Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-10 / 34. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!

1953 FEBRUAR 1#., KEDD Ára 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM

1950 február 10. Élénken él a magyar dolgozók emlékezetében Rákosi elvtársnak 3 évvel ezelőtt e napon elmondott nagyjelentőségű, útmutató beszéde. Élénken ól 3 év távlatából is, hiszen nap mint nap, a szocializmus építésének minden szakaszában eegit a biztos előrehaladás útján. A párt, Rákosi elvtárs árrá tanítja a dolgozó népet: járuljon hozzá minden erejével a bébe védelméhez, a szocio- lizmus építéséhez. Arra tanítja n dolgozókat, hogy legyenek éberek az ellenséggel szemben. A nagy szovjet nép tapasztalatainak elsajátítására hívja fel a figyelmet, hogy a teremtő, termelő munkával nőjön magasabbra és magasabbra n dolgozók életszínvonala. Arra tanítja a népet, hogy a hétköznapi tettek sokasága -legyen népi államunk alappillére. A nép ebben is híven követi a pártot és egységes ^tettekkel támogatja a párt, u kormány békés, építő politikáját. A tűzvona'lban a kommunisták harcolnak, gyökeret vert bennük, hogy felelősek mindenért, ami ebben az országban történik.

Rákosi élvtárs 1950 február 10-i beszédében ostorozta a pártszervezeteinknél meglévő hibákat s mint égő fáklya, mutatta a kivezető utat. Megyénk kommunistái megszívlelték az atyai tanáosot s a Viharsarok tradíciójához hűen a pártba vetett hittél, győzni akarással láttak hozzá fogyatékosságaik kiküszöböléséhez. A párt fegyelmezettebbé, egységesebbé, szilárdabbá kovécso- itódott, együtt nőtt a feladatokkal. Erre az időszakra esik az a változás is, hogy megyénkben elmélyült a bírálat, önbírálat, aminek eredményeként megyénk dolgozó nép© egyre szorosabban zárkózik pártunk mögé. A párt és a pártomkivüili tömegek között új, az eddiginél ösz- szehasoniíthalatlanut szorosabb kapcsolat kezd kifejlődni. A dolgozó parasztok is egyre többen látják a párt tanácsának helyességét-, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint öz, hogy több mint 20 tsz-községünk van. De minden egyéb feladat megoldásában mind nagyobb részt kér a pártonkíviili tömeg. Ötóv-es tervünk döntő évének sikeres befejezése, az új esztendő zökkenőmentes megkezdése, a békekölcsön jegyzés sikere mind azt mutatja, hogypárt- szerve-zsteink egyre inkább a nép nyelvén beszélnek, egyre inkább megtalálták Rákosi elvtárs útmutató beszéd© alapján az ut-at a tömegekhez.

Rákosi elvtárs három évvel ezelőtt, február 10-i beszédében feltárta pártunk fogyatékosságait és egyben megjelölte feladatainkat a párt erősítő, a párt építő munkájának megjavításához. Megértették a kommunisták Orosházán, Mezőko- váosházán, Békéscsabán és azok is, akiket Rákosi elvtára névszerint nem említett, hogy a pártépítő munka: mindennapi munka. A parképítés jelenti a párttagokkal a mindennapos foglalkozást. Jelenti azt, hogy neveljük a párttagokat és tagjelölteket, segítsük őket abban, hogy igazi kommunisták legyenek, figyeljük munkájukat, a termelésben való részvételüket és minden téren segítsük fejlődésüket. Három évvel ezelőtt az elbürokratizálás, a párttagokkal vaui ncmfoglalko- zás, az önelégültség volt jellemző megyénkben.. Rákosi elvtárs ezeket állapította meg: «Lépten-nyo- mon tapasztjátok a parancsolgatást, a tömegek véleményének semmi!© vételét, az ellenség lebecsülését n|

Vezérünk szava nyomán

pártszervezeteken belül is. Nem tartanak rendszeresen taggyűlést, a vezetőségek nem számolnak be rendszeresen munkájukról. Sőt, ha a tagság részéről kritikai hangok hallatszanak, akkor ezt a párt egy sége elleni támadásnak, frakciózásnak minősítik és a bírálót ledorongolják. Az önteltség eredményeképp©!* az éberség is eltompult.

Azt hiszem, kedves elvtársalc, hogy ezekután nem lehet csodálkozni azon, hogy a Viharsarok varmegyéi, melyek 1945-ben az élen jártak, pártszervezeteink rossz munkája következtében visszaestek és a legrosszabb megyék közé kerültek, Amikor pártszervezeteinkben ölharapódzott az a szellem, mely meggyőzés helyett diktál, nemcsak az ellenségnek, de a tömegeknek, végül saját elvtársainknak is, amelyben nincs pártdiemokráciia, ahol nem hallgatják meg, sőt elnyomják a tagság kritikáját és ahol még tovésbbé lehet szó önkritikáról, ott az út lefelé vezet.»

Ennek oka volt elsősorban, hogy a felsőbb pártszervezetek, a járás, a megye eem ellenőrizte az alapszerveaetek munkáját. Ma ez a kép már nem általános. Pártszervezeteink biztosítják a Központi Vezetőség határozatának megfelelően a pártonbelüli demokráciát, hogy taggyűléseken,- pártnapokon, különböző értekez’eteken tagságnál: bátor és határozott bírálatot mondjon a vezetők munkájáról, feltárják a pártmunka fogyatékosságát. Alsóbb pártszervezeteinknél azonban ez a kép még nem teljes. Előfordul olyan eset ie, mint pl. Gsov- váson: Az «Uj ÉJjít» taz titkára

azért, mert egy elvtársnő bírálni merte, szigorú megrovásban részesítette a bírálót. A járási pártbizottság természetesen nem hagyta jóvá az alapszervezet határozatát. Ahol szervezeteinknél a bírálat elfojtása megtalálható, az adódik elsősorban abból, hogy pártbizottságaink, pártszervezeteink nem javították meg megfelelően az ellenőrzést. A határozatok végrehajtásának ellenőrzése a káderek kiválasztásánál kezdődik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy megyénkben még mindig gyakran ismerős és rokoni kapcsolat alapján választják ki a kádereket. (Például az orosházi járasd pártbizottság is tudja, hogy Nagyszénáson, a «Dózsa» termel ősz vet kezetlen az üzemi párt- titkár rokona a tea-elnöknek.) Nyi ránvaló, az ilyen helyeken aztán meghall a bírálat és az önbírálat.

Rákosi elvtáie a Központi Vezetőség ülésén 1950 február 10-én súlyos hibaként hangsúlyozta megyénkre vonatkozólag, hogy a fiatalokat pártszervezeteink nem vonják be a vezetésbe. Hangsúlyozta, hogy a fiatalokat jobban be kell vonni a vezetésbe, érdekeltté kell tenni az épdtő munkában, a politikai, gazdasági, állami, honvédségi és kulturális vonalon egyaránt. Rákosi elvtárs figyelmeztetésének megértése élesen kitűnik, ha az orosházi járás példáját általónositjrrk — ez a jellemző egész megyénkre. Három évvel ezelőtt Orosháza városban és az egész orosházi járásban főként 50 éves elvtársalc voltak többnyire pártfunkcióban, pártvezetőségi tagok, ma négy-öt idős elvtárs van mindössze a járás területén ilyen funkcióban, mint párttitkár és a fiatal káderek döntő többsége éppúgy megállja a helyét, mint az idősek ós sok esetben túl is szárnyalja őket. Lehetővé válik a fiatal káderek előléptetése azáltal is, hogy’ pártszervezeteink, megfogadva Rákosi elvtárs tanítását, fiataljaink ügyel inét egyre jobban a marxiz- mus-Leninizmus tanulmányozása felé fordították. Az, hogy képzett propagandisták adják Lenin, Sztálin, Rákcysi elvtárs tanításait fegyverként fiatalja;ink kezébe, egyre biztosabbá tette a fiatalok előléptetését. Három évvel ezelőtt ott tartottunk, hogy alig volt pártiskolát végzett propagandista, ma például a mezőkovácshási járásban a káderképző tanfolyamon három-, illetve kéthónapos, a politikai gazdaságtan tanfolyamán 3 és 5 hónapos pártiskolát végzett propagandisták vannak. Az alsófokú oktatásban mind egy-kétlrónapos pártiskolát, de legkevesebb kéthetes tanfolyamét végzett az előadó. A növekvő elméleti képzés nagyrészben hozzájárult a kritikai szellem megszilárdulásához.

Az eredmények azonban nem takarhatják el például a tömegfel- világositó munkában mutatkozó elmaradást. Úgy jellemezhetnénk a helyzetet, folyik ugyan agitációs munka, do nagyon kényelmesen, ráérősen, lendület nélkül, mintha mem is a szocializmus- építését meggyorsító- harci, cél eléréséről volna szó, mintha nem is a párt, Rákosi elvtárs bízott volna meg bennünket feladatokkal. Ezt mutatja, hogy megyénkben 48 százaA jó tervkészítés alapja a magasabb terméseredményeknek

A termelőszövetkezeti mozgalom megindulása óta szövetkezeteik már negyedik termelési tervüket készítik. Minden évben javul ez a munka, úgy, ahogyan erősödnek, izmosodnak termelőszövetkezeteink . és csoportjaink.

Még az 1952-es évi terv készítését is sokan úgy fogadták, hogy az idő a gazda, majd a,z mutatja meg, mennyi lesz a jövedelem. De több helyen bebizonyosodott, hogy nem a véletlenből vannak magasabb terméseredmények, hanem a termelőszövetkezet, termelőcsoport tagjainak jó munkájából, A békéscsabai «Kossuth» termelőszövetkezet ke- resztsorosau vetett búzája — az aszályos esztendő dacára is — holdanként 11 mázsát adott, míg a sorosan vetett búza 9—10 mázsát. A négyzetesen vetett kukoricájuk 25 mázsás átlagtermésű volt, míg a régi módszerrel vetett kukorica termése alig 10—16 mázsa. Ez is bizonyítja, hogy nem kizárólag az idő a gazda. Ezeket kell figyelembe venni az 1953-as termelési tervek elkészítésénél is. Bele kell vennünk a tervbe azt, hogy milyen növényféleségeloet vetnek, ki mikor végzi el ezt a munkát. A növények ápolását is pontosan kell megtervezni. Ennek előfeltétele az, hogy a brigádok meg legyenek alakítva, a brigádokon belül pedig minden munkacsapat, minden tag tudja, ismerje feladatát. Már mod meg kell beszélni azt, hogy milyen módszerekkel, hogyan hajtjuk végre a feladatokat.

A tervezésnek legfontosabb feltétele, hogy a fejlett szovjet agro- tochnikta s a tmiagunk jó tapasztalatait beépítsük a tervekbe. Fontos az is, hogy ne túlozzuk el egyes feladatainkat. Például a gyulai járásban a gyulavári «Viharsarok» tszcs részére a járási mezőgazdasági osztály olyan építkezési feladatot adott ki, amire a termelőcsoportnak egyelőre nincs szüksége. Meg keli vizsgálni, hogy milyen állatlétszámot toll elérnie a termelőcsoportnak az 1953-as év végére és az építkezési beruházásokat ezekhez kell mérni. Nagyon helyesen tervezte meg az építkezését a szeghalmi «Rákóczi; tszcs, ahol a szükségletüknek kétharmadát teljesen saját erejükből végzik. A területükön lévő összes romos épületeket számbavették, ezeket lebontják és az anyagokat megfelelő, fontosabb helyen használják fel és így biztosítják az állatok férőhelyét,

A jó tervkészitésnek előfeltétele az is, hogy a termelőszövetkezeti tagság minél szélesebb körét vonják be a tervkészítésbe. A gyulai «Petőfi» tsz-ben és az orosházi «Dózsa» tsz-ben, de több termelőszövetkezetben is a tervet úgy készítik, hogy minden számot, mielőtt beírnának, 10—12 tagú tervkészítő bizottság jól átbeszéli. Az ilyen helyeken nem sikkadnak el a rejtett tartalékok, mindenre kiterjed

a figyelmük. Helytelen az olyan tervezés, mint a békési «Alkotmány» tsz-nél, ahol olyan takarmányozási normákat terveznek, hogy mire a terv elkészült, mindenből hiány mutatkozott. Itt nem vették figyelembe azt, hogy milyen tákolmány féleségeket termelnek, milyen ezeknek a tápértéke és egyes takor- mányféleségetot mivel lehet pótolni. A földművelpsügyi miniszter 60 sz. utasítása sokoldalúan foglalkozik azzal, hogy milyen módon lehet takarmányokat biztosítani és hogy egyes takarmány-féleségeknek milyen a fehérje- és keméhyítőértéke.

Nagyon fontos a tervkészítésnél az, hogy a termelőszövetkezetek az összes közös területre tervezzenek, ne úgy, mmt a békéscsabai «Kossuth» tsz, ahol 73 bat. holddal többet adtak ki háztáji gazdálkodásra, mint am annyi a tagokat megilletné, Ugyanakkor keveselték a takarmány területüket. Természetesen, hogy az ilyen helyeken hibát követtek el* a járási és megyei mezőgazdasági osztály dolgozói is, de nem utolsó sorban a gépállomás agronómusai is. Feltétlen szükséges, hogy legmesszebbmenőm segítsék, támogassák a tanácsok a termelőszövetkezetek tervkészítését. A járási mezőgazdasági osztály dolgozói és a gépállomások vezetői segítsék a termelőszövetkezeteket jó tanácsaikkal, ellenőrzéseikkel.

ZLACZKI ISTVÁN,

MT VB mezőgazd. o. tervelőadó.

lékos a mélyszántás, a begyűjtésben is az utolsók között vagyunk*.

Az elmaradás oka elsősorban az ellenség lebecsülése és az opportunizmus az ellenséggel szemben» Egyes pártbizottságok, pártszervezetek vezetőségei a Központi Vezetőség, Rákosi elvtárs számos ü- gvelmeztetése ellenére elbizakodot- tak, megmárosodtak a sikertől. Az elbizakodottság oda vezetett, hogy az ellenséget lebecsülik, nem tartják szükségesnek nap, mint nap leleplezését, nem törődnek olyan dolgokkal, mint a dolgozóknak az ellenség elleni konkrét harcra való mozgósítása. Különösen falun szájra kapott a »jó kulák« elmélet. Egy példa és ez nem ogy kirívó példa, ami Pusztaföldváron történt: Stemmel László, a »Dózsa« tsz párttitkára, mikor megházasodott »régi jó« ismerősét, a cselédtartó kulákot — akinél 5 maga is szolgált — hívta meg násznagynak. Ezzel nem fejeződött Le, hanem, mint »jó kulákot«, párt- titkári tekintélyére hivatkozva, felvétette a termelőszövetkezetbe,

De az agitációs és az ellenséget leleplező munka hiányosságainak vizsgálatánál nem hunyhatunk szemet afe’ett sem, hogy pártfunk- cionáriusaink egy része a vallást »kényes kérdés«-ként keceli. Nem mutatják meg, hogyan tör az ő területükön békénkre a klerikális reakció, hogyan igyekszik megkötözni a dolgozók építő kezét. Pártbizottságain któl, p ári szer vezető ink- től indult ki az is, hogy népnevelőinknél nem egyszer opportunizmus, a keményebb feladatok előtt , való meghátrálás is tapasztalható. Pált vezetőségeink kevés gondot fordítanak arra, hogy a népnevelőket úgy válasszák Iá, hogy a legjobb dolgozókból, u párthoz tartozást tettekben bebizonyított dolgozókból kerüljenek ki. Pártszer- vBzeteinknek látni kell, hogy a halálosan beteg imperializmus új háborút akar a világra zúdítani. A népek növekvő erővel küzdenek aa- ért, hogy megakadályozzak az imperialistákat pusztító terveik végrehajtásában. A nemzet vezető osztálya, a mi harcedzett munkásosztályunk vezeti a magyar népet a párt erejével, amely most új erőt nyert a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán. A* ellenség leleplezésénél nem állhatunk meg ós elsősorban a kommunisták nőm állhatnak meg, mert a kommunistáknak minden időben, minden cselekedeteikben a nép száméban fokozott jelentőségük van.

Hárem év telt el Rákosi el*'* társ beszéde óta. A mi harcodzotíl munkásosztályunk lépésrőL-lépósna haladt előre az útmutatás nyomán. Napról-napra többszrizezázalókoB hősi munkateljesítmények születtek az üzemekben. Az elmaradók előre törtek, gyorsabban épül a szocializmus. A kultúra ós a tudomány] területén új alkotások Születnek, amelyek a dolgozó nép békeharcáf* a szocialista építést hirdetik. Ilyea nemzetközi helyzetben, ilyen bar talmas országépitő feladatokban különösen nagy felelősség részt venni a vezető osztály pártjában. A megsokszorozódott feladatok még inkább elénk tárjál» a célt a párt- épités munkájában. Ha győzni, ha építeni akarunk: első a párt. »A párt mindenekelőtt« — mondotta Rákosi elvtárs. A párt a nép irányítója a szocializmus építésében, a párt a lelke mindennek.

Ro:rt :r Jár.ca.