Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

I9ó2 szeptember 14., vasárnap

VíUai&atok Héfit

Országunk állattenyésztóge a fel- szabadulás .óta ós különösei az öt~

I Magyar Népköztársaság Minisztertanácsáiiali

munkakörben dolgozó állandó al-,' kalmazotfc és legalább tízezer nöé$ a Magyar Dsigozók Pártié Központi Vezetőségének iiafárnzafa állattenyésztési" munkára beosztást,

az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztésérni <*

az 1952—54. években

féle betegségekkel szemben az eilterv első két évében jelentősen fejlődött. 1948 óta a szarvas- marhaállomány 22, a sertésállomány 94, a lóállomány 27 s a juhállomány 151 százalékkal növekedett. Országunk állatállománya lényegesen meghaladja a felszabadulás előtti színvonalat.

Jelentősen fejlődött az állattenyésztés a termelőszövetkezetekben! és különösen az állami gazdaságokban. A mezőgazdaság szocialista szektoraiban együttvéve az utóbbi, két évben a szarvasmarhaállomány, 305, a sertésállomány' 135(, a lóállo- mány 308, a juhállomány 236 százalékkal nőtt.

Állatállományunk fejlődésének- jelentős eredményei azonban, nem szabad, hogy önelégültségre vezessenek, mert állattenyésztésünkben igen komoly hiányosságok vannak és mert mind teljesebben kell kielégítenünk népünk és népgazdaságunk szükségleteit állati termékekben.

Gyorsan szaporodó állatállományunk részére a belső tartalékok jobb felhasználásával megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt Íveli biztosítani. Állattenyésztésünk gyorsütemü fejlesztése érdekében meg kell akadályozni az ellenséges elemeknek, főleg a kulákoknak az állatállomány csökkentésére irányuló kártevő szándékát,

I.

Az 1952—54. években tovább kell növelni az állatállományt és emelni kell az állattenyésztés termelékenységét, az átlagos hozamot- és a szaporaságot.

| Az állatállományt 1954. év * • végéig, 1952 márciusához viszonyítva, a következőképpen kell fejleszteni: az összes szarvasmarhaállományt 11, — ezen belül a tehénállományt 32, a lóállományt 8, a sertésállományt 14, a juhállományt 62 százalékkal kell növelni.

AR ferrűhíi&ÍJöVetkezetekben 1952 márciusához- viszonyítva, 1954 végéig a közös ezarvasmarhaállo- mányt 353 — ezen belül a tehén- állományt 460, a közös sertésállományt 356, — ezen belül a kocaállományt 365, á lóállományt 387, • közös juhállományt 282 százalékkal, a közös baromfiállományt ti— I aenröégyszeresére kell emelni.

Az állami gazda ágok ugyanebben te/ időszakban szarvasmarhaállomá- nt okát 173, a tehénállományt 214, a sertésállományt 114, a lóállományt 107, a juhállományt 90, a baromfiállományt 128 százalékkal növeljék.

2 A tehenek átlagos évi tej hozamát az 1951. évihez viszonyítva 1954-re országosan 400 literrel kell emelni. 1954-ben az állami gazdaságok átlagosan 3200 literes, a termelőszövetkezetek 2400 literes évi tej hozamot érjenek el.

A juhonkénti gyapjúhozamot országosan 0.5 kilogrammal kell növelni, ezen belül az állami gazdaságokban 4.3, a termelőszövetkezetekben 4 kilogrammos át agos gyap- júhozamot kell elérni.

Az egyéves tojáshozamot országosan tojónkint 19 darabbal kell növelni, az állami gazdaságokban el kell érni a tojónként! 110, termelőszövetkezetekben, az évi 100 darab tojást.

Az országos malacszaporulatot országosan 37 százalékkal kell növelni. Az állami gazdaságokban 1954-ben. országos átlagban száz Miyakoca után 1200 darab, a termelőszövetkezetekben pedig száz anyakoca után 860 darab malacot kell felnevelni.

Az átlagos borjúszaporulatot országosan tíz százalékkal kell emelni. Az állami gazdaságokban 1954-ben évente .100 tehén után 85, a termelőszövetkezetekben pedig • 75 borjút neveljenek fel.

A juhok szaporulatát országosan 15 százalékkal kell emelni. Ezen belül el kell érni, hogy egy év a3att 100 anyajuh után az állami gazdaságokban 125, a termelőszövetkezetekben 100 bárányt neveljenek fel.

A szaporulat növelésével, az állatok jobb meghizla'ásával 1952-hez viszonyítva 1954-ben 50 százalékkal több sertéshúst és 45 százalékkal több marhahúst keli termelni.

11.

A földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok és erdők minisztériuma, a begyűjtési minisztérium és a helyi tanácsok gondoskodjanak a következő intézkedések megvalósításáról : r

1 El kell terjeszteni a fej- * lett tenyésztési, takarmányozási módszereket, valamint az állattenyésztési tudomány legújabb vívmányait.

a) Az állatokat hozamuknak megfelelően egyedileg takar mányozzák. Takarmányozásra nagymértékben használják fel a zöld- a siló- és a vizenyős takarmányokat, ugyanakkor takarékoskodjanak az abrak takarmányokkal.

b) Biztosítsák az állatállomány megfelelő elhelyezését Az istállók ne legyenek nedvesek, huzatosak, azokat rendszeresen szellőztessék s tartsák tisztán. A betegségek megelőzése, az állatok termelékenységének fokozása érdekében kora tavasztól késő őszig alkalmazzák minél több helyen az állatok karámszerű tartását, a szabadszállást

c) Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek szarvasmarhatenyészeteikben mindenütt térjenek

líajff-'háromszori fejesre'és á borjak itatásos-módszerrel történő felnevelésére. Emellett ÜK53- ban legalább 3000, 1954-ben pedig legalább 6500 nagy tejhozamú tehénnél négyszeri fejést kell bevezetni.

A zöld futószalag bevezetésével kora tavasztól késő őszig gondoskodjanak a tehenek zöldtakarmánnyal való ellátásáról. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az olcsóbb, ugyanakkor a termelékenységet jobhan elősegítő takarmányozás érdekében 1953-ham csak a napi 6 liternél, 1954-ben napi 8 liternél több tejet adó tehenek részére adjanak abrak takarmányt

A tej zsírtartalmának növelése céljából kezdjék meg a tej zsírtartalom szerinti átvételét A tehenek tejtermeléséről tehenenként és naponta vezessenek pontos feljegyzéseket

d) A sertéstenyésztésben a sül- dőkocák kivételével az egész kocaállománynál alkalmazni kell az évi kétszeri malacoztatást Csökkenteni kell a malacok elhullási százalékát.

A termelőszövetkezetekben és

az árutermelő állami gazdaságokban térjenek rá a sertésfajták

keresztezésére.

e) A hizlalás kezdeti időszakában 70—80 kilós súlyig a fektetett takarmánynak legalább 50 százaléka zöld és silótakarmányokból, valamint szénafélékből álljon. A hizlalás meggyorsítása érdekében a malacokat mindjárt választás után fokozottabban takarmány ózzák, így el tehet érni, hogy a hússertések 10 hónapos korra, a mangalica sertések 12 hónapos korra legalább 130 kiló súlyúra bízzanak.

f) A lótenyésztésben gondoskodjanak minden egészséges kanca befedeztetéséről, a vemhes

kancák kíméletes igázásáról és így minél több csikó felneveléséről.

g) A juhtenyésztésben általánossá kell tenni a kétévenkénti háromszori bárányoztatást A juhászok fordítsanak nagy gondot a juhok takarmányozására, főként a silótakarmány etetésével akadályozzák meg az állomány téli súlyveszteségét.

h) A baromfitenyésztésben a keltető állomásokon 1953-tól kezdve kizárólag vérvizsgált, egészséges állományból származó tojásokat szabad keltetni. A tyúkok tojáshozaipának emelése érdekében létesítsenek ligetes kifutókat, alkalmazzák a téli tojás- termelést elősegítő új módszereket (világítás, zöld- és silóto karmányozás, stb.) vezessék _be a báromfiak nyári vándorólazá- sát.

2 A szaporább és nagyobb ho- *zamú állatfajták elterjesztése és a tenyésztői munka megjavítása érdekében a következő intézkedések (szükségesek:

a) A kiváló értékű tenyészállatok nevelés© céljából az állami gazdaságokban, a kísérleti tangazdaságokban, a jó állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezetekben iörzstenyészeceket kell létesíteni. Segíteni kell a tenyésztési munkában azokat az egyénileg dolgozó parasztokat is, akik megfelelő minőségű törzsállománnyal rendelkeznek, & ton vészül lato k felnevelésére velük továbbra is tenyésztési szerződéseket kell kötni.-i :'b>. A’ tönss^yészetekben >1954., év végére az alábbi arányokban a következő fajtákból kell a törzsállományt kialakítani:

1. A magyartarka szarvasmarha fajta 82, ezimentáli 8, bronzderes 5, szürke magyar (alföldi magyar) 5 százalék;

2. Nagy fehér hússertés fajta (két típusban) 35, mangalica 35, fekete hússertés (két fejte) 30 százalék;

3- Magyar lófejte (félvér) 47, noniusz 30, magyar hidegvérű 15, lipicai 4, arab telivér 2, angol telivér 1, ügető 1 százalék;

4. Fésűs merinó juhfajta 85, ingája 6, kaukázusi ramboiüllet, friz és karakul fajták 3—3 százalék;

5. Tyúkoknál fehér leghorn fajta 30, sárga magyar, fehér magyar, kendermagos magyar, fogolyszínű leghom és nagy vörös (rhodo-iz- land) fajták 12—1£, nagy kender- magos (plymauth) fajta 5 százalék, törzsállományt kell kialakítani magyar lúdfajtából, a nemesített magyar kacsa, a pekingi kacsa és a bronz pulyka fajtából.

c) E fajtákon belül a törzstenyészetekben fordítsanak nagy gondot a táj fajták tenyésztésére és továbbfejlesztésére. Elsősorban a bonyhádi, mosoni, békési és mezőhegyesi magyartarka szarvasmarha táj fajták, a szabolcsi, kisbéri,' tolnati- mási, kemenerialjai magyar ló táj- fajták, Valamint a mezőhegyesi ós a hortobágyi noniuaz lótáj faj ták törzsállományát kell továbbfej les z- teni.

d) A földművelésügyi minisztérium ás az állami gazdaságok és erdők minisztériuma részletesen írja elő a törzstenyészetek tenyésztési céljait. A fajták tovább javításának főbb irányai a következők legyenek: szar vas mar hafaj iáknál a fej- hozam és a tej zsírtartalmának növelése, lófajtáknál a nagyobb munkaképesség elérése, sertésfajtáknál a nagyobb szaporaság, gyorsabb fejlődőképesség és jobb takarmányér- tékesítós kialakítása, juhfajtáknál a nagyobb gyapjúhozam és a nagyobb élősúly kifejlesztése, tyúk- fajtáknál a tojáishozam és a különlenáJióképessóg növelése.

e) A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok árutermelő farmjai, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is javítsák meg1 a tenyésztői munkát, a te- nyészkiválasztás, a céltudatos párosítás, a jobb takarmányozás, gondozás, ápolás útján.

Szaporítani kell a jobb termelő- képességű fajták arányát.

f) A kiváló apaállatok tenyész- hatásának jelentős kiterjesztése céljából tovább kell fejleszteni a mesterséges termékenyítést: 1953-ban legalább 45.000 tehenet, 70.000 kancát, és' 50.000 juhot, 1954-ben pedig legalább 55.000 tehenet, 84.000 darab kancát és százezer darab juhot kell mesterségesen termékenyíteni.

g) A tenyésztői munka megjavítása érdekében — az állami apaállatellátás rendszerének fenntartása mel'ett — az állami gazdaságok És a nagyobb termelőszövetkezetek törekedjenek arra, hogy saját maguk tartsanak apaállatokat.

h) A termelőszövetkezetek tenyésztői munkájának irányítása ée megjavítás» céljából e földművelésügyi minisztérium szervezzen állami állattenyésztő állomásokat: 1952 végére 9 szarvasmarhatenyésztő, 9 lótenyésztő, 6 juhfenyúszitő és 7 sertéstenyésztő állomást kell létesíteni. Ezenkívül minden megyében ét! a- mi ‘baromfitenyésztő állomást kell szervezni. A termelőszövetkezsteik baromfitenyésztésének elősegítésére a földműve’ésügyd miniszter felügyelete alatt megyén kint keltető- állomásokat kell létesíteni.

A kiváló minőségű tenyészállatok nevelés© érd©kójbj>p., a bjegy jijle®, minisztérium az államnak átadott tenyészállatokat 1953 július 1-től egyszeres súlyban számítsa be a beadási kötelezettrég teljesítésébe.

III.

A mezőgazdaság minden szektorában gondoskodni kell az állat- állomány erőteljes fejlesztéséről: az állattenyésztési munkát szervezettebbé, megbecsültebbé kell tenni.

*| Az állatállomány további ‘tervszerű növelése érdekében a következő intézkedések életbeléptetése szükséges:

a) Minden termelőszövetkezet kötelessége, hogy alakulásától számított egy éven belül minden 100 kát. hold szántóföldi területére legalább öt tehénnel, négy kocával, 40 törzsbaromfival ós juhtenyésztő vidékeken: (Szaboícs-Szatmár,Hajdú, Bihar, Borsod-Abauj-Zemplén, Szolnok, Bács-Kiskun, Tolna megyék) 20 anyajuhhal rendelkezzék.

b) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok az idei szárazság ellenére is összes takarmányozási lehetőségük felhasználásával törekedjenek állatállományuk további fejlesztésére.

, c) A helyi tanácsok ellenőrizzék szigorúan, hogy a kulákgazda- ságok szántóterületük arányában ugyanannyi jószágot tartsanak, mint 1951-ben. Ha időközben ál- latlétszámukat csökkentenék, kötelezzék őket az 1951-es évi állat- állomány visszaállítására.

2 Az állattenyésztői (különö- * sen a sertéstenyésztői) munka lebecsülésének megszüntetése, valamint a termelőszövetkezetek és az állami gazdasagok gyorsan fejlődő állatállományához új dolgozók elsősorban nődolgözók. mun- kábaáilitása érdekében a következőket kell tenni:

a) a termelőszövetkezetekben el kell érni, hogy 1954 év végére a tehenészetben és a sertéstenyésztésben dolgozóknak is több mint fele nő legyen.

b) Az állami gazdaságokban gondoskodjanak arról, hogy 1952. év végéig Legalább ötezer eddig más

szarvasmarha tenyésztő-ben ötven százalékban, a baromfi tenyésztésben pedig túlnyomórészt női dolgozók legyenek.

c) A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban az állat- tenyésztési tanfo'yamof, technikumot, vagy főiskolát végzett szakembereket, állattenyé zlési dolgozókat kivétel nélkül állattenyésztési munkára kell felhasználni.

Az állami gazdaságokban és *a TTT. típusú termelőszövetkezetekben, illetve csoportokban alakítsák ki az állattenyésztés fejlett, nagyüzemi munkaszervezetét

a) Az állami gazdaságokban és terme'őszövetkezetekleu szervezzék meg és erősítsék meg az á!latte-, nyésztési munkaszervezés alapegységeit: az állattenyésztési brigádokat. A brigádokat állatfajonként, az állatok elhelyező ének és használatának megfelelően területileg is külön-külön szervezzék meg.

b) Azokban az állami gaz-dasá" gokban és terme' őszövetkezetek ben ahol nagyobb létszámú állatállomány vaui: a brigádok munkájának összefogáséra állatfajonkint külön- külön létesítsenek állattenyésztési farmokat.

c) Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek minden állattenyésztési munkára szigorú napirendet kötelesek megállapítani. A

takarmánygazdálkodásnál és az ál lati termékek kezeié énéi szigorú számadást kell bevezetni.

IV.

Az állati termékhozamok s » szaporaság emelése, valamint az állatállomány számának fejlesztése érdekében nagymértékben növelni kell a takarmány termelést. A takarmánytermelés növelését elsősorban a terméseredmények jelentős 'emelésével kell elérni, de' éím^d lett növelni kell a szántóföldi iák karmányok vetésterületét is, különösen a másodtermelés fokozásával.

1 A szántóföldi takarmánynö- * vényok, főképp a kukorica, az árpa, a zaft, a Lucerna, a vörös- here, stb. terméshozamát a következő intézkedések végrehajtásával fokozzák:

a) Minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és aa egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdaságaiban gondoskodjanak arról, hogy az istállótrágyát minél kisebb veszteséggel kezeljék A trágyakezelésnél minél szélesebb körben térjenek rá a nyersfoszfá tos eljárás alkalmazására.

El kell érni, hogy 1952-ben minden gazdaság szántóföldi területé" n©k legalább egyötödét, 1953-ban és 54-ben egynegyed-egynegyed részét szerves-trágyázza, elsősorban a kapásnövények, valamint az ipari (növények s a takarmánykeverékek vetése előtt. Nyári, vagy őszi le- szántás előtt kát. holdanként legalább 150, de lehetőleg 200 mázBa istállótrágyát kell a szántóföldre kihordani. A homokos területejsea minden gazdaságban el kell terjeszteni a zöldtrágyázást. Szabolcs- Szatmár és Somogy megyében csillagfürt, Bács-Kiskun megyében pedig somkoró segítségével.

Javítsák meg a műtrágya felhasználását is.

b) Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások ós lehetőség szerint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is, a miaga* sabb takarmánytermés érdekében alkalmazzák mindenütt az alapvető agrotechnikai szabályokat. így: aa. őszi mélyszántást lehetőleg október végéig végezzék eí és legkevesebb 20 -cm mélységben, az előhántós ekék teljes kihasználásával, tavasz- szal az ősszel mélyenszántott területet simitózzák el, vetés előtt alkalmazzanak kultivátort, a ve téshez tisztított és szükség szerint csávázott vetőmagot használjanak, végezzék el pontosan, és idejébe

(Folytatti a 8. oldalon.).