Viharsarok népe, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-11 / 290. szám

I9.V2 «tcccmlHT II,, cMilmiok, 3 \JiUa^sai6k hépc Nem viszünk át adósságot a jő vő esztendőre Refermátuskováesháaa dnlgosú parasztjai is csatlahoatah a bihavugraiak kezdeményezéséhez A biharugiai kezdeményezés egyre jobban szélesedik megyénkben. »Nem viszünk át adósságot a jövő évre« — jelszó mozgalommá válik megyénk dolgozó parasztsága között. Körösuagyharsány köz­ség után, most a reforinátuEkováosbázi dolgozó parasztok tettek ígéretet arra, hogy december 21-re, Sztálin elvtárs 73. születésnapja tiszteletére nem maradnak adósai államunknak, legyűjtésünket minden egyes cikkből 100 százalékig teljesítjük — Írják csatlakozásukban. A hátralékosokat az MNDS55 és a DISZ segítségével és az élenjáró dolgozó parasztok bevonásával meglátogatják és el­mondják, hogy a község minden dolgozójának tervtőljesitésétő 1 függ a szabadpiac elnyerése, hogy annak előnyét mielőbb élvezhessék a község dolgozói. Ígéretet tesznek ezenkívül arra. íb, hogy az évi adóját minden egyes dolgozó paraszt, kifizeti, hisz ha késnék vele, . nekik kell kamatot fizetni s ha pedig időben befiastik; prémiumot kapnak, amit felhasználhatnak a irözsóg kulturális é» szociális életének fejlesztésére, A vállalást * község dolgozó parasztjai nevében Bánsz András párttitkár, Zesgovícs Mihály vb titkár, Haskötő János, a begyűjtési állandó bizottság- elnöke írták alá. A. r&xsási állami ^a/dasás» dolgozói is jol*l> ni»i»ikáv;*f köszöntik Sztálin elvtárs hziilttósnajijáí A rózsás! állami gazdaság dol­gozói is munkájuk megjaví­tásával köszöntik Sztálin elv­társ 73. születés© napját. A mű­szaki dolgozók közül Hajdú Já­nos II., Nyeincsok János II., Da­rabos György-, Nagy Mihály es több traktoros tett vállalást a gé­pek minőségi javítására és arra, hogy a kijavított munkagépeket a tárolás előtt leoiajozzák. Te­mesvári Pál vállalta, hogy a pót­kocsihoz a felső csavarokat elké- •szífci s ezenkívül még 15 darab tartalékot is készít, 50 százalékát haeznált anyagból. Mólján Pál asztalos vállalta, hogy tus istálló ablakain a javítási és üvegezési munkákat elvégzi, a faanyagot teljes egészében, az üvegei pe­dig 30 százalékban használt anyag­ból állítja elő. A sertéstelep dolgozói is válla­lásokat tettek. Többek között Fu- lajtár György esertésgondozó vál­lalta, hogy a GO kilós hízóknál a jelenlegi 1G kilós ráhízMátfc 17 kálóra emeli m élesztős hMalá­son keresztül. Frankó György süldőn®velő Ígéretet tett, hogy o gondjaira bízott 220 darab süldő­nél a tátcarmányéitékesítést 21 százalékról 31 százalékra emeli, az elhullás! százalékot pedig 0.5- re csökkenti. A tehenészetben Po- lányi Erzsébet, Gáspár Mária, Magyar Erzsébet, Kerek i János és több dolgozó Ígéretet tett, hogy a takarmány gazdaságosabb fel- használásával és pontos etetésé­vel tehenenként 162 literrel eme­lik n, tej hozamot. Nagyobb gondot fordítsunk baromfitenyésztésünkre Az állatíenyésztési tervünk tel­jesítésében a legrosszabb a ba­romfitenyésztési tervünk teljesí­tése. Sok az elhullás és drága a tartás. Az elhullott baromfi nagy veszteség mind a tenyésztőnek, mind nemzetgazdaságunknak. Az elhullással nem csupán az állal értéke a károsodás, hanem vesz­teség a feletetett értékes abrak- takarmány és a rádolgozott mun­ka, nem utolsó sorban az, hogy az elhulloll baromfi csökkenti fsz-einkben a munkaegységekre eső osztalékot, ä jövedelmet. Mindez azért van, mert több helyen a Imromfibenyészfésnek nincsen gazdája, amit igazol a rosszul teljesített baromfiterv is. Többet kell törődnünk a ba­rom fi'cnyé.sElésünkkel, Legalábbis annyit, mint a szarvasmarhákkal és a sertésekkel. így lehelnek csak jobbak az eredményeink. Nem szabad annak előfordulni, mint az elmúlt évben a körös- nagyhnrsányi »Kossuth« tízes­ben történt, hogy az elhullott baromfiakat széjj-elliagyták s iazok az egészséges állományt is fer­tőzték. Ebben a tszcs-ben ezért a meglévő ezer darab baromfiból több mint 900 darab hullott el. Másképp volt ez Kötegyáhban, ahol a nagy gondossággal nevelt baromfiakból alig volt elhullás. Nagy hiba ' az, hogy ä bárö'mfi- akból, a betegségre gjTanus és az elöregedett tyúkokat nem vá­lasztják ld, hanem sok helyen ott tartják az egészségesek kö­zött. Ilyenformán teljesen ért­hető a baromfiak nagymértékű elhullása. Kevés kivétellel, majdnem min­denütt általános rossz szokás az, hogy a baromfiak óljait csak ha­vonként takarítják ld, nem pedig naponta, mint a nagyobb állatok­nál. Feltétlen fontos, hogy ezen is változtassunk, naponta tisztít­suk ki a baromfiólakat, a téli szállásokat Vannak helyek, ahol a baromfiólak beáznak, beszaka­dozott a mennyedet, így az eső hecsurog. Az ilyen nedves, hideg ólakban átfáznak a baromfiak és megbetegednek. Javítsuk ki az ólaltat haladéktalanul Ila jobb a baromfiak elhelyezése, keve­sebb takarmányt igényelnek és több- a. tojáshozanrok,’ ■ A baromfiak mellé a lúgmegfele­lőbb gondozókat alkalmazzuk. A gyakorlat bizonyítja azt, hogy a nők ebben a munkában különö­sen jó munkát tudnak végezni ós szeretik is. Ha ezeket a mun­kákat elvégezzük, sokkal jöve­delmezőbb lesz baromfitenyész­tésünk, kevesebb lesz az elhullás, könnyebb lesz a terv és a ba­romfibeadás teljesítése. Bercii Zsigmomd, b’-csabai állattenyésztő állomás. A tömegkultúra önzetlen harcosai H etenként 3 este nagy sürgés-forgás van a gyulai járási kulturotthonban. Rend­szerint 150 fiatal és idősebb knlturmunlcás találkozik itt: a »Béke Együttes« tagjai. Egy-két érán át dobog a parkett a lányok és fiuk szí- laj tánca közben. Messze szállnak a betanult dalla­mok az énekkar 60 tagjának ajkáról, a 22 tagú fúvós, a. 18 tagú népi és a 23 tagú szimfonikus zenekar hangsze­reiből. A 72 éves Jámbor Ist­vánná, meg a 64 éves Ugor István gyakran el-ollálogát a fiatalok közé s öregesen, tempósan régi magyar és székely népdalokat dúdolnak s táncokat mutatnak be a fia­taloknak. Most, ezen az es­tén is ott jön-megy Ugor bácsi. Otthonosan mozog, mintha saját lányai és fiai között volna. Pár nap múlva * további tizenkét egyszerű Mos dolgozó paraszt bácsi és néni lesz »bejá-'atos« a kulturotthonban. Máris szere­tettel beszélnek róla a fiata­lok: jön Pomucz Péter bá­csi, meg Irimiás János bácsi és mások. Régi szép ro­mán népdalokat és táncokat tanulnak majd tőlük. Orom az ilyesmit hallani is, hát még látni. A két éve létrejött együttes mind jobban hozzánő a dolgozók szivéhez. Ének-, zene- és táncszámaik már ismertekké váltak Gyula minden üze­mében és tömegszervezetében. Sorra látogatták valamennyit egy-egy szép ajándékmüscxr- ral. Jórészt ezzel magyaráz­ható nagy létszámuk- Bár egyes üzemvezetőknek még a nagyszerű müsorszámokkal sem tudták egészen megnyer, ni a szivét a kulturmunká- nak. Még mindig nem is­merték fel, milyen kincset ér az együttes jó szereplése s nem szívesen nézik, hogy dolgozóik munka után együtt tanulnak és szerepelnek az együttes tagjaival. Pedig szí­vesen látták ókét két Ízben Bu­dapesten, aztán Debrecenben és megyénk városaiban, szá­mos községében is. Munkájuk mesterkéltség és önzésnélküli. Segíteni, lelke­síteni és harcra mozgósítani való vágy hatja át műsor- választásukat, próbájukat és minden szereplésüket. Példa erre, hogy az aratás és csép­ié s idején nap mint nap kulturagitációt végzett az együttes egy-egy részlege a járás községeiben. A tánc, a zene és a dolgozók elisme­rése őket is munkára, harc­ra, a termelés növelésére, tanulásra ösztönzi. Hajdú Er­zsébet öt éve táncol külön­böző népi tánccsoportban s azóta sztahánovista lett a H ar is ny agyár ban. Régi tán­cosok: Almási Györgyi és Balogh Ádám is s egyben a gimnázium kitüntetett tanulók A kultúra önzetlen szereteté- nek egyik legszebb példája, Bestye Mihály, áld esőben, sárban, hidegben Kétegyliá- záról jár be a fúvószenekar próbáira. Hasonló példákat még letetne felsorolni. A fentiek tették érdemes« sé a gyulai »Béke Együttest« a dolgozók szeretetére, kor­mányzatunk megbecsülésére és támogatására. Amellett, hogy havonta 1000 forint ösz- szeget kapnak, a 18 tagú tánccsoportnak 35.000, a fú­vószenekarnak 15.0:10, az énekkarnak 14.000 forint ér­tékű ruhája van, továbbá egy zongorájuk, 4 hármon iumuk és sok egyéb felszerelésük. Nem hivalkodnak ezekkel, de büszkék rá, hiszen példája ez annak, hogyan támogatja államunk a kultufraunkát és hogyan fejlődhet szívós mun­kával egy együttes. Persze, még nincs minden rendjén náluk sem. A fej­lődés újabb igényeket, újabb feladatokat, uj nehézségeket támaszt. Ezeket csak össze­fogva, közösen tudják meg­oldani, leküzdeni. Márpedig amint Varga András és má­sok elmondották, csak az egyes részlegek között jó az egv fi 7 tm üköd és és a kollektív szellem. Például a tánccso­port nem tudja, mivel ké­szülnek az ének- és zeneka- ®ok és viszont. Nem ismerik egymás nehézségeit. Ezen ja- vitaniok kell. Közös üggyé kell tenni az együttes egész életét, munkáját, fegyelmét és mindenkori sikeres sze­replését. Közös üggyé kell tenni a hagyományos dal- és táncgyöjtést is. Eddig csak néhányan végezték ezt a szép munkát. Az énekkar­nak J&idául már mintegy 23 saját gyűjtésű népdala van. A tánccsoport csak most készül saját helyi gyűjtésű és feldolgozása táncok be­írni tatására. Ha késve is, az együttes felismerte, hogy hagyomá­nyaink ápolásában és terjesz­tésében, a régi szép dalok és táncok összegyűjtésében rájuk is feladat hárul. A ver­senyen már teljesen helyi gyűjtésű műsort adnak, a »Menyasszony kontyolót«.: Emellett számos román tánc­dalt tanul be a népi zene­kar. Magyar, román és né­met népi táncokat tanul a tárícesoport s nagyszerű mű­sorral készül az énekkar, a szimfonikus- és a fúvószene­kar is. A meglévő apróbb, nagyobb hibák kijavításával minden bizonnyal újabb sike­rekkel gazdagítja az együttes eddigi munkáját« A Viharsarok Népe elintézte Megyénk dolgozói gyakran kérik levélben a Viharsarok Népe szerkesztőségének segítségét napi problémáik megoldásához. Gyak­ran kicsinek látszó, de mégis fontos tennivalókra hívják fel a fi­gyelmet , amelyek a szerkesztőség intézkedései nyomán meg­oldódnak, Mii' A Viharsarok Népe december 5-i számában »Illetékesek fi­gyelmébe« cím alatt közöltük Duna György téglagyári dolgozó le­velét Ebben kérte, hogy az államvasutak, a Békéscsaba— Csa- nádapáca közölt közlekedő kisvonathoz még egy kocsit csatolja­nak. A Magyar Államvasutak vonalfőnöksége a következőket írta szerkesztőségünknek: »A 18 óra 20 perckor induló vonat szerelvényét egy 52 ülő­helyes piros személykocsival megerősítettük. Reméljük, hogy ez­zel a dolgozók utazása kényelmesebbé válik. Egyenlőre nagyobb mértékben megerősíteni nem áll módunkban, mert igen nagy ko­csihiánnyal küzdünk.« Sajgó Mihály békési dolgozó megírta, hogy a cukor és szá­razszelet szétosztásánál sokat kell várakozni, javasolta, hogy állít­sanak be munkába még egy embert. Amikor ez az újságban meg­jelent, a földművesszövetkezet intézkedem és másnap még két dol­gozó segített a szétosztásnál. Sőt azután is beállítottak még egy segítséget. Füzesgyarmatról az egyik dolgozó levelében panaszt emelt Csák Emma ellen, aki a tanácsházán volt alkalmazva. A szer­kesztőség kérésére a szeghalmi járási tanács megvizsgálta az ügyet. Igaznak bizonyult, hogy Csák Emm . a hivatalban a dől gozókkal szemben nem megfelelően viselkedett. Amikor az iro­dában sokan voltaic, ő napközben ölször-hatszor lement a nép- bollba beszélgetni. A Budapestrőlkilelepítettekkel, az »urakkal«ba­rátkozott, együtt sétálgatott velük. Rémhíreket terjesztett. A járási tanács közölte, hogy Csák Emmát december hónapban elbocsát­ják. Váradi Lajos, a dobozi tanács dolgozója és több társa leve­lükben kifogásolták, hogy a gerlai főldmüvesszövetkezetnél nem akartak nekik fél kiló kenyeret adni, ott csak egész kenyeret lehet vásárolni Ugyanis a kenyeret méretlenül árusítják. A MÉSZÖV kivizsgálása után a boltkezelőt leváltották. A versenytábla segít... Horváth László eh-tár», a mezőhegy©- ?i állami gazdaság (18-as major) dolgo­zója, október 13-án szerkesztőségünknek nagyon.. helyesen a verseny-táblák elha­nyagolásáról irt. Le­vélben megkérdeztük: mit tett a verseny táb­láknál fennálló hiá­nyosságok megszünte­téséért? A napokban a *<> vetkező választ kaptuk: »A versenytábla elhanyagolását több íz­ben említettem a brigád-vezetőnek. Ké­résem sikerrel jácrfj. Mert igen komoly munkánk volt* éppen: a répaszedés. Egyes dolgozók a verseny- táblán látták, hogy több munkás nemcsak teljesíti, de túl is teljesíti normáját, és ezáltal ekéik a napi 45, sőt az 50 forintos keresetet is. Az elő­irányzott munka no­vember 3-án készen volt. Ez olyan mun­katársaknak köszönhe­tő, mint Dinvoi Ist­ván, a saját jmunk.v csapatomban Szűcs Imre, Ferenci Gábor, akik napi normájukat 170 százalékra teljesí­tették. Megéltették,mi­lyen fontos formte nyűnk mielőbbi beta­karítása.« Mezííberényi tanács figyelmébe! Csak néhány kocsi salak keltene... Nemrégiben olvastuk a Viharsa­rok Népében mi, a Proletár-utcá­ban lakó iskolások e. Proletár-utcai járdáról szóló cikket. Örömmel fo­gadtuk, azt hittük, a községi ta­nács fc felfigyel erre és a járdát kijavíttatja. Mert hiszen erre csak egy pár kocsi salak kellene, hogy azokat a gödröket betöltsék, ahol taegáll a víz. A hideg beállta előtt nap-nap után esett az eső és ne­künk bokáig érő vízben kellett menni az iskolába. Kérjük a taná­csot, hogy figyeljen fel err© és a járdát javíttassa ki, hogy no kell­jen vízben járnunk. A 38 tanuló nevében: Bánfalvi Zmrs nnn úttörő, Mező béré ay. Tszcs-levelezőink írják Már most gondolunk a jövőévi beadásra Mi, az »Uj étet« termelőcsoportban úgy terveztük, hogy oss 1953-ae évi© a tojásbeadást és a baromfibeadást biztosítjuk. A tag­sággal megbeszéltük — amit örömmel is fogadtak —, hogy baromfit adunk össze, össze is hoztuk és már gyűjtjük a tojásokat a jövő évre. Jövő évben 100 százalékon felül akarunk mindent teljesíteni. Karins János» Nagybánhogyes, »Uj étet« tszcs. Hozzáfogtunk az építkezéshez Hozzáfogtunk az építkezéshez a_ szövetkezetben, hogy a tava­sa munkát megkezdése előtt elvégezzük ezt a munkát. Vállaltuk azt is, hogy a tavasa munkát is elvégezzük olyan sikeresen, mint az őszi vetést és betakarítást. Oláh Rozália, Vésztő, »Béko« fez. Nyolcvan férőhelyes istállót készítettünk A láállömányunk gyorsan- felszaporodott. Hatvankét darab ta­vunk van. Most az őszi rossz idő beálltával 80 férőhelyes istálló készült el, amibe be is kötöttük már az állatokat. •Vannak csoportunkban többen olyanok, akik nőm szeretnek ki­járni dolgozni. Katona József is, ha munkába kell menni, min­dig egyéni dolgaira, vagy betegségére hivatkozik. Szabó lstváu- r.ónak is csak 79 munkaegysége van Ezzel szemben özv. Császár Andrásáé a növényápolási munkában 124 munkaegységet szerzett, Sallal Vendel, Nagykamarás »Ságvári« tsz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom