Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-28 / 50. szám

2 1953 február 28., szombat VLLais-aíak Képe _ Jegyzet Méhkerék község életéből Csak a naptárban, az egymásután tovarohanó napok jelezték még a közelgő tavaszt, A házaikból kilépő dolgozó parasztok arcára rózsás pirt csalt a február eleji csípős hideg. A község határa téli álmát aludta. A fekete, kötött-talajú szántóföldek hátán hói frissen keletkezett viztócsákon, hol hófehér havon csillant meg a gyöngén tűző napfény. Ha meg is fagyott a föld felszíne, fogattal nem lehet rámenni. Mélyen belesüpped a kerék. Pedig menni kellene. Kivált azoknak, akik elmaradtak a mélyszántással. A trágyakészletnek is csak 70 százalé­kát hordták ki a falu dolgozói. Bánkódnak is az elmaradt munkákon eleget. Most már csak az segít, ha egy percet sem késlekedünk. Ha szikkad a föld, azonnal gyerünk, mert máskép baj lesz, még jobban összetorlódik a sok tennivaló a határban. Kivált azok számára, akik nem vettek példát az élenjárókról, nem igyekeztek nyo­mukba lépni. A községben, amelyről szó van, Méhkeréken, jóval több a szorgalmas, az élenjáró dolgozó. Jóval több azok­nak: a száma, akik a téli förgeteges időket sem nézték tétlenül. Annyi sok hasznos dologra lehet fordítani az időt, hogy valamennyit hosszú volna felsorolni. Például esetenként 100—170-en ismerkedtek az agrotechnikai módsze­rekkel és egyéb tudnivalókkal a Szabad Föld Téli Estéken. Mások a szakkönyveket lapozgatják, moziba jár­nak. Néhány hét óta az azelőtti 3—4 telepes rádió helyett 31 különböző tipusu hangszórós rádió szól a községben, vagy még több, hiszen napról-napra szaporodik a számuk, mióta a 671 családi ház közül 470-be villany került. Jó­formán a mozi is a villannyal együtt került a községbe az elmúlt ősz folyamán. A rádióból, a filmekből, az újsá­gokból, s a Szabad Föld Téli Estéken sokat lehetett tanulni. S a méhkeréki dolgozók nem restek a tanulásra. Egyideig Száva Mihály, négyholdas dolgozó paraszt, tanácstag és a többi szülők, akiknek az általános iskola Vili. osztályába, gimnáziumba, vagy a főiskolán tanulnak gyermekeik, röstelkedve vették tudomásul, hogy ok messze elmaradnak tőlük. Sokan 2—3 jó esetben hat elemit végeztek. 180-an pedig a betűvetés ismerete nélkül köszön­tötték a felszabadító Vörös Hadsereg hős tagjait. Sok minden történt Méhkeréken is azóta Rossu János, a volt nincs­telen parasztfiatalból főhadnagy lett néphadseregünkben. Többen, mint Papp János, őrmesterek. Jó­val többen pedig, számszerűit ha­tan, népi rendőrségünk tagjai, al­tisztjei lettek. Argyelán József ke­serűen jegyezte meg, hogy a múlt­ban nem becsülték a román fiata­lokat, nemhogy tiszti, vagy altiszti rangot kaptak volna. Egyetlen rendőr került ki a községből, az öreg Bordás Tivadar, Ö is csak az első világháború előtt. Nélkülöző napszámosságnál, ceelédeskedésnél alig vitte többre valaki is Méh­kerékről. . Nagy sóhajjal szakítja félbe a visszaemlékezést. Pedig de sok min­den eszébe jutott. Dehát jobban esik arróf beszélni Argyelán Jó­zsefnek is, hogy kétéves tez-tag- sága után 20.000 forint értékű házat" építteti; s nemcsak ő, hanem Kozma Tivadar is és még 15-en építettek a »Rákosi« tsz tagjai közül Száva Mihály is szíveseb­ben beszél arról, hegy tanácstag lett, az államhatalom képviselője. Egyik fia a népi rendőrség tagja. A másik a Pedagógiai Főiskolán tanul 16 méhkeréki parasztfiatal­lal együtt. Petrusán Mihály 1949- ben került el a tsz-ből s most orosz tanár Budapesten. Radios Flórián a minisztériumban dolgo­zik. Ifj. Kozma Tivadar pedig már három év óta Romániában tanul főiskolán. Tizenhárom gyerek Gyu­lán a román gimnáziumban, 22 IV. és VIII. osztályosok román kollégiumban vannak. S most újra tizenkettőn készülnek különböző középiskolára, csaknem valameny- nyien az általános iskola VIII. osztályából. A Szélesre tárult a boldog jövőbe vezető út a méhkeréki román dolgozók előtt is Hol van már az az idő, amikor e?ak a 70 holdas Oláh János es­perestől tanulhattak anyanyelvükön s akkor is csak bóditó spiritiszta, mihaszna dolgokat.. Az elmaradott­ság, a nyomor és a tudatlanság úgy megterpeszkedett a falon 6 minden egyes lakóján, mintha so­hasem akarná engedni, hogy jobb­ra forduljon sorsuk. A község 2800 hold területéből több mint 400 hold Száva György, Rokszin H. János s a hozzájuk hasonló többi 10 hutáké volt. A dolgozó emberek 50 száza’éka egy-három hold föld­del rendelkezett. A másik 50 szá­zaléka egy talpalatnyival sem, amig közülük 210-nek nem osztot­tak a felszabadulás után. Bizony ha nem jön a Szovjet Hadsereg, ha nem űzik Iá a fasisztákat s ha irorrr harcoltak volna olyan ke­ményen és következetesen a kom­munisták, most is gyűlölnék az életüket, a falu határát, amely csak nélkülözést, számkivetettséget adott számukra. 1932 és 1937 kö­zött 104 csecsemő halt meg. Nél­külöző szüleik nem tudták táp­lálni őket. 1947 és 1952 között pedig csak 56 csecsemő. 1951-ben például kettő, 1952-ben pedig hat halt meg. Vájjon miért? Azért, mert van orvos. Mert növekszik a jólét. Hatvan családnak már nem­csak jó táplálkozásra futja, ha- I nem arra is, hegy házat épített magának. Négy százhetven család­nak pedig arra is, hogy a bűzös petróleumlámpákat villannyal cse­rélték fel. Kedvessé vált az élet a méhkeréki dolgozók számára. A községet átszelő hétszer görbe úton nem merül már tengelyig a kocsi. Kikövezték. Megváltozott, szép, igazi otthonná vált a község. Meg­kétszereződött a tantermek száma. Városihoz hasonló áruházuk van. Eredményesen formálják mind szebbé életüket. A kulákok gyűlölködve nézik a a dolgozók növekvő boldogságát, hogyha megtehetnék, még a napot is -eltakarnák, nehogy fénye a dol­gozókra vetődjön. Egyesek vallási szokta demagógiával igyekeznek feifőzni a boldog életét, a köteles­ségtudatot. .Másik viszont utón út­félen szabotálnak. Idős Száva György például az ősszel 11 hold búzaföldet hagyott vetetlenül s nem adta be a kivetett sertést és tojást. A 26 holdas Mihucz Jánosné is elszabotálta a 6ertés-, tojás- és a baromfibeadást. Hasonló károkat okozott Nyisztor János és vala­mennyi méhkeréki kulák. Úgy van az s ezt a méhkeréki dolgozók is tudják, hogy akár magyar, akár román, szlovák, vagy bármilyen nemzetiségű is a kulák, valamennyi egyet akar: újra jármába fogni, ki­zsákmányolni a dolgozók millióit. Ilyen irányú buzgóságaik azonban pozdorjává törnek a dolgozó nép erején, hatalmán. A szabotáló méh­keréki kulákok is megkapták a jól kiérdemelt súlyos börtön és pénz- büntetést. Szeretik a földet, amelynek gazdái lettek A méhkeréki dolgozók nem hagy­ják senki által visszafordítani a történelem kerekét. Sem Oláh Já­nos kulák esperesnek, 6em idős Száva Györgynek, a nyugati orszá­gokban acsarkodó imperialisták méhkeréki helytartóinak aem. Nem akarják, hogy gyermekeikre olyan sors szakadjon, amelyből ők nagy- eokára, sok szenvedés után kilábal­tak. Nem akarjak, hogy újra csak titokban beszélhessenek édes anya­Olvasd a Viharsarok Népét! nyelvükön. Nem. Szeretik a föl­det, amelynek urai lettek. Szere­tik a falut, amely a sok-sok tett, a munka nyomán mind ked­vesebbé válik. Szeretik a mozit, ahol a szovjet és magyar filmek mellett román filmeket is láthat­nak. Szeretik a kultúrotthont, ahol fiaik és idős dolgozó társaik de­rűs jókedvvel ápolják, fejlesztik nemzeti kultúrájukat. Szeretik az iskolát, ahol nevető tekintetű gyer­mekeik tanulnak. Miben nyilvánul meg szerete- tük, harcosságuk? Az ellenség le­leplezésén túl Száva Mihály ta­nácstag például az elmúlt évben is mindenből 100 százalékig ele­get tett beadási kötelezettségének. Erre a negyedévre már bevitt két és fél kg baromfit és 20 darab tojást. A napokban felajánlást tett: »Szeretett vezérünk Rákosi elvtárs születésnapjára, március 9-re tel­jesítem első negyedévi beadási kö­telezettségem. A múltban minden oldalról nyomták a parasztot. En is psp£, négy ©lentit; yégeztepi. A fiam főiskolán tanul. Napi négyszeri étkezést és havi 3Ö0 fo­rint ösztöndíjat kap. Hogyne ten­nék meg mindent ezért az életmód­ért.« Orosz Mihály elvtárs a feb­ruár 18-án megtartott pártnapon párosversenyre hívta Csotye Györ­gyöt, a tavaszi munkák idejében való elvégzésére, a beadás mara­déktalan teljesítésére. Iszály Mi­hály Bálint Jánossal kelt páros­versenyre. Cirfe János pedig Duma Györggyel és igv tovább még so­kan mások, a Béke-utcabeli dol­gozó parasztok a Buzsák-utcabeli- ekkel. A Nagy-utcabeliek pedig a Csonka-utcabeliekkel. Méhkeréken mindjobban párosul és egyre elválaszthatatlanabbá vá­lik a munkától a tanulás. C. Buta János, Cséfán László, Gurzó János, Márk Lőrinc és még vagy tizen­négyen most nemrég vizsgáztak le s szabadultak meg az analfabé­tizmus gyötrő kötelékeitől. Dúló György, községük szülötte az egy­szerű paraszt fiatalból lett tanító vezette el őket a szellem napvilá­gába. Radios Eloriánné, Juhász Györgyné és mások megkérték Né­meth Zoltánné igazgató-tanítót, ta­nítsa meg őket is írni, olvasni. Szí­vesen meg is teszi. Özv. Rúzsa Lászlóné saját gyermekét és az összes harmadik osztályos gyer­mekeket azzal ösztönzi még jobb tanulásra, hogy valamelyik nap 10 darab ceruzával látogatott el az is­kolába. Azzal a kikötéssel adta át a tanítónak: azok között ossza ki, akik legnagyobb fejlődést mu­tatnak. Megígérte, hogy a követ­kező alkalommal radírt, aztán út­törő zsebkendőket vásárol saját pénzén a legjobb tanulóknak. A fenti és a sok fel nem sorolt tett mind-mind egy-egy nagyszerű mozzanata a méhkeréki román dol­gozók egymásiránt, a haza, a béke- iránt érzett szeretetének. Kukk Imre, Korai simítózással akadályozzuk meg a talajnedvesség elpárolgását V1LJAMSZ szovjet tudós talaj­művelési rendszere kilométerkő- az agrotechnikai rendszerek ren­getegében. Tanítása szerint a ta­vaszi talajmunkákat két nagy cso­portra oszthatjuk. Első a kora tavaszi munkák, második a köz­vetlen vetés előtti talajmunkák. A kora tavaszi munkák minél előbbi megkezdése rendkívül fon­tos. A talajban tárolt nedvesség­ből jelentős mennyiség megy ve-- szendőbe, ha nem akadályozzuk ezt meg. Minél nagyobb a talaj nedvességtartalma, annál nagyobb a párolgása is. A késői talajmű­velésnél a barázda-ormok és mé­lyedések kiszáradása nem egy­szerre történik. Egyenetlen ned­vességű talajt kapunk és így az elvetett növények is egyenetlenül kelnek, fejlődnek. A Lalaj nedves­ség tarolásának legjobb módja a talaj felszínének morzsalékos ré­teggel való mielőbbi bevonása. A korai munkákra és a morzsalé­kos réteg vastagságára Viljamsz szovjet tudós kísérleteit említem meg .Ha a talaj nedvességtartal­ma annak legnagyobb vízfelvevő­képességéhez viszonyítva 100 szá­zalék, akkor 100 négyzetcentimé- teren 9 nap alatt 1459 gr víz- mennyiség párolog el. Ha a ned­vességtartalom 60 százalékos volt, akkor csak 879 gr, míg a húsz százalékos nedvesség melleit csak 298 gr vízveszteség van. Ezért fontos minél előbb a kora tava­szi lalajművelést megkezdeni. A nagyobb mennyiségű víz elpárol­gásával kevesebb nedvesség ma­rad a talajban a növények részé­re. A tavaszi morzsalékos szerke­zet vastagságára is Viljamsz kí­sérletei mutálják meg az illát. Ha a szigetelő réteg vastagsága 0 cm, akkor az elpárolog látott víz 2097 gramm. A 0.5 cm-nél 720 gramm, 2.5 cm-nél 527 gramm, 4.5 cm-nél 368 gramm, 8.5 cm-nél pedig 253 gramm. így világosan látjuk, hogy milyen jelentősége van a morzsalékos szerkezet vas­tagságának a talajnedvesség meg­őrzésében. A TALAJFELSZÍN legkedve­zőbb elsimítására, a talajnedves­ség megőrzésére legalkalmasabb a talajsímító. Eredményes alkalma­zásának első és legfontosabb fel­tétele az, hogy amint járható ta­vasszal az őszi mélyszántás, azon­nal végezzük el a similózást. A talajsimitót legcélszerűbb lovak­kal vontatni. A traktorvontaliás esetén a traktor vonóerejéhez mérten, több simitót is kapcsol­junk össze. A traktorvontatás al­kalmazásánál feltétlenül vigyázni kell a talaj szerkezetére, és csak lánclalpas traktort alkalmazzunk. Elterjedt nálunk az őszi szántá­sok tavaszi boronálása. A boro- nálás minden körülmények kö­zölt porosít. Ezért használatát talajelőkészítésnél kerüljük. Ez természetes nem vonatkozik a nö­vényápolási munkákra, ahol a borona szükséges. A borona hát­ránya a talajsimitóval szemben az, hogy a talajrészekbe ütközve, a talajmorzsalékát szétveri, poro- sítja a talajt, nem tartja meg an­nak morzsalékos szerkezeiét. Hát­ránya még az is, hogy a talaj szerkezetét meglazítja ugyan, do nem simítja el, pedig a vetés szempontjából ez a fontos. Az egyenetlen talajfelszín a gépi ara­tásoknál is hátrányos. AZ ERŐSEN megtömődött ta­lajon, ha a kívánt fellazítást sze­ges símítóval sem érjük el, úgy eredményesebb talajsímító eszkö­zöket kell alkalmazni, mint pél­dául a kullivátort. A kultivátor feltépi ugyan a talaj színét, de nem olyan sűrűn állnak fogai, mint a boronának, így nem poro­sít. A kultivátor mélysége sza­bályozható, ami szintén nagy elő­nye a boronával szemben. A kul- livátor után azonban azonnal si- mitózni kell. Kölöttebl) jellegű talajon hasz­náljuk az őszi mélyszántások, kü­lönösen korai őszi szántások meg­művelésére —, ahol a kultivátor sem elegendő —, a tárcsát. De ez­után is mindig simitózzunk. Le­hetőleg a tárcsa nyomában. Olyan talajoknál, ahol az őszi mélyszán­tás után is a talaj felszíne rögös, használhatjuk még a nehéz fo­gast, de ezután is meg kell si- mitóznunk a talajt. A kultiváto- rozásnál, a fogasolásnál, tárcsá­zásnál és minden tavaszi mun­kánál vigyázzunk arra, hogy a talajunkat ne mozgassak meg na­gyon mélyen, csak abban a mély­ségben, ahogy a vetés kerül. Bacsa Pál okleveles növényneraesitő, Bánkút. A tlolgozók kivetik soraik közül a hanyagokat A szarvasi gépállomás dolgozói nem tűrik maguk között a fegyel­mezetlen traktoristákat. Egri Im­re, a szarvasi gépállomás trakto­rosa 1952 május 15-én, a legna­gyobb munkaidőben minden meg- okolás nélkül, önkényesen kilé­pett a gépállomásról. Dolgozótár­sai azonban Egri magatartása fe­lett nem hunytak szemet és köve­telték a megbüntetését. Az el­múlt év augusztusában Egri Imre traktoristát a járásbíróság 6 hó­napi javító-nevelő munkára és Börtönre ítélték a 25 százalékos bércsökkentésre ítélte. Egri Imre azonban nem becsülte meg magát. A hat hónap még le sem járt, amikor a dol­gozók között kezdte az elégedet­lenséget szítani. December ll-én önkényesen hagyta el a gépállo­mást az őszi mélyszántás idején. A dolgozók kérték a gépállomás igazgatóját: jelentse fel, hogy a szarvasi járásbíróság a 6 hónapi javító-nevelő munkából hátralévő 61 napot börtönre változtassa át. szabotáló kulákot Fabó György örményzugi kulák földjét az ősz folyamán tagosí- lotlák. A földrendező bizottságtól csereingatlant kapott Fabó György kuláknak két lova van, teljes gazdasági felszerelése és az egész telet munka nélkül töl­tötte el. Hetenként kétszer beke­rékpározott Szarvasra kenyeret vásárolni és a földje a mai napig is műveletlenül áll. A beadását nem teljesítette. 450 kiló vágó­marhát és 400 kiló szénát még a mai napig sem adta be. A szabo­táló kulákot a szarvasi járásbí­róság két évi és 6 hónapi bör­tönre, 1500 forint pénzbüntetésre és 1000 forint vagyonelkobzásra ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom