Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-11 / 263. szám
Í#.M november II. vaeánwip 3 Fokozott lendülettel folytatjuk a begyűjtést, hogy újra az elsők közé kerüljünk Irta: SÁNDOR JÓZSEF, a szeghalmi járási tauács vb. elnöke Oékés megye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója napján vette át Pártunk és kormányunk legszebb kitüntetését, az országos vándorzászlót, terménybegyüj- tési munkája jutalmául. A vándorzászló elnyerésében része volt járásunk termelőszövetkezeti csoportjainak, sokszáz kötelességét túlteljesítő, becsületes dolgozó parasztnak, járási és községi tanácsaink jó munkájának is. A szeghalmi járás a gabonabegy üjlésl>en hclekig az elsők között volt az országban. Mi az oka mégis annak, hogy az utóbbi hetekben, na (»okban s a végleges kiértékeléskor is a járások országos versenyében lemaradtunk? A kukoricabegyüjtés munkáját **■ — a begyűjtés előző szakaszában elért eredményektől meg- ittasodva, lebecsülték községi tanácsaink, de maga a járási tanács is. Később az eredménytelenség láttán, községi tanácsaink túl feszesnek tartották a tervet, tehát már megmutatkoztak az opportunizmus jelei. A törvényes rendelkezéseket csak a járási pártbizottság és a járási tanács többszöri figyelmeztetése után kezdték alkalmazni tanácsaink. Például Füzesgyarmaton. Szeghalmon csak akkor emelték Vei a tanácsok a kulákok kötelezettségét 10 százalékkal, amikor az ellenség aknamunkája már nagyon is érezhető volt a be- gyüjtéslK-n. Füzesgyarmaton Nagy István elvtárs, a begyűjtési csoport vezetője maga sem állt ki harcosan a kulákok elszámoltatásánál s így amikor a járási tanács kiküldöttei kimentek, még egész komoly mennyiségű gabonát, kukoricát talállak a ku- lákoknál. Tj1 öltimíí vesszövetkezeteink 4 munkájában is sok volt a hiányosság. Későn kezdték meg csak a kukorica átvételét s ezzel időt adtak a kulákoknak, a spekulánsoknak ahhoz, hogy elfeke- tézzék a kukoricát. Hogy’ tervünk nem volt feszes, hogy volt miből begyűjteni, ezt bizonyította az is, hogy amikor a járási tanács brigádokat küldött ki Füzesgyarmatra és Vésztőre, javult a kukoricabegy üjtés. Békés megye elnyerte a vándorzászlót és meg is akarja tartani. Ez pedig arra kötelezett bennünket, hogy megjavítsuk munkánkat, sokkal jobb eredményeket érjünk el. Mi nem akarjuk a megye eredményét visszahúzni, hanem fokozottabb lendülettel folytatjuk a begyűjtést, hogy ismét az elsők közé kerüljünk, hogy megyénk megtarthassa továbbra is első helyét. A Párt irányítását követve, a törvények és rendeletek szigorú betartásával, alkalmazásával, a felvilágosító munka fokozásával győzelemre visszük járásunkban is a begyűjtés munkáját. A kukoricabegyüj lés mellett döntően szorgalmazzuk az élőállat, tojás, baromfi és tej begyűjtését, de nem feledkezünk meg a terménybegyüjtésről sem, hogy minden vonalon teljesítsük tervünket. Az Operatív Bizottság most már gazdája lesz a begyűjtésnek. A terv teljesítése törvény, a törvény betartása pedig mindenkire egyformán kőtelező. Ezt kívánja tőlünk sokszáz és száz kötelezettségét becsülettel teljesítő dolgozó paraszt, olyanok, mint Papp Sándor halholdas füzesgyarmati, Dina András ötholdas körösladányi, Vida Gyula hétholdas bucsai, Kostyán Károly hatholdas vésztői, Fülcp Sándor nyolcholdas szeghalmi dolgozó parasztok, akik sokszáz társukkal együtt becsülettel eleget tettek kötelezettségüknek s jogosan számonkérik a tanácstól, miért nem széfez érvényt a törvényeknek, miért tűri, hogy a szabadpiac megszerzését gátolják a spekulánsok, a notórius nemtcljesítők. É ppen ezért szigorúan ellenőrizzük, az Operatív Bizottság határozatainak végrehajtását s községi tanácsaink munkájában felszámoljuk a lazaságot. Tanácsaink, földművesszövetkezeteink a Párt irányításával, a lömegszervezetek segítségével fogjanak tehál munkához, hogy december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára jelenthessük: tervünket minden vonalon teljesítettük, túlteljesítettük. Kusza Mihályék 41 mázsa búzát9 174 mázsa takarmányt vittek haza A békéssámsoni »Vörös Csillag« tszes-nél igen szép eredmények születtek. Nem csoda, hiszen valamennyien szívügynek tekintjük a csoport ügyeit, mienk földjének minden rögje. Ez a hidat serkentett bennünket arra, hogy kormányunk, Pártunk Iránymutatását, csoportunkban is a lehető legjobban megvalósítsuk. Az idejében felszántott föld, ■z elvetett nemesített mag bőséges termést hozott. Ha voltak is olyan hangok, hogy »nem lesz meg a kenyér a csoportnál«, a sárszámadásnál szégyenkezve ismerte be az a tag, aki ilyen hangot használt, hogy a levegőbe beszélt. IC asz« Mihály is elmondja, soha nem volt még ilyen szép jövedelme. A múltban, amikor a Lőrén ez uradalomban dolgozott, legjobb esetben 24 mázsa gabonát vitt haza. ezzel vége volt az egész évnek. Most pedig Kasza Mihály családjával együtt 737.87 munkaegységet szerzett, amiért 41 mázsa 22 kiló búzát, 11 mázsa 35 kiló árpát, 3 mázsa 66 kiló zabot, 44 mázsa 25 kiló kukoricát, 12 mázsa 97 kiló szénát, 73 mázsa 75 kiló szalmát, 29.46 kiló takarmány- répát vitt haza. így tehát csupán takarmányból 174 mázsa 74 kilóval részesedett. Idős ember már Kiss István is, mégis 37 mázsa búzát, 39 mázsa kukoricát s ugyancsak egy csomó takarmányt vitt haza. Horcsák Ferenc harmadmagával dolgozott a csoportban, 30 mázsa búzát vitt haza, 32 mázsa kukoricát, 54 mázsa szalmát. így vannak nálunk, akik rendszeresen jártak dolgozni. Megkeresték az egész esztendőre valót. Jut kenyérre, jut a zsírozónak kukorica, jut sC«-jegyre eladni az államnak. özv. Mészáros Fcrencné Békéssámson, »Vörös Csillag« tsz. ViUai&awk Vlípt fi •• TEDMElpSZOV^EZETI VEZETŐK, SZÓSZÉKÉ ' ürömmel lohadtam a lapunk november 4-i számában megjelent új rovatot, melyen valóban mindanv- nyian átadhatjuk egymásnak tapasztalatainkat. Én meg. is ragadom az alkalmat és Soezhó István, az endrődi »Béke« tsz elnökhelyettesének soraira a mi brigádunk szervezésével válaszolok. Onnan indulok ki, hogy mennyire fontos, hogy szakképzett brigádve- aeftők legyenek, mennyire fontos az, hogy a brigád önállóan dolgozzon, mert igy egyre inkább kezdeményezőbb lesz a brigád valamennyi tagja. Elöljáróban elmondom azt, hogy ötven főből áll az én brigádom. Tizenöt holdon öntözéses gazdálkodást, 10 hold területen pedig szárazföldi kertészetet folytattunk a gyulai »Petőfi« termelőszövetkezetben . Rendszeresen tartottunk brigádértekezleteket — hetenként egyszer —, de adott esetben, ha sürgősebb munka volt, mint ami éppen tervbe lett véve, rendkívüli brigádértekezleteket is tartottunk. Előfordult olyan esetben is a rendkívüli brigádértekezlet, amikor valamilyen ellenséges hang ütötte fel a fejét a brigádban, vagy húzódozás volt egyes brigádtagok részéről ilyen, vagy olyan munka elvégzésétől. Egy példát akarok megemlíteni: mi ugyan felosztottuk a területeket brigádokra a szövetkezetben és mint már említettem, az én brigádom is megkapta területét, azonban néhány hét múlva olyan hangok terjengtek, hogy »nem érdemes a mezőgazdaságban dolgozni, jobb a kertészetben, mert a kertészetben 3—4 munkaegységet is lehet keresni §gy nap.« Valóban a kereset helytálló volt. Például a paprikaültetésnél 750 tő el rakása jelentett 1.4 munkaegységet, de ennek a dupláját könnyen elvégezhette a kertész-brigád bármely tagja. Míg a kukorioakapálás- nál 800 négyszögöl, ami szintén 1.4 munkaegység, szinte az egész napot igénybe vette. Vagy a paprika- kapáláfinál 60 és 80 négyszögöl 1.2 munkaegységet jelentett, aminek szintén dupláját tudták megmunkálni. Természetesen ez a hangulat a munkafegyelem rovására ment. A mezőgazdaságban dolgozó brigádtagok nem jártak pontosan dolgozni, előfordult az is, hogy a brigádvezető teljesein egyedül maradt munkaerő nélkül. Ekkor mi brigádértekezletet tartottunk és a brigád olyan határozatot hozott: közösen végzi a munkát úgy a kertészetben, mint a mezőgazdaságban. lóhát a brigád vállalt területet a kukoricakapálásból, az aratásból, stb. Persze, ez nem volt tervszerű munka. Ez gátjává vált a munkaversenynek. De, mint kezdő csoport, az első évet mégis kénytelenek voltunk ilyenformán végigdolgozni, így a munkaveneeny csak egyes kampányokra szorítkozott nálunk: kapálása időszakra, gyapotszedősre. A legnagyobb gátja a munka- vtrsenynek az veit: nem parcelláztuk ki, hogy kinek mit kell elvégezni, hanem »bandában« dolgoztunk, ami bizony a munka rovására ment. Például a cukorrépa szedésénél »bandában« 40 négyszögölet szedett fel egy ember, míg Juli asz István, a brigádunk tagja versenyre nem hivta ki társait. A munkaverseny eredményezte: naponta 100 négyszögölet is fel tudtunk szedni. így valamiféleképpen megoldódott, hogy helyre tudtuk állítani a munkafegyelmet, azonban in ég mindig nem 100 százalékosan. Akaiit olyan tagunk is, aki a kertészeti-brigád munkájához »szokva«, mikor a mezőgazdasági munkáról volt szó, kijelentette: »ha két munkaegységet nem érek el, többet nem jövök dolgozni«. Ezt Rózsa István tette a Repkényi brigádból. Emellett durván viselkedett a tagokkal szemben. Mi nem riadunk vissza a fegyelemséitők- kel szemben eljárni és a tagság kizárta sorainkból Rózsa Istvánt. Ebben az esetben is rendkívüli brigád értekezletet tartottunk, b a brigád tagjai okiIva ezen az eseten saját maguk kérték, hogy rendezni kell a kertészetben lévő laza munkaegységet. A vezetőséggel, a tagsággal megbeszélve a minisztériumtól kértünk is erre felvilágosítást, amira a naJ pókban megkaptuk az értesítést, hogy tegyünk javaslatot, hogyan kívánjuk módosítani. Mi rájöttünk arra, hogy a 750 paprikatő ültetése alig fólnapi munka és ez’ eddig 1.4 munkaegység volt. Mi javasoljuk: 1500 paprikatő elültetése legyen 1.4 munka- egység, amivel számításunk szerint legalább a következő esztendőben 5—6 ezer ntuuka- egységgel kevesebbet fizetünk ki ugyanolyan terület bemun- kálásáért, ami bizony nem kicsiny összeg, hiszen ezévben kb 20 forint egy-egy munka- egységre járó pénz. Ugyanakkor a munkafegyelem is megjavul, elevenné válik a verseny, mert egyenlő feltételekkel dolgoznak a brigádok s ez kifejleszti a dolgozókban a felelősségtudatot is egy-egy területért. Ez komoly iskola volt szamunkra, ebből tanulva állítjuk most össze az 1952-oa évi brigádtervünket. A terv most készül, melyben most már 250 hold föld lesz a mi brigádunk kezelésében. Ebben a földben aztán lesz kukorica, búza, azontúl kertészet is. Tehát mindenféle növényféleséget kap mindenegyes brigád. Ezt a területet felosztjuk munkacsapatokra Is. Egyénenként pedig olyanformán, hogy ne gátoljuk a munkaverseny kialakulását, a munkacsapatvezetők, úgy én is, minőségileg vesszük át mindenegyes tagtól az akkor nap teljesített munkáját. Brigádomban szigorúan megkövetelem, hogy az elvégzett munkát a legpontosabban mérjék fel. Erre van egy néhány példa, hogy nem egy műnk acsapat vezető hagyta magát megtéveszteni, nem minden esetben mért pontosan. Éppen ezért a tagok is gyakorolnak ellenőrzést, egy-két tag együtt megy a műnk acsapat vezetővel és méri le a területet. így kölcsönösen ellenőrzik egymás munkáját. Égető probléma volt a fogatok, valamint az autó megoldása a szövetkezetben. Eddig a fogatosolmak mindenki »dirigált és senki sem«. Az 52-es gazdasági évre már éppen úgy, mint a szovjet kolhozokban csinálják, a brigádot, külön meg fogják kapni az ő igájukat, ugyanúgy az autó használatát is tervszerűen. Problémánk még az, hogy sok a gyermekes szülő, ami egyébként örvendetes, hiszen a mi dolgozóink életszínvonalának emolkedésót ez is mutatja. Azonban a jövő évben épül fel az új kultúrotthonunk és a mostani kultúrotthonunkat pedig akkor tudjuk átalakítani napközinek. Addig is úgy oldottuk mag ezt a problémát, hogy a gyermekes szülők később jönnek ki a munkába, de az egész napjukat ledolgozzák, mert később hagyják el a munkahelyüket. Fontos még az, véleményem szerint, hogy a brigádvezető kezdeményező legyen. Állandóan a munkásokkal együtt éljen .ismerje a brigádba tartozó dolgozókat, tudja irányítani az 5 munkájukat. így a brigádtagok megbecsülik, meg van. a brigadérosnalc a tekintélye. Ehhez ismét egy példát mondok el: a sürgős munka idején a betakarításnál voltak egyes tagok, akiit ragaszkodtak a 8 órahoseeá- hoz, brigádé itekezletet tartottunk, a brigád többsége helyesnek látta azt, hogy korábban kezdjünk, lté-' sőbben végezzünk. De kevés szó esett a szovjet módszer bevezetéséről brigádunkban egészen addig, míg én Szarvasra el nem mentem megnézni a barázdás öntözést. Elbeszélgettünk a brigádról, az ott látottakról és meg is próbáltuk o a barázdás öntözést, mégpedig úgy, hogy két sor paprika között jön a viz, igy az ágyás két oldalát mossa a viz, nem cserepei-edik meg a teteje. Az újítások bevezetőénél is elsősorban magam igyekszek példát mutatni, igy volt ez a paprika földjének a meglazítanának Egyszerű vasvillát görbítettem meg, úgy, mint a rópaszedő s a paprikasorok között előre-hátra, mint gercblyével tennénk azt, meglazítottuk a talajt, úgy; hogy naponta fél holdat is meg lehet vele csinálni. Brigádunk már ezt alkalmazza. Nekem a tapasztalatom az, hogy abban a brigádban, ahol a brigádvezető együtt él a dolgozóikkal, a munkához való viszonya is egyre javul a brigádtagoknak. Nem egy olyan brigád- tag van nálunk, aki egyetlen egy napot nem hiányzott az esztendőből. Például Pál Gáborné, Tartó Gúborné, Mózer Mihály, Juhász István, valamennyien 300 munkaegységen felül teljesítettek. Az eredmény, amit mi elértünk, valamennyiünk értei. Például a brigádtagok egyöntetűen kezdeményezték: használjuk ki a földet minél többször. Mi ki is használunk négyszer egy melegágy i ablakot. Először hónapos retket vetettünk, ami ablakonként 60 forintot jövedelmezett, ugyanebbe a földbe másodszor kalarábét, ami szintén 60 forintot, harmadszor kalarábépalán- lát, ami 40 forintot, negyedszer pedig 16 paprikalőt egy üveg alá, ami 120 forintot jövedelmezett, így egy ablak a mi brigádunkban, ahol ilyen körülmények voltak, 2S0 forintot jövedelmezett. Az ilyen eredmények hozták azt, hogy országosan is a legtöbb karfiolt termeltük egy holdon — 160 mázsát. Csodájára jártak a 6—7 kilós karfiolnak. Csak az ilyen munka hozhatta azt, hogy brigádom — nem számolva a mezőgazdasági munkákat — öntözéses és szárazföldi kertészetből 250 ezer forint jövedelmet hozott a szövetkezeinek. Kádár Mihály brigádvezető, Gyula, Petőfi« tsz.
