Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-21 / 222. szám

4

195? szeptember 21., vasárnap

ltik&uawU Hé

íiépek a me$u(dá$uU iemeU

Nyugodtan dolgozhatnak asszonyaink

Kerekkópü totyogó apróságok fogadják azt, aki belép <a Pamut-; azövtp napközi otthonának keltjét». Pillanat alatt körülveszik a jövevényt és tágranyilt szemeikkel várják, vájjon mit kérdezi tőlük:. A kérdésekre aztán mind egyszerre válaszolnak. Nevüket mondják, hányéveselc, stb. Aztán a mp- kőziotthonról beszélnek. Hogy milyen jó itt, milyen szépek a játékok, Juci néni milyen meséket szokott mondani.

Valóban szép itt minden. Bend, tisztaság a szobákban. Szerető kezek gondoskodását bizonyítják a bölcsőde hófehér égyhuzatai, a gyermekek tiszta ruhácskái. Minden gyermek második otthona ea a aapköziotthon, bölcsőde. Nyugodtan is hagyják itt őket szüleik. Itt biztos, hogy nem éri őket baleset, nem gyújtják magukra a házat. Az ötéves tervtől kapta ezt SE

napköziotthont a Pamutszövő, azért, hogy az anyák, akik a gépek mellett végzik munkájukat, nyugodtan dolgozhassanak. Na kelljen a gyerekeket az utcán, vagy a szomszédban hagyni, mint la múltban. Jónéhány asszony visz- szaemlékszik azokra az időkre, amikor gyermekeit reggelenként bezárta a szobába ,kis vizet, kenyeret készített az asztalra és rájuk parancsolt: »Jók legyetek, nehogy valami bajotok legyen mire visz- szajövök.« Megígérték a gyerekek, persze, hogy megígérték, de mire visszajött, a gyermekek kimásztak az ablakon és valahonnan a hetedik utcából kerültek elő porosán, mocskosán, nem ritkán bevert fejjel.

Ma ilyesmi nincs. Egész napon át vigyáznak rájuk a napköziben, tanítják, nevelik őket. Többezer forint beruházással létesült ez a napközi, bölcsőde. Az anyák ezt úgy köszönik meg, hogy igyekeznek munkájukban minél jobb eredményeket elérni. Többen — mint Csjemyik Audrasne sztahanovista is — tervüket jóval túl- teljesitik, hegy a jövőben még több ilyen napköziotthon épüljön, az országban és még több anya, végezhesse nyugodtan a munkáját,

122 könyvtár — 42.711 kötet könyv

A felszabadulás előli megyénkben mindössze 136 könyvtárat tartottak nyilván. Ezek a könyvtárak közel sem tekinthetők egyenrangúaknak a mai könyvtárakkal, mivel nagyrészt — helyenként teljes egészében — csak a kiváltságos rétegek érdeklődését és céljait szolgálták. Felszabadulás után ugrásszerűen emelkedett a könyvtárak, a könyvek, az, olvasók és a kölcsönzések száma. 1949-ben 42 népkönyvtárunk volt 7000 könyvvel, 3920 olvasóval, 1950-ben már 96 könyvtárunk volt 20.000 kötettel, 13.500 olvasóval. 1951-ben 112 könyvtárunk volt 36.515 könyvvel, 20.200 olvasóval, 1952-ben 122-re emelkedett könyvtáraink száma. A könyvtárak 42.711 kötet könyvét 26.300 dolgozó olvassa. Ezév április 4-én, a felszabadulás ünnepén Gyomén megnyílt az ország első járási könyvtára 15.000 könyvvel. A felsorolt könyvtárakon kívül még 229 kisebb-nagyobb könyvtár van Békés megyében.

ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS

Növekszik az acéltermelés

Hetvenhat százalékkal növekszik az ötéves tervben a nyorsvea

termelése.

Hatvankét százalékkal emelkedik az acéltermelés, a hengerelt áru termelésnek pedig el kell érni© a 64—65 százalékot az ötödik ötéves terv végére. Ennek a feladatnak az elérésén dolgozik V. Nomanov olvasztár, a magnyitogorszki »Sztálin«-féinkombinát közismert sztahanovistája.

Gépesített mezőgazdaság

'Negyven—ötven százalékkal n,övakszák a gabona össztermés eredménye az .ötödik ötéves tervben. Ezt az eredményt az .agrotechnikai eljárások fejlesztésével érik majd el. Nagymértékben növekszik inog a szovliozok és kolhozok gépparkja is. Az ötéves terv végére a gabonafélék, ipari növények és takarmánynövények szántását és vetését 90—95 százalékban gépesítik.

Naponta száz új bányászlakás

Gyors ütemben é(pül Jemanzselinszk, az uj uráli bányászváros. Az idén a városban sok uj lakóház és kultúrpalota épült. Fejlődik a kirgüiai Taskumir, a kirgiz szénbányászok fiatal városa is. De megváltozik valamennyi szovjet bányászváros és bányásztelep képe. Széles méretekben folyik a laköházépitközés a donyeci, kuznvec i i aragandai és más szénmedencékben.

A bátorul) távi években a szénipari dolgozók részére több mint 9 millió négyzetméter lakóterületet épitetiek. Ez azt jelenti, hogy naponta száz bányász- család kapott uj lakást.

+■on♦ »onooios*«♦«♦■♦«♦aoh*■♦■♦«-0 on♦■♦»♦bósó

Délszlávok • • •

Gruncsity Milán, Sztanoj Emil,, P©ty András és a többi batter, nyár délszláv dolgozói paraszt testvéreit féltve gyakran mondogatta: a Tito-banda félrevezette, becsapta és a pusztulásba sodorta a jugoszláv népet.

Ezt nemcsak a rádióból hallották, az újságokból olvasottak után ítélik meg. Egy ideig leveleket is kaptak odaátról. Eájt a; szivük, amikor elolvasták és megértették, mi van a sorok mögött. Minden sor növelte gyűlöletüket az imperialisták láncos kutyája. Tito ellen. De ki ne lobbant Volga haragra, ha olyan levelet kapott volna, mint Pandurovios György; »Szeretnénk meglátogatni benneteket -j- írták neki, — hogy egy kis édességet és. húst ehessünk.«

1949-ben érkeztek ezek a sokatmondó sorok. Azt nem Írhatták meg, hogy nincs cukor, hús és egyéb, csak azt, hogy enni szeretnének. S mi van azóta? Még nagyobb nyomor, még kegyetlenebb terror. A jugoszláv, nép véreskezű hóhéra, gazdái, az amerikai ‘imperialisták parancsára állig felfegyverezte gyilkos rohamosapatát, melyet a békés országok ellen akar harcba indítani. A fegyverkezés azonban

mind nagyobb nehézségekbe ütközik, hiszen a jugoszláv dolgozók ezrével sztrájkolnak és, hajtanak végre mind nagyobb! arányú szabotázs cselekményeket. Nagy a jugoszláv nép ereje, Előbb-utóbb összetörik a jármot, -amit, a hétpróbás Tito-banda a nyakukra akasztott.

Ki ellen fegyverkezik Tito?, Ez a kérdés gyakran elhangzik a battonyai délszláv dolgozók körében, a délszláv pedagógusok is gyakran felteszik tanítványaik ©lőtt történelem, földrajz, számtan és más órákon, A kérdésiéi mindig határozott válasz hangzik ©1: ellenünk, a magyar nép a mi hazánk ellen is. Igv mondják; a mi hazánk! Sajátjuknak érzik-:© ezt az országot, amelyben élnek ? Tettek bizonyítják ezt. Gruncsity Milán, Sztanoj Emil,. Pety András és még több délszláv dolgozó paraszt a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. Többet akarnak tenni családjuk, a nép, a haza békéjéért, boldogságáért, jövőjéért, mint amennyit eddig tettek. Az elmúlt évek során megtanulták forrón és igazán szeretni ezt a hazat, ahol minden munkanap a nép jólétét szolgáló építkezéssel, a nép műveltté tételével telik el. Szeretik a községet, amelyben laknak, a tompapusztai új bekötőutat, az ott épült 64 családi házat és valamennyit, melyekben reggel, délben este — édesség is, hús is, — jó étel kerül az asztalra. A házak jórészében, 490-ben rá*« dió szól. Es kormányzatunk most mintegy 700 vezetékes rádiót ajándékozott a battonyai dolgozóknak. A IV. kerületben lakó nemzetiségieknek ».,

A battonyai dolgozók élete napfényes és mindig szebbé válik. Már ők sem azok, mint akik tavaly és az azelőtti evek-J ben voltak, Pártunk, a népi demokrácia nemcsak .új országot, hanem új népet is teremt az új hazában, műveltet, dolgosat, helytállót, hazáját szeretőt. A battonyai délszlávok is egyre inkább ilyenekké válnak. Szeretik a békénket védelmező néphadsereget, melynek tisztikarában ott találjuk az ő fiaikat Dódity, Szvetozárt, Szelezsán Jánost, Pe- ják Milenkót és a többieket. Szeretik az ötéves terv adta új egyetemeket, főiskolákat, ahol) gyermekeik közül tavaly hatan szereztek diplomát és ahol ma Romanov Jelica, Radoszáv Mária, Németh Mária, Podina Péter és a többiek tanulnak, A gimnáziumot, ahol 18 délszláv gyermek ismerkedik a tudással és azt -az általános iskolát, ahol

öt délszláv pedagógus 92 zajoskedvű gyermeket tanít a betűvetésre.

A délszláv általános iskolából Dorogi Irén, jutalmazott pedagógussal a nyár folyamán 12 tanuló volt Budapesten tanulmányi kiránduláson. Amikor hazajöttek, így fejezték ki örökké emlékezetűkben maradó élményüket: mindenütt építkeznek. S aztán részletesen meséltek a XIII. kerületi új mimkűslakásokról, az új üzemiekről, a földalattiról s mindenről, amit láttak. Ez az élmény kölcsönöz határtalan akaratot Szegvári Jelenának, Rosu Mir- j annának, Bozsidár Goricának és a. többieknek a tanulásra, a jövőre varé felkészülésre. Es az, hogy nap mint nap egyre szomorúbb híreket hallanak a déli határon túl élő jugoszláv testvéreik helyzetéről. Ott sokezer ipari tanuló kénytelen abbahagyni a tanulást, mórt nincs hol tanuljon. Az éhség és a nyomor miatt ezrével hagyják el az iskolák és az egyetemek padjait a jugoszláv ifjak,

A battonyai ifjúságra, az ország többi fiataljaira más jövő vár. Szegvári Jelena és

Roczkov Jolán pilóták akarnak lenni. Tudják, hogy mig egyik épít, termel, tanít, addig a másiknak őrdökni® kell alkotásaink, a haza békéje felett a külső és belső ellenség elfen.

Az érzelemnek a tett a leghűbb kifejezője. De ez nemcsak a dolgozókra vonatkozik. így van ez a battonyai kulákoknál is. Mondani sem kell: forr bennük a düh, amiért a battonyai dolgozó parasztok több mint 2000 holdon kiszántották a mesgiét éa közösein, nagyüzemi módszerei;tel termelnek. Eorr bennük a düh, hogy a dolgozók gyermekei egyetemen, főiskolán, gimnáziumokban tanulnak, hogy rádió szól a házukban. A kulákok tettei világosan beszélnek arról, hogy ők annak a rendszernek a hívei, melyet a Tito-banda hozott létre a jugoszláv nép elnyomására, a jugoszláv kulákok javára. Gruncsity Gláda 28 holdas, Vidiezki Koszt.a 60 holdas, Timotity Rócza 25 holdas, Sztanoj György 26 holdas kulákok a Tito-banda hazánkba való betörését, a háború előidézését igyekeznek elősegíteni a takarmánygabona, a tojás Ó3 baromfi, a kötelező állattartás ea minden munka szabóié tilsával.

Csakhogy a nép elfen elkövetett bűn nem marad büntetfenüi. Egyre nő a népi hatalom ereje, A délszláv dolgozó parasztok is erősítik. S ez a népi hatalom lesújt népünk minden ellenségére, mint ahogy már eddig is lesújtott a Tito-! a; át. szabotáló kulálcokra, szigorú börtönnel, pénzbüntetéssel»