Viharsarok népe, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-22 / 169. szám

5

Munkájuk alapján ellenőrizzük a munkásokat;

1951 július 22., VHMimap

\Ziiu,vígatok Héfte

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS

☆

D szarvasi járási pártbizottság munkájának néhány tapasztalata

tái szarváéi járás a békearatás kezdetén, az elsők között haladt. Nagy erővel indult a munka — H járási pártbizottság a szó teljes értelmében gazdája volt a járásnak. Aztán azonban a szarvasi járás az aratás elvégzésében az utolsók között kullogott. A já- rási pártbizottság egyik-másik tagja ezt azzal is próbálta »indokolni«, hogy a járásban sok 'a kalászos — az egész szántóterületnek 53 százaléka. A járási tanács részéről pedig elhangzottak) olyan vélemények is, a lemaradásnak az az oka, hogy egyik-másik

község határának egy részén dőlt a gabona.

Valójában azonban más miatt került az utolsók közé a ezarvasi járás, — most a cséplőénél, begyűjtésnél, tarlóhántásnál, másodvetésnél, pótbeporzásnál is. Az elsők közötti valódi ok az, hegy a járási pártbizottság nem figyelt fel kellő időben az ellenség aknamunkájára. -Üléseiken igaz mindig szó volt az ellenségről, de — végeredményben egy ideig csupán formálisan. Ennek következtében azután a járás egész területén

nem folyt szívós harc

az ellenség mesterkedései ellen. Például a szarvasi Hruska János és a csabacsüdi Melis Györgynó kulákok jóidéig szabadon terjeszthették a rémhíreket, csak akkor figyeltek fel rájuk, amikor földjükön sok mázsa gabona kipergett és tönkrement azért, mert nem fogtak az aratáshoz.

A szarvasi gépállomás aratógépei közül nem egy »bedöglött«. Itt is bizonyos mértékig megkésve kereste a járási pártbizottság az ellenség kezét. Aztán, amikor kivizsgálták, hogy miért mennek tőnkre az aratógépek, megállapítottak: Beregszászi nevű, jobboldali ezociáldemokrata befurakodott a szarvasi gépállomásra óe ott, mint szerelő romboló munkát végzett.

A járás pártszervezeteinek titkáraival sem úgy foglalkozott a pártbizottság, mint ahogyan kellett volna. Jellemzi ezt az is, hogy a járás pártszervezetei titkárainak ősz- saevont értekezletére TJnyatinszki elvtársnő, a járási 'pártbizottsági titkára csak úgy »futtából« készült fel, tehát végső soron az adott esetben le is becsülte az összevont értekezlet jelentőségét, ei bizakodótParasztküldötteink levele a Szovjetunióból:

„Pártunknak, Rákosi el % társnak,

népünknek köszönjük

«6

Ifj. Szilágyi Jánosné Orosházáról, Grófik Pál Szarvasról és Bereczki Lajos Mezőberényből a Szovjetunióban tartózkodó pa- rasztküldötlséggel vannak kint. Levelükben beszámolnak dolgosó paraszt Ságunknak útjukról.

«Kedves Elvlársak! Büszke »romínéi tölt «I bennünket, hogy ml, egyénileg dolgozó parasztok Is tagjai vagyunk a Szovjetunióban tartózkodó parasztküldött- ecgnck és tanulmányozhatjuk a világ legfejlettebb mezőgazdaságát. Az út igen kényelmesen telt el s már a szovjet határnál, Záhonyban feldíszített pályaudvaron várlak bcnniuikst a kolhoz- parasztok, akik búzakoszoníval köszöntőnek bennünket

Záhonyt elhagyva, nemsokára Csapra értünk, ahol a szovjet elvtársak szintén kedvesen tor gadtak bennünket. Csapon átszálltunk arra a különvonatra, amelyet a szovjet kormány küldött elénk. Ehhez hasonló vonalot még nem láttunk, minden csupa fény, ragyogás, a padlója bársony szőnyeggel van bevonva. Az ágyon fehér ágynemű, takaró, szóval minden van, ami a kényelemhez szükséges.

Utunk a végeláthatatlan búzatáblák között vezetett jó darabon. ahol az emberek békésen dolgoznak a nagy tábla földeken. Ékkor még jobbára csak a növényápolást végezték, mert äz aratás még nem kezdődött meg. Utunk további része a hegyek között folytatódott, amelyeket szép fenyves erdők borítanak és a völgyekben lisztavizű patakocskák folynak. A hegyekben kevés embert láttunk, annál több jószágot, amelyek békésen legelésztek a hegyoldalakon. Amerre csak jöttünk és járunk, az emberek szeméből mindenütt jókedv és derű sugárzik. Meglátszik rajtuk a szocialista ember biztonsága.

Mi nagy' hálával gondolunk Pártunkra, Rákosi elvtársra, dolgozó népünkre azért, hogy eljuthattunk Ide és megismerhetjük a szocialista Szovjetunió népét, fejlett mezőgazdaságát.»

tá vált. Ebből az következett, hogy a párttitkár elvtársak nem ismerték meg eléggé alaposan, feladataikat, tehát saját területükön sem tudtak teljeeértékS munkát végezni.

A pártmunka milyenségét az is mutatja, milyen a termelés. A pártmunka, — politikai munka nem volt és

még ma sem kielégítő

a szarvasi járásban. Például Csi- bacsüdön — ez a falu az elmúlt évben a begyűjtési versenyben a legelső volt a megyében — hosszú napokon út zárva volt a pártliúz. Igen hiányos a politikai munka. Szó sincs arról, hogy a járás, Csabacsüd dolgozó parasztjai nem szeretik hazájukat, nem akarják az ötéves tervet. A hiba ott van, hogy nem magyarázzák meg nekik, mit jelent a hordás, a beadás jó teljesítése. Számos olyan dolgozó paraszt van a járás területén, mint pl. a csabacsüdi pártonkivüli Kiima j János, aki azt vállalta, hogy a gép farától 260 százalékra teljesíti beadási kötelezettségét.

A kommunista példamutatás szerepét és jelentőségét sem húzta alá eléggé b járási pártbizottság a pártszervezetek felé. Ezért fordult elő az is, hogy la békésszent- andrási »Uj alkotmány« tszes-ben többen 4 párttagok közül sem mutattak példát a munkafegyelemben, sőt maguk is lazították azt. lyó harc azért sem kielégítő a

A gabomifront győzelméért folyó harc azért cem kielégítő a szarvasi járásban, — mint, ahogyan Roszik elvtárs, szervező titkár mondotta — mert beszélnek ugyan egyes fontos kérdésekről, meg is állapítják, hogy mit kellene tenni, de aztán a gyakorlatban az elhatározásukat nem hajtják végre maradéktalanul. Továbbá hiányosság az is, hogy TJnyatinszki elvtársnő, a járási párttitkár kereset foglalkozik az osztályvezetőkkel, az osztályok tagjaival. Pedig neki kellene lenni teljes mértékben az első káderesnek. Sokkal jobban, mint eddig, szükséges alkalmazni a járási pártbirt zotteágon belül is az egyéni felelősséget.

Ha K szarvasi járási pártbizottság megszünteti — és nem kétséges, hogy megszünteti — munkájának hiányosságait, akkor a szarvast járás dolgozói a hordás, cséplés, begyűjtés nagy munkájában is az elsők közé kerülnek. A hibák kijavítása még nem késő, de azonnal hozzá kell látni a fogyatékosságok megszüntetéséhez, — Rákosi elvtér# és tt Központi Vezetőség útmutatásainak segítségével. (m.)

lesznek, szóval ezzel is erősebb lesz az ország. Aztán, ha erősebbek vagyunk, jobban tudjuk védeni a békét. Külön-külön egymagában csak gyenge az ember. De, ha összetart-. t Szóbakerült a család is: az öreg Nagyé, Flenderé. Mindketten visszakanyarodtak a múltba is. Saját gyermekéveikre. Egyformán fejezték ki mind a ketten: »Nem volt benne semmi jó... A mi gyermekeinké az élet, a jövő.«

Ott a zsákok mellett aztán Flen- der András egyszerűen így szólt: »Hát akkor én nemsoká indulok. Viszem a búzáin a begyűjtőhelyre.« *

A 6-os gépnél Baji László a »bandagazda«. A gépnél dolgozik Suttyengi Ádám, az öreg Nagy egyik fia: János és Mária nevű lánya is. Délben, amikor kis szfi- netet tartottak, Baji László a többiek felé fordult:

— A mi gépüuknél a napi norma 100 mázsa. Nem elégedhetünk meg ennyivel. Azt mondom, hogy határozzuk el: 20 mázsával többet csépelünk naponta.

Nem volt sok vita eaem, A csépA bolsevik vezetés legfontosabb előfeltétele a káderek helyes kiválasztása, szétosztása és nevelése, lenül és Sztálin arra tanít, hogy az emberek megválasztásának kérdése az építés alapvető kérdőiéi közé tartozik.

Az emberek, a káderek a legértékesebbek, legdöntőbbek az összes értékek között. Azok a sikerek, amelyeket a Bolsevik Párt a kommunizmus építése terén éléit, igen nagymértékben a párt-, szovjet- ős gazdasági káderek bolsevik nevelésének eredményei.

»A munkásokat ellenőrizni — mondja Sztálin elvtárs — nem annyit jelent, hogy ígéreteik és nyilatkozataik, hanem azt, hogy munkájuk alapján ellenőrizzék ókat.

A jeladatok teljesítését ellenőrizni nem azt jelenti, hogy csak az irodából és csak formális jelentések alapján ellenőrzünk, hanem mindenekelőtt azt, hogy a munkahelyen a végrehajtás tényleges eredményei alapján végezzük az ellenőrzést.«

IV em tudunk vezetni, ha nem ismerjük jól az embereket, ha nem tanulmányozzuk őket gyakorlati tevékenységük közben, ha nem ellenőrizzük őket munkájuk eied menyei alapján. A pártszervezeteknek jól kell ismerniük kádereiket, minden egyes pártmunkás előnyeit és hibáit s úgy kell elosztani őket, hogy mindegyik a helyén érezze magát és a maximumát adja tudásának.

A helyes vezetés követelményeit nem mindig tartják be egyes helyi pártszervezetekben. A ezmolenszki területi pártbizottság gazdasági éa kultúráli3 építést irányító munkájában például ellanyhult a kádermunka és ilyenmódon a pártbizottság nem javította ki idejében a hibázó funkcionáriusok munkáját, nem nevelte őket eléggé a hibák iránti kérlelhelettenség, a párt- és állami fegyelem feltétlen botor-1 tása szellemében.

A funkcionáriusok által elkövetett hibák idejében való lelkiismeretes feltárása és kiküszöbölése a helyes kádornevelés elengedhetetlen feltétele. A hibák elkenése, a fogyatékosságok liberális kezelése újabb és újabb hibára vezet. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy csak 3 nyílt és becsületes önkritika légkörében lehet igazi bolsevik kádereket nevelni. Aki hibáik elkenésé- vol kímélni akarja kádereink önérzetét, tönkreteszi a kádereket és az önérzetüket is.

bolsevik kritika és önkritika a kádernevelés kipróbált módszere. Erről feledkeztek mog olykor a ezverdlovszki területi pártbizottságban, ahol hogy »megmentsék« a kudarcot vallott pártmunkásokat, az egyik helyről a

lőmunkás-brigád minden tagja olyanformán mondta, mint Baji László: Meglesz!

Az öreg Nagy, — aki igen jól kiismeri magát a számok között — hozzátette az elhangzottakhoz: »Végeztem egy számítást: ha a gépnél a törökben, pelyvában megengedett 0.5, az ocsuban megengedett 2 százalék szemveszteséget 1 százalékkal csökkentjük, akkor ez csak száz mázsánál 1 mázsa gabonatöbbletet jelent. Ez hat nap alatt 6 mázsát tesz ki. A búza életet jelent. Hát vigyázzunk rá nagyon... Az élet a miénk 1

Véleményt mondott az egyik, véleményt mondott a másik cséplőmunkás is. Elhatároztáls, jobban figyelnek a pelyvára, ocsura, törökre, hogy a legkevesebb, — vagy ahogy mondták, — semmi búzás zom ne kerüljön bele. Baji László így mondta: »Figyelünk nagyon s ha észrevesszük, hogy a pelyvába, ocsuba szem kerül, felöntjük o gépbe mégegyszer, hadd válassza ki a búzoszeineket. Aztán a gépet is jól »beállítjuk«,

másikra tették őket. így a területi mezőgazdasági hivatal vezetője, Bi- zov elvtárs nem birkózott mag a rábízott üggyel. Ahelyett, hogy erejéhez és képességéhez mért munkát adtak volna neki, félre áttol, hogy »megsértik« az elvtársat, a területi végrehajtóbizottság elnökhelyettesének állására javasolták. A területi pártbizottság hamarosan meggyőződött arról, hogy hibát követelt el.

A káderek megválasztásának művészete abban áll, hogy úgy tudjuk elosztani a különböző helyekre a funkcionáriusokat, hogy mindegyikük a helyén érezze magát. Fontos idejében segíteni a pártmunkásoknak, mikor támogatásra van szükségük, ösztönözni őket az első sikereknél, elősegíteni gyors fejlődésüket.

A káderek ellenőrzése a munka tényleges eredményei alapján hozzásegíti a pártszervezeteket új káderek felismeréséhez és kiraneléeé- bez, olyan cselekvő emberekhez, akik képesek biztosítani a rájuk bízott munka konkrét irányításút, a párt- és szovjet-fegyelem megszilárdítását. A végrehajtás helyes ellenőrzése ugyanakkor segít a pártszervezeteknek az irodakukacok éa aktatologatók felfedezésében és fóL- neállí tusában.

Jegyes pártbizottságok káderkiválasztó és nevelő munkájukban hibásan gyakran a funkcionáriusok szűk körére támaszkodtak és féltek az új fiatal káderek és a nők előtérbe állításától.

A Párt megköveteli szervezeteitől, hogy rendszeresen dolgozzanak az új fiatal káderek nevelésén és előléptetésén. A pártbizottságok nem mindig foglalkoznak elég gondosan a káderek nevelésével. Kisi- nyevben a Lenin-kerület pártbizottságának titkára, Marjutvin e ívtárs lett, aki gazdasági munkájában kiváló volt. A városi pártbizottság titkárai nem foglalkoztak vele,' néni érdeklődtek aziránt, hogyan tanul bele új munkakörébe, milyen segítségre van szüksége.

A káderek a Párt és az állam aranyalapját jelentik. A kommunizmus építésében előttünk álló föladatok megoldásáért vivott harcban szakadatlanul növekednek a követelmények a Pért, a szovjet és gazdasági káderekkel szemlén. Hogy kádereink az új, növekvő igények színvonalán álljanak, sztálini módon kell gondoskodni róluk, sztálini módon kell fejlesztenünk, nevelnünk őket.

A kádermunka helyes megszervezése a záloga a pártszervezett és pártpolitikai munka további fellendülésének, a nagy szovjet haza virágzásáért Ó9 a kommunizmus dia- daláirt vivott harcban ránk váró újabb sikereknek.

Szürkületkor, amikor befejezték a cséplést, újból beszélgettek. A jutalom került szóba. Úgy végzik munkájukat, hogy kiérdemeljék a nép államának jutalmát, — a 2500 forintot. Igaz, nem könnyű dolog a versenyben elsőnek lenni. De az ia biztos, — így mondták a 0-os gép munkásai ott, Kamutpusztán —, hogy a versenynek nincs vesztesége, A győztes pedig végeredményben az egész dolgozó nép lesz.

Az öreg Nagy János életéhez még az is hozzátartozik, hogy 1945- beu kapott tíz hold földet. A jövő élete: aláírta már a belépési nyilatkozatot a kajnuti »Béke« termelőszövetkezetbe. Ősztől kezdve ott dolgozik majd a közösben, mert »külön-külön egymagában gyenge az ember. De, ha összetart.,.«

Az elmúlt évben 200 százalékra tett eleget beadásának. Most legalább 220 százalékra teljesíti. Ezzel is, a oséplőnél is szabad életét védi, jövendőjét formálja. Úgy, mint ezrek, tízezrek ebben a hazában, Morvay Sándor

ÉLET

Nagy János a kamuti határban a búgó cséplőgép mellett leült az •gyík búzával teli zsákra. Egy percet sem haladt az idő és már kezéből volt a tintaoeruza. Százalékot számított. — Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja neki: eljön mm idő, amikor százalékot, — feleletképpen megcsóválta volna a fejét ő, az uraságok és Püski János kólák éves cselédje. Amikor mindig azt hajtogatta: Minek is él az ilyen? Robot, robot... semmi öröm. Szép gyerekeinek igaz, örült, de «jt neki, hogy olyan rongyosak. A jövőt tervezgette többször. Remélt. S mostanában gyakran beméi i: nemcsak a gyerekeimnek, de nekem, az öregnek is olyan az életem, amilyenre olyan sok esztendőn át sóvárogtam.

Elkészült a számadás. Nagy János — az egykori megvetett zsellér, most a 6-os gép ellenőre, — szépen sorjában elmondotta Ftender András dolgozó parasztnak, hogy a be- adá-n 2 mázsa 12 kiló, a gépkereeet tát kilé. Számolgattak tovább.

Flender András előtt tiszta kép állt a beadásról. Az öreg Nagy —, aki különben népnevelő is — érdeklődött: »Hallott-e Dunapen teléről ? Vagy arról, hogy itt, Kamuton kultúrház is épül?« »Hallottam, de nem nagyon sietünk azzal a Vasmű építésével?« Az öreg Nagy végig- simitóttá állát, aztán válaszolt: »Még jobban kellene igyekezni azzal a Vasművel. Hogy sietünk vele, az biztos, de magáért is sietünk. A Vasmű sok gépet ad majd nekünk. A gép pedig jó dolog. Rajtunk könnyít. Bár oaák már a mi kamuti határunkban is aratócséplő járna.« Bólintott rá a dolgozó paraszt, de aztán megkérdezte: úgy mondják, hogy a beadással is a békét védjük. Hát én nem tudom, az én két mázsa 12 kiló búzám, amit beadok, hogyan akadályozza meg a háborút? Kis gondolkozás után az öreg Nagy elmondta, hogy az a 2 mása 12 kiló búza egymagában nem akadályozza meg a háborút. Majd így folytatta: »A sok dolgozó paraszt beadott gabonájából búzahegyek