Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-18 / 269. szám
1951 n»v#ml>er 18, vasárnap — —--------------------------- ViUauawU Héftc _ c A kujbiimi tfiJLgj&t iziibjthz i. Tizenkilenc év előtt, amikor a híres magnyitogorszki »Komszo- molkac kolhoz megkezdte működését, az első öntésből egy-egy öntvényt adlak valamennyi építőjének, így Ivan Komzin fiatal mérnöknek és Alekszandr Kascsejev pártfunkcionáriusnak is. Mindannyian úgy őrizték ezt az öntvényt, mint valami nagy kitüntetést. Becsülete volt a sírna vasdarabnak az egyes családokon belül is, a gyerekek áhítattal néztek az öntvényre, hiszen a szovjet gyerekekben már az építkezések vágya, az alkotás szelleme lobog. Mondta is Alekszandr Matvejevics Kas- psejev: — Csibék, igyekezzetek, hogy gyorsabban nőjjetek, különben mi, öregek mindent megépítünk és nektek semmi sem marad... A gyerekek megfogadták a tanácsol: igyekeztek. Már Inna, a legkisebb Ivascsejev lány is elvégezte moszkvai tanulmányait, elektromérnök lett és férjhez- ment Virgilio Lanoszhoz, aki 24 évéből tizenkettőt spanyol hazájában töltött, a másik tizenkettőt pedig már a Szovjetunióban, mert 1938-ban Lenhigrád kikötőjébe futott be a hajó, amely a menekült spanyol gyermekeket hozta és új hazát adott számukra. Iluszonnégyéves korára főmérnök lett a falvakat villamosító vállalatnál és fiatal felesége boldogan figyelte előremenetelét, de szerette volna, ha együtt dolgozhatnak. Virgilio egyszer tréfásan mondta a feleségének: — Csak abban az esetben viszlek magammal, ha legalább kétmillió kilowatlos erőműtelepet építhetek... Elérkezett az ideje ennek is. Virgilio Lanosz a kujbisevi vízierőmű építkezéséhez került, amelynek vezetője, Ivan Komzin volt, a magnyitogorszki kohó egykori fiatal mérnöke. Lanosz állta a szavát, elvitte magával a feleségét is. II. A kujbisevi vízierőmű építkezés termelési osztályának vezetője, Grigorij Vasziljevics Zerca- lov légi, kipróbált szakember. Munkásságának érdekes fejezetei vannak: Volliov, itt végezte el főiskolai tanulmányait s még emlékszik a nagy pillanatra, amikor tíz vasbeton süllyesztő-szekrényt bocsátottak le a folyóba. Milyen vívmány volt ez abban az időben. Aztán Szizrany villan fel az emlékezetében. Ezt az erőművet a most épülő kujbisevi hatalmas építkezés közelében emelték. A szovjet víziépítészek abban az időben mértek megsemmisítő csapást a duzzasztógátszámítás olasz iskolájának elméletére, amely azt álb'tolta, hogy a duzzasztógátra ható víznyomással csupán az építmény súlya és tömege állítható szembe. Ez az elmélet az úgynevezett »ismeretlenségi tényezőn« alapult és azt a feltételt szabta az építők számára, hogy minél több betont kell bedolgozni az építménybe, minél súlyosabbá kell tenni a szerkezetet. A szovjet víziépítészek alapos előtanulmányozás és sorozatos kísérletek után a szizranyi duzzasztógáiat könnyűvé építették, de — szilárdan »összelapított« kiképzéssel. Amikor elkészült, aggodalmaskodó hangok hallatszottak: a víz a gátat kiveti majd a helyéből, ezzel szemben a valóság az, hogy a duzzasztógát ma is a helyén van, mint a bátor kezdeményezés bizonyítéka. Miért sodorná el a víz, ha a legapróbb részletekig mindent megfontoltak, kikutattak, számításba vettek és az >ismeretlen tényezőt« kiküszöbölték? Ivanykov új állomást jelentett Zercalov pályafutásában. Akkor a Moszkva-csatornát építették és a fennálló gyakorlattal elleniéiben, az erőművet és a duzzasztóidat nem sziklára, hanem ruganyos, agyagos alapra emelték. Az agyag azelőtt mindig megrettentette a víziépitészetet, Ivanykovnál a szovjet mérnökök az agyagot, a homokot is szövetségesükké tették, diadalmas harcot vívtak az iszapos talajjal. Virgilio Lanosz a Volgán-túii egyik kis városiján levő építkezési irodában dolgozik. Úgy hívják itt ezt a helyet: »tengerfenék«, inert ma ugyan még házak sorakoznak egymás mellé, utcákon és tereken lüktet a forgalom, de amikor kitárul majd a kujbisevi új tenger, az egész, mint egy új Atlantisz, elsüllyed majd és a tengerfenékre kerül. Az irodában nagy a sürgés- forgás. Nem frázis, hanem valóság, hogy az emberek egymásnak adják a kilincset. Az egyik építési körzet vezetője például azért jött, hogy egyeztesse a kikötővárosban folyó munkálatok havi ütemtervét. A tenger még sehol, de a tengeri kikötő már épül — fenn a hegyen, messze a víztől és eljön az idő; amikor az új tenger vize idáig emelkedik. Aztán a robbantók jönnek, beszámolnak az eddigi eredményeikről és további kőfejtési terveikről. Az építkezésnek sokszázezer tonna kőre van szüksége. A következő megbeszélés az elárasztásra kerülő zónákról folyik. Nem kevesebb, mint 30 ezer lakóház, pontosabban ilyen terület elárasztásáról van szó, mert a lakóházakat úgy, ahogy most állnak, ionrácostól, tetőstől új területre szállítják át, ahol mindenki a régi környezetében élhet. A vízierőmű épülete a Volga jobbpartján áll majd s fél hosz- szúsághan benyúlik a folyamba, ami különleges előépítkezésoket kíván. Először kőből épült gátpadot, vízalatti töltést kell emelni a folyam fenekén — az adott esetben 9 méter magasságban és 400 méter hosszúságiján —, hogy a víz folyását oldalra vezessék és az építkezés helyén állóvíz keletkezzék. Lenn a Volgánál áll a munka. A folyam mélyébe három aoél- csővezetéket fektettek, amelyeknek át kell érniük egyik partról a másikra, hogy a szívó- kotró átnyomhassa a homokot a homokos balpartról a köves jobbpartra, ahol patkóalakú töltést kell építeni: az ideiglenes duzzasztógálat. Amint lefektették az acélcsővezetéket, megkezdődik a szádalás: a fenékgát feltöltése, amit egymáshoz erősítelt fémtáblák palánkjával teremtenek meg. A szádalást cölöpök módjára verik le a folyam medrébe. Rövidesen befutnak a rendkívüli teljesítményű szívó-kotrógépek is, amelyek óránként 1000 köbméter főidet lazítanak meg, szívnak be és nyomnak át a csöveken. Az itt épülő fenékgát feltöltéséhez 3 millió köbméter homok feltöltése szükséges, három ilyen gépezet nem egész másfél hónap alatt végzi el a munkát. De mennyi villamos- energiára vau ehhez szükség! V. A villamoserőmü föeuergeliku- sa. Szerapion Ivanovics Protopo. pov a cimljanszki erőmű rendszertől jött ide Zsiguliba, ezt megelőzően a dnyeperi erőművet állította helyre. Mellette, a tervező-asztalnál fiatal, söléthajú asszony ül: Inna Alekszandrovna, Kascsejev lánya, Lanosz felesége. ő mutatja a tervrajzokat, amíg Protopopov magyaráz: — Két forrásból tápláljuk majd villamosenergiával az építkezés színhelyét, a halparton Kujbisev, a jobbparton Szizrany szolgáltatja az áramot. A két parton fiók-erömíítelepeket építenek, amelyeket a levegőben, a Volga felett távvezeték köt össze. Nem könnyű munka, mert a balpart lapályos, a jobbparton a Liszaja- hegy emelkedik, a kettő között a magassági szintkülönbség 93 méter. VI j' _____I É nbe a kuitárháztan tartottak értekezletet. Ott volt Inna, aki az építésvezetőség Komszomol-szerve- aetónek titkára és ott volt Virgilio is. Eljött Dmitrijev Fjodorovics, a báuyafelügyelő, aki 1939-ben egy gyermeküdülőt vezetett — 9 most boldogan ölelte át Virgilio Lanoszt, aki akkor kisgyerekkorában, a szovjet földre érkezve, az üdülő vendége volt. Eljött Paulina Kasnyikova, hogy megmutassa a knjbi- aevi tenger partján emelkedő új stadion tervrajzát és megjelent az építkezés vezetője, Ivan Vasziljevics Komzin, aki a most születő hatalmas alkotás munkálatai közben is sokszor gondol az otthon őrzött kis öntvényre, a magnyito- gorszki kohóra, első munkahelyére, ahonnan idáig ívelt az útja, Az értekezleten több felszólalás hangzott el. Beszélt Virgilio Lanosz is és elmondta, hogy az építkezés egyik munkása, aki ugyancsak spanyol származású mint ő, levelet kapott Madridból, kőműves bátyjától, »Hozzánk is eljutott a Szovjetunióban folyó új, óriási építkezések híre — mondja a levél. —• Milyen boldogság lenne legalább egy téglát, beépíteni ezekbe az erőműtelepekbo, duazasztógá- takba.« Virgilio Lanosz emelt hangon folytatta beszédét: — Innen válaszolok honfitársam és elvtársam levelére. Üzenem, hogy mi nem egy, , hanem millió téglát építünk az új alkotásokba, „. Építünk vidáman és lelkesedéssel, fáradhatatlanul és bizakodással, odaadással és legjobb tudásunkkal. Építünk nemcsak millió és millió téglával, hanem az erőnkkel, a tudásunkkal, az energiánkkal, mert tudjuk, hogy ebből nemcsak nagy alkotások születnek, hanem ez a munka egy a jövő építésével, a béke erősítésével. (A. Szfctrhov.) A tervteljesítés élharcosai KÖRÖSI ANDRÁS sztáliniio\ i ta mozdonyvezető és fűtője LEVÉS SÁNDOR sztahanovista (jobboldali kép), a békéscsabai Gazdasági Vasutak mezőliegyesi üzemfőnökségének kiváló dolgozói 19.9 százalékos üzemanyag megtakarítással 3289 vonójárműkilométert teljesítették 30 százalékos túlterhelést tev/,1 Ötévi UHUIN MÁTYÁS elvtára, a Iwí- késc-sabai Épületasztalosipari Vállalat gépmunkása, üzembízottsági kultúrfelelős. Rendszeresen 143 százalék átlagteljesítményt ér el. Úgy az üzemben, mint a dolgozó parasztok között népnevelőn)unkát folytat. ID. ZíSlllOS JÁNOS elvtárs, aa Épületasztalosipari Vállalat élni) ink is. asztalosa. Átlagosai* 112 százalékos eredményt ón el. Tapasztalatait rendszeresen átadja munkatársainak, Szarvas Jánosnak, László Istvánnak és többeknek. TÓTH LÁSZLÓKÉ, a Ruhagyár HORVÁTH PÉTER, a Ruhagyár sztahanovista térítője élenjár a sztaháuovista vágószabásza, 1951 munkaf^yelembeai termelésben, deoemter 31_i tervét ^ októbee mar teljesítette 19a2 jaivuar 12-i tervét is. ‘ -,H£n teljesítette. Azt akarjuk, hogy üzemünk élüzem legyen — mondják a kendergyári fiatalok HOSSZÚ, KARCSÚ SZERKEZET a kendertörőgép. A* egyik végén adagolják az áztatott kenderkötegeket, má sík végén már a kusza rostszálak tö- mege ömlik ki a kezelők karjaiba. Nem könnyű munka, áliandö figyelem szüksége«, de Hajnal Jánosné és Takács Ilona már régi ismerői a gépnek. Takács Ilona meg éppen az üzem (a mezőhegyes) kendergyár) DISZ titkára s példát kell mutálni az ifiknek a termelésben is. No, de nincs is baj a példa- mutatással, 129—130 százalékot teljesítenek átlagosán s a november 7-1 vállalások teljesítésében 422 százalékot értek el. Hogyan dolgoznak s milyen eredménnyel, erről Takács Hona ad rövid felvilágosítást.- HAJNAL JóZSEFNÉVEL dolgozom együtt. Mindig megbeszéljük, hogy 5 mit olvasott, mit hallott a rádióban, magam is elmondom észrevételeimet, újabb ismereteimet. Beszélgetünk a nemzetközi helyzetről, országos dolgok- ról, de legtöbbet a mi üzemünkről, mun- kaversenyröl. Beszéltünk arröl, hogyan, mint lehetne jobban csinálni ezt, vagy amazt. így határoztuk el például azt is, hogy amikor a gépből kijön a kender, megrázogatjuk, hogy kihulljon a poz- dorja. Sokkal könnyebb igy a tilosuk nak, több eredményt tudnak elérni, Ha pedig ők többet csinálnak, ajkkor nő az üzemi átlag Is. Versenyben vagyunk a többi kendergydrtal és elsőit akarunk lenni, azt akarjuk, hogy Use* műnk élüzem legyen, TAKACS JÚLIÁT SZERETIK m üzem DfSZ-tagjai, s ebből következik, hogy követik is példáját. Csabai Eta még csak 18 éves, de már sztahánovista. November 7-én »az ország második legjobb tilösa« címet nyerte el. Jó munkájáért most normás beosztásba helyesték. Jamriska Ilona tilos 110—US százalékot ér el átlagosan. Vállalta, hogy az előirányzatnál napi 10 kilő kenderrel többet munkál meg. 217 százalékra teljesítette vállalását. Páncsics Ferenc anyagkihordö társával. Kovács Andrással átlagosan 200 százalék felett teljesít. Takács Ilona példamuíatásáhos hozzájárul az is, hogy tagkönyvcserére készülnek az üzem DlSZ-tagjai. Nem kis dolog az! Jő munkává], magasabb eredményekkel készülnek erre az ünnepi alkalomra. Így járulnak hozzá ahhoz, hogy az üzem maradéktalanul teljesítse vállalását s december 2l-re sikeresen beiejezze az évi tervet s a jö munka nyomán, mielőbb az üzem homlokzatán ragyogjon az élözem Jelvény.
