépet. Most 12 van, meg kaptak még 3 darab 30 so­rost is. Szovjet vetőgépek, szovjet kombájnok. Szlálin elvtárs se­gítsége. Nem mondják így, de ott ég a szívükben. Ezt látják szépülő életükben, fejlődő gaz 1953 március 7., szómba* II II II II II II II II II II II II II II II II II II !! II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II Jan Csao: A LEGDRÁGÁBB ELVTÁRS Mikor a gyűlölet, amelyet vérünk S könnyünk dagasztott, tenger hullámaként Nőtt, áradt, — Észak felől kutatta, leste Szemünk a fényt Melyet meggyujtott Marx, Engels, Lenin. Akkor reményeink Mint fiatal fenyő szöktek magasra, Feléd fordultunk nagy vezér, tanító Legdrágább, legjobban szeretett elvlárs Sztálin! Mint vízre vágyik, aki szomjas, Mint kér az éhe9 ember kenyeret. Úgy áhítoztunk tanításod után És vitt harcokba a te nagy neved. Hány bátor embert dobtak a börtönbe, Mert megmotozták S könyvet talállak nála, Amelynek lapjain, Egy név ott ragyogott, miként a sors, Név, gyűlölt név a gyilkosok szemében, De nékiink a legjobban szeretett név, Sztálin! Hiába lomholt sötét elnyomás, Népünk életre ébredt, Nem remeg, Tömlőé, kínzás és szeges korbács Nem törhette meg. Besurrantak a sugarak A nyirkos cellák hasadékain, Elég volt, ha csak egy nevet hallottunk, Hogy meg ne táníorod junk, Hatalmas, fényes, legjobban szeretett név, Sztálin! A súlyos harcokban nem görnyedtünk meg, Nem volt közöttünk, aki fél, Bármily nagy volt az áldozat, Megedzett a sok szenvedés, a kín, Mert megmulattad, merre van a cél, Legdrágább, legszere tettebb elvtárs, Sztálin! Mikor nem ettünk semmi inast, Mint fák kérgét és gyökeret, A végtelen mennybolt alatt aludtunk, Fejünk alja: sziklás hegyek És hólepcl a takarónk, Nem hátráltunk meg, nem inogtunk, 'Nem reszketett a szív, az in, A tekinteted bátorított S mi mentünk, büszkén, öntudattal, Drága vezérünk, drága elvtárs, Sztálin! x Kína a nap felé emeli arcát, Uj diadal felé siet, Fiseprünk minden gátat, akadályt, Hitünk, bizalmunk a tied. Bölcsen vezetsz, mienk a győzelem A Szovjetunió napfényes áljain, A csillagunk: nagy tetteid, Forrón szeretett drága elvtárs, Sztálin! Szemeimmel nem láttalak soha, De hegyeken és síkságokon át Éreznek karjaim és izmaim, Velünk vagy minden lépteinkbe*» Sztálin! Románból fordította: H. N. íí II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II II » II II II II II II II II II II H II II II II II II II II II daságukban. És így is van. Ott van ez a segítség Opra János mellett, aki régen cseléd volt, ma a traktor ura. Oszlácsné mellett, aki olyan büszkén so­rolja: a nagy fiam főhadnagy, a kisebbik traktoros. A lányom védőnő, a vejem katonatiszt. A kisebbik lány gimnazista, a leg­kisebb nyolcadikos, — de az is mérnök lesz. És ez olyan magától értetődő — 1945 óla. Kemény emberek nevelődtek itt Harcban edződtek. Építik és védik az életüket. Nem könnyen törnek össze. Ott ég a szívükben Sztálin elvtárs ta­nítása, hogy a legnehezebb órákban kell a legharcosabbaiy a párt mellé állni. És ez a ta­nítás ott ég a szívükben most, amikor a nagy tanító már nincs az élők sorában. Minden szavuk, minden tettük erről beszél. Számíthatnak ránk — mond­ja Opra elvtárs. — Mi még jobban dolgozunk ezután. Fiúk! Mától kezdve jobban vi­gyázunk a gépekre. Ellenvetés? Nincs. Igyekszünk — ez a vá­lasz rá Kevés a szó, de a szemekben ígéret van. — Ma egész éjjel én szán­tok egyedül — mondja az alig 17 éves Tóth Jóska. — Nem lesz hiba a normával. A többi­nél sem. így védik, amit őneki kö­szönhetnek. VIHARSAROK NÉPE az MDP Békésmegyei Pártbizottságának lapja. ■ Szerkeszti a szerkesztObizot ág. Felelés kiadó: Nagy Antal. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Sztálin-ut 7. I. emelet. Telefon: szerk.: .22-85, kiadóhiv.: 21-76. Békési Nyomda, Békéscsaba. Felelős nyomdavezető: Botvánszky Pál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom