Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-23 / 249. szám

Í952 október 23.. csittürlök VLUai&aiaU VUpr, A Roder-mozgalom kiterjesztésével ftarceljtink éves tervünk teljesítéséért Megyénk üzemeiben is levies harcot indítottak a dolgozók a IV. negyedéves terv sikeres be­fejezéséért. Ezt mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy nap mint nap új versenyvállalások születnek, ígéretekeit lesznek a dol­gozók, hogy termi-lésüket mind menny iségi teg, mind minőségileg az eddiginél jóval magasabb szintre emelik. November 7-re, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 35. évfordulójára már minden egyes üzemben, munka­helyen történtek vállalások és a népnevelők, szakszervezeti bizal­miak felvilágosító munkája nyo­mán egyre több a vállalást te­vők száma. Jól tudják a dolgo­zók: Az )952-es év sikeres teljesítésétől függ egész ötéves tervünk sikere Ezt elérni azonban nem köny- nyíí feladat. Mind a fizikai dol­gozóknak, mind a műszaki veze­tőknek komoly munkát kell vé­gezniük az év hátralévő szaka­szában, hogy ezt biztosítsák. Van olyan üzemünk is, amelynek eb­ben a negyedévben jelentős le­maradás! kell behoznia. Ahhoz, hogy ezévi tervét valamennyi üzemünk sikerrel teljesítse, elen­gedhetetlen feltétel a különböző mozgalmaknak, de legelsősorban is a Rőder-mozgalomnak, az ed­diginél szélesebb körben való al­kalmazása. Iparunkba állandóan új munkások karülnek be. akiknek meglehetősen nehéz meg­birkózni a szakpia kezdeti ne­hézségeivel. Nem kis időre van szükség, míg egy ma bekerült dolgozó elsajátítja a munka kü­lönböző fogásait, amíg odáig jót, hogy elérje a 100 százalékot. Kü­lönösen akkor, ha ebben senki nem segíti őt. Gyakorlati példák sokaságát lehetne felsorolni, hogy olyan dolgozó, akit magára hagy­tak, akivel senki nem törődött, milyen sokáig küszködött a 100 százalék eléréséért, míg az olyan, akihez elvtársi segítséggel odaállt valamelyik régebbi szakmunkás és átsegítette őt a nehézségeken, néhány hét leforgása alatt elérte a 100 százalékot. Sajnos, legtöbb üzemünkben vajmi keveset tö- rődnek-a Rőder-mozgalommal. A dolgozók, ha csatlakoznak is hoz­zá, de csak papíron. A 65/4 sz. Építőipari Vállalatnál például a legutóbbi jelentés szerint 375 dolgozó vesz részt a Rőder-moz- galomban, azonban keresni, ku- ta'tni kell olyan .dolgozó illán, aki a gyakorlatban is1 segíti gyen­gébb dolgozótársait, átadja ne­kik saját munkamódszereit. Pe­dig bebizonyosodott, hogy a Rő- der-mozgalom alkalmazása mi­lyen eredményes. Magyari Miklós elvlárs, kőműves a berettyóúj- falusj építkezésen fiatal tanulók­ból alakított egy brigádot, amely bizony kezdetben alig-alig érte el a 40— 50 százalékot. Magyari elvtárs fáradságot nem ismerve oktatta » fiatalokat, magyarázott nekik, türelmesen segítette őket és a brigád ma 126 százalékra teljesíti normáját. Vagy a 65/2. sz. Építőipari Vál­lalatnál Pukánszki Sándor szta- hánovisla kőműves ugyancsak fiatalokat toborzott brigádjába és lelkiismeretes, odaadó munkával hozzásegítette őket, hogy a tel­jesítményük ma már jóval 100 százalék fölött van. Ilyen pél­dákat tucatjával lehetne sorolni, amelyek ékes bizonyítékai, hogy az elvtársi segítség milyen hátai­tól más erő a terv bel je intésben. Legtöbb üzemünkben azonban kijelöltek egy, vagy több függet­lenített munka módszer átadót, aki segíti a gyengébbeket és ez elég is. Nyilván, hogy nem ez a he­lyes. Munkamódszerátadással az üzem valamennyi sztaháDOvistá­ijjjjjjjjjjjjjHjM ■ " % jának, élenjáró dolgozójának fog­lalkozni kell. A békésmegyei Ta­tarozó és Építő Vállalatnál is az a helyzet, hogy van egy kőmű­ves, Petner Ferejic, aki mint függetlenített munkamódszerála- dó járja az építkezéseket és a többi kőművesek, vagy szakmun­kások közül csak elvébe akad, műit például Szabó András, So- tus Károly, akik segítik a gyen­gébbeket. Sokkal nagyabb figyelmet kell fordítani szakszervezeteinknek, üzemeink vezetőségeinek a Rödér-mozga­lom továbbszélesítésére. El kell érni azt, bogy a dolgozók között ne Jegyen egyetlen 100 százalék alatt teljesítő sem és ez csak úgy lehetséges, ha a sztahanovisták, élenjárók valamennyien részt- veszhek a Rőder-mozgalomban és átadják munkamódszereiket a gyengébbeknek. Jó felvilágosító munkával kell meggyőzni azo­kat, akik ma is úgy gondolkoz­nak, hogy >ha én elértem, töre­kedjen más is normája túlszár­nyalására«. Az olyan dolgozók­nak, mint Hrabovszki György kőműves, a sarkadi kendergyári építkezésen, aki nemhogy segí­tené, de még ki 1» közösíti bri­gádjából a fiatal, kezdő munká­sokat, magyarázzák el a nép­nevelők, bizalmiak, hogy ilyen gondolkodással, magatartással az ellenséget segíti, hátráltatja öt­éves tervünk sikeres teljesítését Hattal Gvőrgyné T^csítiulc váttaláMÜnUat A Posta Szegedi Hú!ózatépitkí Vállalat orosházi kjreudelteégi;- aek dolgozói lelkesein készülnek riovember 7-ie, a Kegy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának méltó megünnepléséi». Ez Meglátszik a dolgozók teljesítményeinél* amely a kedvezőtlen idő­járás ellenéi« iß állandóan emelkedik. A* eternit betekben jó aran-t iával különösen kitűnt Madarász István, wmalfelvigyázó vezetésé-t rei dolgozó Kohut épitőbrigád/ amely BékóaBBentandráeen a vezetéke« •ádiót szereli. A munka fontosságét megértve, a brigád fáradságot iem ismerve vezeti a falu dolgozóinak lakásába népi demokráci­ánk nagyértékű ajándékát. Békéssüentandiiáa dolgozói iß igen nagyra értékelik a vezetékes rádiót, mert ezael a falu kulturális elßzige- elődése teljesen megszűnik ée közelebb keroteok a városhoz. Fgyan-t ;eak kitűnt eredményes munkájával Zászlóvik Mátyás vonal mester rányitáséval dolgozó Bassali brigád, iß. A távbeszélő vonalak fol-i íjitásánál. 110 százalékos tefjeeitimónyt értek el. Csahol Pál. Orosháza, Mind többen olvasnak az endrődi dolgozók Az endrődi népkönyv­tár mostanában egy lian- gyabofyhoz hasonlít. A dolgozók számosán láto­gatják, szinte percenként nyílik az ajtó. Újabb ée újabb dolgozók jönnek, hogy könyveket vigyenek ki, melyek szóiakoztatásul és nevelésül szolgálnak. Tímár Lajoené elvtárs­im, népkönyvtáros oda­adással végzi munkáját. Gyakran ismerteti egy- egy könyv tartalmát az olvasóit kai. Jó munkája nyomán napról-napra uövekezil: ae olvasók szá­ma. Nagy előnyt jelent az október 19-én felavatott olvasóterem, amely egy oveáeg kényelmos osoládi otthonhoz hasonlít. A friseen festett falon Le­nin, Sztálin éo Rákosi »ivtáraak arcképei van­nak ©Helyezve. Az ab­lakokon hosszú csipkefüg­göny, Az olvasó köze­pén asztal plüss fotelek­kel körülvéve. Itt nap­közben is olvashatnak a dolgozok, tanulmányoz­hatják az irodalom külön­böző műfajait. Eat az ol­vasót most 19-én, vasár­nap avatták fel ünnepé­lyes keletek között. Az ünnepélyen Tímár Sán­dor tanár mondott be­szédet, majd Huszár Re­zső, a járá-i népművelési osztály kiküldötte mél­tatta az olvasás jelentő­ségét. A járási tanács támo­gatja könyvtárosunk mun­káját. E hő elején is 204 darab könyvet kaptunk a népművelési osztálytól. Ebből 100 darab szép­irodalmi, a többi pedig ideológiai, mozőgaadasógi és egyéb szakkönyv. Könyveink száma jelenleg 1933, az olvasók száma pedig 1652. Az olvasó­mozgalom fejlesztéséi« minden héten olvasónap van szervezve, ahol a dolgozók közösen vitat­ják meg egy-egy könyv tartalmát. A VÉL.—VIEL osztályos tanulók részére Móricz Zsigmond irodal­mi. kört is szerveztek. Ez a kör egész tél folyamán működik majd. Október 22-én, Arany János halálának 70. év­fordulójára könyvankétot szerveztek. Hétiem, ahogy behtjártam a könyvtár­ban, Tímár elvtárenő el­mondotta, hogyan tudta ilyen széppé teppi a nem­rég még elhanyagolt könyvtárat. A tavasz fo­lyamán még azt olvastuk a Viharsarok Népében, hogy a könyvtár eí van hanyagolva, nincsenek a könyvek rendbeszedve, sőt a könyvtár gyakran he­tekig nem volt nyitva- található. Tímár elvtársnő elmondotta, hogy amint őt megválasztották könyv­tárosnak, mindjárt mun­kához látott. Elhatározta, ]ba törik, ha szakad, ezt í könyvtárat széppé, ott­honossá fogja tenni* El­határozását tett követte és ennek tudható be, hogy ma már a munka jól folyik a könyvtárban. Mikor átvette a könyvtá­rat, az olvasók szúrnia nem érte el a 200-at, ez- szemben ma már 1600- on is felül van,. Örömmel újságolta Tímár elvtárs- nő, hogy most küldtek el két DlSZ-fiatalt Oroshá­záié hatnapos könyvtá­ros tanfolyamra. Visz- szatérve ezek is nagy se­gítséget jelentenek majd fáradságos, de szép mun­kájában. Sztanyik Károly levelező, Endrőd. 5 Hőstettek a A sztálingrádi vizierőmií épí­tői magasfeszültségű vezetéket építettek, amely ellátja áram­mal a földmunkát végző gépe­ket és a Volga bal partján fel­növő új munkásváros lakóhá­zait. A vizierőmű energiáját is ez a vezeték továbbítja majd az üzemekbe, bányákba és a kolhozok földjeire. A vezeték építését megnehe­zítette az a körülmény, hogy a Volga felett kellett átvezeítni a kábeleket. Ez volt az első eset az egész világon, hogy ilyen nagy vízfelület felett húz­tak ki vezetéket A Volga szé­lessége ugyanis Sztálingrádnál eléri az 1300 métert Eredetileg úgy tervezték, hogy a vezetékek kifeszítése a folyó Jelelt télidében történik majd, amikor a jég olyan szi­lárd, mint a szárazföld. Ez a lerv azonban kútba esett. A jobbparti tartópillér felállítása elhúzódott. Csak áprilisra ké­szültek el vele, amikor a jég már nem volt szilárd. Ha kö­télpálya segítségével akarták volna áthúzni a balpartra a nehéz-kábeleket, sok időt vesz­tettek volna. Ha ezt teszik —■ gondolták az építők —•, meg kell várni a jégzajlást és a ta­vaszi áradást és csak azután kezdhetik el a kötélpálya építé­sét. Ez sehogy sem tetszett a szerelőknek. A szereiőrészleg főnöke, M. A. Tavberidze mérnök más módszert javasolt, amely koc­kázatosabb volt ugyan az előb­binél, de. viszont azonnal meg­valósításához láthattak. A bal­parton kitámasztó tt harminc tonnás' kábeleket ha jókról a fo­lyóba engedték, a jQtjbpurtop, felemelték a támaszpilíérre, az­tán kifeszítették és szigetelő- gyűrűkre erősítették. A szere­Volga felett lök jégzajlás közepette bocsáj- tották le a kábeleket a folyó fe­nekére és az elemekkel vívott 10 napos kemény harc után feszítették ki — 90 méter ma­gasságban a Volga fölött Mi­kin- kész volt már a vezeték folyó feletti szakasza, az egyik kábelben megszakadt a bronz- huzal. A Volgán ezidőtájt már meg­kezdődött a hajózás. A vezeté­ket nem lehetett visszaengedni a víz színére, mert ez az égésű volgai hajóforgalmat megbéní­totta volna. Szemjon Szinyel- nyikov komszomolista szerelő­munkás, egy szerény, hallgatag fiú vállalkozott arra, hogy fel-, kapaszkodik a támaszpilléren a vezetékig, végigkúszik azon a szakadás helyéig és megja­vítja a hibát. A szakadás a pil­lértől mintegy 100 méterre tör­tént. A 80 méter magasban kú­szó, kapaszkodó Szinyelnyikov- nak csontjáig hatolt a folyó felett süvítő, heves szól, a ve­zeték vágta a kezét Szinyekiyikov életét nem fe­nyegette veszély, minthogy sze­relő-övét átkapcsolta a vezeté­ken, de nem csekély bátorság­ra és fizikai erőre volt szük­ség, hogy végrehajtsa a merész vállalkozást a Volga háborgó vize felett. A vezeték megjavítása sike­rült, noha voltak pillanatok, amikor úgy látszott, hogy a fiatal komszomolista szerelő nem bírja tovább. Társai már- már azon gondolkoztak, ho­gyan siessenek a segítségére. De azután Szinyelnyikov rövid pihenő után összeszedte magát, i vögreháj tóttá a feladatot ; visszajutott a pillérhez. Sziny^' nyikov egyszerű, szerény fia­talember. Egy a sok közül, a kommunizmus hős építői közül. B Honvéd Művész Együttes Orosházán Dolgozó népünk államának fiaia'} és erős hadserege nemeseik a bélé bástyájiín őrködik éberen, hanem a kultúra fegyverétől is szol­gálja dolgozó népünket. Orosházáin rövid egymásután két ízben mv 'át­kozott be, a Hondád Műtoész Együttes nagyértékű műsorává}. A két «főadáson bebizonyították a hon-Véd művészek, hogy hivatott képvise­lői a kultúra terjesztésének. Műsorukon kiváló operarészleteket. népi énekeket, táncokat, a tv>r- tobágyi pásztorok örömét, bánatát, vidám katonaénekeket Majakov­szkij- és Petőfi-köfteményeket szólaltattak meg. Béres Ferenc régi magyar bordalokat énekelt. Gilhi Pál székely népballadát adott elő s még sok kiváló műsorszámot haUottu/nk, láttunk. Bármelyik műsor­számot néztük is, valamennyi színes, változatos, eleven és érthető voft, úgy, hogy mindenki megszerette nemcsak a műsorukban 7évő hatalmas kulturális érléket, hanem néphadseregünk művész tagjait is A műsor után az üzemek dolgozói és az MNDSZ ajándékkal ked­veskedtek az együttes tagjainak, akiket a Városi Pártbizottság ré­széről Miké elvtárs üdvözölt. Az együttes vezetője Ígéretet tett arra, hogy nem állnak meg a megkezdett úton, hanem minden eszközzel harcolnak a béliéért, a dolgozó nép boldogabb jövőjéért. A városi kulhírfutzban Végen kapott egy-egy előadás ennyi őszinte tapsot, mint amennyit a Honvéd Művész Együttes. Patakfalvi István, Orosháza. Sztálin elvtárs születésnapjára: 50-ről 230-ra növelem az olvasók számát Nemrég hatnapos könyvtáros tanfolyamon vettem részi). A tan­folyamot befejezve hozzálátok: a íróm váró feladatok végre­hajtásához. Az iskola sokat jelen­tett számomra, sokat tanultaim'. Elsajátítottam azt, hogyan kell a könyveket rendezni, aa olva­sókkal foglalkozni, megismertetni a könyvek tartalmát, jelentősé­gét és még sok olyan dolgot, ami egy könyvtáros Munkájá­hoz szükséges. Az iskolában, munkatervet készítettem, ami szerint a tsz-ben el akarom vé­gezni a feladatomat, mint könyv­táros. Tervbe vettem, hogy októberi 20-tól december 31-ig ismerte­tem a tsz tagjaival a tanfolya­mon átvett anyagot, a könyvtár jelentőségét, hogy dolgozóink mi­nél többen olvassanak. Emellett feladatiul tűztem ki a könyvtár rendezését s a könyvkiadás idő­pontját. Elhatároztam, hogy fali- újságcikkben ismertetem a tea tagjaival egy-egy könyv tartal­mát. November 15-o körül pe­dig mezőgazdasági szakkönyvek felhasználásával kiállitást ren­dezek »Hogyan alkalmazizúk a Szovjetunió agrotechnikáját a mezőgazdaságban« címmel. . Vállalom* hogy december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára 50-ről 230-ra növelem az olvasók számát. Ezzel készülök Sztálin elvtárs születésének 73. évfor­dulójára. A könyvek rendezését már megkezdtem. Csak a tanfolyam után jöttem rá ón is, hogy a szo­cializmus építésében nélkülözhe­tetlen a könyv. Létai Erzsébet# Körösladány.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom