Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-07 / 210. szám

1852 szeptember 7., vasárnap \/iUaU4Mlc héj*€ Szép ajándékot kaptak a vésztői dolgozók Az elmúlt év novemberében szárnyra kelt a hir Vésztőn: új mozit kap a község. Az ellenség már az első napokban áskálódni kezdett. Azt hinesztelték, hogy a volt »úri kaszinóból« nem mo* zit, hanem kórházat építenek, mert egyre közeledik a háború, jönnek ez amerikaiak. A pártszervezet nép­nevelői azonban leleplezték ezt és a község öntudatos dolgozói meg­értették, hogy nem liáborút, hanem kultúrforradalmunk győzelmét je­lenti a hatalmas, új, korszerű épü­let. Kezdetbén döcögött a munka, hiszen nem. volt anyag, pénz és munkaerőhiány mutatkozott. De­cemberben aztán félbe is szakadt a munka emiatt. Török János, Megke jdődött a tanítás, Nem indult hülba, Büszkén járnak a gyéreitek A.z új iskolába. Vj padokban, új könyvekből Tanulják az újat, S amit tegnap megtanultak, Abból Visz a holnap. Nagy Sándor a régi mozi üzemve­zetője kivi.iák az építkezés tovább­folytatását. Májusban és júniusban neki is lendültek a munkának: Volt már anyag, pénz és munka­erő is. Az építkezésbe bekapcsol lódtak a DISZ-fiatalok és az út­törők. Délutánonként 8—10-en dol­goztak társadalmi munkában az ifjú békelraroosok. Legjobban és legtöbbet Elek Gyula, Szappanos Béla, Kutyej Lajos, Domokos Zol­tán, Sóós Imre és Etek Sándor dolgoztak. Az aratás megkezdése­kor újra csappant a munka üteme, pedig egyre közeledett augusztus 20., a felajánlás napja. Augusztus elején szakmunkás segítség érke­Édesapjulc, édesanyjuk Kérdezgeti őket. Közben halkan elmesélik A régmúlt időket. Amikor niég ölt tanultak, Nem volt öröm benne, Csúf em ékü, csúf világban, Csúnya volt a lecke. zett az építkezéshez az állami gaz­daságtól. Már csak 15 nap volt hátra a munka elvégzéséig s még nagyon sok hiányzott. Ekkor a mozi dolgozóinak példáját követve az építkezés dolgozói felajánlást tettek Levélben Rákosi elvtársnak, abból az alkalomból, hogy a mi­nisztertanács elnöke lett. Vigh Pál szakmunkás kezdemé­nyezésére bevezették a »reggel hattól,' este tízig« mozgalmat.. . Augusztus 19-én díszbe öltözött az új mozi Este 7 órát ütött az óra, amikor a terem megtelt ünneplő dolgozók­kal. Ott voltak köztük a mozi építői, Vigh Pál elvtárs is. Fel­hangzott a Himnusz. Majd Petri Mátyás elvtárs, a tanács elnöke mondott megnyitó beszédet. Aztán Búzás elvtárs beszélt a jelenlé­vőkhöz. Hangoztatta: büszkék va­gyunk valamennyien err© az aján­dékra, melyet pártunk, kormányza­tunk, szeretett vezérünk Rákosii elvtárs ajándékozott számunkra. Aztán Pozsonyi elvtára, a megyei kirendeltség kiküldötte hivta fel a dolgozók figyelmét, hogy látogas­sák az eddiginél még jobban a szórakozást és tanulást jelentő fil­meket. A megnyitó ünnepség után az új mozi első műsorszámaként a nagysikerű »Tűzkeresztség« című filmet vetítették le a boldogan ün­neplő dolgozók előtt. lierecaky Sándor tudósító Vésztő. De az, aki most nő majd fel Az új iskolában, Dolgos, baldog emberré lesz A szabad országban. KEBEPECZKI GYÖRGY, a Békéscsabai Téglagyár dolgozója. Megkezdődött a tanítás A meagyesegyházi úttörők lelkes kultúrmunkájáról jesíteni az állammal szembeni kötelezettségét. Legutóbb augusztus utolsó napjaiban a ter­melőszövetkezetbe dolgozó parasztokat köszön­tötték, köztük Borzán Miklóst I \e a nredgvesegyházi úttörők nemcsak - mJ cíásttnkka énektéstel ‘és kőí/üntés«et1:kel­j-kötelesséac teliesíSíkéért fid ne kö Kik. ií..,m—Cremt feldolgozásában előadták A lanév végén Medgyesegyházán két úttörő kid tű rbrigád alakult. Az azóta eltelt idő­ben Karsai Miháiyné pedagógus vezetésével felmérhetetlen jó munkát végzett a két brigád, in dolgozó paras? szón (öllek volna. Meglátogat! szövetkezetek -legjobb dolgozóit. Rigmust énekelnek a munkában élenjáró Misur ninnkacsapatr ól, Mészáros Sándorról s a Szi- kora brigádról. Mondani sem kell, hogy, mi­lyen nagy örömmel fogadták az apró dalosokat, láncosokat. M eghatódva és szeretettel fogadták az út­törő brigádokat, az élenjáró dolgozó parasztok is. Például, mikor beadási kötele­zettségének túlteljesíLéséért köszöntötték idős Hégely Sándort, a fia, aki külön gazdálkodik, azt mondotta az iiltörőknek, hogy őt is keres­sék már fel, mert igyekszik a beadás teljesíté­sével. Szűcs Ferencné is örömmel fogadta őket s megígérte, hogy a jövőben még jobb munkát végez gazdaságában, hogy még jobban tudja tel­a háromfelvonásoa >'Piroska és a farkas« cumi ope­rettet. Az előadás sikerét elegendő azzal jellemez­ni, hogy a különben másfél órahosrzáig tartó darab több mint két és félóra hosszáig tartóit, mivel csaknem minden ének- és táncszámot visz- szatapsollak. A meilgyesegyházi dolgozók közül még kevesen látlak ilyen szép előadást, amelyben egymást váltották a szóló- és kórusénekek, népi és baléit táncszámok. Hibát követett el a járási népművelési ostály, hogy nem tette lehetővé a dat- rab bemutatását más községekben is, ahol az út­törők ösztönzőit kaptak volna hasonló darab be­tanulására, bemutatására. Bár ez még nem késő, mind a [\o szereplő úttörő szívesen vállalja az utazással járó fáradtságot is és szüleik is örülné­nek, akik minden áldozatot meghoztak, hogy az operetthez szükséges ruhákat előteremtsék. Az ifjúság szárnyra kel írta: Sz. Kanyevszkij Jevgenyij Ipatov belé­pett a DQSzAAF mosz­kvai területi repülő­klubjába. Előzőleg nem szólt senkinek, nem akar­ta, hogy érzékenylelkü édesanyja megtudja a dolgot. Jevgenyij igyekezete, hogy eltitkolja édesanyja ©lőtt cselekedetét, fölös­legesnek bizonyult. Édes­anyja hamarosan bele­nyugodott. Ö ugyan a vi­lágon semmiért sem szán­ta volna rá magát, hogy beleüljön a repülőgépbe, de ami Jevgenyijt illeti, ám legyen: ebben nem akart beleavattn­Jevgenyij a csütörtö­ki és vasárnapi napokon Sgész télen át eljárt a repülő-klubba a foglalko­zások ra. Tapasztalt piló­ták, technikusok, a Hon­védő Hűl-« '■ ’"'»ni oktat­ták a fiatalokat, segítet­tek Jevgenyijnek és tár­sainak a repülés elméle­tének tanulmányozásá­ban, a repülés alapjainak elsajátításában. Az elméleti oktatás után csakhamar elérke­zett az idő a gyakorlati foglalkozásokra. Az anyja igy búcsúzott tőle: — Bizom beamed Zsen- ja, csak légy óvatos ott fenn, a levegőben ... 2 A repülőtéren az ok­ai tó ezt mondotta: — Jevgenyij Ipatov tanfolyamhal Igató! ön tanult a leglelkesebben. A repülő-klub vezetője el­ismerése jeléül elrendel­te, hogy ön szálljon fel elsőnek. Klubtársa segitett neki felcsatolni az ejtőer­nyőt .. . 3 A repülőgép szárnya alatt ezüst szalagnak lát­szik a folyó, amelyben Jevgenyij olyan sokat fürdött. Milyen kicsi az erdő, ahol málnázni szo­kott. Az úton szinte bo­garaknak látszanak a gépkocsik. Az a föld, ahol 17 éve él, a magas­ból teljesen ismeretlennek és bűbájosán szépnek lát­szik. — Ipatov tanfolyam­hallgató jegyezze meg amit lát — hangzott fel váratlanul az oktató nyu­godt hangja. — Jegyezze meg a repülőtér felé ve­zető utat, a földön lévő tájékoztató pontokat. Ne sza]asszon el semmit sem, amit megfigyelhet, össz­pontosítson! Gyakorolja a látásutáni emlékezési .. .■ Hogy érzi magát, Ipa­tov? Ipatov tanfolyamhall­gató nagyon, jól érzi ma­gát, boldog. Szive mégis hevesen dobog, ügy tű­nik neki, hogy a szívdo­bogása még a motor zú­gásánál is erősebb. Tizenöt perc múlva a repülő-klub vezetője fo­gadja- a jelentést. — Jevgenyij Ipatov tanfolyamhal Lgaiaú jelen­tem, végrehajtottam a parancsot. Természetesen a repü­lőknél történnek sokkal jelentősebb események is. De a fiatalember olyan lelkesedéssel tette meg jelentését, mintha leg­alábbis körülrepülte vol­na a földet. 4 Jevgenyij estefelé tért haza. A kérdések özönét zúdították feléje. Különö­sen Jura érdeklődött min­den felöl. Meg akarta tudni, mit jelent az, hogy »magára húzta a kor­mányt«, mi az a »mély­kanyar«. Jevgenyij pe­dig türelmesen, az »öreg pilóták« fölényes mozdu­latával mutatta, hogy mi is az a »mélykanyar«. MÓRICZ ZSIGMOND 1952 szeptember 6-án Móricz Zsigmond halálának 10. évfor­dulóján országszerte Móricz-ün népségeket tartottak. Az „ Ötéves terv” kiállítást mindenkinek látni kell Augusztus 20-án, alkotmányimk ünnepén nyilt meg Békéscsabán, a Vigadó nagytermében az »Öt­éves terv« megyei kiállítás. Az­óta nem telt el egyetlen nap sem, hogy a dolgozók kisebb-nagyobb csoportja meg ne látogatta volna a megye minden tájáról. Szep­tember 5-én is több, mint százan nézegették, tanulmányozgatták azokat a képeket, melyek bemu­tatják, milyen nyomorból, elnyo­matásból szabadítottak lel ben­nünket a Szovjetunió hős katonái s azokat a képeket, melyek be­mutatják hogy tudunk élni a szabadsággal, tudjuk vezetni, irá- nyííani nagy pártunkkal az orszá­got. A kiállítás —, mely tükrözi mindaz! a sok ajándékot, épít­kezést, amit megyénk az ötéves tervtől kapott —, örömmel tölti el a látogatókat s ösztönzést ad a további harcra, építésre, a béke megvédésére. »Ez a kiállítás mutatja azt, hogy a haza valóban a ma­gyar dolgozó népé s a dolgo- zók maguknak építik szebb és boldogabb jövőjüket« — olvassuk a látogatókönyvből­„SÖTÉTSÉG“ Üj színes csehszlovák film Csehországi városok és falvak terein, utcáin könyvmáglyák égnek. Jezsuita szerzetesek lóháton nyargalnak egyik fa­luból a másikba, kutatnak a husziták és forradalmi könyveik után. Feltépik a házak ajtaját, falakat, padlókat, állan­dóan félelemben tartják a lakosságot. Ekkor, a XVII. század elején a cseh j népre súlyos elnyomás nehezedett. A I Habsburg-ház jármát nyögték és saját j földesuraik is gyötörték a parasztokat. Húsz János egyetemi tanár eszméi harcra mozgósították a cseh népet az elnyomó világi urakkal szövetkezett pá­pai ház ellen. Félt az uralkodó osztály a huszita tanoktól, mert látta, hogy az mint lobbantja lángra a nép elfojtott szabadságvágyát, látta, hogy a nép szomjasan issza a forradalmi tanokat. A »Sötétség« cimü uj színes cseh­szlovák film ezt a korszakot hozza elénk Mahovec huszita vadász és gyer­mekeinek történetében. Látjuk, milyen volt a sorsuk a huszitáknak, akik ki­álltak a nép ügyéért. Mahovecnek is el kell menekülnie otthonából. Házában kutatást tartanak és valóban találnak nála huszita könyveket. Gyermekeit, Ta­mást és Helenkát a földesur eladja saját adósságai fejében.­A film egyik érdekes jelenete az összecsapás a husziták és a jezsuitták között. A küzdelem végén a husziták vízzel tele hordóban, alaposan megmár- togatják a jezsuitákat. Helenka és Ta­más összetalálkoznak apjukkal és most már hármasban folytatják az útjukat. Amerre járnak, igyekeznek elhinteni a huszita tanok magvait. (Orosháza, Par­tizán Filmszínház, szeptember 6—10-ig.) a több, mint 3000 név között. Cs. Szabó János neve alatt ezt ol­vassuk : »Tetszett a képeken megele­venedve látni hazánk iparo sodását, mely biztató remény a még boldogabb életre.« Igen, a kiállítás hizlaló re­ménnyel tölti el a dolgozókat de olyan reménnyel, amely nem jelenti, hogy most már ölbe te hessük kezünket és úgy is új gyárak, új iskolák, új kultúrliá zak épülnek s rohamosan fej­lődik mezőgazdaságunk s állat- állományunk. Még csak a kezdői­nél tartunk, célunk dolgozó, né­pünk Teljes boldogságának, jó­létének megteremtése. További szívós és kitartó munkára van szükség, hogy megvalósítsuk az ötéves tervet. Annál is inkább, mert minden eredményünkre ét- dolgozó népünk életére is ádáz gyűlölettel, fegyverrel a kezük­ben leselkednek nyugaton és a déli határainkon is. De háborús gyilkos mesterkedéseiket áz or szögünkön belül többszáz kólák, régi kizsákmányoló, népgyilkos s a klerikális reakció sóiét ügynö­kei igyekeznek sikeressé tenni Ennek a tudata késztette arra Pántya Jánost, hogy a kiállítás látogatókönyvébe beírja: »Szeretném, ha megyénk min­den dolgozója látná ezt a ki­állítást, látná azt, hogy mit ad a népi demokrácia.« Igen, látnia kell minden dol­gozónak ezeket az eredményeket, hogy erőt merítsenek belőle az ellenség elleni harchoz s minden egyes alkotásunkat meg is vé­delmezzenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom