Viharsarok népe, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

t9S£ jttmuái* 1., cadtörMtk [/lUoAsa-ttk Hcn* :í A taknrmiin> készletek helyes felhasználásai »I ax állatállomány jó átteleltetéséért Bevezettük a szál ni a fel tárást A kondoros! Dolgo-zd* , teruH'KíMövelkrxtdbeii *tol«Ba«fc * szovjet nuMsOTl. a vzalnwteJ tárást I#eii jól bevált. jóízűen fa­gyasztják a jószágok A gödörbe szecskázóit szalmát teszünk s ezt sós vízzel nedvesítjük Rásíőrnnk egy-egy najn adagra 10 kg korpát is, majd deszi;apa 11 óval lefedjük s négy napig hagyjuk állni. Most niárazta búzaszalmát is .szecskázzak, ami a komliájn- arafásból maradt s nem lesz különösebb fennakadás a takar­mány körűt. Mohn'jut í»yiii’.fiy Kowloros, Dolgozók tsz. A „rejtett“ tartalékok feltárása Az kiéi rassz lakeruiánvtenncs következtében nálunk a. Pe­tőit « Isz-tien is komoly gim-d »/. állatok leli takaruiáux szükség­letének biztosi lása Azonban s«-u;itsés*.ünius- stete II a hosszú ősz s mi egy kis szervező munkával, kevés munkaerő beáltíi ásóval le* kaszáljnk » lwiártóniliteraken a repcét. így a maglévő tefear- mánykészlelüid'hőz a pelyva és tövek kivételével. nem is nyaltunk hozzá. Ha lefcu száljuk a regcél s a takarmányosok leszocskáz- zák, szalmával vagy lőrékkel keverjük, sxarvasniarbaál'lomá- m ónknak, sőt még téállotnányiiflknsk is biztosi (baljuk a takar­mány I a fagyok beálltáig- Az igazgatóság megbeszélte ezt s úgy ha­tározlak, hogy a julihodűly felépítése után. míg be nem áll a fagy. a silózást is folytaljak. így minden befektetés nélkül biz­tosaivá lesz 150 darab számosállatunk részére :* takarmány. Hnlik István Dombegyháza. Petőfi« l.sz. Solt még ít tennivaló Méhkeréki, hogy teljesítsék u elmslt évi tervet Beköszöntött az újesabeotlő. Sok. kSaeegiieu mod. boldogan köszöntik «» 38-as évit, teJj'firtbettek tervüte'* « már felkészültek az 33-a.s évi munkák sikeres elvégzésére is. ET- kétj/itettók a. gu adatej .stromoh it, a begyűjtési terv januárra- éré sza­kaszáról is Izferélgfefcnek: «• tolgo- KÓkkiil. Ellenőrizték, híznak-e a ser­tések, amelyeket januárban kell be­adni,-Jiotrys. 8,iíi!(s9éar -a januári fer­ret is te.Íjé.ollte--e- .De vannak olyan községek is, áb#l ifez 52-es évi terv teljesítésével bizony lemaradtak és süéjiyens/coire adósságot visznek át az 53-as év», mint pl. Méhkeré­kén ié. A község úapraíotgóból 90.4, kukoricáiról «7.3, baromfiba! 165.1, töjádiól 86.2, «értésből S3, vágómarhából 115, horgonya'»ól 30, tejből 80.1 szfeaäolfcaii teljesítette évi tervét. Db nemcsak, hogy nem teljösil ették beadási teiVüfebt, ha­nem még az 53-at; évit? tóm készül­tek fel. A gazd»lajstromok elkészí­tésénél koMaoly lemaradások Vannak. Hiszen ennek határideje december 24-ével lejárt. Méhkerék*« taóg mindössze 1700 dolgozóval beszél­gettek el és vették a nyilvántavtás- ba. A ncpnevielő Slvtáfsafe is, ami­kor kintjártak a. hátralékos dolgo­zóknál, csak aZ 5tJ-fes évről otózél- gették el, de arról fiúm, hegyin ké- szü'lbek fel az új osztMdöw. Pe­dig («erő elvtárs * Köziponti Tete tőség ülésén mondott teSzéiiéhfm felhívta figyelműnket atu«, hogy fokozottabb gondossággal keli felkészülnünk az 53-as eszten­dőié. Hiszen a begyűjtés nem olyan munka, amit csak november 7-én, meg december 21-én és az év utol­-------------- i.... -t s ó napjaiban kell enorg dmazai, ha- UiSin állandó. Ezért a népnevelők­nek, az, állandó bizottság tagjainak, aktíváinak már el kellett volna be­szélgetniük »■ község dolgozó pa­rasztjaival, hogy a januári terv teljesítésevei ne maradjanak ®1. Azokban a községekl«», ahol ilyen sok adósságot vittek át »/, új esztendőié, most fokozottabb műnk« vár a néni levelűkre. meg az állta­dé Inzníisigü fabokja. Hj«sz0h*M január első hetében rendezni kell az adósságot és a községnek ré ■ zteferhen fc tel­jesíteni kell 1.952. évi tervét. Méh­keréken d wniber denekáu az tgyik vb-ülésefl arra hoótsA haitárözatöt, hogy az évi terv teljtoíteténefc ér­dekében az ál-tandó bizottságok ók- tívahátóaUtát kisrétesítili, , hásífcn inindöss>*s * begyűjtési áitendó bi- sottsáií*nM k vatl 8 aktívája. Db fez Csak határozat maradt. Anni való. s bottá k meg. Beáiig "vamvak « téte- ségtien többen olyanok, mint, Ar- gytóen 1 íiszló, vágy öuraó Mi­hály dől,gozó parasztok, akik mini­den beadásuk«!- határidő előtt telje­sítették, illetve túlteljesítették. Az ilyeneket kelten© bevonni az aktí­vák böz.é, akik saját példájukon bi­zonyítják be, hogy lehet teljesíteni sőt túltel,jissíteni a beadási tervet. Igen tonte-; feladat. Méhkerék kö2» ség'lüWi is, hogy uwdt lámltUfltt bfefeoáfcdk temara-dásnfcat a gazdatej sírom elité«* ítétéoél. A jó: pontos adatok nyíl vűntartáebn. vételével tudják biztosítani Csák a j'öVőóvi tervük nraradéktalnai teljesítését. Így todjáik csáfc elérni, hegy *A 53-as éviién Ue *z nteísófe között k n i lóg j anftk a Izeadási tervefc telje*- sítésévet. Lipcsei Mária. Álljunk inPj< egy tixivu ... Helyes ez így, Márton elvtárs? Almáskamarás köz- rég nem tartozik ép­pen e z felsők köré n-z «dófizetési toiv telje­sítésében. A legutób­bi értékelés szettet va­lahol az ötvenedik he­lyen állt b köíségeli versenyében. Bedig «a- adófizétési teiv rs igen fontos ötéves ter­vünk teljeeítéaébflte. Az adófilléiek tszáasaoro- Bftn visszatérőinek kü- lönfélb t feni házért) li ­bán. Sfermésaetesen nem egészen véletlen, hogy a község elma­radt, hiszen maga a tanácselnök ‘elvtáís, ifj. Márton József sem tartozik éppiea. a 1^- jobb adófifeetők közé. Nagykamaráson négy hold földje van, debi- zóny ttete fizetett adót ntáíia már 1946 éta. Az évek dóién fel is szaporodott a tartofcá- ■sa. Amikor megkérdez­tek tőle kkifeykansára­son, miért- nem fizeti ki »a «déjk-t, arra hi­vatkozott, nem íb tud­ta, hogy' a föld uláu adót is kelt fizetni fAB Sa Valóban így áll a helyzet, vájjon -aköe*- régében hogyan szor­galmazza a földadók rendezését. Nyilván sfhogy. Er#e mntat n község teljesítése is. Változtótui kellene esen Ai ártam elvt-árs! Mert nem jól van az Agy, hogy a közré ifenáeselsröt* niaga Sfe adósa az áilamnak, itn>- rnár hatodik éve svf*m fizeti az adójút. Akinek nem inge.. — A dolog velejét én abban lá­tom, hogy meg keli ksiusuMBak a hiteik gyökerét. Üzemünk lenwmdt a torvtoktesífésbea. Egyesek jönnek, mások meg csak 80—90' fizáza'.ékot teljesítenek. Hiába igyek-' asik a dolgozók 86 szösalöka, hngy-l ha. 29 saáaalék meg visafükáaw őket;. Kemény kézsel k-sii hozzá­látnunk » fervietjeaitóslisz, mert, k fel önben nem k tudom, mi tör-, téni k ? Ssetnes Menyhért, a vállalat ©gyík vezető SB'vmélyná.fck szavai voltak ezek az új esztendőt megdőző hó­na]) 9. napjíübsmy A vá-llalírt- v©»> tűjének azáheJíUáirá plÚBnuia mag- hatódott e KMB vakíó!. Egye- e-k réziu- tée. elérzékí'űyültak 8 szipogva sut­togták maguk elé: mi lesz » teiT- vfeit, mi leftz a tervvel? rtzöv-'-htak Ödön nem szipogott, hanem- azon Mól k-örhitt;. kivöröfiödött »teiwürtfek hogy az igasgKré átható tekintette tóid. felrejtsa kártiniuiét. Mrg«*oíiclte ő mir n^jg év e fején: «magas a diktált terv, midi-*sülteit loel'lane ki­dolgozni. Mi a fenóamk feszíteni úgy a munkáit? Tel» vannak az üz- lettóc kész áruval.» Kolumpir Gyu­lának, akin azelőtt fegystlen új ru­ha sert akadt meg, most öt öltö­nye van. Beszélt in vele jánélréBy- atar, míg kötéiaisát álM: «Mi a fe­nének töröd magad Gypins? Egyél, jigyiáL, az a tied!» Aztán egynőhányozor »1 is csalta különböző mulatöheSyakife, rás-zok- t»tta arm, hogy au forintoBohéit nó­táikat hozasson. aztán saüimú <mmlst® brigád» ® bkuh <J ni- los körül. így történt- hogy TtxUáik Senyi tótfőn ivgßfe-J ® majd i »- esett » Bumtopadi«, elszmxtlzott. Görgftótyű? Jttfci meg olyanokat, uri- tntt, minilti« be *1»irt.« vulii* kapni az -ept-'K {gflptermtit. ' _ Meg kfeí.1 ez»rtiE««iü|irk « m-p- nrvfelőnuwjkaí, — adneset-ji te fel «* órtwWzlftt: bii*J<ktö rémowüit CW- szoló Káioly művezető hangja. Egy jó rohammal végzünk a tervvel, mi előtt az ój év ránkköszönt­— Lássák, ez jo lesz! — szólalt meg az igazgató. —■ Igáén, van í.'-ni- szoló kantársnak. Ügye, titkár elv­társi, — ferdítethv fejét jtíbbra —-, te is helyeslőd ezt az indítványt?... Mi «je, hol van Kászonyi »tetters? Saövöjtnek kantára nem fej-tósíteitte « titkár e! vtáraát, hogy haditanácsot ülünk ? — fitri ? íláii máir hagyna értaeí- tettem Volna, v-agyi* hogy akar­tain . „ . No. MMH baj. majd köréijük « tübhdfe elrtávasial. hogy • aépuaetelfe- mmiiJ-a toiegjavitóréeban Iwi-julc « ie- th»radé|s okát és a tervtóljesítót egyik kegfantósabb előfelbátelél, Kászotevi blVtá/rs fe efebéh látta-. El fe hetórosta, hogy Hkagjav itják * népn»\fe<l-őmtinkai. Mér ' jófgyné* hányszor jegyzőkönyvbe is fAiial- tik e ihaggyátés utón kutatta is az .iromátay rengetegben « nf^merelők tíévHoiát, de nem került elő. Bánt a városi titkárságon arról -számolt be, hqgy elég jó «lépüevelomimka' folyik, különösen a-zza-I dicsekMntt, Nőit a pntroinás teiiiieten végeznek. Igaz, hogy legtöbb esetben a mű­vészeti csoport tagjait tudta csak népnév élőmunkára mozgósítani, meg néhány oljsan alctívát, ‘akik mindig kéznél voltak, No, de .majd meg­javul az — biítatta önmagát. S mintán - ösezéfut'korászta a munk-a- termoket, t páitvfeze’tőrég 'tagjait keresve, nekiült, hogy új névsort készítsen a népujevelőkről._ — Szabadság! — kösaöritött iá Daiúnyi Teréz, a kultúrfelslőn. — Tit Wőr elv+árs, én máir nagyon nieg- untrmi a ilsul tbrmankáért való ál­landó kdhyöngést. Segítsem már végire, hogy össze tudjam hoziü a. csoportot, s hogy fölkészülhes­sünk a veísKnyre. — Mit segítsek? Talán menjek Veled Hívogatni kiflihi-külön mind- fegyildUM.? — Nem úgy értettem én. Be­széljen a miívsz-.rtőkké], lmgy vala­hogy egy műszakra osszák • be a szemeglőtet.- Hát elvtárso», bserélj velük, .majd megyek én is. Mintegy végszóra Pálosi Dezső, M^ZT-Iitkér li^rrtt be: — He, Eáseneyi elvtárs, riü1- ncl, bog-y maglr-réijük az MSZT- saervíi -t vezet«-fegeaek újjáváte-iz- tásátó? • —- Hát biauiy ez is ágat» kér­dés. hogy is állunk csak az MSZT­vel? Megvan még a régi taglőt- iszápi? — Hát az igazat mogvífilra már ónak 170 van a d-jO-bö). Bn «•'» tatom, mi történt, pedig elhilrB- ted, mind©« 1ői*na telhetőt infegtet- t«»« ’ — Mikor tenne az a vezü-őség- vá hr-zl ó t ag'gyuilés? — Máim* >gy hétre, délután 2 órakor. — Akkor váj'batníink m.-g nzztó. Cnkáhh --aits. Kiket vfelrrtttünkszá- mitréba a ilávin.-vvshVmnIlkán;d? Tö is t-i»ds,z javasolni néttányírt ugye, Dobúnyi eivtánoM? —- Hát éppen tudni fcadok. Ha már j»aui fiáénnipelneji, akEor legalább végezZBuek páu munkát. — Lgyan ne bosszankodj már, azt a szereplést megtalálják még, d© must a t»rv ... a terv. <. ez mindennél fontosabb most. — .'V,* Imd-áu- titkár i&lvtáw, cnak- hflgy iianatsJálein rácra — köszönt éléreke-n Lövéséi, * moai l'ilnifiiropa- gandástija. Kászonyi nagyon bűvösön fogad­ta, tőt egy kissé ingerlékenyen. Ez a Lovászi mindig erőszakoisan köiretoife a filmpropagandát' aa frae- ui-in belül és azt, hogy minél Wb- -bai járjanál: » cMgoasbt -a lúozilw. 1%,\ iítiáuínyseor még lúésooayiit is siktaült neki biHvn-rvaea». — Hi újság, oivtárs? — kér- flnzts a -titkár «-••ab úgy oda'-‘tv:- a aznvakot. 4' — Ejipera én i* azért jöttem. Öt­száz látóg'itóm kötöttek: eiramsődést és alig harmincán voltak eddig a moziban. Mi tervbe vettük és ha es így megy továbbra is, e&úfoean lemaradunk a L'rvteJjesíTös'ben. — Ugyan, hagyjon már békémet a maga. torveiv^l — intotré te dü­hösön Kászonyi. — Éppen eléggé fáj as én fojer-a a sajált tee’vsink- tól. Ti-oJ is hagytok ni>1<h? — kér­dezte Pálcáitól, mimltegy f-iauft-áro ad­va i«vtoántóc, lKigy-vele mar vé- gtotók. IjsvísSí egy kiesik morgvtt taagá.l.iBii, aztrin fcastait kárt mozi- jegyek é-rusitásalioz. de csak egy hokedlit kapott tó moh kupergaW, »árat egy kot lés. A titkárt- a könyvtáros is raeg- zavai-ta. tncijy mnnkájátoam., de ha­mar ki is fordult -az ajtóirj «. T-ilfc- kútral mwet nem telirt-att besaélni aemnntótó <-tmdiékk«Tdéaréla. Majd. tesz arra »Ik-atem tó idő is. — Így • Id'üWir. Hadig <ow«k tréháiiy SKekiénytól Tolna sré, hogy tor®«i- kön.yvtóaakat -hozzanak létofc us «zentrészskben. A* ijg-angnté meg is ígérte mát jóntb-árnyszor, — Mr)g*^}rSií,gi- faJmegjfe,k Irtiztó — eoőató «1 magáé 'a könyvtáras. — knbtekfedíd tógoik, Széniére rév­társ, intézkedni fogok, mondtaa* már — jelentette ki az igazgató kopasz fejét vatengaiva. — Lágyén csak türelemntel, belálttetja, hogy most nem .foglalkozhatok a könyv* szak^pnyielvkel, mikor a nyakamba «nini » terv nemfel j .’dicsének fele­lőssége-. Mondani akart 'ing néhány 'el­utasító szét, de csengett a telefon. Ettől kieadvfe napokig annyira gyö­törte őket a terv Mea, begy szánt:-' alig tudtak tenni valamit, teljrsító**» órAekében. Be-réttek, vitáztak, <te főként a wxntuk egymás közül*. Szövetnek Ödön csak mosolygott magabiztosan. Meddőnek tartott minden erőlködést. Bezzeg Inda De­zső, a volt nyilas, in Hínár KI ■- (mér, a Volt bortkytó» tíssít or-steke- dett a terv nsmteljesrtéso éid:*k - bréft illetékes helyen: a tolgociik köicütt. Nem is liemélvB Eo-iyon- <I«í Garasonáiáiól, áld oly gyakran látogatja a. templomok mintha min­den falatja unarm adódna. A népnevelők is l»s/,él gettek egyik-mánk dolgozóval, ntdránynap alatt feljréb te ^Bökkent a tarvtel- j-sító*. fafejámláeök és v-nramvteihi- váoak is !ia,fflgszot1:aJv el. Htetál rnév sok volt a tennivaló. Egyik ropsal äsivetook véJotlamii betel ajiozoU. az. ú jságba,. El röhögte macát, jnei t az, égjük cikk kéményén bírálta a viil- lalsit Tezrtőjét a moréval kötött rawssődós elmnyAgolása miatt. Su­nyi, kárömsndő ábrázsttal adta *it az újságot a titkárnak, aki betevi- rönödött m őt ért bírálatba. N in a legszebb seavak kitérőkében *'m-. legelte a. filmpropagandieta n&vói, aki nagy azivóssuggal meg is je­lent a délnfán folyamán. — Vegye tudmná-ul. — förntedi rá a. tit kár, — hogy könnyen kitill- inttom. az üs*sim 1.*rit,!H *riil. Aa hgangato, aki föl- és «-/ontta­nú ja volt- a jtóenfetoak, «aak mi- soirgiott ártatlan álnázattat, hig­gadtságot £*í uteri;1. — Nem addig vau. az, elvi ár» repliké/ntt Lovászi, a fílmpvop'i- g>iidi-l". — Ha ii.on is sokai, de azt már megtanultam, hogyan k i! a birá.lnitot elfogadni . .. . Szemem, n könyvtáros azóta is a könyvszekrényekről kesereg. A knlt-úríelelős meg szégyenkezik, hogy fiz, irzTii művész.-li csoport |U még egy hitvány dombot sem tud előadni. Szövetnek mog- a kezét, dörzsöli. Inda Dezsőt, veaotörégi tagnak vilnrattetidk ne MSZXrti -. Hin ás- Elemér te ttezitégte került. Folyondár G >rz-oinné-t is t>-i al.i-z-, torták volna már y s inás helvo e, to még kojiíbh.iM ,iuarakra fosri.i a aynkábna légé korasy.i'i és ciiiri?- pélyosen mcgn-sküdöri. hogy ő u--m politizál. N apjóinkban már 9.» száz.i- l: isi tornászták léd a. dolgozók az évű tarost. OtŐNzoló j>,.ro.ly. Bokányi Térése és több éi mások uünd kíuné- ayebban bírálják az üzem vezető- régét, Szeniare, «. könyvtáros, nvig is jegyezte valai»elvik nap: n*í- lástétolc, nagy gyomlál®,s lesz itt az üaemben. >— Hogy-liogv —• csodálkoztak a többiek. — JEféh? gynmlnlási’ól (le­szólsz? —- Hát arról, hogy kigyomlál jók a Szövótnskeí, az Indát, a Hínárt, ré-eg' a Folyondárt:. — Hitt ami azt Oltóig ez már nr^gjvon időszerűvé vált — jegyez­ték meg többen. kukk rum:. •Itft pri‘«lrafnyi‘k<*( éiifink <‘l öhzi ifeíirth í-or*»! *tm 5t;» n örsotntoL jréonta», hogy Orosháza MÁV állomás ksresfeddml dolgozói váilatótmilkat rtnlfeljesítiJttélc és deennäber 20-ra H"E5 sza- znlókot értük -ál a vállait 115 «aaznltdikal eaambext. A innsodik va- «Otes nap allkailrrtából ÍBáfcosi révtársnak tett fogadalmunkban vál­laltok a hontisataináay kütéftlrénysk 9,3 íanaárti 10 tonnára tráló eirte.lótót. Ezt 12.2 toimáira teljfesítattük. A daTabáuHgyiijtó kocsi kihasználását 4 tornáira Tállattedc és 4.8 tonnára telj-atet-sáitük. Az.át­lagos rakodási időt 3*2 órára csökbsnttóthk te. Az őszi forgáSom ideje •alátó végzett jó inuakájáért -0®tó Sándnr 'tárétól» munkás, ^párt- titkár élvtátoht réiamsrő •otklovéllal és 300 forinttal, Szandiéi Tános.in­téző forgalmi .sz.algíitattevőt sói tanerő oklevéllel és *000 lorinttn.1, Tóth József veztóő-váltókezelőt tó •knágádjá.t réiamerő oktevéllél 'tó XOttO forinttól jatotratoták. Jó nmnkájéért Gazsó Tibor ánntényító is 200 forint jutáimat loajxjtt. ~Pat<Ai MÁV -ál! oiná-s, öimfliúaa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom