Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-21 / 247. szám

1852 «icíoíver 21 . kedd 3 . UiUai&oifrk Hifit Több gondot a sílózásí tervek teljesítésére A népgazdasági tanács előírta, hogy a termelőszövetkezetek és ter- melőpsoportok az 1952-es évben a közös szarvasmarha-, juh és ser- té&állomáliy részére számosállaton­ként hót köbméter silótakarmányt kötelesek készíteni, hegy az állatok Számára biztosítva legyen a ta­karmány. A legtöbb termelőszövet­kezetben azonban még nem láttak hozzá a silótakarmány készítéséhez. Nem gondolnak arra ezekben ia szövetkezetekben, hogy az elmúlt év­ben is komoly hiányosság volt á takarmány szükséglet körül és ea- óvben sem tudják biztosítani, ha már most nem gondoskodnak kellő mennyiségű silótakarmány készí­téséről. A sarkadi járásban több termelőszövetkezetben, igy például a »Írenina tsz-ben, ahol komSly mennyiségű takarmányra vpn szük­ség, alig silóztak még be egyné­hány köbmétert. Pedig- a tsz az elmúlt évben igen jó ered ménye- ket ért el a tehenészetben a siló etetésével. Jól halad a siló- zás az orosházi járásban, a gádo­ros! »Gero«, az orosházi »Ej Elet* tsz-liéii és a nagyszénás! »Dózsa« tsz-ben. A megye termelőszövet­kezetei silózási tervüket 22 száza­lékban teljesítették. Komoly lemaradások vannak aa egyénileg- dolgozó parasztoknál. A aorkaHi jái'á-i a silózási versenyben az utók 1 !i'..i ;*:i vau, mert a helyi tanácsot é- aJ öldművesszövetkeae- tek ügyvezetői nem tartják fon­tosnak a silótakarmányok készíté­sét. Megtörtént az Körösnagyhar- sányban, hogy a 1 öidművosszövet­kezetek ügyvezetője, Máté Gyula azt mondta a dolgozóknak, hogy nem érdemes silózni, mert az csak nagy költség és nem kifizető. A megyei MESZÖV-nek több gondot kellene fordítani arra, hogy az ügyvezető elvtársak ne hát- láttassák, hanem segítsék a siló­zási terv teljesítését. De maga a megyei MÉSZÖV sem fordít kellő gondot ezekre a dolgokra. Megtör­tént például, hogy utasítást adott ki a megyei MÉSZÖV, hogy ok­tóber 15-ig nem kezdhetik meg a községek a silózást és igy a földművesszö vétkezőtekhez érkező répaszeletet a helyi szövetkezetek nein fogadták el és azt a cukor­gyár kénytelen volt vagy vissza­szállítani, vagy átutalni valamelyik tsz-be. Nagyon sok helyen még nincsenek a silógödrök kitisztítva, fertőtlenítve. Kormányzatunk komoly erőfeszí­téseket tesz, hogy kiel égítse fejlődő iparunk fűtőanyag szükségletét, emovtett dolgozóink számára is biz­tosítsa a teli fatüzelőt. Szükséges­sé teszi ez azt a TOZÉP váílalatok részéről, hogy a megtevő tüzelő­anyagot igazságosan, a szociális kö­rülmények figyelembevételével ősz- szák Bzét. Ez azonban nem minden esetben történik így. Aa eJniulf. héten pH.' az egyik békéscsabai, dol­gozó felhívta szerkesztőségünk fi­gyelmét, hogy Tóth Sándor — volt bankigazgató —, aid most az Alíat- forg-almi Vállalatnál van, tíz mázsa tűzifát kapott. Eelkerestük a megyei TÜZÉP Vállalatot az ijggyel kapcsolatban. Ott kiderült az. aktákból, hogy a nevezettnek fafűtésű a káli yhaja, így a szénigényt'eset a tanács iga­zolása alapján fára változtatták át. Feltűnő az eset annál is inkább, mivel még az elmúlt évben a bel­kereskedelmi minisztérium rendel­kezése szerint a vállaltoknak, üze­meknek és az egyéneknek is — fa- takarékossági szempontból — a fa­fűtésű kályhákat szénfűtésesre kel­lett átalakítani. Békéscsabán is meg­értette ezt a dolgozók többsége e Nagyobb gondot kell fordítani a takarmány biztosítására a helyi tanácsoknak, földművesszövetkeze- teknek. Hiszen a minisztertanács határozata előírja azt is, az 1952-es évben 50 százalékkal több siló- takarmányt kell készíteni az el­múlt évhez viszonyítva, Tehát igye­kezni kell a községeknek, hogy behozzák lemaradásaikat, hogy ma­radéktalanul teljesíteni tudják siló­zási tervüket s ezzel biztosítsák, fejlődő állatállományunknak a kel­lő mennyiségű takarmányt. zóbó5, ahol kiderül, csak 2—3 ilyen Tóth Sándorhoz hasonló személy .vxia, aki nagyobb mennyiségű tű­zifát kapott­Fél napig kell járni a városi tanács igazgatási, egészségügyi, ke­reskedelmi osztályait, míg végié megtudjuk azt, hogy a mérnöki hi­vatal — Bankó főmérnök — adta ki Tóiknak az igazolást, mint «régi jó ismerősének», a városi tanács VB elnökének tudta nélkül. De mi­nek alapján? Meggyőződött-e róla Bankó főmérnök, hogy Tóth Sán­dornak a Ságvári-utca 8. szám alatt lévő kétszobás lakása egyáltalán nem fűthető szánnal? Vagy tudja-e azt, hogy Tóthnak — a gázhiaszná- lat mellett — az elmúlt évről még 15 mázsa fakészlete van? És látja-e, hogy a dolgozók tüzelőjüket sok esetbein két mázsánként és fa nélkül kapják meg? Szeretnénk, ha illetékesek kivizs­gálnák ezt és alaposan felelősségre ■vonnák a rendelet kijátszóit, sem­mibe vevőit, az ilyen korrupt hiva­talnokokat, akii« «munkájukban» a dolgozó nép érdeke helyett a saját egyéni és ismerősök érdekeit he­lyezik előtérbe. (figyelő) Aminek nem szabadna előfordulni magáévá is tette. Öt-hatezer da'go­Siherrel mutatták be Orosházán « traktorekével végzendő csemeteültetést A liékésmegyei erdőtelepítő állomás október 17-én Oroshá­zán, a »Béke« fsz területén a gépállomás gépi felszereléseivel bemutatta a traktorekével vég­zendő csemeteültetést. A bemu­tatóra a megye több területé­ről jöttek össze a tsz-tagoki, hogy közösen megvitassák és ha bevált, náluk a tsz-ben is alkalmazzák. A traktorekével végzendő ül­tetésnek előnye az, hogy az er­dősítendő területet nem kell el-ő- ré felszántani, hanem a szán­tással egyidőben lehet beültetni csemetékkel. Nagy előnye van ennek a módszernek a laza ta­lajoknál. A traktorekével való ültetés két ekefejjel történik, hét dolgo­zó szükséges hozzá. Az egyik munkás a második ekefej fölé szerelt ülésen helyezkedik el és a vele szemben ülő dolgozótól átvett csemetét — vigyázva, hogy a gyökerei természetes állásba kerüljenek — a barázdába il­leszti. Az a dolgozó, aki a cse­metéket ülteti, pontosan vigyáz arra, hogy minden méter távol­ságra jusson egy csemete. Az elültetett sor után a traktor egy fordulót ültetés nélkül végez, így a csemetesorok egymástól 120 cm-re lesznek. Közvetlen az eke után még egy dolgozó megy, aki a talpával a csemete körül tömiti a földet. Egy munkás a csemeték pótlásáról gondoskodik. A jelenlévő dolgozók együt­tesen megállapították, Hogy ezt az eljárást gyakorlatban jól le­het alkalmazni és jelentős meny- nyiségű munkaerő megtakarítást jelent, hiszen így tízezres ered­ményt lehet elérni a kézi ülte­téssel szemben. 48 lakást kaptunk... Nem is tudom leírni atit-a, myy örömet, amit pártunk és kormá­nyunk szerzett inekünk, a tépfágyár twlgmtBmiyi dolgozójának. Kél hét­tel ezelőtt, olctóber 5-én adták ói ünnepélyei löprelek között a Sztá- Im-úhan újonnan épült 48 gyönyö­rű, lakáét a téglagyár dolgozóinak. Felejthetetlen nap ez számunkra, annál is inkább, mert ezen a na’ pan nyílt meg az 8ZKP XIX. kon­gresszusa. A múltban ilyen lakás­ról még álmodni sem mertem, ma pedig kétszobás, fürdőszobás lakóit leap lám demohráciánlciól. De nem­csak én, Kernem a brigádunkból még négy dolgozó kapott tálcást. Ezer forint békekölcsönt írattam, mert csak most látjuk igazán, hogy miié fordítja államunk a kölcsönadott forintjainkat. A 48 család örömmel és büszkém goiulcl szeretett Rákosi éftvtársunkra. Beköltözésünk után először is Rákosi elvtárs képét lesz- szük ki a lakásunkba, hogy mindig szemünk előtt legyen az, öleinek olyan sok mindent köszönhetünk■ Kerepeczfci György, Békéscsaba, téglagyár. ad éMvfét {aiu. élete. Hektáronként 110 mázsa kukorica Sztyepanida V istakot, a Szo­cialista Munka Hősét, a Kiev- tei ületi »Molótov« kolhoz műn- kacsapatvezetőjét augusztusban másodszor tüntették ki a »Sarló és kalapács« arany érdemérem-* mol. Vistak most a szocialista! munka kétszeres hőse. 1949-ben 20 hektáros területről héktáronkint 38.3 mázsa búzát, 1950-ben 10 hektáros területről héktáronkint 76.9 mázsa kukoricát és 3.5 hek­táros területről héktáronkint 638 mázsa cukorrépát, végül pedig 1951-ben 10 hektárról hektáron- kint 78 mázsa kukoricát taka­rított be. Sztyepanida Vistakról munka­hőstettei eiismerésekópeai bronz­szobrot koszi tőnek, amelyet szü­lőfalujában állítanak majd fel. Sztyepünida Vistak most vál­lalta, h-ogy a jövő gazdasági évben héktáronkint 110 mázsa kukoricát és 700 mázsa cukorré­pát fog betakarítani. Sztyeppéi víztárolók A köves sztyeppén, az összes viztartalék a múlt száziad végén létesített néhány tóból állt egé­szen a legutóbbi időkig. A tálovi kerület kolhozai ugye® már a háború előtt, 1939-ben hozzákezdtek tavak és víztárolók építéséhez. Ekkor több, mint 100 tavat létesítettek, ezek azonban kisebb víztárolók voltak. A Szovjetunió sztálini termé- ezetátalakitó tervének elfogadása után a kerületben nagy lendü­lettel indult meg a további víz­tárolók építése. Jelenleg a kerü­letben 213 tó és víztároló van, a tavak területe két és félsze­resére, a vízmennyiség pedig öt­szörösére növekedett s 20 mii hó köbmétert tesz ki. Tavaly mint­egy 1000 hektár földet öntöztek meg itt, az idén pedig ennek kétszeresét. Igen sok tálovi kolhoz kima­gasló terméseredményeket ér el az öntözött földeken. Ötvenezer kolhozparaszt tanul az egyéves mezőgazdasági iskolán Ötvenezer kolhozparaszt tenni az újonnan átszervezett egyéves. mezőgazdasági iskolákon. Az elő­adások november elsején kezdőd­ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS Teljes lendülettel folyik a szántás-vetés A Krasznodár-határterület armaviri kerületének «Lenin»-kolho­zában is nagy lendülettel végzik az őszi mezőgazdasági munkálatokat, Az őszi vetés előtt gépi erővel kultiválják és boronálják a szántóföl­deket. Gabonabeadás a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa elfogadta a Szovjetunió fejlesztését szolgáló 1951—1955. évi ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelveket. Az ötödik ötéves terv végére 1913-hoz viszo­nyítva 234 százalékkal emelkedik majd az államnak beadott gabona mennyisége. Grafikonunk a gabonabeadás eredményeit és várható mennyiségét ábrázolja.' ­sagban a párt útmutatása alapján megjavítottuk a munkát. Mint ver- senyfelelős láttam azt, hogy csak abban az esetben vesz szövetkeze­teinkben újabb lendületet a mun­kaverseny, ha szövetkezeteinkkel szoros kapcsolatot tartok fenn. így havonként egyezer a város kisipari szövetkezetének verseny felel őseivel közös értekezletet tartunk, ahol át­adjuk egymásnak a tapasztalato­kat. Ennek eredményeképpen ma nincs városunkban egyetlen kis­ipari szövetkezet sem, ahol novem­ber 7. tiszteletére nőm tettek volna a dolgozók vállalást. Vállalásuk összértéke 103.041 forint. A ver­senyben legjobb eredményt elérő szövetkezet részére a Szövetkezet- közi Bizottság vándorzászlót ad> A gyulai KTSZ-ek vers-enyfelelősei megértették, azt, hogy a tervek tel­jesítése a munkaversenyen alap­szik, ezért versenyre hívjuk ki a megye többi szövetkezetközi bi­zottságát: Békéscsaba, Orosháza^ Szarvas, Botos és Mézőbeiényi szövetkezetközi bizottságait a ne­gyedéves tervünk túlteljesítésére; a szállítási határidő betartására, a minőség fokozására. Papp József, a gyulai Szövetkezetközi Bizottság versenyfelelőse. Valamennyi szövetkezetünk csatlakozott a november 7-í versenyhez A .gyulai Szövetkezetközi Bizott­nek és 1953 október 15-ig tarta­nak, a tanév közepén kéthetes szünettel. A kolhozparasztok az iskolán nqiegismerksdnek a mi- ceurini tudomány eredményeivel, a mezőgazdasági élenjárók mód­szereivel, a legújabb agro- éa zoofechnikai eljárásokkal. A szovhoz postája A Cskálov terület »Villany- gyár« szovhozában V. Guszakov 15 esztendő óta vezeti a postát, — Volt olyan idő — mondja a postamester, — amikor mind­össze néhány ember fizetett elő újságra. Most pedig a központi, a területi újságok és folyóiratok 478 példányszámban érkeznek ide. Nincsen olyan család, amely ne kapna újságot. K. J. Golovin növénytermelő több esztendő óta járatja »A mezőgazdaság tudo­mányos eredményed és élenjáró módszerei« cimü folyóiratot. Azonkívül előfizet a »Szovhoz- maja Gazeta«, a »Cskálovszkája Kommuna« című újságokra. A szovhoz nyolc osztálya és a központi major naponta 70—80 levelet, számos táviratot kap és körülbelül ugyanennyi levél megy innen az ország minden részébe. V. Guszakov különös szeretettel beszél a levelek kül­dőiről és címzettjeiről. Krivcsen- ko munkásnő Nyikolaj fiától kapott levelet, aki állatorvosként dolgozik a »Volgái Kommuna« szovhozban. Beljajev, a szovhoz villanyhegesztője Viktor fiától; a Mink-terület pnhoviosi fűtő­házának mérnökétől Szokott le­velet kapni. Konarevnek két fia: Grigorij, a cskálovi főiskola do­cense és Valentyiin, a Jakntiában működő orvos szokott Írni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom