Viharsarok népe, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-02 / 282. szám

1952 DECEMBER 2.. KEDD Ara 50 fillér VIII. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM Hogyan teljesíti Nagyszénás a mélyszántás! tervet Állattenyésztési szakembereink, állatorvosaink feladata tervünk teljesítésében V __________J V ilág proletárjai egyesüljetek! A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban As MDP Központi Vezetőségének ülése V Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 novesn- bér 29-. il ülést tartott, melyen Gerő Ernő etviárs beszámol! asna­Gerő Ernő elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elhangzott beszámolójából Feladatok A) AZ IPA» TEKÉN Av. iparban mindenekelőtt biz­tosítanunk kelt az 1952-es terme­lési év sikeres befejezését s elő kell készítenünk a sírna, zökkenő­mentes, szervezett átmenetet 1953-ra. Ipari termelésünket 1953-ban 1952 várható termeléséhez képest 16 százalékkal kell emelnünk. Eh­hez a 16 százalékos emeléshez meg kell jegyeznünk a követke­zőket: a) Az 1953-ra, a Politikai Bi­zottság által jóváhagyott 16 szá­zalékos emelés mintegy 1—6 szá­zalékkal kevesebb annál, amit el­érhettünk volna, ha népgazdasá­gunk nem szenvedett volna a sú­lyos fagy- és aszálykár következ­tében. b) Az 1953-ra elfogadott 16 százalékos emelkedés melleit is, amely messze túlhaladja bármely balls la ország ipari termeié sé- évi emelkedését, a felemelt ötéves tervünkben előírt ipari termelésnövekedést, el fogjuk ér­ni, mert az ötéves terv első liá- I rom évében már jelentős előnyt szereztünk a felemelt tervhez ké­pest is és mert 1954-ben a mara­dékot bepótoljuk, c) Az ipari termelés 16 százalé­kos emelése 1953-ben olyan íél- ladat, amely állami szerveinktől, minisztériumainktól, üzemeink­től, párt- és tömegszervezeteinl^ tői, egész munkásosztályunktól és műszaki értelmiségünktől rend­kívül magasfokú szervezettséget, fegyelmezett, szorgalmas munkát, igen komoly erőfeszítést követel meg. A vezetés, az ipar, a közlekedés, de az egész népgazdaság veze­tése megjavításának egyik alap- *vető feltétele népgazdasági terve­zésünk további tökéletesítése. Nem kétséges, hogy a tervező­munkában jelentős előrehaladást teltünk. Azonban bizonyos az is, hogy az Országos Tervhivatal munkájában komoly hiányosság a munka sokszor szertelen, kap­kodó jellege, valamint a marxi- lenini-sztálini tudományos meg­alapozottság elégtelensége. Ezért szüntelenül tökéletesítenünk kell az Országos Tervhivatal és álta­lában a tervezés munkáját, kikeli küszöbölnünk a« említett hiá­nyosságokat. Az ipar állami vezetésének megjavítására, pártunk javaslatá­nak megfelelően, a miniszterta­nács elhatározta külön kohászali és külön vegyipari minisztérium létesítéséi, hogy ezáltal az állam az eddiginél sokkal konkrétabban és közvetlenebbül irányítsa az alapanyag-ipar legfontosabb ágai­nak termeléséi, fejlesztését, beru­házásait. De meg kell javítani az üzemek vezetését is. Joliban meg kell szervezni a minisztériumok részé­ről a párt- és kormányhatároza­tok és saját határozataik végre­hajtását és a végrehajtás ellenőr­zését. Ipari termelésünk megjavításá­nak egyik döntő kérdése az üze­men belüli és az üzemek közötti együttműködés, a kooperáció he­lyes megszervezése. Ez iparunk egész munkájának egyik leggyen­gébb pontja. Érvényt kell szerezni az egész iparban és nem utolsósorban az építőiparban a párt határozatá­nak az önköltség és az építő­ipari költségek csökkentésére vo­natkozóan. Maradéktalanul meg kell való­sítanunk a termelékenység növe­lésének 1953-ra előírt feladatát az ipar valamennyi ágában és minden egyes üzemben. Továbbra is következetes, szí­vós harcot kell folytatnunk az ütemes, egyenletes termelés meg­valósításáért egész iparunkban, mert az ezen a téren elért ered­mények még egyáltalán nem ki-! elégítőek. « Következetesen meg kell valósí­tani a minisztertanács határoza­tát a túlóráztatás koi'látozásárót és a dolgozók pihenőnapjának biztosításáról. Gazdasági felső, közép és alsó vezetőkádereinknek meg kell érteniük, hogy a ro­hammunka felszámolása s a munkavédelmi és balesetellenes intézkedések megtartása nem egy­szerűen «szociálpolitika», hanem a termelés érdeke is. Ugyanek­kor: a munka védelmi és baleset- elleni előírások megtartása és megtarlatása — törvényes kötele­zettség, melynek teljesítéséért a gazdasági vezető a törvény előtt felel. Súlyosabb esetekben nem­csak állami vonalon, de ámenéi­ben párttagok, pártvonalon is fe­lelősségre kell vonni a kötelezett­ségeiket e téren elmulasztó gaz­dasági vezetőket. Iparunkban, közlekedésünkben, népgazdaságunk egész területén az elmúlt évek folyamán mély gyökeret vert a szocialista mun­kaverseny, mint a munka terme­lékenysége- emelésének, a szocia­lizmus építésének alapvető mód­szere. Ki tagadhatná, _ hogy a mun­kaverseny terén értünk el ered­ményeket-? De az is bizonyos, hogy az eredmények mellett elég gyakori jelenség nálunk a inun- kaverseny elbürokratizálása. Pártszervezeteink, szakszerve­zeteink, DISZ-szervezeleink egyik legfontosabb feladata, hogy meg­szabadítsák a munkaversenyt a 'bürokratikus kinövésektől, a fel­ajánlásoknak felülről, a dolgozók tudtán kívül való deklarálásától, hogy a munkaversenyt mind szé­lesebb és hatalmasabb tömegmoz­galommá bontakoztassák ki or­szágunkban, s nem utolsósorban iparunkban, hogy felkarolják, lá- mogassák, segítsenek valóraváUa- ni az újítók, az élenjárók, a fejlettebb, korszerűbb termelési eljárásokat kezdeményezők javas­latait s ezzel segítsenek egész termelésünket magasabb színvo­nalra emelni. Tegyék eleven való­sággá, igazi széles lömegverseny- iuyé a Gazda-*, a Röder-, a Deák-, a Loy-mozgalmal! Elevenítsék fel a gépek jobb kihasználására irányuló 550 órás mozgalmat, amely jelentős kezdeti eredmé­nyeket hozott, d,e amely mozga­lomról utóbb mintha kissé meg­feledkeztünk volna. Emeljék az elmaradókat az élenjárók szint jére! B) MEZŐGAZDASÁG ÉS A BEGYŰJTÉS TERÉN Mint már leszögeztük, a me­zőgazdasági termelésben a fő fel­adat: a hozam növelése. A növénytermelésben a hozam emelésének kulcsa: az alapvető ag­rotechnikai rendszabályok követ­kezetes inogvalósitása, valamint a talajerő fokozása-. Az ezévi tapasztalatok azt mutat­juk, hogy ott, ahol betartották és betartják az alapvető agrotechni­kai előírásokat, az eredmény nem marad el. Az agrotechnika terén bizonyos előrehaladást tettünk a felszabadulás óta. Ugyanakkor me­zőgazdaságunk sokezer traktort és egy éb mezőgazdasági nagygépet ka­pott. Mezőgazdaságunk műtrágya- ellátása a háború előttinek 4,4- saeresére emelkedett. Mindez az erőfeszítés azonban, amelyet a fel­szabadulás óta tettünk, nem mu­tatkozik meg. kellőképpen a nö­vénytermelés hozamának növekedé­sében. Ennek persze részint az az .oka, hogy a háború alatt a nagytő­kések és nagybirtokosok, a német fasiszta unperia1 izmus érdekében az uralkodó Horthy-rendszer a termő­talajt kiszipolyozta és a háborút követő gazdasági romlás éveiben nem volt mód a talaj temióképe * segéniek gyors helyreállítására.. De néni ez az alapvető ok. Vegyük például a mélyszántást. 1951 őszén mintegy 3 millió 800 ezer kát. hol­don végeztünk mélyszántást s ez körülbelül kétszerese annak a te­rületnek, amelyen a második vi­lágháborút megelőző években Ma­gyarországon őszi mélyszántást vé­geztek. A mélyszántás kétségtele­nül hozzájárult terméseredménye­ink növeléséhez, de nem adta meg eddig a szükséges eredményt aa- zért, mert ez ’ a mélyszántás nem elég mély és mert nem elég korai. Az őszi mélyszántást nálunk a. szükséges 20—25 cm helyett- gyak­ran csak 15—18 cm-esen végzik, emellett nem használják ki teljes mértékben az egyre inkább rendel­kezésre álló és a termést fokozó előhántós ekéket. Trágyázás A másik döntőfontosságú rend­szabály a terméshozam fokozására: a trágyázás. Népgazdaságunkban rendkívül nagy veszteségeket okoz, hogy nálunk elhanyagolják a he­lyes trágyakezelést, mindenekelőtt az istállótrágyázást. A trágyázás gyár. népgazdaság helyzetéről 1952-ben és feladatainkról a nép­gazdaság fejlesztése terén 1953-ban. A Központi Vezetőség a bee számolót beható vita után egyhangúlag elfogadta. elhanyagolt voltát mutatja, hogy 1951-ben mindössze 1.2 millió kát. holdat, a szántóterületnek, cSak mintegy 12 százalékát trágyázták mag szerves-trágyával s ez is túl­nyomórészt rosszul kezelt, ala­csony értékű trágya volt. Ugyan­ekkor számos állami gazdaságban és termelőszövetkezetben é.ek óta hever a trágya használati inul. Ez jívhen a trágyázás valamelyes javu­lást mutat. De a t lágy »kezelésnél niég nincs javulás. A terméshozam növelése érdeké­ben lényegesen meg kell javítani a vetőmag-termelést. Meg kell va­lósítani a niiniszteitajnács határo­zatul, melynek értelmében minden állami gazdaságnak, minden ter­melőszövetkezetnek, a saját leg­jobb parcelláján kell megtermelni a maga számára a vetőmagot s az az állami vetőmag-termelésnek, ve- tőmagnemésitő ál lom ásóknak ehhez kell segítséget nyújtaniuk. Igen fontos szerepet játszik a növénytermelés hozamának emel- kedé-óben ,& betakarításnál mutat­kozó veszteségek csökkentése. Ez évbén, amikor egyébként is igen gyenge termést takarítottunk be s amikor ezért különösen nagy gond­dal kellett volna biztosítani a ter­més veszteségnélküli betakarítását, az átlagosnál is magasabb volt a betakarítást veszteség. Igen nagy károk értejk a népgazdaságot a rias késői aratása, a gyapot késői sze­dő-e és a cukorrépa késedelmes betakarítása miatt is. öntözés Végül iá kell irányítanunk a fi­gyelmet az öntözés kérdésére, mint a terméshozam fokozásának egyik fontos eszközére. A nagy, országos jelentőségű öntözőművek mellett rendkívül fontos ezen a téren a helyi kezde­ményezés, melyre széles lehető­ség van. Állami gazdaságaink, ter­melőszövetkezeteink használja­nak ki ennek érdekében minden adottságot, folyókat, tavakat, pa­takokat, öntözéses szánló- és le­gelőterületük kiszélesítésére; párt­ós állami szerveink pedig karol­ják fel, támogassák az ilyen he­lyi kezdeményezéseket [ A növénytermelés hozamának növelése, mint alapvető és fő fel­adat mellett a legközelebbi évek­re- nem szabad megfeledkeznünk a még mindig folyó őszi mező- gazdasági munkákról Az őszi me­zőgazdasági munkák vontatottan haladnak. Jóllehet, ősziárpából min légy 90.000 kát. holddal töb­bet vetettünk el az idén, mint a múlt évben s jóllehet, az utóbbi évek folyamán az ősziárpa vetés- területe a háború előttinek több­szörösére emelkedett, az ezévi tervet nem teljesítettük s ezt tavasszal kell pótolnunk. Ennél nagyobb baj azonban, hogy el­maradtunk a kenyérgabona veté­sével, amely túlságosan későre húzódott s amelyből most no­vember végén még mindig hiány­zik néhány százalék. Őszi munkák Az őszi munkák elhúzódásá­nál a rossz időjárás melleit leg­alább ugyanilyen súllyal esik lat­ba számos tanács- és párlfunk- cionáriusunk — közöttük felelős megyebizottsági és megyei taná­csi funkcionárius — és igen sok szövetkezeti vezetőnk opportunis­ta magatartása, melyet az osztály­ellenség, a kulákok és egyéb re­akciós elemek ügyesen megnyer- geltek. A kulákok és egyéb re­akciós elemek azt igyekeztek ter­jeszteni, hogy várni kell a vetés­sel, mert »az állam majd ad vető­magot«. Számos párt- és tanács- funkcionáriusunk pedig az ellen­séggel nem szállt szemlie, nem leplezte le s szövetkezeti vezető­ink egy része is felült az ellenség hírverésének. Ezl az opportunista hangulatot az is táplálta, hogy a begyűjtési minisztérium fel­ügyelete alá tartozó begyűjtő vál­lalat összeiratta, hogy mely ter­melőszövetkezetnél hiányzik ta­karmány s ez ugyancsak fokozta a mcssiás-várást. Mindebből az a tanulság, hogy a tavas'zi mezőgazdasági munká­kat előreláthalobban, tervszerűb­ben kell megszervezni, a vetőma­got elő kell készíteni, elő kell teremjem s hogy az ellenséget idejében le kell leplezni s cl kell szigetelni. Ez a feltétele annak, hogy tavasszal a mezőgazdasági munkákat terv szerint, idejében végezzük cl s ezzel is elősegítsük a mezőgazdáságban a növényter­melésnél a terméshozam emelé­sét. Állattenyésztés Az állattenyésztésnél a hozam növelésének fő kérdése a helyes takarmánygazdálkodás és takar* mánvkezelés megszervezése, va­lamint a tenyésztői munka meg­javítása, vagyis mindenekelőtt annak biztosítása, hogy a magas- termelékenység ű állatok leszár- mazoltaiból történjék az anyar és az apaállatok utánpótlása. Emellett, mindenekelőtt az ál­lami gazdaságokban és a tor* melősz ö viclkeze lekben komoly erőfeszítéseket kell lenni a napi háromszori fejés és a mester­séges borjúnevelés elterjeszté­sére. Azonban az állattenyésztésnél ugyanúgy, mint a növényterme­lésnél, amikor a legközelebbi év és a legközelebbi évek döntő/ központi feladataként állítjuk elő­térbe a hozam emelését, nem feledkezhetnük meg a reális hely­zetről, arról, hogy takarmánnyal szűkösen vagyunk, hogy áüaláHo- (Folytatís a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom