Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-07 / 260. szám

4 1951 november 7, «write ViUoi&aiok Hcpe Párt és pártépítés A vezetőségiijjáválasztó pár((ag;gyűlé§ck m/ímonnfliínak további emeléséért írta: Láda András, az orosházi járási pártbizottság titkára T árásunk területén a már ed- " dig megtartott vezefcőeég­Bacsó elvtárs, küldött készül a községi pártértekezletre újjáválasztó párttaggyűléseken mé­lyült a pártdemokrácia, a bírálat, Ónbtrálat, — különösen azoknál a pártszervezeteknél, ahol megfelelő volt a politikai ős szervezeti előké­szítés. A csorvási »Vörös Október« tsz, a ceanádapácai »Haladás« tsz kommunistái, pártonkívüli dolgo­zói. hetekkel a választást megelő­zően beszéltek arról, hogy kik azok a párttagok, akik méltók a párt­funkcióm. A ve. e ó égválasztásokra való ké­szülődés során is erősödnek párt- szervezeteink. A taggyűléseket meg­előzően a pártcsoportvezető (bi­zalmi) eiv társak foglalkoznak a párttagok jogaival, köteleeségei ve]. A tagg}’ülésen egyre többen vannak a párttagok között olyanok, akik egészséges bírálattal igyekeznek a tapasztalt hibák ra rávilágítani. Pél­dául Ravasz István elvtárs, a szöl- lősi állami gazdaság párttaggyűlé- eé.n elmondotta, hegy a pártszerve­zet vezetői több esetben nem vették figyelembe javaslatukat. De el­mondta azt is, hogy a pártszervezet a felsőbb pártszervtől nem kapott jnegfelelő segítséget és ez is hozzá­járult ahhoz, hogy a vezetőség nem tudott megfelelő munkát végezni. Az eddigi vezetéségválasztó tag­gyűlések tapasztalatai is azt mufut­ják számunkra, hogy egyre több az olyan elvtársak száma, akik munka- felajánlásokat tettek. A tótkomi óéi MÁV üzemi pártszervezet tagsága vállalta a taggyűlésen, hogy a ko­csi fordulót fél pappal csökkenti. Több taggyűlésen a pártszervezet vezetőségi tagjai, a párttitkáx elv­társak és párttagok — igen helye­sen — bírálatot mondtak a járási pártbizottság munkájáról. Például a gádorosi I-ee alapszervezetnél, a tótkomlósi Viharsarok termelőszö­vetkezetnél is elmondotta a párt­tagság, hogy a járási pártbizott­ságnak job Iran kell ellenőrizni, se­gíteni munkájukat. De ugyanekkor nem feledkeztek meg arról sem, hogy az egyes pártvezetőségi ta­gok milyen hibát követtek el. A z eredmények mellett talál­kozhatunk hibákkal is, el­sők között a politikai előkészítő munkánál. A taggyűlések előtt a párttitkár e!»-társaknak fokozottab­ban kell segíteni a pártcsoportveze­tők munkáját, mert akkor a párt- csoportvezetők mélyebben és ala­posabban tudnak foglalkozni a hoz­zájuk beosztott párttagokkal. He­lyes, ha a párttaggyűlések előtt a pártcsoportok megbeszéléseket 1 ár­tanak, értékelik a pártszervezet és saját maguk munkáját. De a párt- csoportvezető elvtársak munkája úgy lesz egész, ha a taggyűlésig legalább kéteaer beszélnek a hoz­zájuk tartozó párttagokkal, mert az egyéni foglalkozást nem helyet­tesítheti a csoportos megbeszélés., Fontos, hogy a titkár elvtársak a pártcsoportvezetők (bizalmiak) ér­tekezletén ismertessék azokat a leg­lényegesebb kérdéseket, amelyekkel a vezetőség beszámolója foglalko­zik a párttaggyűléeen. így a párt- c-oportvezetők tudják ezt ismertetni a párttagsággal. Ez azt eredmé­nyezi, hogy jobban fel tudnak ké­szülni. A vezetőségi heszámolók, ame­lyek az eddigi taggyűléseken el­hangzottak, nem kielégitőek. A be­számolók egyik hiányossága általá­ban az, hogy nem megfelelően ér­vényesül benne az önbirálat. Pél­dául Priskin elvtárs, a csorvási gépállomás párttitkára 6em mu­tatott utat beszámolójában az önbi­rálat helyee alkalmazására. A ve­zetőségi beszámolók hibája, hogy keveset foglalkoznak az eredmé­nyekkel, elhallgatják azt. Szüksé­ges, kell, hogy felfedjék a hibá­kat, de ez nem jelentheti azt, hogy ne beszéljünk az eredmé­nyekről. A vezetőségi beszámolók csak akkor lesznek mélyebbek és tartalmasabbak, ha biztosan tá­maszkodnak az eddig elért ered­ményekre. Hiba volt, hogy pl. Fa­zekas elvtárs, a gádorosi »Gero« tsz. párttitkára főleg osak a hibák­kal foglalkozott, az eredményekkel nem. fiókkal többet kell foglalkozni a vezetőségi beszámolóknak azzal is, hogy a pártszervezet, an­nak vezetői, a párttagság hogyan’ harcol az osztályellenség ellen. Á beszámolók keveset foglalkoznak az ellenség elleni harccal és ez mu­tatja, hogy pártszervezeteinknél még mindig tapasztalható az elbi­zakodottság, az önelégültség, mely­nek következménye az ellenség le­becsülése is. A beszámolóknak szük­séges alaposabban értékelni a párt- épités munkáját. Alapszervezete­ink nagy része 3—4 hónap alatt veez fel egy-két tagjelöltet. Ez mutat­ja, hogy pártszervezeteink nem kel­lően törődnek a pártópitéssel, az élenjáró pártonkivüli dolgozók tag­jelöltté való nevelésével. Pártszer­vezeteink nem állították megfele­lően a pártmunka előterébe az ok­tatást és ez megmutatkozik a ve­zetőségválasztó taggyűléseken is, mert a beszámolók sem ismer­tetik alaposan az oktatási mun­ka eredményeit, hiányosságait, nem szabják meg a fcladalokat. A vezetőség évi beszámolójától nagyban függ az egész taggyű­lés sikere. Éppen ezért a vezető­ségeknek nagy gonddal kell el­készíteni a beszámolót. Végre kell hajtani a Központi Vezető­ség határozatának e részét is: »Az alapszervezet vezetőségének beszámolóját a vezetőség előze­tesen tárgyalja meg.« párttagok a vezetőségválasz­tó taggyűléseken fokozol" tabban mutassanak rá a vezetők, A kocsilakatosok csoport­vezetője, az Alföldi Kisvasút békés­csabai j avítóm űliölyébem, — Petri Károly elviére, ötven éves. Évti­zedek óta dolgozik. Nem volt rossz munkás a múltban sem. De akkor, ha jutott is eszébe, »újítani kei- lone«, ennél többet nem tett. Minek is? Kinek újított volna? Kinek termelt volna többet? A kapitalis­táknak, azoknak, akik kegyetlenül kizsákmányolták őt is éppúgy, mint a többi munkást. Aztán nem törte a fejét: újításokon, a termelés fokozásán. Korareggeltől késő estig dolgo­zott 1935-ig, mint tűzi kovács, az­tán kitanulta a lakatos szakmát. Szeretett tanulni már akkor is, de lehetősége szinte semmi nem volt erre. 1944 őszén, amikor szabaddá tették őt is a szovjet emberek, s amikor még Pest edatt dúlt a harc. a felszabadított területek folyóinak hídjait építette, — együtt a szov- iet katonákkal. Pebri Károly elvtárs sem kömy- nyen ébredt rá megváltozott, új életének minden tartalmára, — ha­nem lassan, fokozatosan, tanulni kezdte a marxista-leninista elméle­tet. Látóköre bővült, tudatossá vált benne a munkához való új viszo­nya. Az elmúlt, pártoktatási évben az egyik politikai iskola hallgatója volt. Nemcsak a politikai iskola anvagát tanulmányozta, hanem sű­rűn forgatta kezében a Szovjet­unió Kommunista (bolaeváki) Párt­jának történetét. S felismerte, hogy saját maguk, az egyes párttagok hiányosságaira. De ennek eléré­séhez az szükséges, hogy na­gyobb gonddal készítsük elő a taggyűléseket. A pártszervezetek vezetői ne hagyják el a pártcso­portvezetők értekezletét, ellen­őrizzék és segítsék a bizalmi elvtársak munkáját. Ismerje meg minden párttag és tagjelölt, mi a feladata a vezetőségválasztó taggyűlésnek. Nem fordulhat az elő, mint például a tótkomlósi III. alapszervezetnél, ahol éppen a hiányos előkészítési munka mi­att nem lehetett megtartani a párttaggyűlést a kitűzött idő­pontban. Párttagságunk fordítson fokozottabb gondot a fiatalokra (és a nőkre, az arra alkalmasakat válasszák be az új pártvezető­ségbe. A nők és az ifjak erős­ségei az új vezetőségnek. A já­rási pártbizottságnak fokozottab­ban szükséges segíteni a párt- szervezetek vezetőségeit, hogy jobban el tudják végezni a ve­zetőségválasztással kapcsolatos feladataikat is,, hogy tovább emelkedjék a taggyűlések szín­vonala. A vezetőségválasztó tag­gyűlések eredményei mellett meg­mutatkozó hiányosságok azért is előfordultak, mert a járási párt- bizottság sem végzett elég meg­felelő munkát a taggyűlések fo­kozottabb sikere érdekében. ]yj inden pártszervezet vezető­sége, minden párttag ala­posan készüljön a vezetőségvá­lasztó taggyűlésre. Pártszerveze­teink vezetői fordítsanak gondot a taggyűlések jobb és alaposabb politikai előkészítésére, mert ez is a vezetőségújjáválasztó párt­taggyűlések színvonalának továb­bi emelését eredményez}. a munkaverseny olyan terrveltyű«, amely nélkül nem lekét építeni, a szocializmust, hogy a munkaver- senyben a tömegek forradalmi ön­kritikája jut kifejezésre: a régi, a maradi termelési formák, munka­módszerek felett. Meggyőződéssé érett ben­ne, hogy a mi, szocializmust építő hazánkban a terv a dolgozó em­berekre épült, — az emberek azok, akik a tervet végrehajtják, hogy masa az ember a terv »aranyfede­zete.« A haza forró szeretető ha­totta át Petri Károly elvtársat s «neáte, a hasa, a terv ügye, — az ő ügye is, ő: Peitri Károly is személy szerint felelős a terv megvalósítá­sáért, a haza erősítéséért. Jól agyé­ba véste azt a lenini-sztálini taní­tást, hogy a munka termelékeny­sége az új társadalmi rend győzel­me szempontjából a legfőbb dolog. Ha én többet termelek — igy gon­dolt erre sokszor, — akkor nelKm, magamnak is, dolgozótársaimnak is jobb lesz, erősödik hazánk. A haza a miénk, dolgozóké, ha többet adunk a hamnalc, az többet ad ne­künk. A megváltozott élet is ösz­tönözte Petri Károly elvtársat arra, hogy újítson. Nem volt könnyű, de mégis sikerült a hasznavehetet­len keskenyvágású vasútikocsik fu­tóművét úgy átalakítani, hogy a kocsik nem siklottak ki. Ez sok- ezerforintos megtakarítást jelentett. A marxista-leninista el­mélet ás Petri Károly elvtárs szakmai tudása együtt új ée új Ókert és Homokugar, — így hívják a mezőberényi határban azt a tanyarészt, ahol Bacsó István elvtárs felelős a mező- gazdasági munkákért. Párttag és tanácstag. Mindez arra kötelezi, hogy példamutatóan elöl járjon a munkában, a hazával szembeni kötelességek teljesítésében. Bacsó István nem is marad el. A búzát már három héttel ezelőtt elvetet­te. Begyűjtési kötelezettségének gabonából 300, kukoricából pedig 200 százalékban tett eleget Bacsó elvtársboz hét dűlőfele- lős, meg egy mezőőr is tartozik. A szoros együttműködésük kö­vetkeztében el tudták érni a ho­mokugari, meg az ókerti részen, hogy október 25-re 90 százalék­ban végezték el az őszi vetést, 3l-ig pedig 100 százalékban. »Ezt az eredményt úgy tudtuk elérni, — beszéli Bacsó elvtárs —, hogy hetenként megbeszéltük a tenni­valókat, de ha szükségét láttuk, kétszer is. Kisgyüléseket tartot­tunk és ismertettük a feladato­kat.« Bacsó elv társ munkáját a ve­zetőségválasztó párttaggyűlés az­zal is megjutalmazta, hogy a községi pártértekezletre küldöttnek választották Az volt az elvtársak elgondolása: csakis az tud kellőképpen hozzá­járulni, hogy jő vezetőket vá­lasszanak a községi pártvezető­ségbe, aki maga is jó munkát vé­gez. Bacsó elvtárs készül a köz­ségi pártértekezletre. Már most azon gondolkozik, miről is 'be­széljen a hozzászólásában. Elő­ször is arra mulatok rá — be­széli —, hogy a községi pártve­zetőségnek több gondot kell for­dítani a kádemevelésre. Például a mi alapszervezetünknél Józsa Sándor pártcsoportvezetö nem oredményeket hozott. Olyan mér­tékben, ahogyan elméletileg tovább képezte magát. S most, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulóját ünnepeljük, Pehri elvtárs arról is beszél, a javítóban, a mozdonyok mellett; forradalom az is, ha többet termel­nek, — a munlca forradalma. Van szava arról: az Októberi Forrada­lom volt a kiindulópontja a mi szabad, teremtő életünknek is. A munka frontján vívja forra­dalmi harcát Petri elvtárs, hogy az elhaló éfi ellenálló régi felelt győzedelmeskedjék az új. Tartós béke legyen, tovább épüljön az or­szág. Az elmélet segítette ahhoz Petri elvtársat, hogy nem is olyan régen mellére tűzték az élmunkás- j el vényt, hogy november 7-o tisz­teletére tett vállalása teljesítés© so­rán. elérés a sztahanovista szintet, rendszeresen 180 százalék fölött tel­jesíti tervét. Mint csoportvezető, mint jó szakmunkás, nem rejti vé­ka alá tudását, hanem tanítja cso­portja tagjait. Itt van például Lip­végzi el kellően a rábízott fel­adatokat. Erre az egyik vezető elvtárs azt mondotta, le kell vál­tani. Nézetem szerint ez igen he Kö­télen álláspont, mert nem levál­tani, hanem nevelni kell az em­bereket. Ha a nevelés nem fog rajta, csak azután jöhet a levál­tás. A községi pártvezetőség fel­adata, hogy az alap szer vezetek munkáját a kádernevelés terén is segítse, ellenőrizze. Kis gon­dolkozás után így folytatja Ba­csó elvtárs: — Beszélek még a munkameg­osztásról is. Például én, mint tanácstag, a mezőgazdasági ál landó bizottság tagja vagyok. Emellett dűlőfelelős és béke- bizottsági tag is. Van úgy. ami­kor egyszerre két értekezleten is részt kellene, hogy vegyek. Javasolom majd, hogy az ilyen eseteken is változtassunk. Von­junk be minél több embert « társadalmi munkába, akkor nem lesz olyan, akit nagyon megter­helünk. így a munka is megjav ul minden téren. Nézetem szerint azok a pártonkívUliek, akiivel egy-egy munkának az el­végzésével megbízunk-, közelebb kerülnek a Párthoz és a párt­építést is sokkal jobban tudjuk végezni Még arra is rámutat Bacsó elv- társ, hogy a begyűjtés teljesítésé­nél jobb eredményt tudott volna Mezőberény elérni, ha a tanács nem az utolsó pillanatban alkal­mazza a törvényt — az 5—10 szá. zalékkal való felemelést a késle­kedőkkel szemben. Ez elsők köí zött a községi párivréetíSség hi­bájából ered, mert nem kellően törődött a tanács munkájával. Bacsó István elvlárs, küldött így készül a pártértekezielre, ahol a községi pártvezetőséget választják majd meg. Sz. I. ták ©Ívtárs, megtanította őt- arra, hogyan kell lemezt »spaucolui«. A munka halves megszervezésére is ügyel, biztosítja annak folyamatos­ságát, tanácsot ad és tanul a tob- liiektől is. Most középfokú politikai iskolára jár Petri Károly elv- társ. Szorgalmasan tanul és ahogy ő mondotta: minél jobban elsajá­títja az elméletet, annál jobban, könnyebben megy a munkája, ón­nál jobban helyt tud állni. Tudja inár azt is, hazánkban mindtsn na­gyobb termelési eredmény gát azok felé, akik új háborút akarnak éa nálunk az harcol jól az amerikai imperialisták ellen, aki tudása leg­javával termel. Együtt a marxista-leninista el­mélet és a szakmai tudás tette sztahanovistává, kiváló szakmun­kássá Petri Károly elvtársat. Petii elvtárs is példa arra, hogyan válik valósággá a sztálini tanítás: Mi­nél magasabb a munka bármely területén működő funkcionáriusok, dolgozók politikai színvonala ea marxista-leninifeta öntudata, annál magasabb és termelékenyebb maga ez a munka, annál hatékonyabbak a munka eredményei. ( morvay). Tanulmányozzuk nagy tanítóink müveit! Sztálin: A kritikáról és önkritikáról (szemel- fűzve kötve vények Sztálin elvlárs műveiből) 64 old. 2.— — .— Lenin—Sztálin: Párt és pártépítés (gyűjtemény Lenin és Sztálin elvtárs műveiből) 780 oldal 18.— 28.— Bákosi Mátyás: A Pártról és pártépítésről (szemelvények Rákosi elvtárs műveiből) 160 old. 3.— — Szikra kiadás. Kaphatók az állami könyvesboltokban és- az _______________ üzemi könyv propagandistáknál.___________ A marxista-leninista elmélet és a szakmai tudás sztahanovistává tette Petri Károly vasmunkást

Next

/
Oldalképek
Tartalom