Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-14 / 241. szám

l/LUaisawlc képe a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XIX. kongresszusa (Folytatás az t. oldalról.) kés koreai városok és falvak barbár bombázása, nők és gyermekek ki­irtása bombákkal és halált hozó baktériumokkal. Az amerikai kormány «segélyt), byujt csatlósainak ég ezzel kap­csolatban ahhoz a kapitalista világ­ban általános szabályhoz ragaszko­dik, hogy «azt adja isten neked, ami nekünk nem kell», így szabadul fcnieg a nyakán maradt áruktól és fez elavult fegyverzettől. A más or­szágoknak nyújtott katonai és gaz­dasági segélyt arra használják fel, hogy ezeket o.z országokat bevonják az aktív világháborús készülődé- sekbe. Bulganyin elvtárs ezután kifej­tette, hogy míg a háborús tömböt belső viszályok gyengítik, addig a béketábor országai között egyre job­ban megszilárdul a barátság és együttműködés. A továbbiakban ki­jelentette: A béke és demokrácia táborát, m Elbától egészen a Csendes-óceánig, a békés építés lelkesedése és a béke tartós fenntartásának szándéka hat­ja át. Fontos azonban hangsúlyoz­nunk azt, hogy ez a tábor szükség esetére teljesen korszerű és elég erős fegyveres erőkkel rendelkezik. Tudják meg a tőkés urak és jus­son mindig eszükbe, hogy egy új világháború veszélyesebb a kapi-' talizmus számára, mint a demokra­tikus tábor számára. Ha mégis há- borút robbantanának ki, az hatal­mas fegyveres ellenállást váltana, ki az összes szabadságsaerető nép részéről. A szabadságszerető népek minden erejüket latba vetnék, hogy egy szere minden korra végezzenek a kapitalizmussal. (Viharos tapsi,) A történelem tanulságai azt mu­tatják, hogy minél jobban gyengül­nek az imperializmus, pozíciói, an­nál inkább fokozódik az imperia­lista háborús kalandok veszélye, az imperialisták annál inkább a Szov­jetunió rovására akarják megjaví­tani megingott helyzetüket. Ilymódon, mint eddig is, az a feladat hárul ránk, hogy minden módon erősítsük hadseregünket, lé­gierőnket és hadiflottánkat. Fegy­veres erőinknek és az egész demo­kratikus tábor fegyveres erőinek állandó harci készültsége leghatáso­sabb biztosíték bármilyen eshető­ségre. Szükség esetén a szovjet fegyve­res erők vissza tudnak verni bár­milyen agnesszort úgy, ahogy azt a szovjet hadművészet szabályai előírják. (Viharos tapsp) Beszéde befejező részében Bulgo- nyin elvtárs megemlékezett a Nagy Októberi Szocia ista Forradalom kö­zelgő 35. évfordulójáról, majd hangsúlyozta: Pártunk fő feladata most a kom­munista társadalom felépíté-s© a szo­cializmusból a kommunizmusba va­ló fokozatos átmenet útján. Ezm az úton fontos lépés előre a sztálini ötödik» ötéves terv teljesítése. készletek A. I. Mikojan eivtárs beszédéből A XIX. pártkongresszus október 9-i délelőtti ülésén A. I>. Mikoján elvtárs beszédet mondott. Beszé-' déből az alábbiakat idézzük: Elvtársak! A párt Központi Bi­zottságának beszámolója az ötödik ötéves tervre vonatkozó irányel­vek tervezete, a párt módosított szervezeti, szabályzatának tervezete és Sztálin elvtársnak »A szocializ­mus gazdasági problémái a Szov­jetunióban« című, a kongresszus megnyitása , előtt megjelent zse­niális műve a sztálini lángelme ragyogó fényével világítja meg mind a már megtett nagy tör­ténelmi jelentőségű utat, mind azt az utat, amely olőre vezet az, egyre világosabban érzékelhető kommunista jövendőhöz. Hatalmas pártunk, mely XIX. kongrusszu- sára gyiiit egybe, méltán dicsőül azt, aki nevelt, szervezett ben- ' nőnket, átvezetett minden* fcehózS Bégen és megpróbáltatáson s biz­tosan vezet a kommunizmus tel­jes győzelme felé, méltán dicsőíti a lángeszű Sztálint, a kommu­nizmus nagy építőjét. (Viharos tap».) A mai kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének lényege á maximális profit biztosításában rejlik, az embernek ember általi kizsákmányolása útján. Ezzel szem­ben a szocializmus alapvető gaz­dasági törvényének lényege az egész társadalom állandóan növek­vő szükségletei maximális kielé­gítésének biztosításában rejlik, a szocialista termelés szün­telen fejlesztése és tökéletesíti» útján, a legfejlettebb technika alapján. Sztálin elvtárs ój műve meg­érteti velünk a szocializmusból a kommunizmusba vezető átmenet­nek, a kommunizmus anyagi-tech­nikai alapja megteremtésének, a város és a falu közti lényeges; kúönbség megszüntetésének, a szellemi és fizikai munka közti lényeges különbség megszüntetésé­nek nMyfont-osságó kérdéseit. A világtörténelem és hazánk története mai szakaszában elkép­zelhetetlen anélkül élnünk, épí­tenünk és haroolnnnk, hogy ne sajátítanánk el mélyrehatóan mind- -azt az újat, amivel Sztálin elv­társ gazdagította a marxista-leni­nista tudományt a társadalmi fej­lődés törvényeivel és útjaival kap­csolatban. (Taps.) Pártunk nagy mértékben fellen­dítette a közszükségleti cikkek és az élelmiszerek termelését — mon­dotta. a továbbiakban. — Az új ötéves terv előirányozza a köny- nyüipar és az élelmiszeripar to­vábbi nagyarányú fejlődését. Mikoján elvtárs ezután össze­hasonlító adatokkal bizonyította, íogy a közszükségleti cikkek ter­melése a. Szovjetunióban állandóan • niolkedik, mig az Egyesült Álla­mokban szüutoenül csökken. Mig az Egyesült Államokban az állati zsiradék termelése 1951-ben az 1940-hez viszonyítva 281 ezer tonnával csökkent, a Szovjetunió­ban a zsiríiléktermelós ugyanezen idő alatt 132 ezer tonnával növe­kedett. A Szovjetunióban 1951-ben több mint negyven százalékkal több ré­pacukrot gyártottak, mint az Egye- rült Államokban répacukrot és nádcukrot együttvéve. A Szovjet­unióban 1952-ben több répacuk­rot gyártanak, mint 1951-ben az Egyesült Államokban, Franciaor­szágban és Angliában együttvéve. A sztálini árcsökkentési poli­tika meg valósításénak eredménye­képpen — folytatta Mikojan elv­társ — e Szovjetunióban a leg-.; utóbbi öt év alatt a közszükség­leti cikkek általános árszínvonala ötven százalékkal, vagyis felére csökkent. Ez azt jelenti, hogy ma íP't; zovj«' fogyasztó1 *öfcvon rubelért annyi árut vehet, amennyit, öt év ©lőtt száz rubelért vett. Minél inkább nő a termelési csökken az önköltség, emelkedik a munka termelékenysége, annál több lehetőség van az árak csök­kentésére és népünk jólétének eme­lésére. A dolgozók érdekei össze­olvadnak a szocialista állam ér­dekeivel és ez szocialista társa* dalműnk belső erejének és hatal­mának forrása. Mig a Szovjetunióban az árak rendszeresen csökkennek: addig a kapitalista országokban állandóan emelkednek. Mig 1947 végétől 1952-ig a ke­nyér ára az Egyesült Államokban 28 százalékkal, Angliában 90 szá­zalékkal, Franciaországban pedig több mint kétszereséle emelkedett, addig a Szovjetunióban ez alatti az idő alatt a kenyér ára hatvan százalékkal csökkent. Mig a hús ára ez alatt az idő alatt az Egyesült Államokban 26 százalékkal, Angliában 35 százalék­kal, Franciaországban 85 százalék­kal emelkedett, addig a Szovjet­unióban a hús ára kevesebb, mint felére csökkent. Mikojan elvtárs megállapította, hogy a kapitalista államokban a fokozódó fegyverkezési verseny a dolgozók életszínvonalának még na­gyobb arányú esésére vezet. Nem véletlen, hogy az angol konzerva­tívok és az angol munkáspárti de­magógok — az amerikai impe­rialisták csatlósai — még ígér­ni sem tudják az angol munkásoknak, hogy helyzetük legalább a jövőben megja­vul ezen a világon. Nem marad más számukra, minthogy papjaik­kal együtt paradicsomi életet Ígér­jenek a túlvilágon. (Nevetés. Taps.) Ezután igy folytatta: A Szovjetunió külkereskedelme — éppúgy, mint égész népgazdasá­ga — a háború befejezése óta újból fellendült. A Szovjetunió külkereskedelmé­nek volumene ezidőszerint három­szorosan felülmúlja a háború előt­tit. A kapitalista országokkal folyta­tott kereskedelem — a háború be­fejezését követő első években tör­tént némi megélénkülése után — az Egyesült Államok agresszív po­litikája következtében erősen csök­kent. Ezt a csökkenést kamatostul pótolja a baráti országokkal foly­tatott kereskedelem növelése. A háború utáni kereskedelmünk­ben történt legfontosabb változás az, hogy az áruforgalom alapvető tömege most a demokratikus tá­bor országaival való kereskedelem­re esik. Az idén ez országoknak kül­kereskedelmünkben való részesedése nyolcvan százalékra rúg. A demokratikus tábor országai közötti gazdasági együttműködés az új világpiacon, gazdaságuk terv szel rű fellendítésének és a népgazda­sági" "tervek baráti "össziáegyezteiéé sének szilárd alapján fejlődik, A Szovjetunió 1952-ben tízszer- annyi legmodernebb gépet és be­rendezést szállít a népi demokrati­kus országokba, mint 1948-ban. A Szovjetunió töké etes berendezéseket szállít a népi demokratikus orszá­goknak, a legolcsóbb és legelső- rendű technikai segítségben része­síti ezeket az országokat, ellenszol­gáltatás nélkül átadja nekik a sza­badalmakat, gyártási engedélyeket Us a termelési technológiát. A kapitalista világpiacon — a kapitalizmus általános válságának elmélyülése következtében — az or­szágok közötti gazdasági kapcsola­tok rendidvül zilált állapotba jutot­tak. Ezt a ziláltságot fokozta a vi­láguralomra törő Egyesült Államok terjeszkedő politikája. Az ameri­kaiak a háború utáui időszakban évente több mint négymilliárd dol­lár értékű árut exportálnak Nyu- gateurópába, de Európából csak egymilliárd dollár értékű árut im­portálnak, magas vámtarifákkal el­zárják határukat az európai árube­vitel ,előtt. Vájjon fejlődhet-e a kereskede­lem, amikor négyszer annyi ameri­kai árut adnak el Nyugat-Eui ópá- ban, mint amennyit az amerikaiak vásárolnak? Az uralkodó imperialista orszá­gok fojtogatják a gazdaságilag el­maradt országok gazdasági életét. Ezeket az országokat agrár-nyers- anyagfüggelékükkó és a raktáraik­ban elfekvő árucikkeik elhelyezési piacává tették. Mikojan elvtárs végül hangsú­lyozta a Szovjetunió tántoríthatat­lan békoakaratát és beszédét a kö­vetkező szavakkal zárta: A párt XIX. kongresszusa után országunk még nyugodtak ban és biztosabban halad előre a kommu­nizmus győzelme felé, vezérünk és tanítónk, a kommunizmus zseniális építője, a drága és szeretett Sztálin elvtúrs vezetésével. (Viharos taps;.) Dicső ég a nagy Sztálinnak! (Vi­haros, ’hosszantartó taps. mindenki feláll helyéről.) A tankönyvesére sikeréért A gyulai Járási Pártbizottság munkájából 1952 október 14., k?dd megérti, mit jelent párttagnak tenni. Vannak azonban párteeoportveze- ■ tőink között olyan elvtál sak .is, akik visszaélnek a pártmeguizatá- 1 sukkal, nem végeznek kellő mun­kát a hozzájuk tartozó tagok kö­zött mint pl. Dehelán Ferenc elv­társ, az eleki »Vörös Csillag« tsz pártszervezeténél, vagy Lovas Ká­roly pártcsoportvezető a gyulavári (déuesmajoii) alapszervezetben, akik nem foglalkoznak a hozzá­juk beosztott elvtársakkal. Járásunk községei között Do­bozon vám a legnagyobb lemaradás a párttagok között végzendő poli­tikai munkában, amiért a községi pártbizotlság első orban, ele a járási pártbizottság is felelős. Járásunk területé í Doboz köz­ségben van a nemfizetö párt­tagok fele, a másik fele többi községeink a'apszervezétei kö­zött oszlik meg. Pártalapszen eseteink nagy többsé­ge igen komoly munkát fejt ki an­nak érdekében, hogy a Központi Vezető.cg idevonatkozó határozatát maradékta anul végrehajt a. Azon­ban vannak alappzervezeti titkára­ink, akik maguk sem látják érdem­ben a tagdíjfizeíÓ3 politikai jelen- - — tőségét. Onnan adódik ez, hogy nem tanulmányozzák kellően a határo­zatot, sem a pártsnjtó, a központi és a «negyei sajtó idevonatkozó cik­keit. Ennek hiánya megmutatkozik más munkákban is. Pit Vcírali Fe­renc dobozi V. kér. titkár Je több • esetben elhanyagolja a rext’ségí ü é ek megtart 'süt, fol:t!h:itovább­képzését sem biztosítja, még ke- vésbbé törődik a pártcsoportveze­tőkkel való foglalkozással. Ilyen körülmények között nem véletlen, ' hogy az V. kor. tagságának a párt­hoz való viszonya nem kielégítő és ott van a legtöbb páiüg§,"«fernere fizeti tagdíját rendszere-en, vagy hosszabb idő óta egyá talán nem fi­zet tagdíjat. Szívleljük meg Kuli­nyin elvtárs szavait: »Ha nem fizettek pontosan a tagsági éljat, elárulja o\, l ogy'nem töröltök a párttal, ho jy közönyö­sen for á ok fal a párt-! üt.hscége- ket- Az, aki ilyen ianyi.á í fórja fet páríkötelességeit, hozzá míg az — olyan egyszerű kötelességet, m'nt a tagsági tíij bpfi etése, annak nem szívügye a párt. Aki törődik a párttal, szívesen fisét tag ági dijat, mert ezzel szinte anyagi kapcsolatot létesít pártjával.« A járási pártbizottság a jelenleg előtte álló feladatok sikeres végre- - hajtása érdekében az alapszerve- zetok részére konkrét segitságet ad, szemelőtt tartva azt, hogy első­sorban a pártcsoportvezetőkkel ér- . tossük meg a tagdíjfizetés politikai jelentőségét, hogy a pártcsoport­vezetők munkájuk végzése közben minden párttaggal és tagjelölttel meg tudják értetni a párttagok kö­telességeit és jogait s igy elér­jék azt, hogy még ebben az év­ben minden párttag és tagjelölt rendezze tagsági diját és javítsa meg a párthoz való viszonyát. A párttagok és tagjelöltek összeírása idején _ pártcsoportvezetőinknok, pártvezetőségi tagjainknak legfon­tosabb feladata az, hogy fokozzák a politikai nevelőmunkát, mert ez­zel pártszervezeteink aktivitását, harci erejét erősitik. A Központi Vezetőség határomtól 'luxait t a párttagsági könyvek kiese- ré 'ésére. A tagsági leönyvek kicse­rélése pártmik minden tagját köz­vetlenül személyében érinti, éppen ezért a feladat megoldása komoly poiilikai és szervező munkát igé­nyel. A pártbizottságokat, a párt- szervezeteket a mimka végzése so­rán a párt és a párttagok iránt ér­zett felelősségnek kell áthatni, biz­tosítani ke l, hogy minden egyes párttagunk, akit meyilet, meglop­ja az új tagsági könyvét. A tag­sági könyvesére sikeres végrehaj­tása megköveteli a legszélesebb párttagság, minden egyes párttag tevékeny közreműködését. A Megyei Pártbizottság szeptem­ber 6-án tartott párt- és tömegszer- vezetak osztá yértekezletén komoly segítséget adott a határozat meg­értéséhez és a munka gyakorlati végrehajtásához. Első és legfonto­sabb feladatunk volt, hogy pártbi­zottságainkkal és pártszervezeteink vezetőségi tagjaival megértessük a határozat ja'ontőségét. A járási bi­zottság községenként összehívta a pártszervezetok vezetőségi tagjait és ismertette a tagkönyvosere po­litikai jelentőségét. Az értekezlet célja az volt, hogy pártbizottsága­inkat és pártszervezeteinket mozgósít­suk a határozat végrehajtásá­hoz szükséges előfeltételek biztosítására, különösen a tag­sági djjjal elmaradt párttagok felé végzendő politikai nevelő- munka fokozására, a nyilván­tartás rendezésének biztosítá­sára. A szeptember 11—14 között meg­tartott értekezlet után pártbizottsá­gaink, pártszervezeteink vezetőségi üléeien, pártcsopoitértekezletekcn és taggyűléseken foglalkoztak a Központi Vezetőség idevonatkozó határozatával. ', A nyilvántartás ^egyeztetése, az átjelentkezések tisztázása körül ko­moly eredmények vannak, melyek pártbizot ságaink, pártszervezeteink és pártcsoportvezetőink politikai munkáját, a párttagok sorsa iránt érzett felelősségtudatát tükrözik vissza. Egyes területükön, mint például: Eteken, Kétegyházán, Új­kígyóson és Gyulaváriban a párt- bizottságok különösen gondot for­dítottak a páitcsoportvozetők mun­kájára, ennek eredménye: a járás területén 10 százalék emelkedést értünk el a tagdíjfizetés terén a multhcnapi tagdjjszízalékhoZ viszo­nyítva. Itt a pártcsoportvezetők a hozzájuk beosztott párttagok között végzett jó politikai munkával el­érték: minden párttag rendszeresen fizeti tagdíját* eljár a taggyűlésre. Az eleki »József Attila« tsz pártszervezeténél Lustyik Ja­ncsié, vagy az újkigyósi köz­ségi alapszervezetnél Náfrádi József né pártcsoportvezető, rem sziresui elbeszélget a párt- csoport tagjaival arról is, hogy a tagdíjfizetés a párthoz való tartozást is mutatja. A csoportjában minden tag ren­dezte az októberi tagdíját is. Gyulaváriban Dobra Zsuzsanna elvtársnő p á it csoport vezető több-, szőr felkereste Bálint dánost, alti hosszabb idő óta nem fizetett tag­dijat. Bálint János elvtárs ren­dezte elmaradását és elmondotta azt, bogy valójában most már Szekeres János, Gyulai JB ’szerv, oszt, pol munkatárs. Gondoskodunk állataink takarmányozásáról A mezőhegyesi «Szikra» tszcs az elmúlt évbon még csak 14 családdal dolgozott. Ebben az évben csoportunk megerősödött, 38 csa­lád van, 65 dolgozó tag. A földünk öaszoien 405 hold. Az őszi vetése­ket keresztsorosan végezzük. Eddig már 40 hold kalászost vetettünk él. Az ój belépő tagok mindannyian jól kiveszik a munkából a ré­szüket. Saját magunk készítettünk silógödröt. Állataink .takarmányo­zása érdekében minden’ kukoricaszárat, nádat és falevelet besilóztunk, hogy a kétíves állattenyésztési tervet biztosítani tudjuk. Az esőhiány miatt kovós szá a .takarmányunk lett, ezért búzaszalmából csinálunk pótszénát. A szalmát lesaecskázzuk, feloldott luesszel leöntjük és fül­ledni hagyjuk. Fbb^l kitűnő takarmányt nyerünk. Honda Pál, Me rőfvégyes.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom