Viharsarok népe, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-04 / 180. szám

1*51 oiicuwtiis 4 szombsf 3 l/íUatsawU liépe Bz akasztépasztai állami gazdaságban a jobb eredményekért végezzenek egyéni felvilágosító munkát Csak vasárnap kezdtek meg a giabomaoséplást az akasztópusztai ál­lami gazdaságban. Hiba bizony, hogy igy késtek vele. És az is, hogy hiányosság van a gyapot, cukor­répa művelése körül. Alig van a gazdaságban valami nyoma a mun­ka versenynek. »Tavaly jobban ment a .munka, mint most« — igy véle­kednek maguk • a vezető elvtársak is. Mint ahogy ilyenkor szokás, sietve hozzáteszik még: »ennek a munkaerőhiány az oka.« Bizonyos, ma nagyobb faladat a munkaerő biztosítóra, mint akár tavaly. De vájjon mindent megtel­tekre a vezetők, ami tőlük tel­lett és amit meg is kellett volna tßnniök? Nem! Mi lehet mégis a hibák gyökere, hogyan lehet javítani ezen? .1 legfontosabb: ismerjék fel a vezető elvtársak, nem elég az, ha a különböző gyű­léseken »mindent elmondanak«. Az sem elegendő, hogy csak ők ma­guk végeznek egyéni felvilágosító munkát. Ide ugyanakkor helyte­lenül igy vélekednek: »Össze szok­tuk hívni a népnevelőket, de hiába, mert azok is együtt sírnak a többi dolgozókkal.« Továbbá, hogy »A munkásszállásokon nem lehet felvi­lágosító munkát végezni. Este hét­kor hagyják abba a munkát, utána vacsora, aztán mindjárt lefeküsz- nek a dolgozók és hát ágy sem hallgatnának meg.« Segít-e az, ha igy gondolkodnak, igy cselekszenek a párttitkár elv­társ és a gazda-ág vezető emberei? Megértik-e akkor a dolgozók: hely­telen, hogy kora tavasz óta egyet­len szombat délután, egyaden va­sárnapon sem dolgoztak. Seggel öt óránál korábban nem kezdték a munkát s borsócséplóskor is már este hétkor befejezték. Pedig még többet kereshettek volna. A gazdasági-eset és legfőbb elve: széleskö ü népnevelőmunka a párt- szervezet irányításával. Ha a párt­titkár elvtárs, a gazdaság vezető­sége korábban látják ezt, — akkor ma már jobbak az eredmények az eddig meglévő munkaerőkkel is. És ezután is csak az lesz a legfőbb megoldás: egyéni felvilágosító mun­ka folytatn a a dolgozók között a munkahelyeken és szállásokon. Mindehhez még csak egy kell: se­gítsék szívvel-lólekkel, ellenőrizzék a népnevelési. Bízzanak' az agitáto­rokban és a dolgozókban. Ha jól felkészülten érvelnek, megértik azt a dolgozók és aszerint is végzik munkájukat. Pető Sándornak, az egyik cséplőbrigád etetőjének a borsócséplóskor nem mondotta, nem magyarázta meg senki: megtehe­tik, hogy reggel 5 óránál korábban kezdenek, este hétnél későbben vé­geznek és igy többet is keres­nek. Ő helyesli is ezt, csak hát szólni kellett volna. Ki ne értené meg — aki emlékszik a múltra — bez­zeg a földesúmak látástól-vakulá- sig garasért dolgoztak. És vasár­nap is, mert ott állt a csendőr. Akkor azért mégsem kaptak többet. Ma a több keresetért, az ötéves ter­vért, a békéért többet és jobban dolgozni mégis csak megéri. Aki a gyapotban, dolgozik?... olcsó kar­tonban lesz része az ősszel. Vezető I elvtársak; 1 öbb lesz-e, feszre egyálta­lán ruhanemű akkor, ha a gyapotot most rosszul, vagy sehogy sem mű­velik? Ha beszélgetés közben a nép­nevelők ezt szépen megértetik és megkérdik, biztos, a dolgozók jól megválaszolnak: »Persze, hogy nem lehetne akkor semmi pénzért kapni, ahol emiatt nincs, ott nem lehetne venni.«Ha a dolgozók minden ter­mészetbeni juttatással, ami a csóp- léseel, a kukorica és cukorrépa munkájával összefügg — igy meg tudnak ismerkedni, még jobb lesz a munka és több is lesz a munkás. Most a párttitkár elvtárson, a pártvezetőségi tagokon, a gaz­daság vezetőin múlik a legtöbb. Ha erősítik a pártszervezetet, tá­mogatják felvilágosító munkáját, tudnak változtatni. És ez az Ál­lami Gazdaságok Megyei Központ­jában lévő elvtársaknak is feladata. Ha kintjártukban mindig felkere­sik a párttitkár elvtársat és nem­csak véletlenül találkoznak vele — valamint a gazdaság pártszerveze­tének élete sem kerüli el figyel­müket, akkor lesz gyors fejlődés.- De, ha úgy cselekszenek, mint Bottyán elvtárs, a Megyei Központ munkatársa, hogy kiküldte a párt­titkárt az irodából — igy már ne­hezebben. Mert az állami gazda­ságok pártszervezeteinek ápolása nemcsak a községi és járási párt- bizottságok feladata, hanem min­den elvtársé, még ha gazdasági ve­zetőember is. , (t. g.) „U#iá&$at a t<MU<c*ndí$faí!" Ez a felírás díszeleg a bé­késcsabai Magasépítési Vállalat újítási adminisztrátorának feje fe­lett. Szent és igaz ez a mondás. A gyakorlat a legiga-zabb tanú rá.1 Varga Sándor újítót, a lakatosüzem kovácsát idézzük: — Itt vannak ezek a 1/2 colos csavarok. Azelőtt 30—35 darabon végeztük el a fejezést egy óra alatt. Hárman I Mo. t meg nyolcvan da­rabot is megcsinálunk; ketten!.. . Hogyan? Hót, szerkesztettem egy fejező-üUőbetétet. De van itt más is — — sorra húzkodja elő a munkapad alól, sarokból a külön­böző szerkezeteket, rámákat. Egy­szerű vasdarabok, idomok, csapok­kal, bevágásokkal ellátva. A mun­ka termelékenysége mégis meg­hatványozódott, a nehéz kalapács­verés helyett egyszeri kézmozdu­lattal, egy-egy kar elforditásával pontosan, hil ráment esen elkészíti ve­le a meghatározott méretű, szögű hajlitást, vagy egyéb munkálatot. — Ezt mind beadta újításnak? — Nem én. Minek is. Dolgozok vele, termelek, aztán jól van. Egyet-kettőt beadtam, kaptam is 60 forintot. Legtöbbjét meg csak úgy használom. Ez a fontos, nem igaz? Varga Sándor gondolkozó ember, szereti szakmáját, szeretettel gon­dol ki valami újabb és újabb dol­got, amivel teljesítményét növel­heti, egyben több kerül a zse­bébe is. Elvégre nem mindegy, hogy 110, vagy 180—200 száza­lékot ér el valaki. Nem szíve­sen adja be újítását, mert — úgy véli — 30—50 forintot kap és néhány hónap múlva a magasabb teljesítményhez igazítják normáját,- Míg ha elhallgatja, szépen a sut­ban tartja? Mindig magas százalé­kot ér el. Többre jön ez, nem is vitás. így van ez az üzemen belül. Azonban nem hoz széles területen eredmem t, teljesítmény növekedést, mert más munkaterületen az or­szág számos lakatosa, kovácsa még * - te ** -> •, efr V ' Kézi élővel, kalapáccsal, iiti-veri a rjfdanyagot, szálvasat, hogy a szükséges formát, alakot elnyerje s értékes órákat pazarol. Na, meg a normakijátszás is közeli megha­tározás. Ezt nem látja Varga Sán­dor. Nem az ő hibája elsősorban. Arra mutat ez az esst, hogy hiá­nyos a felvilágosító munka. Iga­zolja ezt más tény is. A vállalat újítási könyvét lapozgatva ezt a képet kapjuk: Elfogadott újítási javas­latok szama januárban 5, már­ciusban 1 (később az OTH ezt is alkalmatlannak nyilvánította), áp­rilisban 1, amelyet felterjesztet­tek . a TIMIK-hez. Ez az ipari központ azóta megszűnt. Az újités szőrén-száán eltűnt. Május bari egyet fogadott el az újítási bizottság. A lakatosműhelynek adták át elké­szítésre, azonban a lakatosműhely túlhalmozott- munkája miatt még ma sem készítette el. Júniusban 1 elfogadható újítás érkezett be, jú­liusban egy sem. Ezek szerint nem nlond igazat az újítási felelős grafikonja, amelynek ez a cime: »Áttekintés a vállalati újítási moz­galom fejlődéséről.« Pedig számos dolgozó van egy véleményen Tömő Mihály hegesztővel. ■— «Az ember úgy van vele, hogy mindig módosít. Ha meg több da- ■■nbot, többszázat kell csinálni, ak­kor igyekszik, hogy az mind egy­forma légyben, szép legyen és ha­mar is legyen.« Mire mutat mind­ez? Nyilván arra, hogy a dolgozók egészséges kezdeményező szelleme, újitani, újat alkotni akarása nincs kellőképpen felhasználva, támogat­va. A vállalatnál nem ismerik fel kellőképpen az újitómozgalom je­lentőségét. Különben nem tenne ilven kijelenté eket éppen az újítási adminisztrátor: — »Az építőipar annyira be van fejezve már, újításról nem igen lehet szó. Mit lehetne még újí­tani iáikor a falazásnál, vagy a burkolatok felrakásánál...?« —Ezt a tévés nézetet" még 'megerősíti Pa- ulik- János ügykezelő is: — „Nem olyan dolgok ezek, (már, mint az újítások), hogy nappnta szülessenek.« — Nem hát. Ezek percenként a munka min­den mozzanatnál megszülethetnek. Gondolkozni kell csak a munkásnak s gazdagon meríthet tapasztalata, szakmai ismerete tengeréből. Gon­dolkozásra késztetni, az újításra, új munkamódszer kidolgozására vezet­ni pedig a vállalati vezetőségnek, párt- és szakszervezetnek kell. Követendő és szélesebb területen alkalmazandó példa az egyes üze­mek között már megindult rend­szeres tapasztalatcsere (lakatos­üzem és tatarozó vállalat). Nagy­horderejű a mezőtúri építkezésen bevezetés alatt álló Varga-Szakál- féle falazókaloda, vagy a függő­sarokléc alkalmazása is. Úgy idő­ben, mint forintértékben, termelé­kenység emelésében igen jelentős ez. Az egyes üzemrészekben a ki- sebb-nagyobb újítások, módszerek tömegei bukkannak fel. Ezeket szervezettebben kell összefogni, ér­tékelni és más területek számára is hozzáférhetőbbé tenni. Meg kell te­remteni az ríj itó-mozgal om nyilvá­nosságát is. A vállalat minden dol­gozója szerezzen tudomást az egyes újításokról, az általuk történt meg­takarításokról, politikai jelentősé­géről. A meglévő, elért eredmé­nyek még nem adhatnak okot meg­elégedésre s különösen nem adhat­nak okot az ilyen kijelentésekre: »Lényegében nálunk jól megy az újítási mozgalom, csak hát éppen most mutatkozik egy kis hiányos­ság, még új az újitófelelős.« Az újitófelelős akár meg is szakít­hatja magát a sok munkában, ko­moly eredményt még sem érhet el egyedül. Tömegmozgalommá kell tenni az újitó-mozgalmat és ehhez nem egy ember, ehhez valameny- nyi felelős vezető, valamennyi kom­munista odaadó, áldozatos mun­kája elengedhetetlen követelmény. Hunyán is bőven termett — gyűljön is hát a raktárba a gabona... A hunyai dolgozó parasztok pá- rosversenyre keltek az endrődiekkel a betakarítás és a begyűjtés mi­előbbi elvégzése érdekében. A munkát a verseny hevéljen végzik. A több mint 80 százalékban asz- tagba rakott gabonát 7 gép csé­peli a határban. De nem akár­hogyan, ha nem szép tisztán ,ke­vés törött szemekkel és elég sza­porán. Dávid Imre cstplőbrigád- ja 130—140 mázsa, Somi István cséplőbrigádja pedig 120 mázsa ga­bonát »ráz« zsákokba naponta. Jó terméssel fizet a gépi munka. Sza­porán telnek a zsákok. A sokból könnyebb számadást csinálni. És a gépnél számolgatnak is a dolgozó parasztok. A számadásban segíte­nek a népnevelők is. így aztán a boldog csépeltetek mindjárt két­felé rakják a bő termést. Kamrába kerül a vetőmag, a fejadag és a szabadőrlésre való. A kocsira pe­dig felrakják a beadási kötelezett­séget és a »C« jegyre eladandó búzát. Több dolgozó parasztnak népnevelők jártak nála, besz< és ezért még behozott 2 Ezzel együtt 9 mázsát adott be »C« vételi jegyre. Egymás után fordulnak be a kapun, megrakott kocsikkal: Czinkóczki Pál, Kiszely András és még többen mások, akik­nek órák hosszáig sorolhatná az ember a nevét és a behozott jga- bonájuk súlyát. Mégcsak délután 5 ÓM felé járt az idő, aznap begyűjtési eredményként több mint 300 mázsa gabonát számol­tak össze a raktár dolgozói. Tímár János 10 holdas középpa­raszt azzal búcsúzott el, hogy még öt mázsát hoz be. Ezzel .pedig éppen 13 mázsára szaporodik a »0« vételi jegyre beadott búza- mennyisége, ami után ugyancsak bőven kap vásárlási utalványt. Ka­tona Sándor 7 és fél holdas dol­gozó paraszt is egyenesen a gép- tői hajtott ide. Útközben már meg­csinálta a számadást, hogy meny­nyi felesleget tud beadni. De úgy látszik, a raktárnál látott lelkes túlteljesítés gondolkodóba ejtette, mert újból számolni kezdett: — Hogy is csak ? Negyvenkét mázsa búzám termett. Hét mázsa a beadási kötelezettségem, 5 má­zsa valahány kiló a géprész. Tiz annyi van ebből, hogy kétszer is meg kell tennie az utat a géptől a magtárig, mert egyszerre nem bírná sem a kocsi, sem, a ló. Ezekután aztán nem lehet csodál­kozni azon, hogy olyan nagy a forgalom a raktár előtt, mint amilyen nagyvásárkor a piac­tereken szokott lenni. Csütörtökön is ilyen volt. Gubucz János, Szmola Illés és a többi raktári dolgozók­nak kevés dohányuk fogyott el ezen a napon. Amint mondják, nem volt idejük még rágyújtani sem. Nem is lehet ott, ahol" ver­senyben vannak a dolgozó parasz­tok a beadás mielőbbi teljesítésé­ért és túlteljesítéséért. Alig csúsz­tatták le a kocsi oldalára támasz­tott csúszdán Timár Mihály 3 és fél mázsa búzáját, amit »C« vételi jegyre hozott be, máris Szuiovecz Imre 10 holdas középparaszt ko­csija állt a raktár elé. Már volt itt egyszer, de amint mondja lgettek a béke megvédéséről mázsa búzát a hazának mázsát otthon hagyok fejadagra és »0« őrlésre, 4 mázsát pedig vetőmagra. Ez összesen 26 már- zsa. Ezek szerint kis híján 16 mázsa búzát tudok behozni „C“ vételi jegyre Hát be is hozom, mert nekem is az életet jelenti a béke s a munkánkat könnyíti meg a gép, amit cserébo a munkásosztálytól kapunk. Kevés olyan dolgozó parasztot le­hetne Hyunyán találni, aki ne-es­zel a gondolattal igyekezne teljesí­teni törvényes kötelezettségét. Smi- ri Lajos 6 holdas dolgozó paraszt is 360 százalékban teljesítette köte­lezettségét. özv. Bácz Lajosnó 3 holdas parasztasszony pedig 640 százalékban. Nándori János 7 hol­das dolgozó paraszt 707 kiló búza helyett 24 mázsa 76 kilót szállí­tott be a nép raktárába. Hozzá hasonlóan mind többen és töb­ben teljesítik túl kötelezettségü­ket. És a csütörtökön benitt 3 és. fél vagon gabonával együtt töhb mint 30 százalékban teljesítették a hunyai dolgozó parasztok az évi beadási kötelezettségüket. —kukk— Nagyobb felelősséget a mezőhegyest gépállomáson Augusztus 2-án este Mezőhe­gyes-Újtelepre mentem ki agitá- ciós munkára. Ott csépel a gép­állomás egyik gépje. Megnéztem, milyen munkát végeznek. Fegy- verneki Mihály cséplőbrigád-ve- zető azzal fogadott: »Sok baj van.« Valóban úgy is áll, ahogy Fegyverneki elvtárs mondotta. Kinn a cséplőgépnél összesen csak 20 db zsák van. A cséplő­géppel nincsen emelő (hévér), a kazalozó létra el van törve, 45 órája ,hogy megy a gép s azóta nem volt megkenve, mert nin­csen zsírzó. A létratörés miatt is 2 órát kellett állni. Ez bizony nagy veszteség — mondják a dolgozók —, mert amúgy is csak 70—80 mázsa a napi teljesítmény s még az ilyen gondatlan munka is hátráltatja a cséplést. A gépke­zelő elmondotta: 3 napja kért már zsírzót s még ezideig nem kapta meg, azt mondták: javítani van. De ha javításon lenne, már régen készen kellene neki lennie. Elméleti színvonalunk emelés«*' segíti elő az Vájjon, ki a felelős mindezért? Vagy ki lesz a felelős, ha a dob­tengely csapágya beolvad a ke­nés hiánya miatt? Ki felel azért, ha a kazalozás közben a rossz létra következtében esetleg vala­melyik munkás szerencsétlenül jár? Vagy ha beolvad a dobten­gely, esetleg begyullad a gép és megég egy dolgozó parasztem­bernek a gabonája? Éppen a rosszul megjavított és karbantar­tott gép miatt keveset csépelnek a munkások és a szép, érett sze­mek elhullanak cséplés közben. Nagyobb felelősséget a mezőhe­gyes! gépállomáson. Az ilyen hi­bák mögött meg kell keresni az ellenség kezét. A gépállomás ve­zetőségének is gondolnia kell ar­ra ,hogy a dolgozók kenyeréről van szó, a dolgozó nép jobblé­téről, a békéről. így is kevés gép van Mezőhegyes határában. Ha ilyen gépkiesések vannak, nagy­mértékben befolyásolja, gátolja a gyors cséplést, gátolja a dol­gozó parasztokat hazafias köte­lességük teljesítésében. A gépál­lomás vezetősége jobban ellen­őrizze a munkát és javítsa ki a hiányosságokat a cséplőgépnél. Apponyi Béla, Mezőhegyes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom