Viharsarok népe, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-18 / 165. szám

1951 július 18., szerda M. Juhász Istvánná békealáírását erősítette meg újra; {/íUoAsauUc Hifit & fi mezttberényi Czina-laposi közös szérűn... A géptől teljesítette beadási kötelezettségét M. Juhász Istvánné — irta rá hosszú szálkás bőtökkel nevét a hófehér papírlapra. Keze, — amely nemigen szokott hozzá az íráshoz — erősen fogta a tollat. Érezte Juhászaié, hogy a békeívre most nemcsak egyszerűen a nevét írja le. Sok minden más van még a neve mögött. Üzenet és fogadalom. Ke­mény üzenet minden háborús gyuj- togatónak, hogy úgy merészeljenek hozzáfogni aljas terveik megvalósí­tásához, hogy a sok-sokmillió dol­gozó —. köztük ő is, M. Juhász Istvánná dobozi dolgozó parasztasz- szony — minden erejével küzd áz­tat. hogy a békét megvédje velük ezemben. — ígérem, hogy munkámon ke­resztül bizonyítom be én is, hogy • bókát'ront harcos katonája vagyok — fogadta meg akkor a békeív alá­írásánál. Kocsira rakták a búzával teli zsákokat A cséplőgép az utolsó kévéket csépelte M. Juhász Istvánná búzá­jából a dobozd határban. M. Juhász Istvánné ott állt férjével a gép mellett. Gyönyörködve nézték az aranysárga búzaszemeket, — Elhívtam Szilágyi Ferenc szomszédot is, hogy segítsen a bú­za hazaszállításában — szólt az asszony, — Majd, ha ők csépelnek, mi is segítünk nekik. De arra gon­doltam, ne késsünk vele egyetlen percet sem, hanem egyenesen a géptől vigyük be a szövetkezetbe. — Jól tetted. A búzát én már ki is mértem. Ott van ni — mu­tatott egy kü ö.iálló zsákosoméra, — 5 mázsa 2-1 kilogrammot kell be­vinnünk, de több van ott. Kocsira rakták a búzával teli zsákokat, aztán elindultak a köz­ség felé. Be egyenesen a földmű­vesszövetkezetbe. Nem pihenünk ezután sem — így ni, most már nyugodtabb vagyok — mondotta otthon Ju­hászáé a férjének — tojásbeadási kötelezettségünknek is 100 száza­lékban eleget tettünk, baromfibe- adásból a július 1-ig kötelező 10 százalék helyett 25 százalékot ad­tunk be. Elhallgatott, önkénytelenül is a Ravasszal aláírt békeívr© gondolt. És úgy érezte, amire akkor ígére­tet tett — most teljesítette. Tet­tekkel bizonyította be, hogy a bé­kefront harcos katonája. — Tudod mire gondoltam? — kérdezte férjétől —, hogy most, azonnal levelet írok Zsófika lá­nyunknak Dunapentelére. Megírom qeki, hogy »kislányom, amíg te ott a gépnél dolgozol és érsz el jó eredményeket azon a hatalmas épít­kezésen, mi sem pihenünk ám itt­hon. Kivesszük mi is részünket a békeharcból. Ma egyenesen a gép­től vittük be a gabonát, hogy ezzel is erősítsük az országot, erősítsük a békét. — Igen — bólintott rá a férje — és azt is írd meg neki, hogy nem pihenünk ezután sem. Hogy én most azonnal megyek is vissza a földünkre és a gépál lomás gép­jével még az éjjel felszántjuk a tarlót, De azt is írd mag, hogy a tarló egy részében már szépen zöl­déi a esalamádé. Biztosítani akar. juk a takarmányt a teheneknek, hogy bőven jusson tej nekik ia ott, Dunapentelén. (zt. m.j A% eleki I-es mintájú „ Vörös Csillag“ munkával késxül a HI-as mintára áttérni Az aratást — ahogyan mondják — már el is felejtették. Készen vannak a hordással. Az asztag tö­vében már vígan zúg a kétegyházi gépállomás egyik cséplőgépe. »Mi­nél előbb elcsépelni ég egyenesen a géptől bevinni a gabonát a nép magtárába« — ezt a óéit tűzték maguk elé az eleki »Vörös Csil­lag« I-es típusú tszcs dolgozói. Azok. akiknél elcsépelt a gép, már eledet is tettek kötelezettségüknek, mint például Jámbor György elv­társ. a csoport’ elnöke 107 százalék­ban ’ teljesítette kenyérgabonabe- adásí kötelezettségét. De hasonlóan a többiek is jóval 100 százalékon lelül teljesítették. A csoport tagjai valamennyien büszkék arra, hogy az elsők között vannak, akik búzát küldhették fő­városunk dolgozóinak. — így köszönjük meg az üzemek dolgozóinak azt, hogy hozzásegítet­tek a bő termés eléréséhez. A trak­torokat, amelyek felszántják föld­jeinket, a műtrágyát, amelyből a tavasszal mi is 48 kilót használtunk fél holdanként úgy ipari növénye­inkhez, mint a gabonanem űek h ez és amelyből jövőre még többet használunk. ...Jövőre! Nincs munka, amelyet ne kapcsolnának össze ezzel a szó­val: »Jövőre már másképpen lesz minden — így mondják —, mert a csoport legutóbbi taggyűlésén azt a határozatot hoztuk; az ősszel az I-es tipusról áttérünk a III-as típusra * Már az aratásnál is közösen dol­goztak. Észre sem vették, olyan ha­mar learattak. Sőt még azt is meg tudták tenni, hogy saját munkájuk befejezése után elmentek az eleki »Villám« tszcs-nek segíteni. Most, a cséplésnél is közös brigádot ala­kítottak, amely a gabona elcsépléeét végzi. Jövőre már III-as típusú les* a »Vörös Csillag« tszcs. Pon­tos j Kukoricánk nagyiészét szovjet mód­szer szerint, négyzete en vetettük, a tavasszal pétisót is használtunk hozzá trágyázásul. Most gyönyö­rűen. fejlődik és éppen azért végez­zük el a pótbeporzást, hogy ezzel ie növeljük a terméshozamát. Minden erejük . latba vetésével azon dolgoznak a »Vörös Csillag« tszcs dolgozói, hogy kitűzött ter­veiket minél nagyobb sikerrel tel­jesíthessék. Tudják, hogy ezzel nemcsak saját maguk ée gyerme­keik életét teszik szebbé, boldo­gabbá, hanem egyben erősítik or­szágunkat, segítik felemelt ötéves tervünk végrehajtását is. (zs. m.) terveket készítettek az állatállomány fejlesztésére is így őszre egy sertéetörzs, egy te- héntörzs és 3 pár igásló igénylését vették tervbe. A gabonabetakarítási munkák be­fejezése után azonnal hozzálátnak 150 hízó és 2 ezer darab tyúk be­fogadáséra alkalmas ólak építésé­hez. A napokban kaptak meg egy romépületet, amelyet szintén még az ősz folyamán istállónak alakí­tanak át. Mindezt a maguk erejéből peinálják meg. — Úgy gondoltuk, hogy serté- gpkből a mangalica fajtát választ­juk — mondja Jámbor György elvtárs —, de közben elolvastuk Rákosi elvtárs beszélgetését a tszcs- városok küldötteivel, ahol többek között azt a tanácsot adta, hogy a mangalicánál sokkal kifizetőbb a yorkshirei fajta tenyésztése. Hát mi is megfogadtuk ezt a tanácsot te a ceoportgyűlésen úgy határoz­tuk el, hogy ebből a fajtából ren­delünk. Ugyanígy a tyúkoknál is a jól tojó fehér olasz fajtát fog­juk tenyészteni a parlagi tyúkok helyett. Nem marad ki a tervükből az állatok takarmány- szükségletének biztosítása sem. A másodnövények vetését már javában végzik, ötven kát. holdra ütemeztek be másodnövényt, ab­ból a szombati napig közel 20 hol­dat vetettek el. Gondoskodtak meg­felelő mennyiségű szénáról is, — 11 kát. holdat vágtak le résziből a községnek, amelynek kétharmada kazalba van rakva. Hogy a takar­mányt a jövő évben is biztosítsák, 30 kát. holdon vetnek lucernát még az ősszel. .— A jövő héten, úgy a kukori­cánál, mint a napraforgónál ée a többi növényeknél is hozzálátunk a pótbeporzáshoz — mondja Jámbor György elvtárs — azt akarjuk, hogy minél jobb terméseredményeket érhessünk el. elán János a géptől egyenesen vitte be gabonáját földmnveeszövetkezet raktárába, .a elsők között csépelt el ő is. imonka Péter, Botár Péter, idős «tár István dolgozó parasztok ke- yérgabona beadási kötelezetteé­üknek szintén 100 százalékig ele« at tettek. Szernél«jjs példamutató­ikkal felhívták a község dolgozóit, ugy kövessék példájukat. Azóta iár számos követőjük akadt, akik igyekeztek eleget tenni beadási kö­telezettségüknek, mert tudják na­gyon jól mindannyian — mint- lahogy a minisztertanács határozata is kimondja — az a község, me­lyik teljesiti beadási kötelezettsé­gét, több ruhaanyagot és egyéb cikkeket is kap s aaonkivül még jutalomban is részesül. Futakl János, Kétegyháza. Bagi Sándor mezőbe: ényi dolgozó paraszt 11 hold. földön gazdálko­dik. Nyolc holdat felesbe művel. Az aratást szombaton este befejez­te: igy a kastót a szögre akaszt­hatta. Más ember úgy lett volna vele, hogy most mir — pihenek egy nagyot. Bagi Sándor azonban másként gondolkozott. Vasárnap reggel befogott és Valér ti nyi Mi- hálynó 27 leereszt búzáját bebord- ta közös szérűié. Ilyen nagy mun­kaidőben nincs vasárnap, nincs pi­henés. Fő az, hogy az aratás után a búzakeresztek minél előbb asz- tagba, majd a cséplőgépbe kerül­jenek. Hogy minél előbb biztos helyre kerüljön a gabona Ezt tartotta szem előtt Bagi Sán­dor dolgozó paraszt is, A rakodás és a kével,anyás 'köz­ben elgondolkozott Bagi bácsi. Egy lánya az Alföldi Szövőgyárban dol­gozik, a másik most végezte a VIII. osztályt, igy tovább akar tanulni, iskolába járni. — »No, hadd menjen, teheti. A dolgozóké az iskola is. Én pedig azzal is előbbre segítem az útját, hogy mi­nél előbb betakarítom a gabonát, de nemcsak az enyémet, hanem míndannyiunkét. Mindegy akár me» lyik, keresztet nézi az ember, mind a dolgozóké,« — fűzte tovább gon­dolatait Bagi bácsi. Egyre szaporodtak az asztagek a Czina-laposi szérűn. Miklovioz Gyula bácsiék is ide hordták a gabonát. Ők sem nézték azt, hogy vasárnap vám előttük is az a óéi lebegett: mi­nél előlfb Bsztagba rakni, majd zsákba ereszteni a gabonát. A nap már kezdett nyugovóra térni, de még sem hagyták abba a közös szérűn a munkát. »A mai napon össze kell hordani, bármily késő is lesz, a 47 búza és a 18 áxpalu»- resztet.« így gondolta ezt Mik-te- vicz Gyula bácsi is,-Lázasan folyt a munka a Czinar- laposi közös szérűn vasárnap. Este 7 dolgozó paraszt 587 búza és 02 ürpakeresztet rakott össze osztagba a közös szérűn. De nemcsak ezen a szérűn, hanem a község egess területen hordtak a mezőberényi dolgozó parasztok. Fejj,« mosták, hogy a kenyérgabona akkor van biztonságban, amikor el van csé­pelve és beszállítják a nép rak­tárába. Ezért hordtak vasárnap ie Mezőberény dolgozó pdrasztjai. Giricz Benedek tanácgtag munkaközben Gincz Benedek 20 holdas közép­paraszt járási tanácstag. Az end- rődi határban lakik. Tizenhárom hold gabonáját nyolc nap alatt le­aratta barátjával, ifj. Baráth Já­nossal. A hordásnál is együtt dol­goztak. Mindketten igyekvő, ipar­kodó emberek. Giricz Benedek az­ért is igyekszik: mint járási ta­nácstag példát mutasson dolgozó paraszttáiualnak. Megy is a mun­ka. Giriczék egész háznépe részt vesz a munkában s alig másfél nap alatt asztagba rakták az 512 kereszt gabonát. A begyűjtésnek is igyekszik ele­get tenni, mindjárt a- géptől -viszi a gabonát a nép raktárába. Hadd lássák a dolgozók, nem csalódtak, amikor tanácstagnak választották. Azonban Giricz Benedek is köve-’ tett el hibát, méghozzá nem is kicsit. Igaz, hogy leaf attak ás be- hordtak egy-kettőre: de a tartó­hántást és a másodnövényvekfcrt elhanyagolták. Csütörtökön, pénte­ken még egyetlen barázdát sem hasított a tarlón. Pedig van tar pasztalata arról, milyen jelentősége van a tarlóhántásnak, meg a má­sodnövény vetésnek is. ö maga mondotta, hogy ilyen időjárás mel­lett 12—13 mázsa kukoricát küny- nven betakarít az ember a másod- vetésű kukoricából is egy holtW ról. Vet még ő is 1200 négyszög?' ölet meg még egy jó darab csato­rna dót is. Az őszi árpa tarlójába már vetett 800 négyszögöl 100 .na­pos kukoricát, de már azt- is ka­pálni kellene. Giricz Benedek járási tanácstag és neki ebben is példát kell mu­tatni éppen úgy, mint az aratásban! I lakatos-brigád becsülettel helytáll a versenyben 1951..., Kéken mosolyog le a tavaszi ég Békéscsabára. Az üze­mekben kemény harc folyik: min­dennap jobb eredményekért. Völgyi Mátyás elvtárs műszak ntán a Koe- suth-iádiót hallgatja, A hírek meg­döbbentik. —- A külügyminiszterhelyettesek párisi találkozásán a három nyugati hatalom képviselői nem titkolják, hogy újra felfegyvérzik Nyugat- Nemetországot és ezzel kapcsolat­ban messzemenő terveik vannak!... Völgyi elvtárs érzi: o háborús pánikkeltés újabb láncszemét ko­vácsolják Trumanék. — És mi lesz ezután P — öt­lött fel Völgyi elvtársban is a kér­dés, majd hamar megadta a választ magának: tovább, még keményeb­ben. harcol a békéért! Akkor fogta kemény munkás­kezébe a tollat és odaírta egy dí­széé békeivre a nevét, neve után szocialista kötelezettségvállalást is bejegyzett. — Nem csali 6zó, Vagy Írás, tett is kell idei Ez volt a véleménye Völgyi elv­társnak és ma méginkább az. A csabai Magasépítés lakatos üzemében az alkotmány ünnepére készülődnek a dolgozók. Völgyi elvtárs az elsők között jelenti be: — Amit brigádunk a békéi v alá­írásakor vállalt, teljesítette. De mi azt tartjuk, hogy a versenyt tovább kell vinni. Nem lehet el­aludni vele. Hogy nézne az ki, méltó lenne-e hozzánk? — Nem, ugye.,. Éppen ezért mi — ée a hrigéd-tagokra mutat — elhatároztuk, hogy a hulladékot a megengedett 5 százalékról 8-ro csökkentjük, minden munkadarab­nál minőségi munkát vógzünk as kihasználjuk a munkaidő minden percét. Völgyi elvtárs bejelentését so­kan követték. Munkájukkal vonják ünnepi fénybe alkotmányunk nap­ját a lakatosműhely dolgozói is. * — A kétszázalékos hulladékcsök- kentés nem kis dolog — gondolko­zott el a vállalás bejelentése után Völgyi elvtórs. Bármerre járt: az utcán, moziban, otthon vacsora közben, vagy utána, kora reggel is ezen törte a fejét.-— Nem vállaltunk erőnkön túl, ez biztos. De az volna a szép do­log, ha még 3 százalék hulladék sem lenne! Papír, ceruza is sokszor előke­rült. Völgyi elvtárs irt, számolga­tott, osztott-szorzott. Érezte: min­den órában közelebb kerül a leg­jobb megoldáshoz. így is lett. Egy­szer aztán azzal ment be a mű­helybe: »sikerült!« A brigád-tagok tudták miről Van — Munkakiadás: tíz darab er­kélyrács. Anyagnorma 217 kilo­gramm vas. A megengedett hul­ladék 28.85 kilogramm lehet — ismerteti Völgyi eivtárs a brigád új munkafeladatót. — Hét, nem lesz 28 kiló hulla­dék! — kiált közbe Turaó Gyur­ka ifjúmunkás. — Nem lesz! — mondja ki ke­ményen Völgyi elvtórs is. Aztán számolnak: úgy szabják ki a vasrudakat, hogy a legkisebb Wső darab is felhasználható Je­gyen. Ez is sikerült. Hulladék még egy deka sincs, pedig minden vas­ra fiat leszabtak már. A haroincen- tis darabokat is felhasználják, ha kisebb keiül, kettőt-hármat össze- hegesztenek — és az is használható. Az erkólyróosok gyorsan ké­szülnek. Néhány nap múlva Völgyi elvtárs közli a brigád-tagokkal: »Hulladék nélkül készítettük el K fciz darab erkólyiáosot!« A fiatalok már boldog örömmel hnrxáznának, de olharapják a szó végét, mert Völgyi elvtárs még mondani akar valamit. —Szinigazság. amit mondasz. A jó eredmény mellett van még hiba is nálunk 1 Miről beszélt még Völgyi elvi társ? Arról, hogy a munkafegyelem»: ben lazaságok vannak. Egy példát is elmondott: »Drienyovszki -Má­tyás ée Torzó György ifjúmunká»! sok egy rácsot ketten tíz munka­óra alatt tisztítottak le, míg Po- lányi Gyula szaktárs egymaga 8 óra alatt. Drienyovszkiék kényel­mesen dolgoznak néha. Ez nem he­lyes szaktársaid« — Nem helyes 1 Igazad van Völ­gyi elvtárs. Megfogadják H brigádvezető sza­vát: kemény, öntudatos fegyelem­mel, becsülettel készülnek szabad, boldog életünket biztosité törvény: aa alkotmány ünnepére. (sasS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom