Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-04 / 233. szám

_________________—------—__________________ [/iUaisautk héftc A z SZK(h)P módosított szervezeti szabályzata tervezetéről Készletek Kovács István elvtárs előadásából* 1952 ok («b ír 4., szombal II. A szervezeti szabályzat-tervezet­ben vörös fonalként húzódik vé­gig a párt legfontosabb szervezeti »Ivének, a demokratikus centraliz­musnak a megszilárditása ée to­vábbfejlesztése. A párttagok kö­telességének és felelősségének fo­kozása a centralizmus, a központi vezetés jelentős megszilárdítását eredményezi. Ezzel párhuzamosan jelentősen kiszélesedik a pártonbe- lüli demokrácia, a tagság jogai­nak biztosítása. A bírálat és önbirálat elméi yi- tése, a hibákkal szembeni engesz­telhetetlenség a szervezeti szabály­zat tervezetének egyik leglénye­gesebb részét alkotja. A szervezeti szabályzat 3. pontjának g) alpontja minden párttag kötelességévé te­szi, hogy »fejlessze az önbirála- tot és az alulról jövő bírálatot, tárja fel és igyekezzék kiküszöböl­ni a munkában mutatkozó hiányos­ságokat, harcoljon a munkában a látszatsiker, az önteltség és az önelégültség ellen. A bírálat el- folytása súlyos bűn. Aki elfojtja a bírálatot és hivalkodással, magasz­taláéival helyettesíti, az nem marad­hat meg a párt soraiban.« A pártbizottságoknak és az alap­szervezeteknek eddig is fontos fel­adatuk volt a bírálat és önbirálat következetes alkalmazása. De most. a szervezeti szabályzattervezet minden pártszer.vnek, minden egyes alapszervezetnek és párttagnak kö­telességévé teszi, hogy »fejlessze a bírálatot és önbirálatot, nevelje a kommunistákat a hibák elleni en­gesztelhetetlenség szellemében.« A bírálat és önbirálat a párt- káderek, a párttagok és az egész dolgozó nép forradalmi szellem­ben való nevelésének bolsevik mód- •zere.'?Az a célja, hogy, feltárj;* és felszámolja a hibákat, gyen­géinket és egyre jobban tökélete­sítse, magasabb színvonalra emelje munkánkat. »Azt hiszem, elvtársak — mon­dotta Sztálin élvtárs —, hogy az önbirálatra éppoly szükség van, mint a levegőre, mint a vízre.« Az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat-tervezetet még a kongresszus előtt megvi­tatják az SZK(b)P minden párt-, szervében és alapszervozetében, ahol széles lehetőséget adnak a, tervezet bírálatára és kiegészíté­sére. A sajtóban megjelent köz­lemények az eddig lezajlott vi­tákról, a levelek, cikkek javas­latok matatják, hogy milyen mély. a pártonbelüli demokrácia és mi­lyen messzemenőek a párttagok jo­gai és hogyan bírálják a kü­lönböző hibákat és azok elköve­tőit. A most érvényes szervezeti sza­bályzat biztosítja a párttagoknak, ezt a jogát, hogy beadvánnyal for­duljanak valamely vezető párt- szervhez és felhívják a figyel-, met a különféle rendellenességekre és hibákra. Az élet azonban bég bizonyította, hogy ez nem elég­séges. »Gyakran előfordul — mondja Hruscsov elvtárs, — hogy fele­lős funkcionáriusok akadályozzák a kommunistákat abban, hogy a vezető pártszervek, a központi bi­zottság előtt feltárják az ü gyek. kedvezőtlen állását. .. Sok kárt okoznak a pártnak azok a kommu­nisták, akik — bár végnélkül han­goztatják a párt iránta odaadásukat — valójában azonban nem tűrik meg, elnyomják az alulról jövő kritikát«. Ezért az SZK(b)P szer­vezeti szabályzat-tervezetének egyik legnagyobb jelentőségű kiegészíté­se, hogy kimondja: »A párttagnak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy személyekre való tekintet nél­* Az eWadás első részét október 3-i, pénteki számunkban közöltük. ktU közölje a párt vezető szer­veivel, egészen a’ központi bizott­ságig — a munkában észlelt hiá­nyosságokat. Azt, aki akadályozza a párttagot e kötelessége teljesíté­sében, mint a párt akaratának meg­szegőjét,» szigorú büntetéssel kell sújtani.« »Nincs jog kötelesség nélkül és nincs kötelesség jog nélkül« — irta Marx az I. Hitemacionálé első szervezeti szabályzatában. A szervezeti szabályzat pontosan meg­határozza a párttagok jogait és kö­telességeit és ezek a jogok és köte­lességek az SZKP szervezeti sza­bályzat-tervezetében dialektikus egységgé olvadnak össze, a jog kötelességgé és a kötelesség joggá válik. Például a párttagok köteles­sége a hibák feltárása és az elle­nük való engesztelhetetlen harc. Do ez a kötelesség egyben bizto­sítja a párttagok számára az alul­ról jövő ellenőrzésnek, a bírálat­nak és a szabad véleménynyilvá­nításnak, a hibák feltárásának a jogát. Rákosi elvtárs az 1.950 február 10-i K V-üJ ésian. éles bírálattal tárta, fel a pártonbelüli demokrácia, a bírálat és önbirálat terén elkö­vetett súlyos hibákat és a párt va­lamennyi szerve és szervezete elé. fontos feladatként állította a hi­bák gyors kiküszöbölését, a bírálat és ö»birálát, a párton belüli de­mokrácia kifejlesztését és követ­kezetes alkalmazását. A H. kongresszuson Rákosi elv- társ idézte Sztálin elvtársat: »Ne­künk nem akármifóle önbirálatra van szükségünk, nekünk olyan ön­birálatra van szükségünk, amely, növeli a munkásosztály művelt­ségét, fejleszti harci szellemét, megerősíti a győzelembe vetett hi­tét, megsokszorozza erőit és segít óbban, hogy az ország igazi gaz­dájává váljék.« »Nekünk, akik új, nehéz feladatok előtt állunk — mondotta Rákosi elvtárs — ugyan­csak ilyen önbirálatra van szűk-* ségünk. Ezért vettük fel legfon­tosabb teendőink közé a kritika, önkritika helyes és fokozott alkal­mazását és ezért irányítjuk rá e) kongresszuson keresztül pártunk fi- gyemét.« Az 1950 február 10-i KV-ülési és különösen a II. kongresszus óta előrehaladás van pártunkban a demokrácia elmélyítése, a bírálat és önbirálat helyes alkalmazása terén. Kádereink és tagjaink a taggyűléseken, pártértekezleteken, termelési és egyéb értekezleteken, munkáslevelezőink leveleikben mán jobban és bátrabban alkalmazzák a bírálat és önbirálat fegyverét. Ez az előrehaladás azonban csak egész­séges kezdetnek tekinthető és még messze elmarad a megnövekedőét) követelmények mögött. Sok párt-, állami és tömegszer- vezeti funkcionárius még nem sze­reti az építő bírálatot és »hadilá­bon áll« az önbirálattal. Még gya­kori eset, hogy a párttagok látják a hibákat, de nem vetik fel a taggyűléseken, értekezleteken 6 nem segítik eléggé a vezetőségeb a hibák kijavításában. Nálunk még sajnos elég gyakori eset, hogy párt-, állami és tömeg- szervezeti apparátusunkban egyes vezetők látják és tudják ugyan, hogy munkájukban súlyos hibák' vannak, de önmaguk nem tárják) fel ezeket, sőt a becsületes párt­tagokat is megfélemlítik és meg­akadályozzák abban, hogy a hibát az illatékes vezető pártszerv előtt feltárják. Gyakori még a hibák elkenése, szépítése, a tőlünk »független«, »objektiv« okok keresése a hibák magyarázására. Nem egyszer elő­fordul ma is, hogy egyes vezetek a párt utasításait megsértve el­nyomják, megtorolják a bírálatot. Szomorú, de még mindig előfordul­nak nálunk olyan felháborító ese­tek, mint például Budapesten a 22- es építési trösztnél, ahol az egyik dolgozó, Szalontai elvtárs levelet irt az üzemi lap szerkesztőjének, amelyben megbírálta a főmérnö­köt. Szalontai elvtárs nem mu­tatta meg a levelet az igazgató­nak, mint ahogyan nem is köteles megmutatni. Szabó Gáspár igaz­gató ezért a »szolgálati út megke­rülése« címén 50 forint pénzbün­tetésre és 1952. évi szabadságának 2 napi levonására Ítélte. Mohácson a városi pártbizottság együk politikai munkatársa Bőszé­jiét, a Mohácsi Sedyemgyár igazga­tóját megbírálta a pártezerűtlen magatartásáért és azért, mórt az üzemben a prémiumot helytelenül osztotta ki, amit a dolgozók panasz­ként jeleztek a városi pártbizott­ságnak. Erre megtörtént az a szé­gyenletes eset, hogy Bőszéné a bí­rálat miatt a pártmunkást a járási bíróságon «rágalmazásért» feljelen­tette. A járási bíróság a tárgyalást ez év augusztus 28-án meg is tar­totta, ahol a bíróság «az alpereét, a felperessel kibékítette». Szomorú, (íogy a városi pártbizottság titká­ra, Bakonyi elvtárs tudott az ügy­ről és sem párt-, sem állami vona­lon nem tett intézkedést, hanem eltűrte, hogy a jogos kritika miatt bíróság elé hurcolják egyik politi­kai munkatársát. Helyes ée szüksé­ges volt a bírálat megtorlói el­lem pártfegyelmi büntetést hozni. Pártunknak és minden pártta­gunknak következetesen és kímélet­lenül harcolni kelll a bírálat elfoj- tói, megtorlói, ellen. Mindenki előtt, világossá kell tenni, hogy a bírálat elfojtói, megtorlói, tekintet nélkül személyükre, súlyos bűnt követnek el a párttal, dolgozó' népünkkel ízemben « ilygnioknek mW helyük, pártunk és népünk bizalmából he­lyezett funkciókban. Előfordultak az utóbbi időben olyan esetek, hogy a párttagok el­titkolják az igazságot a párt előtt. Titkolják hibájukat, múltjukat, gyengéjüket. Előfordul, hogy hamis terv jelentéseket adnak és meg nem termelt mennyiséget jelentetnek, ez­zel. glkövetik a legsúlyosabb bűnt, becsapják, félrevezetik a pártot és az államot. Kirívó durva példája ennek a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatójának állítólag a mi­nisztérium tudtával kiadott írásos utasítása, melyben ez áll: «Utasít- |ufc a vállalatot, hogy május havi készletét Nagybátony 200 vagon­nal, Mérnkéé 100 vagonnal növelje meg-. A nemlétező készletet, június­ban, illetve júliusban kell kiter­meltetni. Aláírás: Sándor Pál tröszt- igazgató, Erdősi János termejtjsi osztályvezető.» A bánya igazgatója, nagyon helyesen a levelet egyene­sen a megyei pártbizottsághoz vit­te be, mert nem értett egyet a csa­lással. Amikor a megyei pártbizott­ság titkára tiltakozott a csalás el­fen, a tröszt jelentette a miniszté­rium egyik beosztottjának, aki er­re azt felelte: «Ha már a megyei pártbizottság tudja, akkor ne szá­molják el.» Harcolni kell az ilyen és hasonló megengedhetetlen jelen­ségek ellen. A pártban nincs helye csalóknak, akik félrevezetik a pár­tot és eJtitkol ják az igazságot előtt». Minden párttag és tagjelölt vésse jói agyába és tartsa be az íSZKP szervezeti szabályzat 3. i) alpont­ját: «A párttag kötelessége, hogy őszinte és becsületes legyen a párt­hoz, ne titkolja el és ne ferdítse el az igazságot. Az a párttag, aki nem mond igazat és beoeapja a pártot, a legnagyobb bűnt követi ol s nem maradhat meg a párt soraiban.» Pártszervezeteink, de elsősorban párt-, tömegszsrvezeti és állami ve­zetők ismerjék fel a bírálat és önbírálat jelentőségét munkánk megjavításában, előrehaladásunk­ban s mindenütt bátorítsák, szor­galmazzák az alulról jövő építő, segítő bírálatot, a tömegek alulról jövő ellenőrzését. Még kell védeni a jogosan, • építően bírálókat, felet­teseik esetleges önkénye ells®. Min­den intézményben olyan légkört kell kialakítani, hogy senki ne fél­jen feltárni a hibákat, hanem bát­ran gyakoroljon építő bírálatot a hibák elkövetőivel Kernben s kö­vetelj© meg a hibák gyors kijaví­tását. A bírálat és önbírálat következe­tes alkalmazásával harcolni kell a iiberalizmus, a lazaság, az elvtelen- ség ellen is. Vannak egyes elvtár­sak, akik jól látják ugyan munka­társaik, feletteseik hibáit, de a »béke», p. «barátság», a «nyugalom» és néha a «viszontbiztosítás» érde­kében elnézik, elkenik a hibákat, sőt szemtől-szembon hízelegnek és dicsérik a hiba elkövetőit. Nem lép­nek fel kommunista párttagokhoz méltóan minden pártellenes meg­nyilvánulással szemben, mert «nem akarnak haragost etorezni maguk­nak». Az il yen elvtelen ség meg- ínórgezá a levegőt s komolyan aka­dályozza fejlődésünket ée munkán­kat, mert demoralizálja, jeltemte- Jen, szolgalelkű, gerinctelen csú­szómászó, véleményét megmondani nem merő, a párt és a nép érde­keit, harcosan védeni nem tudó em­bereket nevel. Gyakori még nálunk az önkritika felszínes, formális, komolytalan al­kalmazása. Rákosi elvtárs a párt második kongresszusán mondotta: «Egyre gyakrabban találkozunk az olyan, párttaggal, aki önkritikát gyakorol és utána változatlanul folytatja hibáit. Az önbírálatot könnyén veszi, afféle olcsó bűnbo- caánat elkerülhetetlen velejárójának, sőt gyakran jogosítványnak arra, hogy helytelen, pártsaerűtlen visel­kedését folytassa. Az ilyen «vissza­esőkkel» szemben, akik az önkriti­kát így alkalmazzák, fokozott eníllyel kell felléptünk.» Az SZK(b)P szervezeti szabály­zat-tervezete továbbá minden párti tag_és tagjelölt kötelességévé teszi azt is, hogy «állandóan erősíts© kap­csolatát a tömegekkel és idejében reagáljon a dolgozók Ügyeire ée szükségleteire, magyarázza meg a pártonkíviili tömegeknek a párt politikáját, határozatait és vésse emlékezetébe, hogy pártunk ereje és legyőzhetetlensége a néppel való eleven és elszakíthatatlan kapcsolat­ban rejlik») A mi pártunk szervezeti szabály­zata is kimondja: «A párttag kö­telesrége, hogy állandóan jrősits© kapcsolatait a tömegekkel, világo­sítsa fel őket a párt politikájáról, tanácsadójuk és vezetőjük Jegyen.» A párttagok legfontosabb kötelessé­ge tehát, hogy rendszeres politikai felvilágosító és szervező munkát végezzenek a dolgozó tömegek kö­zött. A Központi Vezetőség 1952 jú­nius 27-i ülése élesen felvetette a párt és a tömegek kapcsolatának, a pártpolitikai tömegmunka meg­javításának, az ellenség elleni harc­nak a kérdését. Bár már közel 3 hónap telt el a Központi Vezetőség ülése óta — pártszervezeteink mun­kájában még mindig nem érezni e.éggé Központi Vezetőségünk útmutatásainak megvalósítását. So­kan még nem értik és lebecsülik a politikai tömegmunka fontosságát, pedig a tömegek közötti rendszeros felvilágosító munka elmulasztása és lebecsülése egyben az el ten ség él leni harc lebecsülését és elmulasztását jelenti, » Rendkívül nagy jelentősége van a szervezeti szabályzat 3. k) al­pontjának, amely kimondja: a párt­tag kötelessége, «bármely, helyen, ahová a párt állította, maradéktala­nul hajtsa végre a pártnak a ká­derek helyes politikai és szakmai képzettségük szerinti kiválasztására vonatkozó uta-ításait, ezeknek az utasításoknak megsértése, a »funk­cionáriusok kiválasztása cimbora- ság, személyi ragaszkodás, egy vi­dékről való származás,, családi kö­telékek alapján összeférhetetlen a párttagságáé Számú okra rendim ti. nagy jelen­tősége van ennek az útmutatásnak, különösen, most, amikor a partban decentralizáltak a kádermunkát és megszüntettük a külön káderosr.1 «- lyokat. Ezért minden felelős pán, állami és tömegszervezeti vezető és beosztott az eddiginél sókkal na­gyobb figyelmet szenteljen a káde­rek kiválasztására, elosztására, párt­iskoláztatására, nevelésére és rend­szeres ellenőrzésére, a párt kádei- 1» ütik ójának megvalósítására. Pártunkban az elmúlt években komoly eredményeket értünk el ká­dereink és 'tagjaink marxista-le­ninista nevelése terén. Azonban ezek az eredmények még mindig .jelen­tősen elmaradnak a megnövekedőit követelmények mögött. Ezen lema­radás behozását oelq^za a Politi­kai Bizottság 1952 június 5-i, az oktatási munka megjavításáról, ká­dereink és tagjaink marxista-le­ninista neveléséről szóló határozata A Politikai Bizottság határozatának végrehajtása megköveteli, hogy min­den pártbizottság és pártszervezet a pártmunka egyik legfontosabb és állandó nélkülözhetetlen feladatainak tekintse a párttagok marxista ne­velését. El kell érni, hogy párt­tagjaink többsége a különböző isko­lákban eszmeileg és politikailag rendszeresen képezze magát, mert a párttagság elméleti színvonalá­nak emelése szoros kapcsolatban áll a párttagság minőségével és a párt­tagok, tagjelöltek előtt álló megnö- vekedett feladatok következetes megvalósításával. Végére hagytam, hogy még job­ban kiemeljem a legfontosabb fel* adatot, amelyet a Szovjetunió Kom­munista Pártja minden párttag leg­első kötelességévé tett, hogy «ál­landóan őrködjék a párt egységén, pmoly a párt erejének és hatalmá­nak legfontosabb feltétele». Nem­csak barát, az ellenség is jól tudja, hogy a párt a proletárdiktatúra vezető ereje. Ezért mindent elkövet, hegy beépíts© ügynökeit "íP párt sorai közé, s megpróbálja bom­lasztani a párt egységét: 'Vl 11 '* A mi pártunk tagjai és a magyar dolgozó nép jól ismerik ezt a mód; szert, hiszen a mi pártunkba is megpróbálkoztak az amerikai im­perialisták csatlósai, Tito fasiszta ügynökei, a Rajk kémbanda és tár­saik, a jobboldali és álbaloldali szo­ciáldemokraták beépülni és megkí­sérelni rombolni, dezorganizálni a párt egységét, de hála pártunk szi­lárdan összeforrt központi vezetésé­nek, és elsősorban szeretett vezé­rünknek, Rákosi Mátyás ©Ívtárs éberségének, sikerült időben meg­hiúsítani aljas tervüket, leleplezni őket s megtisztítani tőlük sorain­kat. Rajk, Kosztov, Slansky és egyéb kémbandák leleplezésének tanulsá­gai paramcsoióLag szükségessé te­szik minden párttag és tagjelölt számára, hogy aktívan és éberen te­vékenykedjen a párt erejének sza­kadatlan növelésén s mint szeme fényére, úgy vigyázzon a párt tisztaságára és egységére, mely a párt erejének és cselekvőképességé­nek legfőbb biztosítéka. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja szervezeti szabályzat-tervezőié­nek, Hruscsov elvtárs tézisének fel­dolgozása máris hatalmas segítséget, jelent párt-munkánk megjavítása szempontjából. Minden kommunis­tának figyelemmel kell kísérnie a kongresszust ée alaposan fel kel! dolgozni' annak anyagát. Akkor ér­tékeljük legjobban a XIX. kongiesz- szus szervezeti szabályzatának je­lentőségét, ha levonjuk a tanulságo­kat és azt a konkrét magyar viszo­nyokra alkalmazva, hozzálátunk az útmutatásoknak a saját pártunkban való megvalósításához, a pártópjtő munka megjavításához. Fej esszük mi is jobban párttagjaink minősé­gét, pártunk szilárdságát, egységét, emeljük magasabbra a párttag meg­tisztelő címét, hogy Ráko-si elvtár» vezetésével mindinkább megközelít­sük példaképünket, Lenin és Sztá­lin' nagy pártját, a Szovjetunió Kommunista Pártját

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom