Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-01 / 51. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! f ~ 'S A tavaszibúza agrotechnikája Út a sztahanovista oklevélig l J ' ■ A Z M D P B É K É S M EGYEI PÁ RT BIZOTTS ÁG Á N A K LAPJA 1S33 MÁRCIUS 1., VASÁRNAP Ára 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM A szakszervezetek XVIII. kongresszusának tanácskozása Gerő Ernő elvtárs a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében üdvözölte a kongresszust — Tisztelt Kongresszus! Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének nevében harcos kommunista üdvözlettel köszöntőm a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusát, s a szakszervezetek kongresszusa útján a magyar szervezett dolgozók több mint másfélmilliós hadseregét! Elvtársak! Népgazdaságunk, hazánk ipara és mezőgazdasága, or» szagunk közlekedése, szociális és kulturális intézményeink hatalmas fejlődésen mentek keresztül azóta, amióta szabad ország let* tünk, amióta — a nagy Sztálin parancsát megvalósítva — a dicsőséges Szovjet Hadsereg leverte népünk kezéről a fasiszta reakció bilincseit. Az elmúlt évben, 1952-ben hazánk egész ipari termelésének értéke 253 százaléka volt az 1938. évin ele, gyáriparunk pedig háromszor annyit termelt, mint a második világháború előtt. 1952-ben kereken kétszerié volt nagyobb iparunk termelésének értéke, mint 1919-ben, a sikeresen megvalósított hároméves terv ulolsó esztendejében. Ezek szerint: iparunk termelése rövid három esztendő leforgása alalt megduplázódott. Szédületes iramú fejlődés ez, amelyhez foghatót nemcsak Magyarország nem ismert egész történelme folyamán, de nem ismert, nem ismerhetett semmiféle tőkésország sem. Ez a rendkívül gyors fejlődés — ipari termelésünk értékének megduplázódása három év leforgása alatt — mindennél- kézzelfoghatóbban bizonyílja szocializmust építő népi demokratikus rendünk fölényét a tőkés gazdasági rend felett. Bizonyítja, milyen grandiózus teljesítményekre képes egy szabad ország népe, amelyet forradalmi pártja Marx—Engels—Lenin—Sztálin útján vezet, s amely ország a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió önzetlen baráti segítségére támaszkodik és a Szovjetunióval, valamint a népi demokratikus országokkal való tervszerű együttműködés és kölcsönös segítés politikáját valósítja meg. Fényes bizonyítéka ez a szédületes iramú fejlődés a Szovjetunió által a népi demokráciáknak nyújtott gazdasági-műszaki segítség rendkívüli hathatósságáról szóló sztálini tétel igazának: »...egyetlen kapitalista ország sem tudna a népi demokratikus országoknak olyan igazi és magasszínvonalú műszaki segítséget nyújtani — mondja Sztálin elvtárs —, amilyet a Szovjetunió nyújt nekik. Nemcsak arról van szó, hogy ez a segítség a lehető legolcsóbb és műszakilag elsőrendű. Elsősorban arról van szó, hogy ennek az együttműködésnek alapja a kölcsönös segítésnek és a közös gazdasági fellendülés elérésének őszinte vágya. Az eredmény az, hogy ezekben az országokban az ipar igen gyors ütemben fejlődik«. A mi országunk fényesen bizonyítja ennek a tételnek az igazságát Az ipar gyorsütemű fejlődése együtt járt az iparban foglalkoztatottak számának nagymértékű emelkedésével. Iparunkban 1952- ben 36 százalékkal többen voltak foglalkoztatva, mint 1938-ban. Ez évben az iparban foglalkoztatottak száma jelentékenyen tovább fog emelkedni, s el fogja érni az egymillió főt. A munkások és alkalmazottak száma egész népgazdaságunkban 1938-hoz képest kereken 40 százalékkal növekedett, s ennél sokkal-sokkal nagyobb mértékben nőtt a foglalkoztatott értelmiségi dolgozók száma. Ez évben az összes munkások és alkalmazottak száma népgazdaságunkban eléri a 2 millió 400 ezer főt. Hatalmas szám ez a 9 és félmillió lakosú Magyarországon. Magyarország nem mező- gazdasági ország, nem elmaradott ország többé, hanem ipari ország. Elvtársak! Még alig háromnégy esztendő telt el csak azóta, hogy hazánkban végleg megszűnt a munkanélküliség, melytől oly sokat szenvedtek a régi nagytőkés-nagybirtokos Magyarország dolgozó tömegei. De ez alatt a három-négy esztendő alatt olyan hatalmasat léptünk előre, annyira megszoktuk, hogy népi demokratikus országunkban nincsen — Hát jó. Akkor holnap megkezdjük — határozták el szerdán est« a brigádvezetői értekezleten. — Nem lesz még korán? — tette fel a kérdést Albu György brigádvezető. — Még nem igen emlékszem rá, hogy ilyen korán kezdtük volna meg a borsó vetését itt nálunk a községben. — Már miért lenne korán? Olyan tavaszias az idő és a földnek is megvan a szükséges hőmérséklete. A borsónak nem árt, ha a földnek két-három fok a melege csupán. Éppen tegnap néztem, a talaj elég meleg — veti ellen Fodor István brigádvezető, Ebben aztán meg is egyeztek. Úgy váltak el, hogy másnap szántanak és délfelé hozzákezdenek a vetéshez. Csütörtökön kihúzatták a vetőgépeket, a vetőmagot is kiszállították. Amikor a fagy felengedett, a földnek a teteje egy kicsit megpirkadt, hozzákezdtek a vetéshez Egy nap nem végeztek a borsóvetéssel a »Petőfi« tsz tagjai. Úgy beszélték meg, másnap folytatják. Pénteken reggelre pedig elég erőmunkanélküliség, hogy sokaknak úgy tűnik, mintha a munkanélküliség szörnyű nyomora és létbizonytalansága legalább is egy évszázaddal ezelőtt szűnt volna meg hazánkban! Népgazdaságunkkal, munkás- osztályunkkal, értelmiségünkkel együtt fejlődött, izmosodott szak- szervezeti mozgalmunk is. A régi szakmai alapon felépült, szinte oéhjellegű szakszervezetek helyébe a szocialista építés korszakának megfelelő iparági szervezetek léptek. Szakszervezeteink kivették részüket a szocializmus építéséből. Mozgósították és mozgósítják a dolgozó tömegeket a népgazdasági tervek teljesítésére és túlteljesítésére. Szervezik a szocialista munkaversenyt, a Szlahanov- mozgalmat. Hatalmas eredményeinkben, iparunk, közlekedésünk, népgazdaságunk gyorsütemű fejlődésében, összes sikereinkben kétségtelenül része van szakszervezeti mozgalmunknak, szakszervezeteink munkájának is! A magyar szakszervezetek any- nyiban és olyan mértékben voltak képesek hozzájárulni hazánk felemelkedéséhez, eredményeinkhez, amennyiben és amilyen mértékben híven és következetesen valósították meg a Magyar Dolgozók Pártjának politikai irányvonalát! .Amilyen mértékben erősítették kapcsolataikat a dolgozó tömegekkel, küzdöttek a termelési terv teljesítéséért, védték a dolgozók jogos érdekeit, ápolták és terjesztették a proletárintemacionalizsen fagyott. Nem vette be a föld a magot. Fodor Imre, az I. típusú »Előre« tszcs elnöke is elment megnézni, mit csinálnak ma »Petőfiók«- nél, — No mi lesz, -nem vettek? — kérdezte a tagoktól, — Vetünk mi, de csak délfelé — mondták többen, -y- Nem is várjuk meg a júniust. — Délben, amikor a fagy kiengedett, hozzákezdtek a borsóvetéshez. Hat fogat szántott, hat pedig nehéz fogassal fogasoit és utána meg simítóztak. Vetés után pedig három fogat láneboro- názott. Összesen 30 hold borsót, hat hold jarovizált őszibúzát vetettek el. — A »Petőfi«-ék már megkezdték a vetést, a borsó vetését pedig be is fejezték. Nekünk is kellene már vetni a mákot, — mondja Fodor Imre, az »Előre« tszcs elnöke. A termelőcsoportban pénteken is 26 fogat volt kint szántani. A szántással már végeznek is. A vetőmagot elkészítették, kitisztították, csak éppen el kell vetni. A vetőgépek is kijavítva készenállnak. Dombegyházáp nem maradt titokban a »Petőfi« tsz- vetése. Az mus és a hazafiság szent eszméit, elmélyítették a dolgozókban a szeretetet a Szovjetunió iránt, küzdöttek a béke frontján az imperialista háborús gyújtogatok ellen! Az eddig elért eredmények azonban semmiképpen sem vezethetnek bennünket arra a téves következtetésre, hogy szakszervezeti mozgalmunkban, szakszervezeteink munkájában nem volnának igen komoly hiány osságok. Dolgozó népünk, munkásosztályunk, pártunk sokkal többet vár szakszervezeteinktől, mint amennyit eddig tettek. Azt várjuk szakszervezeteinktől, hogy még következetesebben és eredményesebben mozgósítsák a dolgozókat a termelési tervek teljesítésére és túlteljesítésére! Hogy az eddiginél jobban, eredményesebben szervezzék a szocialista munkaversenyt, a Sztaliánov-mozgalmat! Hogy még következetesebben küzdjenek a munkafegyelem megszilárdításáért! Hogy valóban a szocializmus, a kommunizmus iskolái legyenek! Hogy szívós munkával megszervezzék a még szervezetlen munkásokat és alkalmazottakat! Hogy állandóan segítsenek emelni a dolgozók szakmai tudását és általános kultúráját! Hogy állhatatos küzdelmet folytassanak a dolgozók jogos érdekeiért, a kollektív szerződés megtartásáért! Hogy éberen őrködjenek a munkásosztály sorainak egysége felett, vegyenek észre, leplezzenek le, tegyenek ártalmatlanná minden ellenséges behatolást a munkásosztály soegész községijén erről beszéltek. Nagy dolog volt ez, hiszen már ft többi csoport ifl megkezdte volna a borsó, mák vetését, de féltek, hogy nagyon korai lesz. A »Petőfi« tsz tagjai nem féltek. Tanultunk az elmúlt év példájából — mondta Trifon Jáinoe is a »Békeharcos« tszcs tagja. — Én sem akarom, hogy olyan késmi kezdjünk a vetéshez, mint tavaly. Azért lett csak hárommázsáa árpa és négymázsás zab átlagtermésünk, mert áprilisban vetettünk ©1 — tette még hozzá Golyós György. A csoportgyűlésen határozták el, hogy hétfőn reggel három vető- géppel kezdik meg a vetést. Az »Uj Élet« tszcs-nél sem sokat csodálkoztak a tavaszias időnek. Elhatározták, hogy a »Petőfi« tsz példájára megkezdik a mák vetését. Az elhatározást tett követte. Dombegyháza szövetkezeti község termelőszövetkezetei nem akarnak elmaradni a tavaszi munkákkal. A vetőmagágy jó elkészítésével, a ystés gyors befejezésével: biztosítják a gazdag aratást. raiba s kérlelhetetlen eréllyel és szívóssággal küzdjenek a szoeiál- demokratizmus, a klerikalizmus, a cionizmus, a kozmopolilizmus és minden más ellenséges ideológiai és politikai befolyás ellen a szakszervezetekben, s a munkás- osztályban! Hogy szilárd, mindenre elszánt harcosai legyenek a világot átfogó békelábornak, melynek élén a hatalmas Szovjetunió halad, s melyet nagy tanítónk, Sztálin elvlárs lángesze vezérel! Szakszervezeteinknek mindenekelőtt az ezévi népgazdasági terv maradéktalan megvalósításáért és túlteljesítéséért kell moz- gősítaniok a dolgozókat. Mindent el kell követniük, hogy április 4-re, hazánk felszabadításának évfordulójára, népünk és országunk legnagyobb ünnepére, felszámoljuk a lemaradást, amely ez év elejéin a termelés több területén megmutatkozik. Szakszervezeteinknek és szakszervezeti vezetőinknek szem előtt kell tarta- niok és munkájukban figyelembe kell venniök, hogy ezévi népgazdasági tervünk teljesítése öt alapvető feltétel biztosításán múlik: L Be kell hoznunk a lemaradást a széntermelés tervének teljesítésénél. Minden körülmények között, maradék nélkül teljesítenünk kell a széntermelés ezévi tervét, ami azt jelenti, hogy szén- termelésünket egyetlen év alatt 24 százalékkal kell növelnünk és szénbányászainknak 23.5 millió tonna szenet kell adniok az országnak. Ez elvtársak, nehéz, de megvalósítható feladaL! E feladat megvalósí tása szénbányászaink, műszaki értelmiségünk', egész munkásosztályunk számára becsület és dicsőség dolga! 2. Be kell hoznunk a lemaradást a vaskohászat tervének teljesítésénél! Minden körülmények között, maradék nélkül teljesítenünk kell a vaskohászat ezévi tervét, ami azt jelenti, hogy acél- nyersvas-termelésünket egy év alatt 44 százalékkal, martinacél- termelésünket 17 százaléktól I, elektroacéltermelésünket 28 százalékkal, hengereltacéltermclé- sünket pedig 15.6 százalékkal kell növelnünk! Ez nehéz, de megvalósítható feladat! E nehéz feladat megvalósítása kohászaink és egész munkásosztályunk számára becsület és dicsőség kérdése! 3. Teljesítenünk kell minden körülmények között és maradék nélkül exporlk ö teleze ttségein két, mert ez egyik alapvető feliétele annak, hogy iparunkat nyersanyaggal elláthassuk, s nagy építkezéseink számára olyan ipari felszerelést, gépeket biztosítsunk, amelyeket itthon még nem tudunk gyártani, Export-kötetezelt<Folytalás a 2- oldaton.) Jó vetés — gazdag aratás Vetésre mozgósít a dombegyházi Petőfi tsz példája
