Viharsarok népe, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-16 / 216. szám

2 19.11 szeptember IK \H-árnap \JikaMaude Vlípi A tervgazdálkodás hatalmas ereje Gerő Ernő elvtárs cikke a Pravdában Moszkva, 6aoptember 14. A Pravda közli Gerö Ernő elv­társinak, a Magyar Dolgozák Párt­ja titkársága tagjának »A terv- gazdálkodás hatalmas ereje« cimG cikket. A cikk, melyet kivonatosan közlünk, a népi demokratikus or ««ágok népgazdaságának tikeres fejlődésével foglalkozik. A tervgazdálkodást folytató kö­**" zép- és délkeleteurópai népi ieinokratikus országok — hangzik s cikk — sikeresen fejlesztik gaz- iaságukBt ée kultúrájúkat, emo- lik a nép jólétét. Lengyelország és Csehszlovákia, Magyarország és Románia, Bulgária és Albánia mun­kásosztálya bebizonyította, hogy a marxista-leninista púitok vezetésé­vel egyesíteni tudja és meg tudju szervezni országának demokratikus erőit a szocialista társadalom alap­jainak felépítésére. A népi demokratikus országok gazdasági erejének növekedését el­sősorban aa jellemzi, hogy ezek ez országok a második világháború befejezése óta eltelt néhány év alatt elérték gazdaságuk háború előtti színvonalát, majd tovább haladva, messze maguk mögött hagyták ezt a színvonalat. Magyarországon a reakció azt állította, hogy a népgazdaság új­jáélesztéséhez legalább 30 évre van szükség és ennyi idő alatt is csak okkor sikerülliet, ha az ország ame­rikai kölcsönt kap. A magyar nép bebizonyította, hogy az ellenség jóslatai az új rendszer iránti gyűlöletből fakad­nak és homokra épültek. A népi demokratikus rendszer feltételei között a gyakorlatban csupán két és fél évre volt szükség a háború előtti gazdasági színvonal elérésé­hez. A népgazdaság újjáépítése után országunk és az összes többi népi demokratikus ország hozzákezdett a többéves népgazdasági tervek teljesítésében. Ezeket a terveket a szovjet tapasztalatok alapján al­kották meg és céljuk az egész gazdasági élet gyökeres átépítése: az ipar és a közlekedés újjászer­vezése és továbbfejlesztése, a me­zőgazdaság gépesítése és a nagy- üzemű szocialista mezőgazdaság megteremtése. Röviden: a tervek egv nagyüzemű, szocialista nép­gazdaság alapjainak létrehozását tűzik ki feladatul. A második világháború óta el­telt öt-hat év alatt valamennyi népi demokratikus ország ipari ter­mi lése jelentékenyen túlszárnyalta a háborúi előtti színvonalat. Az ipari termelés növekedésével pár­huzamoson fejlődött a közlekedés, növekedett az áruforgalom és meg­szilárdult a mezőgazdaság is, amely szintén . túlszárnyalta a háború előtti színvonalat. A népi demo­kratikus országok tervgazdálkodást fel Irtatva felszámolták a munka- nélküliséget, a kapitalista rend­szer elmaradhatatlan velejáróját, a dolgozókat sújtó borzalmas ostort. Ami a népgazdaság fejlesztésére vonatkozó hosszúlejáratú, nagy- perspektivájú terveket illeti, ezzel kapcsolatban sokan úgy véleked­tek, hogy a kommunisták, a tervek kezdeményezői, nehéz, úgyszólván teljésitliétetleri. feladatokat tűztek Országaik elé. Magyarországon pél­dául a tet-v azt irányozta elő, hogy az ipari termelést öt év alatt 80.4 százalékkal, a munka termelékeny­ségét az iparban 50 százalékkal, a mezőgazdasági termelést 42 szá­ndékkal, a nemzeti jövedelmet pe­dig 63 százalékkal beli növelni. Az ötéves terv első évének ered­ményei azonban nemcsak azt mu­tatták mdg, hogy a terv reális, hanem azt is, hogy nem is veszi figyelembe összes lehetőségeinkét. Kitűnt, hogy öt év alatt az ipari termelésnek 200 százalékkal, az Ipari munka termelékenységének közel 100 százalékkal és • nem­zeti jövedelemnek 120 százalékkal való emelése érhdbő el. 1^ zek a tények a tervgazdálko­dás óriási fölényét bizonyít­ják. Ezek a tények arról is be­szélnek, hogy a kommunisták he­lyesen határozták meg a népgaz­daság fejlődésének jellegét. He­lyesen jártak el, amikor szocialis­ta és nem kapitalista mértékkel mérték a népgazdaság újjáépité- sének és fejlesztésének ütemét. Iga­zuk volt, amikor a népgazdaság gyors újjáépítését éa további új­jászervezését tűzték ki célul. A ta­pasztalat azonban bebizonyította, hogy a valóságban a fejlődés a legtöbb esetben, gyorsabb volt az el ő irányzottnál. A népi demokratikus országok gazdaságának fejlődés© ismét iga­zolja Sztálin elvtárs lángeszű téte­lét, amelyet a Szovjetunió Kom­munista (bolsevik) Pártjának XVI. kongresszusán állított fel: »Számunkra — mondotta Sztálin elvtárs— az ötévé® terv, mint min­den terv, csak megközelítő terv, amelyet a helyi tapasztalatok alap­ján, a terv végrehajtásának ta­pasztalatai alapján pontosabbá kell tenni, meg kell változtatni és tö­kéletesíteni kell. Semilyen öt­éves terv tani veheti számba mind­azokat a lehetőségeket, amelyek szovjet rendünk mélyén rejlenek és csak a munka folyamán, a terv megvalósítása folyamán, a gyárban, a kolhozban, a szovhozbon, a kerület­ben stb. bukkannak elő.« (Sztálin művei 12. kötet. Szikra 1950. 370. o.) Magyarországon a népi demo­kratikus rendszer adta óriási lehe­tőségek mellett más tényezők is szerepet játszanak, amelyek meg­gyorsítják a népgazdaság fejlődé­sét és fellendülését. A legfontosabb tényező, hogy a kö­zép és délkeleteurópai országokat a jdiesőséges Szovjet Hadsereg szaba­dította tol és ezek az országok a Szovjetunió segítségével elnyerték nemzeti függetlenségüket. Ezeknek az országoknak a mun­kásosztálya a kommunista és mun­káspártok vezetésével, a belső- és külső reakció ellen folytatott kö­vetkezetes harciján megszilárdította a népi hatalmat. A leleplezett reak­ciós erők a dolgozó tömegek köré­ben már nem találnak támogatásra, ogyre jobban elszigetelődnek. Né­pünk nem felejti el, hogy a re­akció, ha módjában állna, véres polgárháborút robbantana ki, hogy erőszakkal visszaállítsa elvesztett hatalmát és ismét a nép nyakára üljön. Kétségtelen, hogy az impe­rialisták, ha csupán tőlük függ­ne, nem haboznának, hogy fegy­veresen beavatkozzanak a demo­kratikus államok belső ügyeibe, a kizsákmányolok és saját önző ér­dekeik védelmére. Ha módjukban állna, Magyarországot ifi Görög­ország sorsára - juttatnák. A nagy szocialista állam, a Szov­jetunió léte volt az a flöütű Aka­dály, amely útját állta aimak, hogy az imperialisták éfi a belső re­akciós erők megvalósítsák tervei­ket ée azt a törekvésüket, hogy a népi demokratikus országokat vé­res háború ée gazdasági romláls szakadékéba taszítsák. A. Szovjetúnió óriási szolgálatot tett, nemcsak ez országok hé- peinek, hanem Európa mindeh né­pének, a világ békéje megvédésé­nek. Az a körülmény, hogy az európai népi demokráciákban a munkásosztály — a dolgozó pa­rasztsággal szoros szövetségben — elkerülte a polgárháborút és az imperialisták intervencióját, hata­lomra került ée megszilárdította a proletárdiktatúra funkcióit teljesítő népi dmeokt’atíkue rendszert, rend­kívüli mértékben megkönnyítette és meggyorsította népgazdaságunk új­jáépítését és ugyanakkor megve­tette a szocializmus építésének alapját. Nagyjelentőségű tényező. amely előmozdította és előmozdít­ja a népi demokratikus országok gazdaságának gyors felemelkedését, a gazdasági kapcsolatok létrehozását és fejlesztését a népi demokrati­kus országok és a Szovjetunió kö­zött, valamint az egyes népi de­mokratikus országok között. Mint ismeretes, a második világ­háború- előtt úgyszólván egyálta­lán nem voltak kereskedelmi kap­csolatok a Szovjetunió, valamint Lengyelország, Románia, Magyar- ország és Bulgária között. A második világháború jután gyö­keresen megváltozott a helyzet. Nemesax annyi történt, hogy egyszerűen helyreállították az elsorvadt gazdasági kapcsolatokat. A valóságban lényegesen több tör­tént. A Szovjetúnió nyomban a háború befejezése után nagy gazda­sági segítséget nyújtott a népi de­mokratikus országoknak. Azok a gép-, ipari felszerelési és nyers­anyagszállítmányok, amelyeket a Szovjetúnió szállít az említett or­szágok könnyű- és nehézipara szá­mára, előmozdítják népgazdaságuk gyors fejlődését, megkönnyítik a szocialista iparosítást. A Szovjetúnió és a népi demo­kráciák között kialakult gazdasági kapcsolatok alapvetően új rendsze­re a kölcsönös segélynyújtás és egyenjogúság elvein, valamennyi fél érdekeinek azonosságán alapul. Ez a rendszer elősegíti a népi demo­kratikus országok nemzeti függet­lenségének megszilárdítását, né­peik életszínvonalának szakadatlan emelését. Ezeknek az új nemzetkö­zi kapcsolatoknak ideológiai alapja a proletár-, & szocialista interna­cionalizmus. Szovjetúnió segítsége és tá­mogatása rendkívül fontos esz­köz a Utóké, a demokrácia és a szo­cializmus táborához tartozó orszá­gok stabilitásának ée békés fejlődé­sének biztosítására. Ezzel szemben azok a gazdasági kapcsolatok, ame­lyeket az Amorikai Egyesült Álla­mok kényszerít a kapitalista vi­lág országaira, megfosztják a ka­pitalista országokat politikai és gaz­dasági függetlenségüktől, fokozzák az ellentéteket az államok között, nyomorba és rabságba döntik a dolgozlak millióit, aláássák az USA- tól függő államok gazdaságát ée az egyre növekvő háborús fenyege­tés veszedelmes forrásai. A népgazdaság gyors fejlődését előmozdító, a szocializmus építésé­ben jelentékeny szerepet játszó fon­tos tényezők egyike a népi demo­kratikus országokban a dolgozók életszínvonalának gyors emelke­dése. Sztálin elvtárs a sztahanovisták első fizovjetúniúi tanácskozásán mondott beszédéljen hangsúlyozta, milyen rendkívüli jelentőség© és hatása van a termelésre, a munka termelékenységére az életszínvonal emelkedésének. »Ha nálunk válság volna — mon­dotta Sztálin elvtárs —, ha nálunk munkanélküliség volna, a munkás­osztálynak öz a korbácsa, hä rosst, rút, szomorú volha nálúftk az élet, átkot eemminő Bztaháhov-moZgfV- lom nem volna nálunk,« (A teüi- nizmus kér déréi, 590. old. Szikra. 1950.) Ugyanez mondható el ma a népi demokratikus országokról is. Ha ezekben az államokban válság, mun- kahélküliség volna, ha ez államok dolgozóinak élete tossz, tűt, szo­morú volna, akkor lehetetlen Vol­na egy év alatt 15—35 százalék­kal fokozni az ipari termetest és a szovjet újítóknak, a szocialista munka hőseinek nem volna oly sók követője a népi demokratikus országokban. Itt azonban nem egyszerűen ar­ról van szó, bogy a népi demo­kratikus országokban emelkedik a A magyar kormány tiltakozó jegyzéke egy újabb véres titoista provokáció ügyében A magyar külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A Magyar Népkfizlársasúg kül- ügyntiniszléríunia kormánya meg­bízásából szeptember 14-én az alábbi jegyzéket jutíulla el a bu­dapesti jugoszláv követségnek: Folyó évi szeptember 13-án 1« óra 30-kor a kalymári magyar határőrség területén a magas fl- tívelőhan szolgálatot teljesítő Papp Etek figyelő járőrre a ju­goszláv fegyveres erők tagjai pos­tából lövési adlak le. amely ne­vezett határőr közelében, magyar területen csapódott be. Ezt a Rá vési 2 perc múlva egy másik lövés követte, amely Papp Elek iárör mellén halóit lm és hóná­ul iá 11 jött ki, ől veszélyesen tneg- tiebvsítelte és szélroncsoHa felső karját. Nevezett magyar járőr életveszélyes állapotban a bajai kórházban fekszik. A jugoszláv fegyveres wők golyója, amely Papp életének kioltására volt szánva, bizony íiékkéní az illetékes magyar szervek birtokában van. A jugoszláv fegyveres öröknek ez a legújabb provokációja, me­lyei a hatúrséricsck, halárntenli provokációk és gyilkossági kísér­letek százai előztek inog, újabb kiáltó bizonyítékai annak, hogy a jugoszláv kormány tudatosan, következetesen a két ország kite z«Mti feszültség mindinkább való kiélezésére, lörekszik és határőri­zeti szerveit újabb és újabb in­cidensek kiprovokálására uta­sítja A Magyar Népköztársaság kor­mánya a legeréíyesibbin liiteko» zik a jugoszláv határőrizeti szer- veknek ez elten az újabb szám. dikes határprovokációja és tuda- (os gyilkossági kísérlete eilen a követeli, hogy a jugoszláv kor­mány a merénylet kürfihuényeü sürgősen vizsgáltassa ki és a bű­nöst. vagy bűnösöket részesHs® szigorú büntetésben. A Magyar Népköztársaság kormánya isméi- lelten felszólítja a JSiíNK kor­mányát, hogy 'haladéktalanul le­gye meg a szükséges intézkedésü­kéi a r. agyar—jugoszláv haláron jugoszláv részről rendszeresen éa sorozatosan téglienrenő h;tlá-sér­tések és provokációk ;»/onnall beszüntetésére. A Magyar Népköztársaság kor­mánya ugyanakkor felhívja a JSZNK kormányának figyelmét! arra, hogy a jugoszláv határőri­zeti szervek határsértéseiből éa provokációiból eredő minden kö­vetkezményért egyedül és kizá­rólag a JSZNK kormányát teszi felelőssé. a dolgozó nép életszínvonala. Ez magútól értetődik, ez a szocialista társadeftom építésének törvénye. Az új, a sajátos obiján rejlik, hogy ezekben az országokban — noha a háború elpusztította a- népgazda­ságot — a dolgozók életszínvona­la aránylag rövid idő alatt, két- három évvel a háliorú befejezése után elérte a háborúelötti színvo­nalat és a következő években túl­szárnyalta azt. Az anyagi jólét emelkedéséről ugyanezt mondhat­juk, mint a népgazdaság fejlődésé­nek üteméről. Az életszínvonal emelkedése sokkal gyorsabb volt, mint eredetileg fel lehetett téte­lezni. Nagy szerepet játszottak ebbon azok a tényezők, amelyekről már beszéltünk: a népi demokratikus országok dolgozói elkerülték a pol­gárháborút és az imperialisták fegy- \e es bearatko á át; a háború után egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlődtek ki és szilár­dultak meg a baráti országokkal, elsősorban a Szovjetunióval; a Szov­jetunió jelentékeny gazdasági se­gítséget és támogatást nyújtott ezekhek az országoknak. A felsoroltakon kívül van még egy feltétel, amely előmozdítja a szocializmus építését a flépi demo­kratikus Országokban. Ez a dolgozó nép millióinak aa a mély meggyő­ződése, hogy ők országuk gazdái éa hogy az új életet magúknak építik. A népi demokratikus orszá­gok dolgozói azt is tudják, hogy a to: me-lósí tervek sikeres teljesí­tésével és túlszárnyalásával, a népi demokráciák gazdasági előtérlek erő­sítésével nemcsak közvetlenül sa­ját érdekeikét és népük érdekeit szolgálják, hanem egyútttal a bé­ke megszilárdítását, az emberiség haladását is. ügy-két évvel ezelőtt a népi de­mokratikus országokban — köztük Magyarországon is — ilyen kérdések velőitek fel: »Miért kell n&künk kiszélesítenünk a békemoz­galmat? Hiszen a ni úgyis mindenki előtt ismeretes, hogy országunk, népünk bókét akar,« Aki így gon­dolkodott, aa nőm értette meg, mi­lyen óriási mozgatóéra az építő- munkában a békéért, az imperialis­ta ági es szórók ellen folytatott küz­delem. Az ilyen emberek akkor nem értették meg, hogy az ország építómunk aj a elválaszthatatlanul Összefügg a békéért folyó, az egész világot átfogó nagy küzdelemmel, amelynek élén a Szovjetúnió ha­lad és amelyet a lángeszű Sztálin vezet. Ma már mindenki előtt vi­lágos, hegy a békéért folytatott küzdelem hatalmas mozgatóerő * népi demokratikus országok épí- tőmunkájúi ion ée gazdaságának fej­lesztésében. Az új toldalékok, amelyek elő­segítik Magyarország és a többi népi demokratikus ország nép­gazdaságának gyors fejlődését, nem önmaguk lói válnak valóság­gá, — ezek a kommunista é« munkáspártok által vezetett és lelkesített néptömegek szívós at kolómunkájának' eredményei. Mindenki látja azokat a nagy sikereket, amelyeket a népi de­mokráciák dolgozói értek el a üazdasági építés terén. »A sikereknek azonban néha megvan a maguk árnyoldala is - tanítja Sztálin elvtárs. — Néha bizonyos veszedelmeket is szül­nek. amelyek, ha megengedik, hogy kifejlődjenek, az egész ügyet meglát hatják. Fennáll például a veszély, hogy egyes elv társa­ink megszédülhetnek ezektől a Sikerektől... Fennáll a Veszély, hogy egyik vagy másik elvtár­sunk a sikerektől megrészegedve, végkép elblZakodtk és kérkedő nótákkal kezdi elringatni magát, olyanfélékkel, mint például az, hogy »mi már az ördögtől se fé­lünk«, vagy hogy »akit csak aka­runk, früstökbe eszünk meg« és így tovább... Nincs veszedelme­sebb, mint út ilyesféle hangu­latok, mert ezek lefegyverzik a pártét és derrtobizálják sorait« (A lentnízrnuS kérdése, 571. old- Szikra, 1950.) A Magyar Dolgozók Párí ja épí­tőm unkájában Sztálin elvtársnak ezt a/, igen nagyjelentőségű út­mutatását követi. Ez lehetővé te­szi, hogy józanul értékeljük a szocializmus alapjainak építése terén végzett munkánkat. A Kri­tika és önkritika fegyvere, a for­radalmi éberségre való íáifhlha- latlan nevelés lehetővé teszi pár­tunknak, hogy egyre újabb si­kereket érjen el az állóin és a gazdaság épíléséljen, testvéri szö­vetségben a nagy Szovjetunió­val és a népi demokratikus or­szágokkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom