Viharsarok népe, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-16 / 269. szám

t#5! »töVfttihrr Ifi., vnfsavuáp Fiatalok, előre a Yasgyiijtő Vasárnap sikeréért S A Népgazdasági Tanács ha­tároz*! la alapján hatodik napja tortának megyeikben a Víz­gyűjtő Napok, Egyre fejlődő iparunknak, napről-napra na­gyobb szüksége van a nyers* anyagra, ápüíő gyáraink, a Sztálin Vasmű, a diósgyőri nagy kohó mindig több «s több vasat és fémet dot gőz feL A vas- ős fémhulladék pedig elsőrendű nyersanyag. Drága kincs, mert kitűnően felhasz- nálbató & rövid idő múlva új gépek, alkatrészek, felszere­lési cikkek készülnek belőle. Az út mellett heverő rozsdás ócskavas, a pincékbe dobált törött kályhák, vagy a népen nem használt réslámpák, mind fontos nyersanyag és össze­gyűjtésével nemcsak jelentős pénzhez jutunk, hanem Segítjük az ipart, tervünk teljesítését és ezzel is védjük a békéi! Békés megyében nehej&ea és vontatottan in dull meg a mos­tani vasgyűjtés, A DÍSZ (elhí­vást intézett agyán a megye fiatalságához, de sok Myers, sem a DISZ .szervezetek titká­rai, sem a pedagógusok nem siókat törődtek a gyűjtők mun­kájával és félvállról kezdték ezt a fontos kérdést. Sok . he­lyen mondták, hogy már ki­fogyott a vashulladék és nincs mit gyűjteni. A fenti »védekezésre« alapo­san rácáfolt egyik-másik üzem, vagy iskola, ahol már az első «apókban is lelkes munkához fogtak. A Békési Téglagyárban eddig 44 mázsa vasat gyűjtöt­tek a DISZ-íiutalok éjs a lé kés- lai&^ys^llomásQn is! 2d m|ám • ták fel a reményt, nem tetéztél; el ezt a fontos gazdasági kér­dési egy kézlegyintéssel, ha­nem azt mondták: Megmutat- jukl És meg is matatták, hogy jó munkával, Jő szenrcaéssel hatalmas eredmények érhetők el. A példa lelkesítsen máidén fiatalt. Vegyenek példát « Jó eredményt elért gyűjtőkről és még sokai: javíthatnak a megye ■eredményén. Mert őszintén kelt szombe- nézMöiik az eredményekkel és meg Ml állapítanunk, hogy Békés megye rosszul All a me­gyét vas- és fémgyüjtő ver­senyében- ; ^ « De ír,ég semmi ser» késő, hátra van négy VasgyüjtöNap, köziül; egf vasárnap. Elegendő idő ez, hogy telkes hajrával behozzuk a leniaradástás büsz­kén jelenthessük kormányza- tankoak : a Viharsarok fiatal­sága a vasgy ü jféshen is jő munkát végzett. Vasárnap, november 16-a le­gyen a megye fiatalságának harcos seregszemléje. Álljon munkába a gazdaságok, falvak, gyárak és i&kolák fiatalsága, szervezzenek gyűjtő-brigádo­kat, vonják be a munkába a társadalmi szervesetek tagjait és minden erejükkel dolgozza­nak a gyűjtés sikeréért. Ez a vasárnap a munka va­sárnapja legyen- Járják végig a házakat, a falvak utcáit, az elhagyott mdőket, réteket és ne maradjon egy kiló beverő vashulladék sem parlagon a vnsgyüjtő vasárnap után. És,.,ha . majd este, fáradtan; ..jfs^jf^^jfteláUak*. A Közgaf- hazatérnek a gyűjtő munkából, dasági középiskola tanulói iáz: “'éJiriÖlidhaiják, höjgy jő tíitáikjl5 Autójavító Vállalattal kötöttek szerződést és tanulás ntán ren­dezték meg az üzem takarítást A »titok« már nem titok senki előtt Ezek a fiatalok nem nyugodtak bele, hogy nincs már ócskavas. Nem ad- iiuiaaiiamHiiaMaH végeztek, becsületes kommunis­tához méltó módon dolgoztak és egy újabb jelentős lépéssel vitték előre ötéves tej-vünk megvalósításának ügyét Minden erővel élői* « Vas- gyűjtő Vasárnap sikeréért! cain Int«» község diliházé parasztjai megfogadták Rákosi eivtáfsnak: „November 30-ra egyetlen kiló kukoricával, egyetlen tojással sem leszünk adósai államunknak“ Tolna község dolgozó paraszt­jai pénteken este a kultúrotthon- ban gazdogy ülést tartottak, ame­lyen elhatároz Iák, hogy vállalási, tesznek: az őszi kapásfélék be­adásának túlteljesítésével harcol­nak azért, hogy községük a me­gyében továbbra is megtartsa az elsőséget « begyűjtési vej-seny- ben. A gazda gyűlésen Link lst- vánné, községi tanácsdnölc be­számolt a begyűjtésről és az őszi vetési munkákról. Elmon­dotta, hogf már augusztus lő-án szabadpiaci jogot kaplak a ga- tooDaSSlékne. Az alkotmány ün­nepéivé a község első Mt a me­gyét«» a begyűjtési versenyben: búzából 101, rozsból 116, árpából 142.5, zabból 193 százalékra tel­jesítette liegyíij téá tervét. Tolna községben 1011 termelőnek volt1 beadási köteleze,ttaége gabonáiból és ezek közül csak 34 késlekedő akadt Az őszi kapások begyűjtésé­ben lanyhult a begyűjtés lendü­lete — állapítot ta mejf a tanácsel­nök — bui-gonyabegyüjtési ter­iganyára is megkapta szabadpiaci jogát a község, de laikoricabe- ■gyüjtési tervéi míadezideig csak 76.6, nflpraíorsgóbegyüjtési tervét pedig csak 74 százalékra teljesí­tette: — Mutassuk meg — mondotta a. tanácselnök —, hagy mi scan maradunk adósai a dolgozók át* latnának é& visszaszerezzük a község becsületét „A gazdagjűlés részvevői, Tol­na község dolgozó paraszi jai ez­után Rákosi elvtársboz, dolguzó népünk szeretett veséiéhez inté­zett levelükben foglalták össze vállalásaikat. A levelet, amelyet Lovak András, a begyűjtési állan­dó bizottság elnöke, Komáromi Sándor, MDP községi titkár, Link Mvármé községi tanácselnök és több élenjáró dolgozó paraszt írt ■alá, Zsiginond I jós nyolcholdas dolgozó paraszt olvasta fel; »Drága Rákosi elvtársi Mi, Tolna község dolgozó pa­rasztjai is örömmel értesültünk, hogy a minisztertanács novem­ber 30-ra halasztotta az őszi ka­pások begyűjtési verseny-szaka­szának lezárását Tudjuk, hogy fcz a nap évfordulója Rákosi elv­társ beszédének, amelyet a párt Központi Vezetőségének ülésén a jegyreiidszer eltörléséről és a szabadpiac bevezetéséiül mon­dott Pártunknak & kormányunk­nak azok az intézkedései, ame­lyeket Rákosi elvtárs beszéde nyomán megvalósított, nagy fej­lődést hoztak egész népgazdasá­gunknak, így a mi községünk­nek is. Az elmúlt évben avattuk fel az üj betonutat, jelentőse« kibő­vült községünkbe« a szövőgyár és selyem fonó, nemsokára be­fejezzük gyönyörű, üj kultúrbá- zunk építéséi. Az elmúlt 11 hó­nap alatt csupán községünk föld­vüket ugyan, teljesíteitték és bar-; művesszövetkrateti boltjaiban több ' ’ " " mint öt és félmillió forint ér­tékű iparcikket vásároltunk, nem is beszélve 1.1 népboltnnk forgal­máról. A szabadpiac előnyeit jól matatja az a példa is, hogy az idén, a gabonaforgalom felsza­badítása utáni hónapban több mint 120 ezer forinttal növekej- dett csak afőldművesszövetkezeti holtok forgalma. Azt is tudjak, hogy hazánkban mindenütt mi­lyen hatalmas alkotások szület­ne!;. mennyi tóötfea épül1 Jól emlékszünk Rákosi élvtárs -szavai ra, hogy további fej lödé: síink, ötéves tervünk megvalósítása ’ér­dekében a közteherviselés igaz­ságos elvének. megfelelően/ min­denkinek teljesítenie kell köteles, ségeit Mi elsősorban, a beadás pontos teljesítésével, járulhatunk hozzá egész népünk, saját ma­gunk szebb, gazdagabb éleiének megteremtéséhez. A mi községünk eddig még nem teljesítette az őszi kapások begyűjtésének tervét. Éppen ez­ért községünk minden részében kisgyűléseket tartottunk. A be­adásban élenjáró dolgozó parasz­tok a maguk példájával megmu­tatták, hogy községünk novem­ber harmincadikára túlteljesítheti az őszi kapások begyűjtésének tervét. Miután mindnyájan meg­beszéltük a terv túlteljesítéséhez szükséges tenuimlókat, gazdagyű­lésre gyűltünk össze és itt el határoztuk, hogy a következő vállalást tesszük szeretett Rákosi elvlársunknak: I Vállaljuk, hogy november 30-ra túlteljesítjük az ősziek begyűj­tésénél; tervét. A kuka icabegyüj- lésének tervét 101 százalékra, a burgonyáét 108 százalékra, a napraforgóét 101 százalékra tel­jesítjük. Ugyancsak november 30-ra a tojás begyűjtés egészévi tervét 132 százalékra, a baromfiéi 105 százalékra, a tejét 108 száza lékra teljesítjük. A hieottsertés- begyüjlésí tervének november 30-ig 105 százalékban teszünk ele­get Egyidejűleg fej szólítjuk já rásunl; és megyénk minden köz ségét, hogy hozzánk hasonlóm beszéljék meg tertnivalóikal ét induljanak harcba a beadás lül teljesítéséért, hogy nevembe: 30-ra egyetlen kiló kukoricával egyetlen tojással se legyünk adó sai államunknak. Tolna, 1952 november hő li ' Komáromi Sándor MDP községi titkár, Link Istvánná községi tanácsának, Levők András begyűjtési áll. fob, elnöke, valamint több, a begyűjtésben élenjáró dolgozó paraszt gülis megígérték neki, hogy majd előteremtik a 175 forintot. — Nem UI. világháborút. Ezt a vágyukat " kedves gyermekeim. Az ilyesmit fölöttébb tüzeli az, hogy a háború- *£fc.McSkI*áC tíőm szokták ám kifizetni, Az amerikai imporia,isták juin- ___ _ ^^^ ^ ^ ^ v o—— ,v óm áron ki akarják robbantani a l^3pBdEfc.CJ3K Ol előteremtik a 175 forintot. — ban elesett minden emberen leg­kevesebb 250.000 dollárt keresnek, tűk- értesítőm a pléhánoe umt Cket hidegen hagyja a népek fáj­dalma, gyásza szeretteik eleetéért. Hasonló kapzsisággal és üzleti ttaellemmel van »megáldva« a nép félrevezetésében inog csontosod ott Glacz Mihály római katólikns plé­bános »úr« is. Legnagyobb sajnál­tára hazánkban a dolgozóké a ha­jnalom s ebben az országban legna­gyobb érték az ember. Pedig istók «ce&e, ami tőle telik, mindent el­követ annak érdekében, hogy nyu­gati barátai itt is működésbe hoz­zák tömegirtó gépezetüket. Hogy «uennyLie repes minden gyöngéd- eégtől mentes szive a háborúért, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nem irta alá a ’ békéivelv Sőt a üfősz-banda hatalomra ju­tásának elősegítésében és sikeré­ben szentül meggyőződve, a béke- •láü’ást gyüjtőtot egyenesen kiűzte lakásából. Úgy fél a békétől, mint ahogy mondani szokás: »ör­dög a tömjéntől«. Ä pénzt, az üz­letet, azt viszont imádja. De be- Bzéljenek erről a tények. Az alábbi eset már régebben történt ugyan, de szakasztott igy csinálja most iß. 1943-ban Gyulán meghalt Ger­gely Péter édesapja. Az akkori rend és szokás ezerint első útja a plébános »úrhoz* vezetett. — Nem temethetem el az édes­apját kedves gyermekem, mert az elhunyt nem vette fel az utolsó kenetét —- jelentette ki a »plébá­nos úr«, mintha árut értékelne. — Hirtelen halt meg, nem tud­rémült meg Gergely Péter. — Ho­gyan temessük el a plébános úr nélkül ? Pogánynak neveznének bennünket az ismerősök. — Hát jól van, gyermekem meg­teszem. De csak egészen egy* »erű szertartás szerint. — De miért? Hát majdcsak elő­teremtjük valahogy azt a pénzt, nagy a család. Nem szeretnénk, hogy: szó érjen bennünket. Hiszen tetszik tudni, hogy szegény, évek óta különélt tőlünk­— A nagy szertartás sokba kerül — Szabadkozott a lelkiatya. — Eltemetem tehát kis »ingben«. — Az is jó, de mi mégis na­gyobb temetést akarunk .,. — No jó, hát legyen nagy »ing­ben« ... A kikötés szerint Gergely Pé­ter rögtön úgy fizette ki a kért nagy összeget, mint, aki «st sem tudja, hova legyen ennyi »irgal­masság« láttán. Hanem ő is és az egész család (isten bocsa’) fete háborodott, mert * plébános mi mégis cBak kis »ingben« jelent meg a ravatalnál. Nyilván azzal a gondolattal, hogyha rászólnak emi­att, majd megmondja, hogy »a nagy ing éppen mosásban van, merthát ugyebár az isten szolgája is ember és zsíros a nyaka«. A fenti eset utáni időben nap­jainkig véghezvitt »kegye»« csele­kedeteit hosszú volna részletesen felsorolni. így csak azt említjük meg, hogy paptársai és meghittebb barátai körében például Rózea Je­nő mezőije rényi plébánoe űr és az odasereglett, Budapestről kiebradalt volt kizsákmányoló bankárok és földbirtokosok társaságéban heve­sen tiltakozik a béke ellon. Sőt tett is azért, hogy no legyem. Pap- társainak megtiltotta, hogy a papi békebizottság tagjai legyenek. Öt is hívtak, de válaszra sem tar­totta méltónak, a papi békebizott- aág által kiadott, a híveket az ál­lam iránti kötelezettségek teljesí­tésére felhívó röplapoktól is un­dorodott. Úgy annyira, hogy csak egy kis hányadát osztotta ki a hí­vek között tessók-léssók módon özemszúrásbóL »Mit képzelnek ezek — gondolta Glacz atya — talán azt, hogy e háború ellen teszek ?!« A meg­győződése az volt és azon fára­dozott, hogy ha a dolgozók nem teljesítik a beadást, hamarabb el­érkezik a várva-jvárt nap, a har­madik világháború kirobbantásának ideje. Bizalmatlan természeténél fogva nem nagyon hitt abban, hogy a röplapok nélkül is nem telje-i sitik-e a dolgozók állammal szem­beni kötelezettségüket. Ezért sie­tett a külterületeken megnyerni magának őket. Köntörfalazó, ál- szent frázisokkal. Ilyen irányú »»zent beszédeinek» ismertetését imaesték csendes ájtatosságába igyekezett beburkolni, — nem tud­ni isten milyen rendeltetése foly­tán, mindig akkor tartotta a val­lásos összejöveteleket, amikor egyes területeken éppen a feladatokat megbeszélő üsgyűlések, tömegsaor­vezeii gyűlések voltak, vagy mint Mária-falván és Szentpál-falváa a politikai óktatás beindulásának Ugyanazon időpontjában. Tévedés ne essék, ilyen irányú nagy buzgalma közben sem fe­ledkezett caeg gyarló tulajdonságai­nak ápolásáról. Vérévé vált,: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ahol tehetett, jól felsró­folta & stólát (t. i. nem előne meghatározott árszabály szerint ve­zeti üzletét). Mostanában történt, meghalt Toldi Tamás négyhónapos kisfia. Toldi, feleségévei együtt felkeneete Gla-cz atyát: adná meg neki a vigtisztességet. — Lehet édes gyermekeim, szí­vesen. megteszem, a kisded lelki üdvéért. — Akkor várjuk n nagy tiszteletű plébános urat. — Megálljunk csak atyámfiai, Irat még nincs minden elintézve. A temetés 175 forintba kerül. A házaspár megdöbbentőn nézett egymásra, majd a szentatyára.: »nagyon sok lesz a»< — lebegték félénken. —»Nincs annyi pénzünk.« — Sajnálom, gyermekeim, nem mehetek olcsóbban. Esetleg pró­bálják meg, talán a káplán úr olcsóbban elvállalja. A káplán úr sem engedett egy fillért sem. Rövid alkudozás után elküldte őket: próbálnák meg a kántor úrnál, ő is tud temetni, ta­lán meg tudnak egyezni. Nem egyeztek meg. Visszamen­tek a »szentséges« Glacz atyához, aki csak hajthatatlan maradt. Vó­— De most nincs pénzünk — esedeztek. A szantatya, aki »világ- életében az emberek bűnös lelké­nek megváltásáért fáradozott!' (de kimond ottan ©sai azért), össze­csapta megszentelt (sok pénzt ö»z- »zemarkolt) tenyereit és útnak bo­csátó, a két »engedetlent«. Azok el js mentek, miután az sem hasz­nált, hogy az eset újságban való közlésével fenyegetőztek. »Tegye­nek, amit akarnak!« — kiáltotta utánuk Glacz atya. Toldiék elmentek katolikus val­lásuk ellenére egy protestáns pap­hoz, aki sokkal olcsóbban, vállalta a temetést. Eme visszamentek • »jószívűségéről és kegyességéről« egyáltalán nem hires Glacz atyához bejelenteni neki, hogy »méregdrága szent gondolataiban« ne foglalkoz­zon sorsukkal, mert van már pap a temetéshez. »Szegény« plébános úr erre aztán kizökkent lelki egyensúlyából, mert a 175 forint mellett két hívét is el eszíeai vélte. Úgy szaladt a házaspár után két utcasarkot, mint egy régi vágású kofaasszony, aki megmaradt áru­ját minden áron rá akarja aózni a látóhatáron feltűnt egyetlen vevő szándékú emberre. Elkésett és a jövőben is elkésik, mert az em­berek már nagyon is álarca mögé látnak. S álarca nem takar mást, mint egy Számitó lélekkufárt, aki o* üzletért beletipor az emberek leg­szentebb érzelmeibe s fájdalmuk, gyászuk közben is felzaklatja őket hatáita-an nagy' pénzsóvárgásábaa. ■ * : Kukk lm«*

Next

/
Oldalképek
Tartalom