Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-28 / 50. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! f ; ; 's A vetést váltott műszakban végezzük Az ellenség garázdálkodása a kiskőrösi járási tanácsban V. __ j 1 953 FEBRUÁR 28., SZOMBAT Ára 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM A Magyar Szakszervezetek .Kongresszusa Pénteken délelőtt Budapesten az EFEDOSZ nagytermében meg­kezdődött a Magyar Szakszervezetek XVIII. Kongresszusa. A kon­gresszuson több mint hatszáz küldött vesz részt. A megnyitó ülésen megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, továbbá Apró Antal épitőanyagipari mi­niszter, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai és a minisztertanács több tagja. Ott voltak a Szakszervezeti Világszövetségnek, a szovjet szak- 6zervezetőknek és a többi külföldi szakszervezeteknek a Magyar Szakszervezetek XVIII. Kongresszusára érkezett küldöttei. A kongresszust Harustyák József, a SZOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg. • Ezután megválasztották a kongresszus elnökségét. Diszelnökül hatalmas lelkesedéssel, népünk szeretett vezérét, Rákosi elvtársat választották meg a küldöttek s helyükről felállva perceken át ünne­pelték népünk bölcs tanítóját. Kristóf István A kongresszus a továbbiakban napirendi javaslatot fogadott el, majd Kristóf István, a SZOT fő­titkára, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja tar­totta meg beszámolóját a magyar szakszervezeteknek a XVH. kon­gresszus óta végzett munkájáról és további feladatáról. Kristóf elvtárs beszéde elején ar­ról beszélt, hogy a kongresszus olyan nemzetközi helyzetben ül össze, amelyet egyfelől az impe­rialisták fokozódó háborús akna­munkája, másfelől a béke hívei világmozgalifiának erősödésé jelle­mez. * A mi hazáink a békés építőm unka országa — folytatta. — Népünk őszintén óhajtja a békét. Dolgozó népünk minden erejével fáradhatat­lanul védelmezi a béke nagy ügyét a háborús provokátorokkal szem­ben, akiknek gazdája a világtör­ténelem legvéresebbkezű kalandora: az amerikai nagytői®. Soha egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy déli határainkon ott ólálkodik . az amerikai imperialis­ták legelvetemültebb csatlósa, a hó­hér Tito bandája. A magyar dol­gozó nép tudja, világosan látja, hogy van hazája, van mit meg­védenie. A béke védelme mindenekelőtt éberséget, fokozott éberséget köve­tel meg tőlünk. A továbbiakban az elért ered­ményeket vázolta Kristóf István rámutatva, hogy a szakszervezeti elvtárs beszéde munka eredményeinek legfőbb for­rása az a segítség, amelyet a Ma­gyar Dolgozók Pártja nyújt a szak- szervezeteknek. Ezután igy folytatta: A magyar szakszervezetek XVII. kongresszusuk óta jelentős fejlő­désen mentek keresztül. A XVII. kongresszus határozatainak megva­lósításában — mind az ipari szer­vezkedés, az önkéntes tagság, mind a társadalom-biztosítási hálózat egységesítése, szakszervezeti kézbe adása terén pedig a Szakszerveze­tek üzemi és területi hálózatának kiépítésében értünk el eredménye­ket. Minden fejlődésünk ellenére meg kell azonban állapítani, hogy szakszervezeti mozgal­munk elmaradt a népi de­mokrácia általános fejlődése mögött. Erre az elmaradásra igen hatá­rozottan rámutatott pártunk s nem egy ízben személyesen Rákosi elv­társ. A- Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának 1950 jú­lius 24-i »A szakszervezeti munka egyes kérdéseiről« hozott liatáro zata a szakszervezeti vezetés hi­báinak gyökerét a szociáklemokra- tizmusban jelölte meg. A szociál- demokratizmus elsősorban abban mutatkozott, hogy »A SZOT és szakszervezetek felső vezetésében dolgozó kommunisták nem harcol­tak. a párt szilárd Vezetésének biztosításáért, a párt politikájának következetes végrehajtásáért a szakszervezetekben« — továbbá: »A SZOT-ban és a szakszervezetek- ben dolgozó kommunista vezetők többsége elszakadt a tömegektől és elbürokratizálódott« — állapította meg a határozat. Hogy ezeket a kétségtelenül ma is fennálló hibá­kat minél gyorsabban megszüntes­sük, meg kell szilárdítani a szak­szervezeti szervek pártkapcsolatait és a szakszervezeti munka köz­pontjába az üzemi, szakszervezeti! munka megerősítését kell helyez­nünk. Kristóf elvtáis ezután arról beszélt: a szakszervezetek még nem eléggé gazdái a n i unk a versenynek. A ver- sonymozgalom fő hibája a büro­kratizmus, a tömegektől való el- szakadottság, a verseny formális szervezése. Ma az összdolgozók 75—• 80 százaléka minik arert-eny ben dol­gozik. Ezt a hatalmas erőt a ver­seny gazdáiként kell irányitaniok a szakszervezeteknek. A szakszervezeteknek küzdeni­ük kell a munkafegyelem rr.eg- megszilárditásáért, mert ez állandó feladat. A ko­hászatban és a bányászatban is állandóan napirenden lévő feladat a tervtegyelem betartása, a terme­lés állandó, egyenletes emelése. Itt is, mint mindenütt harcolnunk kell az önköltség csökkentéséért, a se'.ojt ellen, takarékosságot kell követelnünk minden dolgozótól, minden munkástól, technikustól és mérnöktől. Az egyes munkaterületek közül még külön meg kell említenünk a mezőgazdasági és erdészeti szak- szervezet dolgozóinak munkate­rületét, mert ez a szakszervezet most kezdi felkarolni a szocia­lista nagyüzemi versenymozgal- mak tapasztalatait és azokat el­terjeszteni. Az ipari szakszerveze­teknek a maguk tapasztalataival segíteniük kell ezt a munkaterü­letet. Igen fontos a gépállomások versenye, a gépek jókarbantartá­sáért, javításáért és maximális ki­használásáért. A beszámoló ezután rátért szak­szervezeteink belső helyzetének ismertetésére. Rámutatott, hogy szakszerveze­teink nemzetközi tevékenységüket elsősorban a Szakszervezeti Vi­lágszövetség keretében végzik. A Szakszervezeti Világszövetség kez­dettől fogva a legmesszebbme­Kristóf István, a következőkben foglalta össze a legfontosabb fel­adatokat: "I Első és legfomtosabli feladatunk -*-• kiküszöbölni a versenymozgalom hiányosságait. Kíméletlen harcot foly­tassunk e mozgalom bürokratikus ki­növései és akadályai ellen s minden erőnkkel juttassuk érvényre dolgozóink­nak azt * szilárd elhatározottságát, hogy teljesük tervüket. Irányítsa a kon­gresszus a dolgozók figyelmét a terv teljesítésére, a lemaradás behozására és lángoljon fel versenyszervez# munkánk során az április 4. tiszteletére tett fel­ajánlások megvalósításáért folyó harc. O A szakszervezeti munka soron- “• lévő í legfontosabb láncszeme az üzemi szakszervezeti munka megerősíté­se. Emeljük tizuni szakszervezeti mun­kánkkal a szakszervezeti munka megbe­csülését. Segítsük jó szakszervezeti mun­kával a kohászat és bányászat tervtel- jesltését, a versctiymozgalom fejleszté­sét, érdemeljük ki jó szakszervezeti mun­kánkkal atet a bizalmat, amelyet a párt, Rákosi Mátyás elvtárs belénkhelyezett. O A dolgozók mindennapi kérdé- sejvel való foglalkozás terén ta­núsítsunk nagyobb figyelmet és oda­adást. A munkavédelem kérdéseivel való foglalkozás a szakszervezet állandó, sza­kadatlan feladata legyen. Ezt a felada­tot jól kell ismernünk, a munkavédelem követelményeit pedig mindenütt pon­tosan meg keli határozni és végre­hajtásuk letett szilárdan kell őrködni. A szakszervezetek a kommuniz- • mus iskolái s ezért egész tevé­kenységük, de különösen felvilágosító és nevelő munkájuk legfontosabb fel­adata az uj, szocialista munkaviszony erősítése, a szocialista munkafegyelem megszilárdítása. A szakszervezetek kul­turális felvilágosító munkájában az a legíocitosabb, hogy minden téren hoz­zájáruljon a szocialista öntudat fejlesz­téséhez, a dolgozók önfegyelmének és az állami fegyelemnek erősítéséhez, az uj szocialista ember kialakításához. nőén támogatja a Béke Ái lóg taná­csot, a béke világmozgahnal. A magyar munkásosztályban — mindenekelőtt a Szovjetunióval való kapcsolatok kiszélesítése kö­vetkeztében — elmélyült a Szov­jetunió iránti szeretet és nagyra­becsülés. C Szallszervezete'nk almvető fel adata a Szovjelunió tapasztala tairak legszélesebbkörü elterjesztése és népszerűsítése. Legyen a szakszervezeti aktíva a szovjet tapasztalatok eredmé­nyes elterjesztésének élharcosa. A szakszervezetek a nemzetközi proletárszolidaritás szelt:m then ne . élik a dolgozókat és tevékenységükkel kifejezésre juttatják a magyar mun- kásosz ály mély testvéri és elvtársi együtt érzését a tőkés országok, a függő és gyarmati őrs ágok dolgozóinak szabad- ságharcával. Hassa át egész munkánkat a proletámemzetköziség gondolata. — Fogadjuk meg a pártnak, fo­gadjuk meg Rákosi elv társnak, vezérünknek és tanítómesterünk­nek, hogy megfelelően fogunk élni az előttünk álló, szinte kor­látlan lehetőségekkel. Jó szak- szervezeti munkával, harcosan és fáradhatatlanul segítjük a párt történelmi jelentőségű küzdelmét az ötéves terv végrehajtásáért, á szocializmus alapjainak lerakásá­ért, hazánk felvirágoztatásáért, a béke megvédéséért —, fejezte be Kristóf István elvtárs beszámoló­ját. A szünet utáni ülésen részlvett dolgozó népünk szeretett veze­tője, Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke; valamint Gerő Ernő, a Minisztertanács el­nökhelyettese. A kongresszus részvevői hatalmas lelkesedéssel fogadlák dolgozó népünk bölcs vezérét. Harustyák József ezután beje­lentette, hogy Gerő Ernő elvlárs kívánja üdvözölni a kongresszust (Gerő elvtárs beszédét lapunk holnapi számában közöljük.) A szakszervezetek legfontosabb feladatai A Magyar-Szovjet Társaság és az Országos Béketanács ünnepi nagygyűlése a Sportcsarnokban Csütörtökön délután egybegyűl­tek Budapest dolgozóinak képvise­lői a Sportcsarnokban, hogy részt- vegyenek a Magyar-Szovjet Társa­ság és az Országos Béketanács ünnepi nagygyűlésén. Megjelent a nagygyűlésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Darvas József közoktatásügyi miniszter, Komjá­thy László kohászati miniszterhe­lyettes, Rákosi Mátyásáé, a ma­gyar politikai, gazdasági és kultu­rális élet több más vezető személyi­sége, Kossuth-dijas tudósok, művé­szek, Írók, a termelésben élenjáró dolgozók. Részt vett a nagygyűlésen a ma­gyar-szovjet barátság hónapján ha­zánkban tartózkodó szovjet kül­döttség számos tagja, I. P. Bár- gyin, kétszeres Sztálin-díjas aka­démikus vezetésével, valamint V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyar- országi képviselője. Jelen voltak a nagygyűlésen a magyar Szakszer­vezetek XVm. kongresszusára ha­zánkba érkezett szovjet szakszer­vezeti küldöttség tagjai, valamint a többi külföldi szakszervezeti kül­döttek. A nagygyűlést Andics Erzsébet Kossuth-dijas, az Országos Béke- tanács elnöke nyitotta meg. Andics Erzsébet megnyitó sza­vai- után I. P. Bárgyin kétszeres Sztálin-díjas akadémikus mondott beszédet. I. P. Bárgyin szavait ki­törő lelkesedéssel fogadták a gyűlés részvevői. Ezután Komjáthy László kohászati miniszterhelyettes lépett a mikrofonhoz. Majd Kónya La jós Kossuth-dijas költő, a Magyar írók Szövetségének főtitkára emel­kedett szólásra. A mi békehamuik nem pacifiz­mus — mondotta a többi között — mi békét követelünk az ember­millióknak, harcot hirdetünk a há­ború ellen. Es mert szivünk sze­retettel van tele az alkotó, építő embermilliók iránt gyűlöljük a háború fenevadjait és a népek árulóit Komjáthy László felszólalása után a részvevők meleg szeretettel, hosszantartó tapssal üdvözölték a szónoki emelvényre lépő V. P. Druzint, a »Zvjezda« főszerkesztő­jét. A népek bécsi, békékongresszu-- sán a világ valamennyi népének küldöttei állást foglaltak minden feszültséget okozó nemzetközi kér­dés békés megoldása mellett — kezdte beszédét V. P. Druzin. A békéért folyó harc nem egy párt, vagy egy osztály ügye, a békehar­cot maguk a népek vívják. A szov­jet kultúra képviselői népükkel együtt felelősnek érzik magukat a béke ügyéért.­Ezután Dr. János György, a koreai »Rákosi Mátyás Kórház« orvosa szólalt fel, majd Andids Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke mondott záróbeszédet. — Kedves Elvtársiak! Lelkes, szép nagygyűlésünknek végére ér­tünk. Valamennyien tudjuk: min­dig nagy élmény, nagy gazdagodás számunkra, amikor módunk, alkal­munk nyílik a békéért küzdő né­pek élén haladó szovjet nép kül­dötteivel találkozni. Azon a renge­teg tanulságon, okuláson kívül, amit a szovjet nép képviselőinek látogatásai jelentenek számunkra a gazdasági és kulturális élet minden terén, ezeknek a találkozásoknak békemozgalmunk további megerősö­— Fogadjuk meg, hogy tántorit- hatatlanul követjük népünk szere­tett vezérét és bölcs tanítómes­terét, Rákosi efvtársat, áld minden szavával, minden tettével a Szov­jetunió és Sztálin elvtárs iránti, rendíthetetlen hűségre és szeretetne tanít bennünket. Fogadjuk meg, hogy még jobb munkával, meg­növekedett áldozatkészséggel és helytállással fokozzuk hozzájárulá­sunkat a béke ügyéhez. Fogadjuk meg, hogy a nap egyetlen órájában sem feledkezünk, meg arról, hogy milyen megtiszteltetés, de ugyan­akkor milyen nagy kötelességet és dósa szempontjából is hatalmas je­lentősége van. De a szovjet nép példája nem­csak arra int benn finket, hogy fáradhatatlan munkával gyarapít­sák a békefront erejét, hanem arra is , hogy a legnagyobb mértékben ébereik legyünk. felelősséget jelent számunkra, hogy Sztálin elvtárs hazánkat az em­beriség rohambrigádjának nevezte. Fogadjuk meg, hogy Sztálin elv­társ szavai még öntüdatosabb, még lankadatlanabb munkára és küz­delemre fognak ösztönözni bennün- jket a bélre védelme és a szocia­lizmus építése terén. Andics Erzsébet lelkes tapssal fogadott szavai után a zenekar »A béketábor legyőzhetetlen« című in- dűlőt játszotta. A nagygj-űlés rész­vevői harcos elszántsággal énekel­ték: »...ha összetartunk rendü­letlen, legyőzzük végleg a háborút« kérlelhetetlenek legyünk a harcban, — még kérlelhetetlenebbek, mint eddig voltunk a béke és az emberiség ellenségeivel szemben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom