Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-24 / 46. szám

1A53 február 2-1., kedd ViUatsaióU Héf\t Párt és pártépítés Népnevelők tapasztalatcsere-értekezlete a Pártoktatók Házában A népi deniokrá dák, pártunk ejätt álló feladatok sikeres megoldása szükségessé leszi, hogy népünk széls tö­megei egyre fokozottabb ütemben váljanak a szocializmus lelkes építőivé és a béke tudatos védőivé. Ebből következik az is, hogy szüntelen javítanunk keli az agitációt, a népnevelőmunkát. Az agitáció egyik formája a csoportos agitáció. Jelentősége nagy a csoportos agitációnak azért, mert nem mindenütt van meg a lehetőség az embyről-emberre menő agitádónak. Ha megfelelően alkalmazzuk — különösképpen a csoportos beszélgetéseket —, bizonyos körülmények kö­zött megközelíti az egyéni agitáció sikereit. A csoportos agitációnak többféle formája van: csoportos beszélgetés, kúsgyü- lés, röpgyülés, csoportos újságolvasás, szemléltető agitáció, faliújság, villám, stb. Amikor gyakran előfordul, hogy gyor­san kell fontos kérdést megbeszélni a dolgozókkal, az ebédidő kevés abhoz, hogy egyenként a népnevelő megbeszélje, akkor röpgyülés formájában egy-egy csoporttal beszéli meg a problémát Ilyenkar a vitavezető röviden, harcosan meg­magyarázza a soronlévő feladatokat. Pártunk 1950 es határozata az agitáciös munkáról megmutatja, hogyan kell a népnevelőmunkát olyan színvo­nalra emelni, hogy az ténylegesen biztosítsa a párt és a tömegek közötti kapcsolat szilárdságát. A párt- és kormányhatá­rozatok végrehajtásában megyénkben a ntpnevelőmnnka során rendszeresen alkalmazzák a csoportos agitációt. A cso­portos, valamint az egyéni agitáció színvonalának állandó emelkedése megköveteli, hogy a népnevelők, vi'pvezetök rendszeresen kicseréljék tapasztalataikat. A népnevelők tapasztalatcsere-értekezletei gazdagítják agitációnkat és segítik a pár'onkiviili széles tömegeket felsorakoztatni a párt müge; a párt- és kormánybatároizatok végrehajtásában. Pártunk Me­gyei Bizottsága Ágit. Prop. Osztálya e bél érdekében népnevelők, vitavezetök részére tapasztalatcsere-értekezletet tarlóit Békéscsabán, a Páríoktatók Házában február 22-én. Az értekezleten a népnevelők, vitavezetök szólaltak fel először. Sok értékes felszólalás mulatta, hogy népnevelőink értik annak jelentőségét, hogy az egész dolgozó nép szívesen hall gptja, várja őket, tanácsadójukat, nevelőjüket látja bennük. Felszólalások CsicSely Mária elvtársnő, a békés­csabai Ruhagyár népnevelője a csoportos agitácáóról beszélt. Két­éves népnevelő-tapasztalatainak egy részéről számolt be röviden. El­mondotta, hogy ismeri a szalag minden dolgozóját, ami igen meg­könnyíti népnevelőmunkáját. Kurllia Vince elvtárs Gyomá- ról a csoportos beszélgetés meg­tartásához ‘rendszeresen felkészül, felhasználja a »Tartós Békéért Népi Demokráciáért!« című lapot, a Sza­bad Népet és a Viharsarok Népét. A sajtó felhasználása nagyban segíti a tájékozódást a nemzetközi hely­zetben, valamint a helyi, megyei viszonylatban. enk .akkor mondd meg, hogy pél­dául a 30 darab kosért, melyet, (eladott a szövetkezet, azért ki vette fel a pénzt. Nem mi? Vagy ami­kor a szövetkezet többet termelt, ki vitt haza több gabonát. Nem mi? Bizony belátta, ha többet ter­melünk, elsősorban magunknak ter­melünk többet. Pardi István elvtárs, Vésztő »Vö­rös Csillag« tsz. Beszámolt arról, hogy nem utolsósorban a jó népne­velőmunka járult hozzá ahhoz, hogy az őszi munkát sikerült elvégezni. El­mondotta, hogy kisgyűléfieken rend­szeresen beszélnek a négyzetes ku- korioavetés és a keresztsoros vetés jelentőségéről. a múltban, amikor az még a ku- lákó volt.« Azt válaszoltam: »Az egyénnél fülönfogta a gazda a gépészt és ha nem úgy dolgozott, mint ahogy azt szerette, gyorsan kikerült az utcára, kenyér nélkül maradt, de most az a hiba, hogy nincs meg a megfelelő ellenőrzés a gépállomáson.« A népnevelők által eknnpdott jó’ érv-tapasztalatok mellett azonban fel­színre került az is, hogy helyenként állami feladatokkal bízzák meg a népnevelőket, vagy úgy »agitálnak«, máit ahogy ezt az orosházi »Dózsa« termelőszövetkezetben tették, hogy a népnevelők felmentek a tagok pad­Més/árcs Mátyás «Ívtárs End- rődrői elmondja: — Nekünk a párttitkár elvtárs szokott adni ér­veket. A pártszervezet a népnevelő­ket beosztotta területre, egy-egy népnevelő egész évben ugyanazon a helyen 'Végéi' felvilágosító mun­kát. Majd' ít1‘Csoportos agitációval szemben az egyéni agitációról is nyilvánította véleményét: »A cso­portos beszélgetések alkalmával azt tapasztalom, hogy az egyéni agitáció jobb. Ugyanis a csoportos beszélgetésnél nem mindenki nyil­vánít véleményt és amikor elmegy, csak aztán mondja, nem így van ez, vagy az. Például az egyik dolgozó paraszt az ellenség hang­ját átvéve azt mondta: miért kell lenni barna kenyérnek is. Tud­tam, hogy még hátra van a me­zőgazdasági munkákkal, bizony a kérdésre kérdéssel válaszoltam: »Miért nem vetett el, miért nem végzi el idejében a mezőgazdasági munkát. Hogyan akar akkor fehér kenyeret?« Hajnal László elvtárs a csopor­tos agitáció egyik formájáról, a kis gyűlésről azt mondja: azt ta­pasztalom, hogy nem vált be a hosszú előadás. 10—15 perc elég és aztán beszéljenek a hallgatók. Gyöngyösi György elvtárs Kon­doros, »Dolgozók« tsz. Minden csü­törtökön megtartjuk a népnevelő- értehczlelet — mondotta. Majd bí­rálta a pártalapsaervezefet, hogy nem tulajdonit megfelelő fontos­ságot a népnevelőértekezlet szín­vonala emelésének. A legutóbbi népnevelőértekezleten együtt tar­tottak egy csillagászati ismerte­tést is. Természetesen az ilye*) összekapcsolások azt eredményezik, hogy egyik sincs megfelelően meg­tárgyalva. Sztruliár János «ívtárs» a szarvasi »Táncsics« tsz népnevelő­je felszólalásában igen helyesen bi­zonyította a csoportos agitáció mel­lett az egyéni agitáció nagy fon­tosságát. Elmondotta, hogy saját életéből vett példákkal mennyire le lehet szerelni az ellenség »érve­lését«. Például egyes dolgozók azt beszélték a csoportban, az ellen­ség befolyására — mondja Sztru- hár elvtárs, — hogy áh, ez a szö­vetkezeté ©z nőm a mienk, én azt válaszoltam: jó, hát ha nem a mi­Bafegh László elvtárs, a körös- ladányi AMG népnevelője hang­súlyozta, hegy ő a csoportos be- szélgetés_ mellett gondot fordít az egyéni agitációra. Egy példát is elmondott: »Azt a kérdést tették fel nekífrú, hogy'lehet az, hogy ft igép (mármint a traktor) sok eset­ben hamarabb tönkremegy, mint Juhász József elvi Még több hozzászólás hangzott el, majd Juhász József elvtárs, a Megyei Pártbizottság ágit. prop. osztály pol. munkatársa rövid ösz- szfefoglalóban értékelte a népneve­lő tapasztalateEereértekezfetet. El­mondotta többek között, hogy az ér­tekezlet célja egyrészt tapasztalat­csere, másrészt az, hogy a jó mód­szereket közöljék, hogy azt a me­gyebizottság feldolgozva általánosít­hassa az agitiációs munkálom, A felszólalásokról elöljáróban elmon­dotta, hogy kevés módszer hang­zott el az értekezleten arról, hogyan vezetnek le egy-egy csoportos be­szélgetést, Történt ra utalás, de az mind azt mutatja, Hogy összecse­rélték a kisgyűlést a csoportos be­szélgetéssel. Röviden meghúzta a kisgyűlés és a csoportos beszélge­tés közötti vonalat- Többek között ezt mondotta: A kisgyüíésen az «Jöadő előadást fairt, arra jől felkészül. A csoportos beszélgetés vitavezetője Is jól fel­készül, de nem tart előadást, ha­nem csak megbeszélik például a kormányhatározatokat. Majd a népnevelőmunka fogya­tékosságáról beszélt: — Elbája népnevelőmmkánknak, hogy kampányszerű, pártbizottsá­gaink, járási pártbizottságaink a népnevelőmunkát úgy értelmezik, hogy csak nagyobb megmozdulá­sokon — békekölcsön jegy zés stb. idején — kell végezni. A kampány után nincs áld ismertesse a. megye dolgozóival a párt- és kormányha­tározatokat. így az ellenségnek tág tere nyílik rémhírek terjesztésére. A kampány után a népnevelő­ket, pártunk élvonalbeli harcosait pártbizottságaink elhanyagolják. fására gabonát ellenőrizni. Az ilyen túlkapások nem megszeret­tetik a népnevelőket a dolgozók­kal és nem politikai munkát végző­ket látnak bennük, hanem végre­hajtót, akinek feladata a »műiden áron való munka«. árs összefoglalója A népnevelőmunka kampányszerű- Bégének megszüntetésében egyik leg­fontosabb követelmény, hogy min­den népnevelő munkahelyén, olt, ahol él, ott, ahol jár, utcán, bolt­ban, kúton, mindenütt a pártot képviselje, adja át a párt szavát a dolgozóknak, nevelje őket. A másik: pártbizottságaink tart­sák meg a népnevelőértekezleteket rendszeresen. Az a helyes, ha heten7 ként tartanak népnevelőértekezletet. Azonban a gyakorlat az, hogy sem hetenként, eem kéthetenként nem tartanak. így az élvonalbeli har­cosoknak nem adnak megfeVő »mu­níciót«. Majd Juhász elvtárs rá­tért a csoportos beszélgetés megtar­tásának módszerére. Az a helyes eljárás — mondotta —, ha meg­jelenik egy kormányhatározat, vi­tassák meg. Hibaként beszélt ar­ról, hogy a párttitkárok a vitave­zetőkkel nem tartanak megbeszélést. Az is hiba — mondotta továbbá —, hogy a csoportos agitáció mellett több helyen elsikkad az egyéni agi- táció. Emberről-emberre menő népnevelő- munkával egyenként meggyőzni a dolgozókat a párt határozatainak es a kormány intézkedésének helyessé­géről rendkívül fontos dolog. Majd az agitáció tartalmáról beszélve megállapította, hogy a versenyagi- táció visszaesett azért, mert a nép­nevelők nem magyarázták meg an­nak jelentőségét, nem népszerűsí­tették az élenjárókat. Nem volt eredményes sok esetben a felvilá­gosító munka sem, mert nem ké­szültek fel megfelelően a népne­velők. Itt feladatként jelölte, meg: A népneveiőmunkát csak az vé­A Vérmezőn állítják fel a Tanácsköztársaság emlékművét Dolgozó millióink kívánságának lesz eleget népi demokráciánk, amikor gondoskodik a dicsőséges Tanácsköztársaság emlékének méltó megörökítéséről. A Tanácsköztársaság emlékmű­vét Budapesten, a Vérmezőn ál­lítják fel és az emlékmű tervezé­sére zártkörű pályázat keretében hét kiváló szobrászművészünket hívták meg. A pályázaton résztvevő kép­zőművészeknek terveiket 1953 jú­lius 1-ig kell benyújtani ok. Az emlékmű felavatására 1955 tava­szán kerül sor. MIT KAPOTT az orosházi járás 1952-ben a tervtől kulturális és egészségügyi építkezésekre? OROSHÁZA: Több tantermes iskolát Rákóczi-tele- pen (209.000 Ft). Gyógypedagógiai iskola bőví­tése (20.000 Ft). Kollégium diákotthona (91.000 fo­rint). Kultúrotthon eddig 58 ezer forintot kapott. Iskolaalakílás 8 ezer forint. Rákóczitelepi óvoda villanyt kapott (50.000 forint.) Kútjavítás (22.000 forint). Fürdőjavításra (112.000 forint). Gyalogjár- 2o9.000‘-Tí. daépílésre (24.000 forint.) KARDOS,KÚT: Uj iskola tanítólakással (114.000 forint). Belvízlevezetésre (90.000 forint). Orvosi ren­delő (161.000 forint). Gyalogjárda-építés (20,000 fo­rint). Bekötőútra (300.000 forint). Mozira (5000 fo­rint). Orvosi rendelő GÁDOROS: Kél új tanterem épült (6000 forint). Egy tanterein épült (10.000 forint). A sporttelep újjáépítése, öltözővel együtt (6000 forint). fi.OOO-- T». NAGYSZÉNÁS: Két tanterein (7000 forint). Iskolák javítása, alakítása (19.000 forint). Iskolai célokra, kerítésre (10.000 forint). - Szülőotthonra (4000 fo­rint). Berendezésre (8000 forint). A Dózsa tsz be- kölő-út építése (199.000 forint). Fásítás (1700 Ft), TÓTKOMLÓS: Kultúrotthon (10.000 forint). Tore naterem tetőjavítása (7000 forint). Kútjavítás (14 ezer forint). Fiirdőjavilás (56.000 forint). SS.ooo'-Ti Eűrdöjovh-ds ShöIÖo-H-Iiom-12.000'-Iá. CSORVÁS: Egy tanterem épült (18.0IX) forint). Csa­torna javítása (14.000 forint). Bölcsőde (20.000 fo­rint). Sporttelep öltözője (5000 forint). PUSZTAFÖLDVÁR: Fásítás (6G00 forint). BÉKÉSSÁMSON: Iskolai berendezés (7000 forint). Palakfulvi István tudósító, Orosháza. Csertorndzós dA.ooo’-TL gézzé, áld politikailag biztosan áll a lábán. Nem lehet jó munkát vé­gezni, ha bizonytalanság érződik ki a népnevelő hangjából. Ezért a párt- szervezeteknek gondoskodni kollár­ról, hogy a népnevelők állandóan képezzék magukat. A népnevelők legyenek tájékozot­tak a politikai és gazdasági kér­désekben, hogy válaszolni tudjanak. így is előfordul — különösképp kisgyűléaeken, — hogy nem min­dig tudnak megválaszolni. A nép bízik a népnevelőkben és becsületes dolog az: ha nem tudnak megvála­szolni, kereken kijelentik: »Majd érdeklődöm, a kérdés fcl&l és eljövök megmagyarázom«. De ha teljesen készületlenül, végzik az agitációt, kisgyűlést, akkor súlyos hibát kö­vetnek el. Ez a hallgatóknak, a dol­gozóknak a lebecsülését jelenti. A pártszervezetek és a párttitkár se­gítse a népnevelőket azzal is, hogy érveket ad nekik. Ismerteti a jó agitációs módszereket, rendszeresen tóit a népnevelők számára tapasz­talatcsereértekezletet. Majd az ellenség elleni harcról beszélve hangsúlyozta Juhász elv­társ, az agitáció sokféle, de lénvef- ge ugyanaz. Ncni szabad türnfink, hogy az el- lenpég hazug módon elferdítse a té- nyeket, hanem naprólqiapra tájé­koztatnunk, felvilágosítanunk, ne- velnünk kell a dolgozókat, csalt ez biztosíthatja, csak az el­lenség elleni állandó karó, a napról- napra folyó felvilágosító munka a dolgozók között azt, hogy falun a tavaszi mezőgazdasági munkaide­jében megkezdődjék, a. szántás, ve­tés idejében befejeződjék, növe­kedjék a terméshozam, szilárdul­jon az államfegyelem. Juhász elvtárs összefoglalója vé­gén úgy jellemezte a népnevelőér­tekezletet, mint olyan értekezletet^ ahol a népnevelők munkájukhoz módszerbelileg is segítséget kaptak és ez egyre inkább kötelezi járási pártbizottságainkat is arra, hogy rendszeresen tartsanak járásuk te­rületén népnevelő, vitavezető ta- pasztatotceereéi-tekez.etet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom