Viharsarok népe, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-18 / 243. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Háti Árpád elvtúr» belügymiaipzte beszéde ■ tanácsok előtt álló időszerű feladatokról 4 harisnyagyár dolgozói szeretettel köszöntötték a pártvezetőségvslasztó taggyűlést *• virágcsokrokat adtak át az ni vezetőségnek AZ M DP BÉKÉS M E CY El PÁ R TB I 2 0TTS ÁGÁNAK LAPJA ' : • •> ' 1951 OKTÓBER 18, CSÜTÖRTÖK Ara 50 fillér VII. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM Az örményzugiak a tapasztalatcsere után harcba indultak minden deka „fehér aranyért Kedden kezdődött ez az izgalom. — »Átjönnek hozzánk holnap Bé­késről, Kovács Erzsi, meg a töb­biek. A szovjet módszert mutat­ják be majd nekünk. Egó^aiapos verseny lesz nálunk, összemérjük erőinket.« — Szállt a htr szájrőL- pzájra az örményzug'i állami gazda­ság gyapotbrigádjának tagjai kö­zött. Fogadkozások sorozata szü­letett meg rövid néhány óra alatt. De a végső döntés valamennyiek részéről egy volts nem hagyjuk magunkat! Szerdán reggel mossze még a hat Ara, a brigád minden tagja kint van már a gyapotföldfin Horzsák Zsuzsika, Vitális Judit, Kasík Zsuzsi máskor fázósan búj­nak kabátjukba, ma pedig észre sem veszik az időt. A békésieket ke­resi szemük. Ott vannak azok már. Messziről piroslik a kendőjük. Ko­vács Erzsi, Hajdú Júlia és Somjai Mária még náluknál is hamarabb keltek fel és jöttek el ide, a »mér­kőzés színhelyére.« A munka a módszerátadással kezdődik. Mindenki kíváncsi, mi­lyen ügyeskedéssel érte el Kovács Erzsi napi 88 kilogrammos ered­ményét. Erzsi nem titkolódzik. Ba­rátságosan magyaráz: —így ni. Két kézzel szedem, két sorról a gyapotot és csak a beiső oldalról. Nem nyúlok át a másik oldalra, mert ezzel Lever­nem a száraz leveleket, ami ron­tana a gyapot minőségét. Aztán a kötényeknél úgy csinálom, hogy egyet előre, egyet, hátra kötökj Ha az első megtelt és elVbap1 a fiú, aki elhordja, zsákokba gyűjti 9 gyapotot, — a másikat egyetlen mozdulattal előre húzom. A köté­nyeket meg kell számozni, úgy­szintén azonos számmal ellátni a zsákot, hogy igy könnyen ellen­őrizhető legyen, ki mennyit sze­dett és milyen minőségűt. Ez hát a szovjet módszer, Néíák az őrményzugiak. Kiilyen egyszerű és mégis mennyivel könnyíti a munkát Azelőtt egy-egy szedő itt náluk három sort vitt. Jobbra, balra for­gott, leverte a száraz leveleket és ezzel rontotta a gyapot minőségét. Aztán meg ogy kézzel szedte, ami szintén hátráltatta a jó eredmény elérésében. Külön munkaerő sem hordta a gyapottal megtelt köté­nyokot. Mennyivel egyszerűbb igy, nem kell a szedőnek 100—200 mé­tert mennie, míg a zsákhoa ér. Aztán Kovács Er iái azt ú el­mondja még, hogy hossoabb terü­letet, mint 150 métert nem. kell egy szedőnek felfogni. A szovjet elvtársak módszere ea is és váló­ban jobb így. Nem kell végig­menni az égés» gyapofctábüám, A msnkamédszarátadás után megkezdődött a »hajrá«. Kovács Er­zsi keze, mint a villám jár ide-oda. Hamar megtelik a kötény. Úgy­szintén Hajdú Júliánál és Somjai Máriánál is. Hanem az örményeu- giok sem hagyják ám magukat. Horzsák Zsuzsi, Brjezsnyik Má­ria. Bodzsár Ilona erősen a béké­siek nyomába törtek. Reggel nyolc órakor, az első mérésnél Horzsák Zsuzsi már csak valamivel több mint három kilogrammal maradt el Kovács Erzsi mögött, áld 2ő és fél kilogrammost szedett. A harc itt is a 100 kilogrammos eredményért indult. Ennyit, de in­kább többet akarnak leszedni dél­után öt óráig. Túlszárnyalni min­den eddigi eredményüket, hogy < zel is biztosítsák a gyapot ter més időbeni betakarítását, biztosítsák azt, hogy számukra is minél több ruhanemű készüljön ötéves ter­vünk során. (zs. m.) BrSgáds&ervezés, terület felosztás nélkül nem végezhet jó munkát a csuda ballal állami gazdaság sem áh időben való őszi vetés a« tílső lépés a jövő évi gazdag aratási feló. Ezért harcolnak állami gaz daságainkban is, hogy vállalásuk­nak megfelelően október 20-ig be fejezzék a vetést. A csudabalLai, gazdaságban felkészültek erre munkára. A 260 hold árpát, 160 hold lucernát, meg 40 hold őszi ta­karmánykeveréket el vetették már s a búzát is 200 holdon. Ahhoz azon­ban, hogy a nég mindig megtmitet kozó lemaradást behozzák, egés;l spr hiányosságot kell kijavítania a gazdaság vezetőségének. A hibák régiek már, a gazdaság vezetősége »örökölte« őket, de meg kell mondani, nem tettek még meg piindent megszüntetésükre. Az első és legfontosabb feladat a brigádok, a munkacsapatok meg­szervezése. A minisztertanács együk rendelet® kimondja, hogy gazdasá­gainkban állandó brigádokat kell szervezni. A brigádokon belül pe­dig munkacsapatokat. Bodó elvtárs, a gazdaságvezetőbelyettes arra hi-* vatkozik, nem tudnak brigádokat szervezni, mert kevés a munkaerői És ezért nem tudják végrehajtani B rendeletnek azt a pontját sem, amely előírja, hogy a brigádok részére lehetőleg az egész vetés-» forgó tartamára, de legalább egy évre meghatározott területet kell művelésre kijelölni. Ezért a te­rületért azután felelősek a mun-t kacsapatolc, a brigádok vezetői. Bo­dó elvtárs indokolása nem helyt­álló, hiszen éppen azért van szük­ség fokozottablian a ballai gazda­ságban is a brigád, a munkacsapat-1 szervezésre, mert csak igy tudják tervszerűen irányítani a rendel ke-1 zésre álló munkaerőt. Most egy-egy, darab - földön mindenki vet. így azután nehéz lesz majd megálla-' Í utáni a termés betakarításánál, me-1 yik brigádot, munkacsapatot ju­talmazzák a jó termésért és kinek! s hibája, ha keveset terem, rosa talajelőkészités miatt. Első feladat tehát a brigádszerrezés A munkacsapatok között pedig fel kell osztani a területet s majd a tavaszon az új időszaki munkások­ból kell kiegészíteni a létszámot. Addig is fokozottabb gonddal kell nevelni a munkacsapatok tagjait, akik a tavaszon majd az új mun­kásokat nevelik fegyelmezett, öntu- datosabb emberekké. A brigádszervezós egymagában azonban nem oldja meg a kérdést. Arról is gondoskodni kell, hogy a brigád ismerje tervét, hogy leg» alább ogy hétre előre tisztában legyen a brigádveaető a rájuk váró feladatokkal. Most esténként beszé­lik meg a másnapi tervet s reg­gel aztán, sok értékes félóra elvész a» »eligazításoknál«. Igaz, a gaz­daság vezetői, s egy-két dolgozó is arra hivatkozik, hogy ez nem jelent különösebb veszteséget. Ez azonban nem igy éli. Ne«n egy esetben előfordul, hogy az egy napra, előirányzott terveket sem tartják, be, a dolgozókat átcsoportosítják másik munkára, mert az fontosabb, sürgősebb. Ez éppen abból adó­dik, hogy a gazdaság vezetői, köz­tük az agronómusok nem mérik fel egy hétre előre a feladatokat Nincsenek brigádok, nincs terü- letfelosztás és ennek szinte termé­szetes k ö vetkezőién ve, hogy ver­seny sincs. Szocialista munkaver-1 seny nélkül pedig — mely hajtó­ereje a munkának, kétséges, hogy a gazdaság teljesiti válla­lását, azt, hogy október 20-ra be­fejezi a vetést. A munkaszervezés hiánya meg­mutatkozik a vetés és a betakarítás' munkájában egyaránt fl megmutat­kozik a szállításoknál is. És hiba az, hegy a gazdaság vezetősége Gyomáról jelentjük: Póhalom 90 százaléknál tart A póhalmiak vállalták, a »ku- koricabegyüjtési hét« elején, hogy október 25-ig elérik a 100 százalékot^, —* s a vállalás teljesí­tésére versenyre hívták a kese- lyösieket A versenykihívás után munkához is láttak. Ez a határ­rész mindig a legjobbak közé tartozott, most sem akarnak le­maradni Draliéi Imre, meg Cse­lei László, a póhalmiak két ta­nácstagja és velük együtt még egy páran este, mikor már nem lát az ember szántani, vetni s rendbetették a jószágokat is, el­látogatnak a szomszédokhoz. A begyűjtésről beszélgetnek. És a beszélgetések eredménye másnap­ra már »mázsákkal mérhető«. Szerda estig megközelítették a 90 százalékot. Persze, a kese­ly ősiek sein alszanak. Kovács Lajos tanácstag elsőnek vitte be most a »begyűjtési héU-en a kukoricát, 5 mázsa morzsoltra meg szerződést kötött S arról, hogy példája követésre találjon Keselyűsön, gondoskodik ő maga is, meg a Lobbi népnevelő. El­mondják: egy zsák kukorica egy­magában nem sok. De a sok-sok zsák sorompó lesz a háborús uszítok előtt úgy, hogy a tervet teljesítik vele, az ötéves terv pe­dig évről-évre erősíti az orszá­got... Mozgolódnak a gyomaiak. A tanácstagok között nincs már egyetlen egy sem, aki elmaradt volna. Most már az a feladat hogy mindegyiket bevonják a munkába, hogy egytől-egyig nép» nevelő legyen a maga utcájában, dűlőjében. A »kukoricábagyűjtési hét« új élenjárókat hozott. Olyanokat, mint Nagy János 6 holdas dol­gozó paraszt, aki 330 száz:»leköt teljesített, meg a póhaLui »Nagy Mihály, aki 10 mázsára kötött szerződést A hiba ott van. hogy az élenjárókat nem ismerik G vo­ntán, — még a begyűjtési osztá­lyon is csak hosszas keresgélés után akadnak' rájuk. Nem írják ki a versenytáblára, mely regi eredményeivel falnak fordítva szomorkodik a folyosón. Ezen sürgősen változtatni kell. Meg kell teremteni a verseny nyilvánosságát És ez a tanács feladata. Három nap alatt 9.6 százalékot emelkedett á begyűjtési terv le!-’ jesítése Gyomán. Tovább keil ja­vítani. És ahhoz, hogy tovább javítsanak, kommunistákhoz, a tanácstagokhoz hasonlóan, első­sorban a tömegszervezetek veze­tőinek kell példát mutatniok. El kell érni, ho(gy ajz MNDSZ. s DISZ, a DÉFOSZ-lagjai a váll* lásokhoz híven, résztvegyenek a népnevelőmunkában. Ha jól dol­goznak, ha elmagyarázzák, hogy a »begyűjtési hét« éppúgy a bé­két védi, mint a terv többi fel­adatainak teljesítése, nem marad el az eredmény. Megvan hozzá minden adottság: a gyomaiak lié- keszeretete, a bő kukoricatermés. A kukoricabegyüjtés élharcosai D, KISS GÁBOR, vésztői hétholdas dolgozó paraszt 80 IsJú kukorica helyett 707 kilót adott be. Ezzel kötelezettségét 880 százalékban teljesítette. BORSI KAROLY, háromholdas bacsói dolgozó paraszt 415 kiló kukorica beadásával kötelezeütségét 456 százalékra teljesí­tette. FALUSRA PÁL, csabacsüdi háromholdas dolgozó parasztiak a beadási kötelezettsége 108 faló volt, ezzel szemben 798 hitat vitt be s így 178. százalékra teljesítette kötelezettsó gát. VIQH JÓZSEF, mezóberényÜ négyholdas dolgozó paraszt 376 ki­ló kukorica beadásával kötelezettségét 250 százalékra teljen tette. BAJI GABOR, hatJioldas kamuid dolgozó paraszt kukoricáié adási kötelezettségét 100 százalékra teljesítette és esten felül öt és fél mázsát kötött le májusi szállításra. nem hasznosítja a dolgozók javaslatait a mezőgazdászok meg el sem fo- I ra. Ott lerakják, terméskövet rak- gadjálc a bírálatot. A gazdaság 15—16-án rizst szállított. De ugyanakkor terméskövet is kel­lett szállítania. Mivel kevés a szállítóeszköz, úgy oldották meg: a gépkocsi Turkeddről rizst szál­lít a 3 kilóméterre lévő állomás­nak fed s azt elviszik 12 kilomé­terre a központba, ezt is lerak­ják, aztán a 12 kilométerre lévő lurkeddi rizstelepre üresen megy el a kocsi. Aztán kezdik elölről Sem az üzemanyagmegtakarítást nem nézték ennél a beosztásnál, arra sem gondoltak, hogy las­sabban megy a rakodás és ezért a vagon után fekbért kell fi­zetni S ami még súlyosbítja is ezt a hibát, mikor Juhász Gyula, a szállító-brigád vezetője felhívta Erkel Tibor agronómus figyel­mét arra, hogy ez helytelen, azzal utasította vissza bírálatát: »a gazdaságban én dirigálok«. Komoly hibák ezek, de minden lehetőség megvan a kijavításuk­ra. Elsősorban a vezetők közt kell felszámolni azt a hangula­tot: nálunk nem lehet brigádokat szervezni A Szovjetunió szovho- zainak tapasztalatai megmutat­ták, brigádszervezés, területfel­osztás nélkül nem megy jól a munka, — és ez vonatkozik a csudabalLai állami gazdaságra is — deák —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom