Viharsarok népe, 1950. december (6. évfolyam, 279-301. szám)

1950-12-24 / 299. szám

VIHAHSAROK NÉPE 7 A gyomai malom dolgozói így köszönték meg Sztálin elvtársnak a szabadságot szebb életet Három hónapja annak, hogy a gyomai hengermalomban Demcsák István vállalatvezető, Putnoki József főmolnár és Sza­bó László főgépász összeültek, hogy megtárgyalják: hogyan lehet­ne meggvo si.aai a gabona bcszú!- leását ai őrlőhelyre a maoriitól több mint áo méterre lévő rak­tárból? Sok hiba volt ezzel mixt* dig. Réji, »megszokott:! dolog volt az, hogy kis csillén huzaüák- be a gaho iát a malomba, ami nagyon körülíró íves, 1 o szajalmas volt. — A két müs.akra va'ó gabonát 16 ó a a a t huzat tűk be — be­szélték, — ez igy nem mehet to­vább! Gondolkoztak. Aztán felmerült egy jó ötlet, feboaót kellene be­állítani, aztán lejtős csöveken ve­zessük bo a gabonái a ma’omba. Az öií et nem bizonyult, rossz­nak. b io.Ink, hogy részletei­ben is ■ onto an kidolgozzák. Né­hány nap múlva meg is szüléiéit az újítás pontos ’kidolgozása; A cél az volt, hogy lehető eg olyan! anyagból készít ék el, amit már! semmim sem La zsálnak. »Ya'ó-i tággá' a semmiből csináltuk meg«,* •— mint ahogy Putnokí szaktárs megjegyezte. Az uji'ás elkészült Sztálin elv- l|árs születésnapjára. — Vél a'tűk, hogy Sztálin elv-1 ••társ születésnapjára készen leszünk : vele! — mondja Démcsák Istvánj vál a'atvezőtö. — I'iészen is lett ts, ho-rtá kell tenni: nagyszerűen be-i vá ga be em"cr he vett egy x.-o go-.u a szal-t Kiásná!,''ez a szaktárs' is r ak «« felvOnó vidamösbereudszé.-ét ke-l ze:i. A késő délutáni műszák dolgo-j zik most a gyomai makimban. Demcsák elvtárs, még Putnoki Jó­zsef főmo’nár működésbe hozzák a gabonaszállító felvonót. . Nagyon érdekes, ötletes újítás Síi.. Bent, a raktárban egy kanalas felvonó adagolja, a . gabonát egy 16 méteres rázóesá-omába, onnan az ütemes rázás leviszi a 10 mé­ter magas felvonó torony aljához, ormán szintén egy körforgó ka­ki a! os elevátor emeli fel a torony­it.' Ma mar két műszakra va'ó; ki^áy n^c óra alatt szállítunk? a ma o.r.ba; & az oddkfi két! ba. A toronyból i(i méteres álló csövön jut a malomba a gabona. — így tudtuk áthidalni a tornyos felvonó segítségévet a raktár és a malom közötli l\o— 45 méteres távolságot — magya­rázza Putnoki szak társ, ahogy fi­gyeli az egész szerkezet ruüködó- ! .-ét. — A malom minden dolgozó ja segített. Különösön Szabó László főgépész, meg Kis Péter asztalos dolgozott itt sokat. Do a többiek is itt voltak. Segítettek munka előtt, munka után. Amit Putnoki szaktárs mond. az meglátszik a malmi dolgozók munkájún. Nagy felkcsedéssd dol­goznak. így segítettek a felvonó, a siáilitócső-rendszer építésénél is. Hiszen saját munkájukat könnyí­tették ezzel is. Ezután már nem lehet fennakadás a gabonabeszálii- tásnál, a csiilézés kiküszöbölésével felszámoltak egy szűk keresztmet­szetet. É9 ez a lelkesedés abból is fakadt, hogy népünk legnagyobb La á ja, szabad:águnk ajándékozó­ja: Szia.in elvtárs születésnapját ünnepelték az újítás elkészítésével. Büszkén mondják a dolgozók, va- lainennyiük nevében Dusek And­rás, a márnáik műszak brigád­vezetője: »Teljesítettük ezt a vál- la ásunkat is! :< Ezt is, mert nemcsak ezt vál­lalták a gyomai malom dolgozói. Vállalták, hogy a finomliszt meg- takarjiást az éjeiig elért két zaickról 1 százalékra emelik fel­,— 2.2 5 százalékot feljesitetUűik, t— mondja Demcsák elv társ és Dusek elvtárs, a brigádvezető új­ból hozzáteszi: »így nyilvánítjuk hálánkat mindazért, amit Sztálin elvtársnak köszönhetünk.« Icsa Gábor, a malom üzemi párt­szervezetének titkára 110 százalé­kos teljesítményének 120 száza­lékra való emelését vállalta. Icsa etvtárs tudja azt, hogy mit jelent a kommunista példamutatás és vállalását 121 százalékra teljesítet­te. Papp Imre raktári dolgozó, a községi tanács VB tagja is teljesí­tette vállalását: négy százalékkal emelte teljesítményét, 119 száza­lékot ért el. A gyomai malomban ko­molyan veszi minden dolgozó a vállalások teljesítését. Sokat, segí­tett nekik ebben az, hogy az üzem­ben igen jól fellendült az ujitó- mozga’om. Alig egy éve az elavult berendezés miatt nagyon gyenge minőségű lisztet őröltek, most pe­dig a megyében már a nyolcadik helyen állnak minőségi munka dolgában. El is mondják a dol­gozók, hogy sokat tett az ujitó- brigád az elavult berendezés meg­javításáért. Az eredmények mellett a hiá­nyosig az, hogy a verseny, az ujiíómozgalom még nem vált tö­megmozgalommá. A két brigád versenyben van egymással, néhány párosversenyről is beszélnek, tér megmozgatom azonban hiányzik, így van ez az ujitómozgalómnál is. Meg kell javítani a felvilágosító munkát, népszerűsíteni kell a leg­jobbakat. — A mi harcunk is lékeimre — mondja Demcsák elvtárs. Min­den munkahelyen grás békehare- nak kell folyni. Járjanak ebben éten a gyomai malomban is a kommunisiák, az üzemi pártszer­vezet .pedig mutasson rá újabb és újabb feladatokra, hogy ez a béke­harc még eredményesebb legyen. {S. L.) Az MSzT-koiigrcsszuson riszt vett külföldi midelegálusok látogatása az MNDSz-beu •tokaterina Leontyeva, az MSzT-kongi’esszuson részt vett szovjet delegáció vezetője, Martba Kelter német delegátus, Garlotta Cartasogna olasz dele­gátus és K. M. Rydberg Hím de­legátus pénteken est« látogatást tettek a Magyar Nők Demokra­tikus Szövetségének Országos Központjában, ahol megbeszé­lést folytattak az MNDSz veze­tőivel. mányi és ennek alapján mérték és nézték fel földjeiket, jelölték ki a vokteforgótorülídoket. Á kije­lölést és munkamegosztást a he­lyű riszonyokho:: alkalmazták. Egy brigád az első időkben 40—50 em­berből állt, do aztán rájöttek, hogy mennél több ember van egy bri­gádban, annál jobb. így aztán felemelték a létszámúi egészen 70— 80 emberig. De amilyen fontos a brigád munkája, éppen olyan fün­ftes a brigád vezetés?. A brigád- ' 'WBotő nőm lehet más, mint igen körültekintő és a felelősséget telje­sen átérz.í ember. A biigúdvezető felei mindenért, az iga, a szerszá­mok és a. gépek felhar-zuáJásáról éppen úgy, mint minden más mun­ka helyén és idejében való elvég- réséről. A brigádvezető személy és munkaköre annyira fontos, hogy még a kolhozslnök som adhat ki a tagoknak utasítást a brigádvezetők tudta és beleegyezése nélkül. Itt is a7, as érzésem, mint min­denhol, ahol jártunk, hogy a kol- hozielnök nemcsak elnöke n kolhoz­nak, liánom apja. gazdája olyan- foroiáa, mintha a kolhoz nem ten­ne más, mint egy nagy-nagy csa­jé«!. Hozzá .mennek a tagok, ügyos- hnjos dolgaikkal, tőle kémek taná­csot és a szava súlyos és döntő oltár * tagsággal kapcsolatos, akár pedig a családi életben előforduló vitás kérdésekkel és dolgokkal. Na dohát nézzük csak tovább ft kol­hoz történetét. A sok próbálkozás bevált és be nem vált módszere után végre a kolhozok kiküldöttei megártották a kolhozok II. Öszszővetségi kon­ferenciáját 1935-ben. Ez a konfe­rencia aztán végérvényesen tisz­tázta a jogokat és kötelességeket, alapszabályokba fel:tóttá la s özek ma az érvényesek, ehhez igazod­nak a kolhozok a Bzovjetmiióban, amelynek a száma bizony nem ke­vés, úgy értesültem, hogy van va­lami 25 ezer, a kiskoUiozok ősz- ezeadása után. Á dolgok o jelen ál­lapotában kővetkezőképpen állnak. Az elnöknél: nincs teljhatalma, a taggyűlés szabadon választja, a tag­gyűlésnek tartozik számot adni minden dolgairól. De ez a legkeve­sebb. legnagyobb dolog ftz, hogy a U. ösezszövéteégi Konferencia teremtette meg a kolhozokban azt a demokráciát, »melyben ma a kol­hozparasztok élnek. Persze, ezt K demokráciát teljes egészében írás­ban ismertetni nem tehet, azt csak látni, de méginkább élni lehet. Né­hány sorban mondva a következők­ről van ebben a demokráciában szó: A kolhoz elnökét, Azsirkov elv- társat a taggyűlés választotta meg két évre annakidején. Ugyancsak a taggyűlés választja inog a két év elmúltával újra és újra újabb két évre. Nagyon népszerű ember, jol>b kolhoz-elnököt a tagság nem tud találni, amit én cl is hiszek. Azsir- kov elvtárs saját szavaival mond­va, ebben a nyugodt, csodálatosan letisztult világban még negyven évig sanetn© élni, de szeretne még egyszer visszamenni egyszerű kol­hoztagnak oda, ahonnau jött, hogy mutathatná mvg a többieknek, hogy nem felejtette öl a kétkezi munkát 6 egyébként is az tonna már a nyu­godt étet a számára; Dohát n kol­hoznak szüksége van rá, pedig va­lószínű, hogy az elkövetkezendő el­nök már ott nevelődik a fiatal­ságban, amelyről majd későbben lö­szön ezó. Az ellenőrző bizottságok, aminek igon fontos szerepe van a kolhoz ételében. Az igazgatóság ki­lenc ember és havonta kétszer ülé­sezik, Vannak kérdések, amelyeket eklönt a vezetőség önmaga, de van­nak kérdések, »melyek kizárólag s közgyűlés ölé tartoznak. A köz­gyűlés minden időhsn megváltoz­tathatja a vezetőség határozatát, ha nincs velő megelégedve. Ennél több és nagyobb szabadságot páráért- emher számára ők már el sem tud­nak képzelni, de megvallom, hogy én eem< Roham a Jalu folyó -partján »Amikor eldördült a támadást Jelző tövé«, valamennyi önkéntes hatalmas lendülettel tört előre. Az egyik osztag Si-Hsmt-Po parancs­noksága atatt, az ellenség tüzérségi tűiével dacolva, megrohant egy üteget és kézitusába szállt az amerikaiakkal. A rettenthetetlen táma­dás eredménye: Több mint harminc amerikai katona meghalt, kilenc foglyul esett, nyele motoros jáimü és négy löveg a kioai önkéntesek kezére Jutott.« (Az Uj-Kkta lvirszolgátati Iroda jelentése Koreából, a kinal önkéntesek egyik csoportjának első ütközetéről, a Jalu t oly ónál.) A Juhi folyó pariján mindent fehérbe borított a hó. Sötét este volt már, de a hólegie fák, bokrok, a part mindem hón'onala. leg­apróbb részlete is kivehető volt. Aa iwivinső, északi parton'sunté láthatatlanul gyülekeztek a kínai önkéntesek. Odaát cse.mi. 7ilt a Jak közt, csend terpeszkedett szét a folyó felett is. Csak .néha jc este vgy-tSU puskalövés, vagy géppisstoiysofiOBXt, ■ hogy ébren.' vannak a yenkik. Ab északi partost uz átkelés le túkalninmbh pillanvUira vártak a kínai katonák. Jól álcázták mamikat. A túlsó pariról a leg­jobb masszzlátá sem mutatott -semmit. Ab amerikai őr rágógr.mtt csámcsogott a joga közűt. Chikagóból j.tt. Nem tudta pontosan mi­nek: de azt tudta, hogy mit adott parányim a tuvoikdevi ame­rikai »főistwt, Mao Arthur: »Szabad a rablás, jutalom, ne ki­méi jelék semmit és senkiik Ahogy ott állt, újra, -meg újra wriclizte rmjában ezeked a sita­vakat: »Ke kíméljetek senkit és semmitI» hagy ívben köpte, ki • rágógumit, aztán félhangosan mondotta: »bient rote»! Kern rossz, így baegHri.« Jgeta volt. Mao. Arthur jó J üti aéget- ud # gyilkosoké nak. Most valami érthetetlen jaez-t fütyült lúgig, kikben azt talS- gatta, hogy milyen lesjt zz kióietkcxó nő. akit az »átkelés« utáo megszerez magának. Aztán-új rágógumi következett. KCí'ülnagy volt a csend. Ijeta’ő 1 olt a csend. Mert vaksággal Ijesztő a ereik Koreában, ahol repülőgépek bombái robbaiMwk, ahol a tőkés kikozság hélálkidltúsa reszkatleíi a levegőt, ahol nem szűnik a -pusiarofo­gás. Itt, a Jalu folyó pariján mégis nagy, furcsa- csend honolt. Va­lami bdehapM a yenki gyilkos nyúlssivéite. Faág zörrent, vagy darab összedermedt hó hullott a lába elé. Aztán megint egy zaj, a szél is feltámadt, valósággal si kongott vágtájában a folyó felett. Kese reszketve markolta a gyAltom, fegyver tatáját, .amit, Auo Ar- : thur — ae amerikai tőkések adtak a kesébe. Teltek e jener, hagy óráki Kitűnt az idő. A pzz. A nők. A tivor» ;a, vad éjsmucai Oá- ridók. ahol a fiatal koreai lányok vergődésén röhögtek. Eliürti minden. A túlsó part is. Félt. Kern, valósággal -reszketett. Odaát Si Hám Po, a kínai önkéntesek parancsnak« jelt adott ae átkelésre. A szél sikougása tovább erősödött, a fitkroL verte íz havat, a folyók fölött vad hajrábem szántóit végig. Az o-eiag megindult. A kínai katonák arcán félelmetes élszAittság tükröző­dött. Égtek a vágytól, hogy ekék tegyenek a harcban. Ettük,, okik säcmtöl-szmnbe kerülnek a yen kikkel. Mert most tdU&kcmnak elő­ször. A zúgó szélvihar átfogta őket. Minden hajlat, ti part min­den szöglete védelmet adott. Si ütme Po értet el elsőnek a partot...-4 yenki a túlsó parton kidülledt szemekkel meredt a -üdéibe.. Akkor csapott fel hosszú, vörös csíkot húzva a ki-mi önkéntesek támadást jelző rakétája. A yenki a tábori telefonhoz ugrott. A a folyó felől már aa önkéntesek harci kiállása hömpölygőit fő,feli, amikor fringatták tm amerikai ütegek. A nagy, furcsa cserzd, bom­lott, rengő zűrzavarrá változóit. Tüzes csíkok százai si látottak a le­vegőben, egyszerre őrjöngött az ágyú, a géppisztoly, géppuska. A pari, ahol az önkéntesek purtrasuálllak, iűzféiujlen izzóit. Á harci kiáltás mégis egyre erősödött. Jöttek. Kezükben halált osz­tott a géppisKi-oly, a gyilkosokra, a koreai anyák és lányok gyil­kosaira. A szabadság harcosai rohantak a tűzben az ütegek felé. iRettenthetetlen harcolok. így sí katonák. Hősök. Mao Ve Tvng fiai. A Párt -neveltjei. Földet rcmegtető, hUalmas erűvel robbant ki a kézitusa. Ké- hdny percig tartott uz egész, u.z egyik yenki üteg máris elhall­gatott. Megadták magukat, vagy menekültek. 1Si Hszue Po a harc egy pillanatnyi seünelébeu szétnézett ma­gakörül. Nem messzi onnan v-j roham kezdődött. Aa osztag elindult és oldalról kapta, el a másik iitegálást. Tombolt a csata. Mim a Jmj-ml első világos csíkja megjelent az ég alján, a parii fák. fö­lött, hárem amerikai z-mlőaljat semmisítettek mag az önkéntesek, pfgg löveg és nyolc jeep került a kezükbe. A reggeli fény a harcedzett kínai hit-mák arcán Miig diadalma­sabbá tette a győzelem ürömét, ae új csaták elszántságát. Si Hszue Po végigjárta a négy yenki üteget. »Néggyel. kevesebb — gondolta aztán elvtárcai, bajtársai félé fordult: — Korea újra szabad, boldog ország lesz fi- , lis mintha a szél 'is ezt zúgta volna g Juhi folyó felett: »Korea szibad és boldog ország lesz!« Két hős nép tálaihoz At. Kína és Korea népe és egy példa -lel­kesíti szivüket, a legnagyobb hős, a legigazibb harcos: Sétáim, a szabadság első, zászlón«/je! SASS -KBVIS. üenzetBaztasági érdek a takarikasság í ft se lő a m yéSQf fa a n Napi szükségletét mindenkor biztosítják a BÉKÉSCSABAI TÜZÉP fiókjai a megyében Központ: Békéscsaba, Sztálin-út 33 l'Vnjíífirészű i*u! Építéni :myaaj!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom