Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-04 / 258. szám

1951 november 4. vasárnap

Mezőink a teraielicsoporto! eteőményeii

Tiszta jövedelmünk mégegyszerte nagyobb, mint egy 9—10 holdas középparasztnak

l/iUaisai&k Hépc

TEBMEipSZOyETPETI

VEZETŐK, SZÓSZÉKÉ '

A gerendást »Dózsa« tszcs-ben a búzavetést elvégeztük, de idn öt hatasztrális hold oukorrépaszedés, umily már nagyon kihúzódott az időhói, de ezk is november 5-re be tudjuk fejezni. Tagjaink látták azt, hogy egyre jobb eredményeket érünk el s hogy a jövede- lenwloseíbáspuil pedig szépen jut mindenkinek, még nagyobb lendülettel végzik munkajulcat. Büszkén merjük mondani, hogy tiszta jövedelmünk mégegyszerte nagyobb.

Természetbeni juttatást csoportunkban búzáiul 400 mázsát osztottunk szét. Tíz mázsa búzát tartalékoltunk szociális alapra, öt má- ■aát a jő eredményt elért dolgozók meg jutalmazására, mert szövetkezetünkben jutalmazzuk az Élenjáró dolgozókat, azokat, akik a legtöbb teljesítményt érik el és 100 százalékos minőségi munkát Végeznek. Sütő Margit munkacsapatvezető 217 egységet ért el> 11 mázsa 93 kilő búzát, 2 mázsa 90 kiló árpát, 14 mázsa 70 kiló kukoricát, 27 mázsa 70 kilő szalmát, azontúl zöldtakarmányt is kapott, a pénzt pedig majd a végleges elszámoláskor. Persze csoportunkban lem mindenki elégedett, különösen azok, akik nem vették ki rendszeresen a részüket a munkából. Például Janovics Máriának van 87 Btunkaegysége, 4 mázsa 30 kilő búsát kapott, tehát 7 mázsával kevesebbet, mint az a tag, aki kivette részét minden munkából. Annál

A mi oöoportunk 25 kai. holdon termelt burgonyát. Tudjuk, hogy nekünk mindenben példát kell mutatni, mert csak így tudjuk megmérettetni minden dolgozó paraszttal a számára jobb életet jelentő közös gazdálkodást. Igyekeztünk is as államunknak minél többet beadni. így csoportunk burgonyát beadott »C« vételi jegyre 400 má- »Bt-re 300 mázsát, vetőbnrA falusi pórtsaervoaetek feladata, hogy olyan népnevelőket indítson harcba a vetés befejezéséért, akik helyes, helyi érvekkel tudják megmagyarázni * vetés mielőbbi elvég- ■ésének jelentőségét ■ akik maguk |b példát mutatnak ebben a munkában. Olyanokat, mint például Osi- esely János elvtára, hatboldaa nágy- bánhegyesi dolgozó paraszt, aki tudja: nem elegendő az, hogy ő aktóber 11-én már elvetett, hogy tavaly Is határidő előtt végezte el a munkát a igy lett 14 mázsás búzatermése, melyből 600 százalékon felül teljesítette beadási kötelezettségét. Mindenkinek ezt keilt tenni, hogy a községben minden dolgozó parasztnak legalább 14 má- Bsás termése legyen s igy jövőre mindenki tűlteljesáthes» beadási kötelezettségét, gazdagítsa, erősítse erezágunkat.

Úgy lesz magasabb a termés

■— magyarázza felvilágosító munkája során Csicsely János elvtárs, dolgozó paiaszttársainak, — ha nemcsak mi, egy páian, hanem községünkben minden dolgozó panaszt betartja a törvényt — elveti a búzát. Most már minden napi késedelem a termést csökkenti. A terv szerint az 1952-es évben a mi falunk is kap vasutat és köves- utat. Ez megoldja a szállítási problémákat, amely mo3t, a répa szállításánál megmutatkozott. De ha

mint egy S—10 holdas középpa- rasztnak. Kenyérgabonából munkaegységenként osztottunk hét kilét, árpából 2.80 kilót, kukoricából hat és fél kilót, azon felül biztosítva van a közös állatállománynak is a takarmánya, meg az egyéni él- Jotál’onuínynak is. Csoportunkban az áÜagmvmliaegység 245. Aki szorgalmasan jár dolgozni, elérte a 331 munkaegységet is.

Kun István levelező, Gerendás, »Dózsa' tszcsntegelégedettebb Storvecz Mihály, a növénytermesztési brigád tagja, aki 215, Lipták István dohánvkrtfez, aki 268 munkaegységet ért cl. En magam is 243 munkaegységet értem el. Szépen részesedtünk. A kívülállók nagy érdeklődéssel nézik csoportunkat, megszoktuk az egyéni dolgozó parasztokat hívni az értekezletre, be is lépett most a napokban egy 12 holdas dolgozó középparaszt. Megmutattuk neki állatállományunkat, terményünket, azt is, hogy mi személyenként ho- gyan gyarapodunk. El is járnak hozzánk rendszeresen sokan a középparasztok közül. Mi is kérünk tanácsot tőlük, ök is mi tőlünk.- így kerülünk napről-napra közelebb egymáshoz, igy tudjuk legjobban meggyőzni az egyetlen helyes útról, a közös gazdálkodásról a még egyénileg gazdálkodókat.

SÜTŐ FERENC, levelező, Csorvás, »Szabadság« tszcs*

gúnyát más csoportoknak 840 mázsát adtunk át, munkaegységenként pedig 8 kilót osztottunk Ilyen jól zártunk ebben az évben. Ez késztet bennünket még jobb munkára, ezért vetettünk el idejében is, hogy jövőre még több telt zsákkal forduljanak a kocsik a csoporttagok háza udvarán.

mi nem teljesítjük a vetéstervet — szokta mondani, — akkor a vasutat ée kövesutat aem várhatjuk.

Csicsely elvtárs szavait már nagyon sokan megfogadták Nagybán- hegyeeen. Megfogadták, mert tényekkel bizonyította be az igazságot s nem utolsósorban azért is, mert ő maga is

éldát mutatott, mint ommunista tanácstag

Követői közt vannak Molnár Pál hétholdas és Seres Károly 11 holdas dolgozó parasztok is, akiknek földjén már lassan kel is a vetés. Csicsely elvtárs arra is felhívja figyelmüket: segfíteenek dolgozó pa- raszttársaiknak is, akik igaerő hiánya miatt lemaradtak.

— Vannak még a faluban — mondja Csicsely elviárs — olyanok, akik nem értették még meg: nem várhatunk magasabb termést, ha nem harcolunk érte; akik nem hálálták még meg, hegy a mi falunkban is kigyulladt a fény, n»p- köziotthomt kaptunk. Ezért van'az, hogy Nagybánhegyes a vetési tervét csütörtökig csak 88 százalékra teljesítette. Ezért kell minden népnevelőnek ilyen kézzelfogható módon megmagyaráznia a lemaradót^ taknak a terv teljesítésének jelentőségét, akkor • csorbát ki lehet köszörülni s az eredmény nem fog elmaradni — meglesz a vasút és a kövesül Nagybánbegyeeen.

(Sz-ó.)

Termelőszövethszeteink az utóbbi időben hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Erősödnek meglévő csoportjaink, újak alakulnak ott, ahol eddig nem volt- Ahhoz, hogy tovább fejlődjenek, erősödjenek termelőszövetkezeteink — a munkaszervezést még jobbá kell tenni. A Viharsarok Népe rovatot nyit a termelőszövetkezeti vezetők részére. E rovatban teljes egészében a szö- vetJoezcli elnököké, brigádvezetőké a szó, saját maguk által Írott cikkeket a lap hasábjain vitára bocsátja. E nyilvános vita •nagy segítséget jelent a szövetkezetekben fennálló hibák kiősszel ismét belépett 12 tag. A föld szikes, tarka ezen a tájon. A búza-, a kukoricatermés bizony nem sok jövedelmet biztosít Tizenkét hold rizzsel kezdte a csoport, azonban itt is nehézségeink voltak, a vizet másik rizstelepről kaptuk, nem beszélve arról, hogy e víznek a tulajdonosa egy tőkés volt. Én 1949- ben léptem be a csoportba, ekkor már 92-en voltunk. Az elmúlt év őszén választottak meg elnökhelyettesnek. E pozíció nem könnyebb munkát jelentett, sőt még jobban helyén kell, hogy legyen a feje az embernek. Láttuk az aszályos esztendőt, láttuk, hogy terméseredményeink aligha ütik meg azt a mértéket, hogy tagságunk elégedett legyen. Ilyen előzményekkel az elnök és elnökhelyetteshez jöfttek a tagok: »ugyan mi lesz velünk?« Állami segítségre szorultunk, de államunk sem biztosíthatja nekünk a végtelenségig a kölcsönöket. Itt nekünk kellett tenni valamit, nekünk kelteit egy olyan tervet készíteni, amely biztosítja a közösségbe tömörült dolgozók jobb megélhetését az egyéniekkel szemben.

Ez nem volt könnyű, hiszen a tagok a régi gazdálkodáshoz szoktak, mindenük a kukorica, a búza és egyéb hasonló hasznot hozó növényféleség volt. Fokozta a bajt az is, hogy mi feléltük az államkölcsönt s a visszafizetésére pedig kevés gondot fordítottunk. Maga az akkori párttitkár is valahogy úgy vélekedett: »majd lesz valahogy«. A tagságot kellő munkával nem tudtuk foglalkoztatni. Ezek után készítettünk egy olyan tervet, amely jól alkalmazható a szikes talajon. Az öntözéses gazdálkodásra irányítottuk a tagság figyelmét. Voltak, akik idegenkedtek. Heten ki is léptek, akik azért léptek a közös gazdálkodás útjára, hogy könnyű szerrel, jóformán munka nélkül pénzt keressenek. Nem sajnáltuk őket egy cseppet sem. Az akkori párttitkár maga is ellene volt, azt mondta: »kész ráfizetés az öntözéses gazdálkodás«. A párttagok úgy döntöttek, hogy másik párttitkárt választanak, aki nem fél az újtól, aki bátran vezeti az embereket a maradiság elleni harcra, — az új győzelméért Azonban máshol is hiba volt: a tagfelvételnél. Mivel az öntözéses gazdálkodásnál egy-egy hold föld

ja vítására, a tsz-vezetök tapasztalatainak egymás közötti kicserélésére. Számos, jó kezdeményezés, tapasztalat van szövetkezeteinken belül, melyek felhasználása tovább erősíti, szilárdítja termelőszövetkezeteinket - és tovább szélesíti szövetkezeti mozgalmunkat'.

A hazánkban jártI szovjet küldöttek nem voltak mmden szövet-kezeiben, éppen ezért Soczhó István elnökhelyettes, az end- rődi »Béke« tez-ből elsőként ír e rovatba, hogyan javult a munkaszervezés az ő szövetJcezetükben, a szovjet elvtársak látogatása óla.

bcmimkálásához több munkaerőre volt szükség, új tagokat toboroztunk, melynek során becsúsztak kulákok, kocsmárosok, még a mult rendszerből maradt intézők is. Az ilyen elemekkel bizony nehéz volt elfogadtatni a tervet, azonban ezek kiszorítása után sikeres volt a harcunk, rizstermésünk 23 mázsás lett és 18 forintos munkaegységgel zártuk az esztendőt. Majd egyre bővítettük az öntözéses gazdálkodást. És a csoporttaggyűlés lelkesen fogadott el az elmúlt évek tapasztalata nyomán olyan tervet, amely az öntözéses gazdálkodás kibővítését hozza magával, azonban a terv-kivitelezés sok mindenben akadályokba ütközött, különösen a tervszerű munkánál volt ez tapasztalható, nem voltak hozzáértő, önálló brigád- vezetők.

Az elnök elviárs, meg én is valóságos »mindenesek« voltunk a szövetkezeiben, minden kisebb-nagvobb hajjal hozzánk fordultak a tagok. Ez így volt egészen, amíg a szovjet elvtársak el nem jöttek hozzánk. Az elvtársaknak mi elbeszéltük, hogy sok esetben az irodába j önnek kérdezősködni a tagok, ami nem egy esetben több órahossza kiesést jelentett. Most javaslatukra képzett brigádvezetőket állítoltuuk be. Ennek meg is lett az eredménye, például a kukoricabetaharításnál is. Az önálló brigád, az önálló munkacsapat új munkamódszert dolgozott ki. Például a kukoricát négyen törték, ketten a szárat vágták, egy tag pedig a szárhordásnál segített. Sok minden volt, amire mi nem is gondoltunk, amíg a szovjet elvtársak fel nem I világosítottak. Mi panaszkodtimk, hogy csak tízmázsás kukoricatermésünk volt, ugyanakkor a trágya ott poshadl az istálló környékén. El is mondták a szovjet elvtársak, hogy rablógazdálkodást folytatunk, hogy a trágyát itthagyjuk kihasználatlanul. Mi megszívleltük a tanácsot és úgy, mint a Szovjetunióban, mi is, mihelyt kihordjuk a trágyát, a legrövidebb időn belül alászántjuk. Szovjet módszer szerint állítjuk be az 1952-es vetéstervünket is, amely'en most dolgozunk. Cél: a füvesvelésforgó beállítása. OU, ahol hároméves volt a rizs, vörösherét, füveskeverékei vetünk. A terv összeállításánál figyelembe vesszük

a brigádok létszámát is, brigádonként osszuk el a területet, a brigádok pedig úgy készítik el tervüket, hogy minden munkacsapat, min den egyes dolgozó felelősnek érezze magát a tervteljesítésért.

A munkafegyelem kérdése is hozzátartozik a tervszerű munkához. Nem egy tagunk panaszkodott, hogy kevesebb mimka- egysége van, mint például a Kozma tehenésznek, aki 62 mázsa búzát és 20 mázsa kukoricát vitt haza, azontúl jutalmul 2 ezer forintot kapott. Ez az elvtárs mindennap ott volt a munkában s bizony én elmondom, a panaszkodóknak, hogy »követheted őt, neked is lehet annyi munkaegységed, csak részt kell venni mindennap a munkában«. De a megrögzött munkakerülőkkel szemben nem riadunk vissza a büntetéstől sem. És nemcsak a munkából elmaradó dolgozótól vonunk le munkaegységet, hanem attól a brigádvezelőtöl is. aki nem végez felvilágosító munkát s hagyja, hogy a brigádjából távol maradjanak.

Az elmúlt esztendőkben szövetkezetünk igen sokat fejlődött Eredményeink közül elmondhatjuk azt, különösen most, az utóbbi időben, hogy a szovjet nép tapasztalata nyomán, a térinekellen tőidet termékennyé tudjuk (enni. Jelenleg mésziszapolunk 10« kai. hold földel, 100 hold- \ nak pedig már befejeztük a mésziszapolását.

Egyre nagyobb a kedv, egyre inkáid} látják a szövetkezőt tagjai, hogy egyedül az 6 munkájuk-' függ, hogy miiven eredményeket érünk ei. A brigádok közötti verseny eredményeképpen az őszi betakarítást november 6-ra teljes egészében elvégezzük, a takarmánykeverékek és egyéb vetését már régen el is feledtük. Hiba csupán a gyapotnál mutatkozott, azonban megbeszéltük a brigád és munka-., csapatvezetőkkel, hogy mozgósitii’’ a brigád és munkacsapat tagja, hogy nagyobb gyermekeiket hozzák a csoportba a gyapotszedé hoz- így is történt s a gyapofezo- dést is a napokban befejezzük. Természetesen azt, hogy el tudjnk végezni a termelőszövetkezet előtt álló feladatokat, az távol sem csupán a tagok létszámától függ, í_ nem attól, hogyan szervezzük munkánkat, hogyan neveljük önállóságra a brigádokat. Ezért mi egy héten kétszer megbeszéljük a feladatokat a hrigádvezetőkkel, akik napról-napra, sőt a nap minden órájában együtt vannak a dolgozókkal és elmondják, hogy milyen feladatokat kell elvégezni veret, vagy arra az időre. Iloné.' .-résén elkészítjük a brigád heti tervét, do emellett esténként is megbeszéljük a brigádvezetók kel a másnapi munkát. Az elnök, vagy az agronómus naponta legalább kétszer meglátogatja a fontosabb munkahelyeket. Ez növeli * szövetkezeti vezető tekintélyét mert látják, hogy a szilái - munkafegyelem, a tervszerűség alapja a további jó munkának, eredménynek, ami mind nagyobb jövedelmet biztosit a csoport valamennyi dolgozó tagjának.

Soczhó István elnökhelyetto Eadrőd, »Béke« teaJutalmazzuk a jó teljesítményt elérő dolgozókat

Igyekeztünk minél többet beadni „C" jegyre is

Majdin Piroska levelező» Ktmágota, »Petőfi« tszcs.

Csicsely elvtárs elmondja a dolgozó parasztoknak:

ahhoz, hogy vasutat kapjunk, teljesíteni kell a vetési tervet

1948 tavaszán hatan alakították meg az endrődi „Béke" termelőcsoportot