Viharsarok népe, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-08 / 157. szám
JMU július Ü,, vrnarmp ViUais-a%ok i/llpx, 3 Harcban minden szem gabonáért — J r A hélmegyeriek akarják megnyerni ax aratási versenyt Eesegfalvával szemben Június 24-én hívta ki Ecsegfalva (bob község aratóéi, eséplési é« tebordé.si versenyre Bélmagyer tszcs községet. Vállalták az eeseg- falviak, hogy m aratást kilend ,ap alatt, a bahordást, oséplésh pádig augusztus 6-ra befejezik. — »Mi sora maradunk el egyetlen nappal aem. Minden erőnket ős szeszedre harcolunk azért, bogy a versenyt tőt a mi községünk kerüljön ki győztesen«, — igy mondták Bélme- gyeren. Aztán munkához láttak. A »Táncsics« tsz 438 kaiasztrá- lis hold gabonájának aratását 29 u-aiópár és három aratógép kezdte neg- Az ősziárpát azóta már régen levágták, búzaterületüknek is közel. 60 százaléka volt learatva csütörtökön. Az aratómunkások mindéi» •sie, ahogyan ők mondják „harci megbeffiíéléseket“ tartanak, vüelyekeii megbeszélik a másnapi /eladatokat. pontosan beosztják, ki hova megy aratni. így aztán nincs is fennakadás a munkában egyetlen árára sem. — Nem is szabad, hogy legyen, hiszen vasárnap este jelenteni akar-: juk Pártunknak: készen vagyunk •s aratással — igy mondják a dolgozók. A v. aratási munkák mellett nem Hanyagolják el a növényápolást Mm. Ezt úgy szervezték meg, hogy • tsz tagjainak nagyobb gyermekei hat-bét tagú brigádokat alakítottak és egy-egy idősebb dolgozó veretesével végzik a kukorica fa ív - fcvazásáfe és más egyéb növényápo- hLi munkát. Egyiéezük pedig a «zénabegyűjtést végzi és az állat- (ondozókat helyettesíti, hogy azok »inéi nagyobb számban vehessenek »ezt az ma is nagy munkájában. Nem kisebb a lendület és küzdelem az elsőségért a HI-as típusú »József Attila« tszcs-ben és a többi I-es típusú Iszcsk-ben sem. A búza. aratásét itt is, mintegy 60 százalékban végezték el már a csütörtöki napon és a jelszó náluk is az, ami a »Táncsics« tsz-bea: vasárnap estig minden szál búzát learatunk. A »József Attila« búzatáblái is bőséges termést ígérnek. A szerdai napon végzett előcséplés eredmény»: egy keresztből 35 kiló tiszta,- búza. Egy holdon pedig átlag 40 keresztet lehet megszámlálni, A község egyes típusú tszcs-i páros- versenyre léptek egymással, hogy így biztosítsák Bél megver község elsőségét a versenyben. A legjobb eredményt eddig a »Béke« tszcs érte el. ahol a búzaaratás mellett több, mint 20 holdon tarlóhántást és a másodnövény vetését is elvégezték. A behordást a csoportok közösen végzik, mivel iga- erővol nem minden csoporttag rendelkezik. De úgy határozták el, hogy ha szükség lesz rá, az egyik csoport a másiknak is átmegy segíteni, hogy ezzel is meggyorsítsák a gabonabehordás munkáját. A munkából derekasan kiveszik részüket az asszonyok is, Amíg ők a mezőn dolgoznak, harcolnak minden szem gabonáért, beüt a község napköziotthonában gondos szeretettel vigyáznak a gyermekeikre. Milialik Jánosuknak is négy gyermeke van bent a napköziben, Pocsai Já- nosnénak kettő, Vetési Imréné- nek is kettő. — Bizony, a felszabadulás előtt nem gondoltuk, hogy gyermekeinkre ilyen korszerű nap- köziotlhonokban vigyáznak majd, míg mi a mezőn dolgozunk. Ezt azzal háláljuk meg, hogy úgy dolgozunk: egyetlen szem gabonát sem engedünk kárbaveszni, mert ezzel is erősíteni akarjuk országunkat, a békét — mondják az asszonyok. Bélmegyer tszcs-község minden dolgozója szívvel-lélekkel küzd az elsőségért, tudják: ha jól dolgoznak, ha a versenyből győztesen kerülnek ki, ezzel az országot erősítik és erősítik a Szovjetunió vezette béketábort. (zs. m.) Négy tiaktorvoníatásu aratögép vágja az orosházi «Október 6» tszcs 235 hold búzáját. Ha baja esik valamelyik traktornak, a tagok lovat fognak az aratógép elé. Kihasználnak minden percet, hogy idejében és szemveszteség nélkül arassák le az életet adó búzatáblákat. Radoszáv Zsiváné egyenest a géptől viszi be — még a felesleget is Kornál más hely lelt a gulyale- gelő Battonyán. Egymást érik a kocsik. A kovácsházi határ mellett tévő földekről ide hozzák a dolgozó parasztok közös szérűre az árpájukat A cséplő dobja éhesen nyeli egymásután a kévéket. Az árpa tranyló porából derűsen mosolygó arcok villannak elő. Bő a termés — boldog lesz a nyár. Radoszáv Szvetozár boldog örömnél nézi a szoltérról lehulló kőreggel kori i szövetkezetbe a kötelező részt - szólt oda az anyjának, mikor dfogta a lovakat — Későn létünk meg a csépléssel, ma már Km tudtam bevinni, pedig úgy számoltam. Másnap kora reggel behajtott A főldművesszövetkezeti rak 1 ár elé: Elhoztam az árpát. — .Az egész községben egyedül csak Dó- lity Lyubomir előzte meg a beadásban. Radoszáv 287 kiló árpát vitt be, 100 százalékig teljesítette kötelezettségét — Tedd el jól ezt a cédulát — idta át otthon a vételi jegyet anyjának. Radoszáv Zsiváné elgondolkozva forgatta a kezében a cédulát. Ezelőtt sem maradt I el • tizenhárom hold föld uian vér árpaszemeket Most az övét csépelik. A telt zsákokat egymás- után rakják a mázsára. Mélák, öt mázsa... hét mázsa... kilenc mázsa.,, összesen tizenegy mázsa lett egy holdon. Régen fizetett ilyen bőségesen a föld. Mire az utolsó kéve lement, már egészen bealkonyult. Kocsira tette a zsákokat, vitte hazafelé. Otthon csak a zsákok egyré- szét rakta le. — Holnap n bevisxem járó adóval, de soha ilyen szívesen nem tett eleget a ráváro kötelezettségnek, mint most, meri most szabad hazáját segíti vele. Szabad hazáját, a népi demokráciát, amely neki szabad életet ad. Nem úgy, mint amilyen oda át Tito Jugoszláviájában jut a szerbeknek. Meg ilyenkor az is eszébe jut, hogy Horthy idejében ki volt írva a községházán minden iroda ajtasára: «Magyarul beszélj!» Most már mások ülnek ott az irodában. Olyan emberek, akik őt, Radoszáv Zsivánét is szives «dabár dán»-nal (jó napot) fogadják. És az unokája, az ötéves kis Szvetozár soha nem fogja megtudni, hogy volt olyan idő, mikor különbséget teltek ember és ember közölt, mert az egyik magvarul beszélt, a másikat szerb szóra tanította az anyja. — Hogy ez az idő vissza ne jöjjön, ezért teljesítette már tavaly is az elsők között a beadást És ezért határozta el, hogy a búzát még ennyi időre sem hozza haza. Egyenest a géptől viszi be a felesleget is. (d) Feleségével es iá eves uá.'ai a»at Násztor János, az orosházi «Október 6» tszcs tagja. «Közös akarattal végzett munkával válaszolunk a Grősz-banda aljas tó* sértettire. Minden támadással szemben megvédjük boldog jelenünket, szép jövőnket» — mondotta Násitor János és versenyre Mvta ki Mádal Mihályt, aki szintén feleségével és gyermekével küzd a k.envércssta győzelméért azokhoz, akik még nem csoporttagok 1949 október 10-én 13-an elhatároztuk, elindulunk a Rákosi élvtárs mutatta úton és közösen gazdálkodunk. Hat darab ló, néhány hold föld és semmi más, — ez volt nekünk akkor. Most pedig 16 lő, hat ökör, 16 darab tehén, 42 darab üsző. 40 anyakoca, 180 darab süldő, s 224 hold kalászosunk van, persze, van kapásimk is. Ez nem ment csak úgy magától, hanem a kemény ■munka jutalma. Nem az órát •nézzük ma sem. mikor aratunk, hanem azt, hogy minden szem gabona időben zsákba kerüljön. Így volt ez minden esztendőben. En 412 munkaegységet teljesítettem egymagám, pedig akkor még kezdeti lépésben voltunk, a megértés sem volt olyan nagy, kívülről is támadott az ellenség, de mi nem hallgattunk rá, dolgoztunk, Rákosi élvtárs szava vezetett. Es soha olyan jövedelmem nem volt, mint amióta csoportban vagyok. Egy példa: 49- ben nyolc családomra 20 mázsa búsát kaptam, de jutott állataimnak 18 mázsa kukorica. 11 mázsa árpa és zab is. Ezenfelül ki tudná, mennyi gyümölcsöt és tejet, továbbá 4268 forintot vittem hóén. Lett ruhánk, cipőnk, mindenünk Erősödött a csoportunk, erősödtünk mi is. És most azokra a becsületes dolgozó parasztokig gondolok, akik még húzódoznak á nagyüzemi gazdálkodástól, akiM, annyiszor kérdezték meg az utcán, ha úgy találkoztunk, írni aa, hogy ti gyarapodtok? Mi az oka,I hogy valamennyien boldogan, örömmel végezitek munkátokat 8 este a munka után még kultúr- házba, moziba, társadalmi munkára is van kedvetek elmenni?« Most órájuk gondolok, akik többször eljöttek hozzánk megnézni, hogyan szánt a traktor, mennyi műtrágyát használunk, hogyan dolgozunk. Órájuk gondolok és nekik válaszolok. Itt az aratás, látom, hegy jóval kevesebbet fizet ■nekik a föld, látom, hogy egymagákban, nekigörnyedve végzik a munkát, több közülük talán az első rendet vágja, kü- lön-külön, mezsgyékkel választják el egymást és ha »összeér« a két arató, talán csak annyit mondanak egymásnak — "hát még mindig van vágni való?« ‘Wi már silókukoricát, kölest, uborkát, zöldbabot vetünk a frissen felszántott tarlóba, ősziárpánkat elcsépeltük, 12 mázsa lett holdanként, * egy mezsgyével arrébb, az egyéni parcellákon legtöbb helyen még ott long a kalásztenger, mintha integetne át a mezsgyén túlra, ahol a közös van, az összefogás, * győzelem és boldog élet. A mi <nagyobb eredményeinknek titka:, az idejében végzett közös munka, SZ NOPE K QYöRQt Csorvás, Uj Elet Assk Takarékoskodjunk: a tarlón is A múgori határrészen terül el a vésztői »Béke« tszcs egyik tábla földje. Itt négyholdnyi területen a búzát még a hét elején, learatták és gondosan keresztberakták. A keresztek közét Nagy István lógereblyével gereblyézte fel. A kaparok egy részét Rábai Sándor, Gumai András, Kiss Sándor, másrészét pedig Nagy György és Nagy István szedték össze. De hogyan? Felelőtlenül, nagyjából Kényelmességből csak villával kapkodták össze és a kaparék helyeit nem huzatták össze kézi geieb- lyéveb A négy hold területen szűkén számolva is annyi kalászi hagytak széjjel, amiből legalább 50 kiló búzát lehetne kicsépelni. Azaz, csak lehetett volna, ha csütörtökön délután meg nem jelennek a tar-lón Marsi Erzsébet es Nagy Sándornó traktoristák gépükkel, hogy a köles alá. felszánt* sék a tarlót s leforgatták a. sok drága tömött kalászt is Erről a földterületről .">0 kiló búzával kevesebb jut a. munkaegységre s a dolgozó nép mag* tárába. Ennyivel gyengült a, I eketábor ereje. Kár érte az ötéves tervet, a »Béke« tszcs tágjait, ege« népünket néhány ember felelőtlensége miatt. Számoljunk csak. H«< ilyen hanyagul takarítják össze a csoport tagjai a 100 hold búzát, 13 mázsát veszítenek, vagyis hal dolgozó fejadagját. A csoport tagjai idejében és gondosabban araa- sók le a még aratnivaló búzatáblákat. Gereblyézzék fel a keresztek! tövét is, az eddiginél lelkiismeretesebben szedjék össze a kapan rákokat is, mert ez egész népünk érdeke. Dűlő-dűlővel versenyez Nagy lendülettel folyik az aratás a mezőberényi határban. Dűlő dűlővel versenyez az elsőségért. A Czegle-dűlő dolgozó parasztjai például a Főhalmi-dűlő- beliekkel állnak versenyben. — Elnyerjük a főhalmiak elől az elsőséget, ha törik, ha szakad — mondja Tóth Károly 8 holdas dolgozó paraszt, aki feleségével aratja kövérkalászú gabonáját. Pedig tudom, hogy igye- kezni-kell. meri ők sem hagyják magukat. Ugyanazt tűzték célul ők is, mint mi, Czegle-dűlőbeliek: elsőnek jelenteni a Pártnak, hogy befejeztük az aratást. Nem kisebb a tenrtü e. a 1 arát- halmi és a Scbián-d ülőbeliek között sem. Balogh József 10 holdas dolgozó paraszt is nagyokat suhint kaszájával az érett .gabonába. —r «Nem akarunk lemaradni egyetlen kaszavágással sení a versenytársak mögött. Mindenképpen mi akarunk az elsők len* ni» — így mondják. A Sebián-dűlőben Király Pál ií ugyancsak igyekszik az aratással, Alig győzi a felesége kévébe rakni mögötte a levágott gabonát — Olyan ez a verseny, hogy] minél többet csinál az ember, annál többet akar — mondja Király Pál. — Még egy-két nap és befejezem az aratást. Nem akarok ám én sem szégyent hozni a dűlőre — és már vágja is tovább a re ’ - lemaradjon.
