Viharsarok népe, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-01 / 1. szám
1SS3 (stíl iiar l., t«inor)»k 5 \JikaA&awk ftipt Zárszámadásunkról T&rmelöísZövetkeaetimkbftii megtartottuk a zárszámadás) közgyűlést. Az elnök elvtárs nullájából megállapítottuk azt. hogy eredményeink is: vannak. Termelési tervünket az elkésett talaj,tunikák, a kedvezőtlen időjárás miatt 55.4 százalékra tudtuk csak teljesíteni. A legnagyobb hiba na,hogy tagságunknak csak 69 százaléka vette ki részét a közös munkából. Hiányosságaink mellett komoly eredményeink is vannak. Állattenyésztési tervünket 121 százalékra teljesítettük, nagyban segített itt az, hogy alkalmaztuk a szovjet, módszereket, a háromszori fejőst, az egyedi takarmányozást, a tehenészetben a mesterséges borjúnevelést, a sertéseknél a kétszeri pároztatást. Szövetkezetünk vagyona is gyarapodott. Különféle beruházásokra, építkezésre, gépekre, az állatállomány gyarapítására, napközire többezer forintot fordítottunk, ez a következő évek folyamán válik jövedelmezővé,.sokszorosan behozza majd azt., amennyivel kevesebb most az osztható jövedelmünk. A - tapasztalatokat levonva, a példákon tanulva, a jövőben még jobban fogunk igyekezni azon. hogy nagyobb legyen a. jövedelmünk. A mélyszántásunkban, mely 25 százalékos, behozzuk a lemaradást.. A tavaszi vetőmag biztosítására a vezetőség már most felhívta a tagság, az új tagok figyelmét, hogy a tavaszi vetőmagot mindönki a bevitt földje arányában adja be. Ne következhessen be az, ami az ősszol volt a vetőmaggal, mert az a jövőévi jövedelmünk rovására menne. Nehéz és küzdelme- esztendő múlt el, de tagságunk azért, nem csügged, újabb reményekkel tekint az új sztendő elé. Behozzuk a lemaradást, úgy dolgozunk, hogy még nagyobbak tegyenek az eredmények. Ttorvith fiáit dór né orosházi »Dózsa tez. Válasz a Viharsarok Népe bírálatára Az új esztendőben sokkal nagyobb éberséggel dolgozunk Kedves Elvtársak! Úgy érzem, válaszolnom kell arra az egészséges bírálatra, amit az elvtársak a lap 1952 december 25-i számában községi tanácsunk fete gyakoroltak Irányítsák visz- sza a kulákokat bevetetlenül hagyott földjeikre« című cikkben. Úgy érzem, azért, hogy' a zsadá- nyi kúlákók otlltegyták földjeiket és az üzemekbe mentek, nemcsak az üzemi pártszervezetek felelősek, nemcsak azok voltak ébertelének, hanem felelős ezért a zsa- dányi pártszervezet és a tanács is, mert nem nézték meg, hogy a kulákok. akiknek kiadták a kijelentőt, hogy is állnak a vetéssel. Hogy a kulákok mennyire szándékosan szabotálják a vetést, ar- szerelnék rávilágítani. Rondái- Lászlói 48 holdas buták a ' nieyőjgazdasági munkák! szabotálásáért 5 hónapi börtönbüntetést hajrólI. Mikor hazajött ez év októberében, személyesen hívtam fel a figyelmét arra, hogy sürgősen fogjon hozzá a vetéshez. Erre azt felelte: nem is tudja, hói van a földje, mert ta- gosítollák. Huszonnégy órán belül közöltem a kulákkal, hol van a földje és ismét utasítottam1, hogy fogjon hozzá a vetéshez. Akkor arra hivatkozott, hogy nincs vetőmagja. Később Lunkán Sándorral elmentünk a kulák lakására s megmondtuk neki, ha nem végzi el a vetést, átadjuk a gyulai államügyészségnek. Erre Bondár elment s vagy 25 perc múlva visszajön azzal, hogy van már vetőmag. Azonban a mai napig sem vetett még el. Ugyanez történt »vitéz« Kiss Antal 56 holdas kulákkal is. Még a mai napig is vételien a földje, pedig van vetőmagja. Egyébként mind a két kuláknak van fialal családja, de ezek felmentek Pestre dolgozni. A bírálat megjelenése után éreztem a felelősségeméi“ és ígéretet leszek arra: úgy dolgozunk, hogy a fent említett kulákok, de a többiek is elvessenek. A Viharsarok Népe bírálatát megtárgyalta a tanács végrehajtó- bizottsága is. Ezekért a hibákért ini ^agypuli a felelősek, és azt hiszem, hogy a hiba néni most1 keZdödöRyf hanem mád- azúőBzi munkák elején, mert nem készüljünk fel arra. hogy az ellenség, a kulák szabotál majd. Tisztábban kellett volna látnunk, hogy szabotálni fognak. De mi beleestünk abba a hibába, hogy megtévesztett bennünket a siránkozás Pedig ezek az »elszegényedett kulákok«, akik vetőmag!]i,íny miatt sírtak, 25 perc alatt meg tudták szerezni a vetőmagot. A bírálat felébresztett bennünket s mi a hibákból, tanulva, sokkal nagyobb mértékben ellenőrizzük ezután a kulákokat. Leleplezzük az ellenség támadásait. Kérjük az elvtársakál, hogy sűrűbben és keményen bírálják meg a munkánkat, hogy ne szédüljünk meg a sikerektől, hanem észrevegyük azokat a hibákat, amelyek a községben megvannak. Azért, ami itt történik, mi, kommunisták vagyunk a felelősek. Egyben ígérjük azt is, hogy az 1953-as évben nagyobb éberséggel dolgozunk, hogy megakadályozzuk a kulákok és osztály idegenek szabolálásail. Csaba Mihály szervező titkár. Csoportunk élenjárói Szövetkezetünkbeu többen vaunak olyan tagok, akik nem ismernek fáradságot, becsületesen kivé svri k réstíiWcé I -a' Unni kából y mint például- BódroghBerlaltmvuV Hadnagy Ferenc feleségével, Horváth József, Papp János feleségével, Páger Pál, Tóth János. Az ifjúság közül is sokan derekasan kiveszik a részüket a munkából, mint Tóth Piroska, Bogdán Magdolna, Farkas Zsigmond, Szilágyi István és sorolhatnám így tovább. De vannak olyan csoportlapjaink is, akiket fel kell szólítani, hogy járjanak ki a munkába. Volna ugyan fegyelmi bizottságunk is, de ez nem jól működik. Harsán János Almáskamarás, »Sallai« tsz. Fejünkbe szállt a dicsőség... Az 1952. évi begyűjtési tervünket a kalászosoknál elsőnek teljesítettük a megyében, e azért, jutalmat is kaptunk'. Hozzánk került a megyei és járási begyűjtési' vándor-zászló. Ugyanebben az időben megkaptuk a járási pénzügyi osztály vándor-zászlóját is, mert elsőnek teljesítettük félévi pénzügyi tervünket. Egy hónap sem telt bele, a mezőgazdasági munkák időben ős jól való elvégzéséért, ismét zászlót kaptunk, a járási mezőgazdasági osztály vándor-zászlóját. Ezeket az eredményeket úgy értük el, hogy a pártszervezel segítségével jól megszerveztük a munkát, mi, a község vezetői is tevékenyen iészt vettünk a határozat véa: lehajlásában. .Megszerveztük kisgyüléseken « begyűjtési rendelet idevágó részének ismertetését, rámutattunk arra, miért érdeke, dolgozó parasztságunknak a begyűjtőd tervek teljesítő,.-. Mwi fH-i tűk a dolgozó parasztokkal, hogy a begyűjtési tervek telj rdté.-e kuitúiházak, mozik építését, a villany bevezetését: jelenti, linói szélt a községben több mint száz népnevelő, a hangos .híradó, a versenytáblák. A jo felvilágosító munka, a kommunisták példámul*-' tása nyomán eg yre szélesebben bontakozott ki a dolgozok versenymozgalma. Igv értük el a sikereket, de beleestünk alibi a hibába. liOgy megpihentünk a babérokon Elhanyagoltuk a felvilágosító munkát, azt hittük, hogy »teszt köz, g dolgozóit már nem' tudja befolyása alá keríteni az. ellenség, megy itt már minden magától. Ha a felsőbb szervektől ellenőrizték'a-sn rom levő feladatok végrehajtásét; rámutattunk a zászlókra,, s büszkén kijelentettük, itt nines osztályéi fenség, ami gátolná a.: munkái. Geszt most is kitesz magáért. . . Dé ugyanakkor t mmit, vagy vajmi keveset tettünk azért, hogy kötelezettségünket teljesítsük. N«*m törődtünk , a felvilágosító munkával s azzal sem, hogy a verein v- mózgalom továbbfejlődjön. Ennek azután az lőtt az eredménye, hogy községünk a kukorica- és napraförgóbeadási terv teTjésitésével elmaradt s utolsók között vagyunk az őszi vetés elvégzésében is. Fájó szívvel néztük, hogy a hosszú idő óta nálunk lévő »*»■•- eeny zászlók at elvitték tőlünk, de akkor megfogadtuk, hogy sohasem fogunk elbizakodni, hanem pártunk vezetésével újabb és újabb lendülettel harcolunk A kötelezelteégek teljesítéséért. A tervek teljesítéséért folyó harcba a dolgozó parasztok mind szélesebb tömegét vonjuk be. hogy- bée-n- lettel megálljuk helyünket a békéért vívott küzdelemben. Úgy gondoljuk, hogy a mi példánkból sok olyan községi tanácselnök és páll,titkár tanul majd, akik hozzánk hasonlóan betettetek as egyik legnagyobb hibába, megpihentek a babérokon, Kossuth Lajos, községi tanácstitkár," Geszt. i.uwi'i..rii( * i t tj j;»/ ■ • 1 ■->• - i ■■■■. ,• . I i - ,-c, : Gonda Jánós kártevése A bacsópusztai Szabadság« tsz-től egy ki- lométerre van egy tanya. Tavaly Abrudász Mihály barom tigondozó lakott benne. Igen rosszul végezte munkáját és ezért kifefctó- kelték innen. Helyébe Gonda Jánost tettük, hogy etesse á' tez baromfiját. Egy időben észrevettük, hogy- a baromfi ötösével, hatosával pusztul naponta. Pedig minden héten 0 zsák ele feget vitték a baromfiak részére. Az állatorvos kiment, l at tyúkot felbontott és megállapította, hogy a baromfinak semmi haja, csak éhen pusztultak el. .Ekkor jöttünk rá,, hogyr a baromfigondozónk <aját jószágaival etette tel az eleséget.. Gonda János körülbelül 2CK) baromfit vett át- és most csak 99-et adott visz- -sza. Most. mi vagyunk a baromfiakért a felelősek. Mi meg is fogadtuk. hogy jó példát mutatunk a többi tagoknak. Már meg is dicsértek benn linket. Gom bkötő Manyit úttörő, Csórva«, »Szabadság« tsz. Sí ni zsák a Déli-utcában... A sötétség' morn valami kedves dolog, hát még ha ráadásul havaeecőt hord a fezed az ember arcába. Kint a határszélen pedig úgy' szabadjára engedte magát a hideg légáramlat, mintha mielőbb a világ másik végébe akarna érni. , A két határőr nem sokat adott az időjárásra. Féltül lék köpenyük gallérját f, kimert léptekkel, óva tokán haladtak a szél jár ta, felázott határsáv mellett. A osillagtalan sötét aáj* s a kutyának sem valóidé figyelmeztető a határéi számára. A háborús dögkeselyűk bérencei épjren az ítéletidőt, a koromsötétséget lesik, várják, hogy' hazánkba átjussanak. A két határőr egymást is alig latja. Do nem is erre törekedtek. Fontosabb elfoglaltságuk volt. A felszántott földet ügyelték nyitott szemmel s hallgatóztak. Az utóbbi időben sokmindent leolvastok már a határsáv rőt. A koromsötétben per sze nehéz dolog ny'omokat találni. Elfárad az ember szeme az erőltetéstől s végül semmit sem talál. A Bálint-banda leleplezése nagyon kemény lecke volt újra az imperialistáknak. Talán egyidőre elmegy a kedvük a próbálkozástól. — Pszt — sziszegte hirtelen az egyik, mire a társa mozdulatlanságija merevedve még jobban meg szorította fegyverét. — Mi az? — kérdezte alig hallható hangon. — Nyomot találtam — szólt vissza hasonlóan emez. Mind a ketten figyelték most már. Semmi kétség. Sűrű egy'-, más utánban lábnyomok a felázott talajban. Odaátrói jött s Kevermes felé ha. ladt. Gyorsan jelzést ad lak le. Bent a községben hirtelen olyan mozgás támadt, mintha sziréna riasztotta volna fel az alvó, vagy' békéden beszélgető, olvasgató, rádiót hallgató embereket:, Az öraparanosnok «ágról értesítettéi Nagy István, elvtárs községi párttitkárt, Kovács János tanácselnököt. Néhány pillanat alatt az utcán termettek a Szabadságharcos Szövetség tagjai: Csermák István, Csermák Antal, Schriff Antal és másók. A termelőszövetkezetből is sokan, köztük Zsámbók András, Magyar István, Földi Béla, ia földművesszövetkezettől Janics János, Rausz Gyula, Kiss István és így tovább. A több mint nyolcvan »önkéntes határőr« valósággal megszállt minden utcát. A Szabadságharcos Szövetség tagjai céllövő puskával, mások 'különböző ütősz-rez.á- molckal fegyverezték fel magukat. Nem is kérdezték, kimerészkedett át a határon. Tudták, aki ilyen időben, ilyen késő este átjön, az csak az imperialisták, a Tito-ban- da megbízottja lehet. A Déli-utcában strázfíáló tsz- tagok is erről beszélgettek, miközben élesen villanva kutatott tekintetük ide- oda. — Tudja, hadnagy elvtárs — magyarázta egyikőjük P. János politikai tisztnek, aki meglátogatta és tanácsokkal látta el őket — olvastuk a jugoszláv emberrablók bűnperét. Sietve jöttünk, amikor meghallottuk, hogy egy bitang újra átmerészkedett. Az ilyenek akarják tönkretenni a mi életünket? Az ilyenek akarják felrobbantani hidjain- kat? Nahát, ez nem sikerül nekik, de nem ám! — Látja, hadnagy elv- társ, ebben az utcában eddig sohasem volt még villany, — magyarázta egy másik. — Kisvasútunk sem volt, semmink sem. Most mindenünk van. S ezeket mi nem adjuk oda senkinek. Szóljanak csak bármikor az elvtársak, mi azonnal ott termünk és segítünk elfogni minden betolakodót. A hadnagy elviárs meghatódva sietett tovább. Csak amikor minden elcsendesedett, akkor sajnálta, hogy nem jegyezte fel azoknak a nevét, akik a Déli-utcában olyan forró szeretettel beszéltek falujukról és olyan elszánt, mély gyűlölettel az ellenségről. lgna, akár valamennyiek nevét is feljegyezhette volna ezen a címen. Igen. Valamennyien példáját adták annak, hogy a magyar dolgozók menynyire ragaszkodnak új életükhöz, egyre szépülő hazájukhoz s mennyire gyűlölik az ellenséget s mennyire készek arra, hogy elbánjanak minden betolakodóval. Gyűlölik azokat, akik hosz- szú évtizedekig nem adtak elegendő betevő falatot sem. nemhogy villanyt, és kisvasutak. S most, hogy megvár 1© akarják rombolni. Nem. Ez nem fog nekik sikerülni. Azt, akinek lábnyomait a, határőrök megtalálták, a dolgozók segítségével ©1 is fogták. B. törzsőrmester elviárs DISZ-titkár, K. András tizedes, H. Janő őr- vezető b a többiek úgy vetették utána magukat sárban, vízben, mindenen át, Nagy elvtárssal, a községi párttifckárial, Schriff Antallal, a két Csermákkal és a többi dolgozóval, mint a szívből, gyűlölt ellenségre. A decemberi havas esőt permetező este újra csaló- dé-t okozott és sikertelenséget jelenteit az imperialistáknak. De még a be'ső ügynökeiknek is. Van már mit védeni » kevernie,leknek. A Horthy- urak országában sokat szenvedtek elnyomásban, nincs- telenségben, ezután jól es boldogan akarnak élni. Ez az akarat kölcsönöz' nekik éberséget és kértelheteilén- -égíd az ellenség iránt. Másnap este is lelepleztek egy ellenséget, egy Nóg- rád megyébe való volt hentes- és mészáros kulákot, aki feleségével és közöl tizennégyezer forinttal lopakodott a községbe. A pénz mellett hamis vásárlási igazolványok is voltak, a zsebében, híjottaortésvásár- lásra. Battonyám le is foglakozott két sertést. Régen űzi már a te kötözést. Egy-egy* úton 15.000—20.000 forín- tott kar-esett a dolgozók becsapása árán. A kevermesi- ek és minden becsületes dől gozó azt. tartja, hogy az ilyenek egy cseppet fern el- vötemülfebb ellenségei - dolgozó népünknek, mint i hízónkba átjönni igyekvő imperialista bérnek é div-i- zúnsok.
