Viharsarok népe, 1950. november (6. évfolyam, 255-279. szám)

1950-11-14 / 265. szám

I TIH A HSAKOR KÉPE most is beíartfák szavukat... A. kfiwajl aaáén nyújtózkodik a fej«, Kiedomtegyháwj, A* else három utcája («égi, nád feddés lm- sacskókból ált. A következő sarkon már új házak fehér falai moso­lyognak. Negyvenöt óta hutahans fejlődósen ment keroszliil a falu. Kiisi.me <’• o löhe’.e.letl. < ui.ííió köz­ség lelt. .Már íküu beli minden apró-cseprő ügyben ' bogyalogoUú Dói nljogyházái"». Megváltozott a falu népe is. ön­tudatos új gazdák Jaknak itt. akik tovább akarják építőm falujukat, de tudják, h.iirv ezt csuk békében lehet. Ks műig tőlük nem n«vszo a városokban, a* Szemek munka: ai a gépek mellett harcolnak, ók an ekével, kaszával, a munkák időben való elvégzésével állnak űrt a béke lűftllatt. Vei'tenybon végeznek itt minden munkát. V er se« y társu k Magyardomiiegyliáza 3%y hajításra, va 1 a két fal« «egy­mástól. Ilii valaki Ma;»yar<kw«al>ttgy- liúzún kinéz aj? ablakon, tót ineg- litia. hogy a másik falu hogyan Indád a niélvszándússal. Át is jár­nak egymáshoz. Kilouőmk «sy- aaást. , Itt is. ott is szorít,júk a munkád, mert egyik -pom akar femaradni. l%y, két héttel ezeiőttig fej-fej jjvolleit álltak. Akkor érték el a 00 százalékot. Egy, vagy hót szá­zalék különbség' volt a két fáin kö­zött mind össze. Jíeggelenkint mind a.hói: falu: un egész kocái karavánok nie« .ek ki a dűlőkön, Fgy néz ői ki, hogy még három-négy nap, az­tán lefejezik a szántási. Jó két héttel ezelőtt aztán megakadt a munka * Beállt az eső. &y, első unj* úrban inég'i JuakijutiKlwkedtek n földükre, aztán s/.in'ft. Ijógesikorgal , a i nén­ink haza - rnem lőhet szúníani:« Az e.ő ine'ett még egy dolog aka­dályozta Ktolomiegykázát. IfojJ a? ervsz falu teszorr.ódütt a gcpélio- mással őszi szántásra. Á gépsűo- más traktorai weg ima. jöttek. Nem haladlak sehogy*® előny A íaagyaalomkegyhiziakirál meg egy­re jobban szaporodott a barihtda, ott szántott a három egyéni trak­tor is. Ezt hozta hírül az Ögyüc. nap Buíguly Laci bácsi, aki át­ment megnézni, hogy hogyan ha­ladnak. Mi se várfiatuuk tovább a gépállomásra — jelentette ki Kacsa András bá­csi. mikor megteli lotta, hogy így állnak. Indult is Wa. tefogta n lovakat, azzal ment ki szántani. Az öreg; Vakét.» Jánoe bácsi meg ftiogfouiulla az egyik fuvarost * szántáshoz. A példájuk utón nekiláttuk a többiek is. — To! je-1 te ni akaijok vállalásainkul! Túraöl*» inog kell lenni a szállásnak! Kanét iadulialr ki minden leggel. — Segítségükre sietett a, ver- sOayuus is. A nyéki oldalon «teát jöttek -a inagyardouihegyluizi trak­torok. Kolsisámtották a kisdoiul,)«ry- Inbúak földjét is:. Vasárnap reggeli© már csak öt százalék j,évű yzott. Egyoovi piliOftő utón'héttőn é jin hoz-zálátttit. ügy Ígérteit, szerdára befejezik.. Ks a kisdombegy háziak •cdilig még mindig megtartották az igciciükel. -• -esi— Az iskola padjaiban őrködünk békénk felett Távol, Koreában háború «ül, szenvednek. nyomorognak uz em­berek, bombázásuk állandóan ret~ légibben taríják pajtásainkat. Mi itt. békés országban, nyugodtan, vidáman élűnk és kanalunk. Fájó szívvel gondolunk azokra a paj­tásokra. akik szenvednek a há­borús uszítok aljas provokációi Mitall. Fdesajráilc vérüket ontják hazájuk véd eb nézéséé' rb Azok a pajtások nem Uuuilfaaluak, non részesülhetnek annyi szépben és jóban, mini mi. A Ielszabadulás után megkap­tuk a grófi kastélyt és itt ren­dezték be részünkre második o 11- boiiunluit... az iskolát. Ma már. .inúideaüuk van. Van jói f öteze­réit laboratóriumunk, tanáraink szeretet le! tanítanak bennünket. Öröm ma már iskolába járni. A tanulás melleit szórakozásra is van tehetőség. Szép rádiót kap­tunk és új sportpályát építettek részünkre, ahol sportolhatank és szórakozliai link. A marokban pe­dig abban a teit.iniotésben része­sültünk, hogy jótamtíásmtkéiT ösztöndíjat, tanulmányi segély! kaptunk. Fz az ajándék arra ser­kent bennünket, hogy még job­ban igyekezzünk a tanulásban, magaviselet linkkel méginkább példát midatmik, bogy ezzel nvi is, itt, az iskola padjai raögöU őrködjünk békénk feleli. Szegedi Olga .lamblTk Júlia Vili. ált, iskolai tanulók,. Körös la dái ív­A begyűjtés sikeréért vívott húréban tunuljmnuh a Ibisötsiut sittk us elehiehtbl unify.s 1- 'id<) járt klek fel ti is. 1 ;o7:, (4:ii; r.rin végeztél; fi idej-én év jói n m '-lj,‘s:ánlí. l, tirony cron az ösz&u nem U"n1’ ’; lg JO- i2 márnáim! tahit l.iikorieát. Volttal; olyanul;, tJcii; még annyit sem, lí; mintás etil a; átlag­termés. 0s: e'ejcn bizony nagy re,'térsége/; tornyosul­tad; a l-tatlás t ’ j ' átess elé. A fmlu ka tikjai ntn Hite!; nyugodtan. Tudták, ha sikeies les;, a beadás;' a::ut « dolgozik hatrfma . e ~őttödiic, ok pedig is­mét A e. b rxunánnyel gondolhatna!; arra, hogy egyzz-v innét maimul; alá hajtják a falat. Mtnj is k ’-'ílt ’k hé ■'vielem nélkül (ŰM'tmunkájiikat. »...ne adjál >1; hu a ladktrieM... Vem marod, a jós:ényn,.iz... i:4 akarják a Iwminwihlált, hffy. éhen forduljmai; f A « mmlaemk... — sugdosták meghív em 1 c 1: fiilrb- éleijler 1 Urnns. hi'-s Györgyiig, 'nej a többi•!;. esen v >lt azonban a helyi pérttttfpgzz't. .1 népnévJiil; egymásután n-erlék vissza a l. i Iái; rémhíreit. .4 Párt népit »ve őt, « tömeg- szerve éli aktívákkal együtt mintegy százötvenen sona iáUrpMü; a dolgozd pamnztokai. iíf^msgjm­ráztók nekik, mi rőt van szó. ISejri kmxe’ibi'éil fmut arról, hogy a leíró megvédésének egyik módja, a mélyszántás ttvégzése mefcll, « tdfatr- mánykeniús teje Héfc. 4 I;idfjyü1£&$trn is beszél­tei; erről a népnevelő!;, összoieipcsoha a rnin- 'desinapi aktuális feladataidéit a begyűjtés kér­dését. i Az eredmény már az «fs» hét «tí« iiuíjmn* laűiozolt. Lehóczid Jánosiad;, Árgyétán lirtiúi- trrnrk, akik elsédziuik vittél; hs kukoricaj;űcát, egy-keltűre akadlak követői. Ma már a köz ily ni évi előirányzatot ■¥) százalékra U-ije il-ettc. Jól halmi a mimika, dr nem lettel; meg min­dent. Tavibb kell fokozni a Legyűjtés lendü­letét, hot/y megtnatas-ák « isdrarmányLegyiijlésnél is: hiába beszél a knlók, öli a bélre mellett állnak, JT éAöwházán is a* a pap féitött, ami Eteken, -*-* V atalrogy mégis jobban átvészellé4c az o.-> ó- Jyos nyaral. Jobb a b'Ütl is. meg jobban végeitéii <•1 a ntelyszáati-t is. A község átlagtermése a. knkorhstban f.i mázsa lett. Ezjkvitém azt gondoláé inimdouU, La Ekeken a «saszaJfeh termés melfeU 4o százalékot értek el, Lőkösházán biztos 6o szá-* zajékwál tartsalak. \ valóság mást mulat. T.őkösliáza a járás kc- rékköléj© Jeti j- Kzásalékos teíjeeitiásévcl. A hibát a népnevelő munkában kofl keresni. Lőkösl),á*án sem aludt az «Senség, Igaz, Ugyan, hogy a faluhan sntecsen knlák, ®s«p* «j- garda lakja, de van. klerikális reukcié, ide Is el­jutott a kólák hangja. Hiszen T.ököshiza sincs elí»ig:ctelve a világtól. Jó jsár oJjUn ©inter ikadt a falóban, aki mondk^aita: ilye® tenasés mellett igazán nem letet teadni... És a DEFOäe-ks®, * wéb clfccz©tberi u©m egy- ©toter akadt, aki belliseit nekik. heJemen .léizsef. a iszérveikezét egyik igaigii,tósági lagja nyíllan is íMegaaomUa: neki ugyan nincs mit teadnia. póri szervezet nem figyelt fél ezekre a hibákra. Nem verték vissza a népnevelők (ezeket a támadásokat. Hite volt az is a. népnevelő munkánál, hogy Lókösháísán LidöaJttilöo teeaél- tek « Bépaevelóli s teiidásróil, a. tekéről, vagy 3 iMiácsválaszliHníl. S ráadásul mindöwze lő—50 né|jMev(Jó »out részt csak a {«karmánvfagvöjtsrf «keréért fölyéj harcban. ; Ittíkösháza lemaradt. <Je még «*m késő a bitón javítani. Az «lekkk példáján induljanak harcba Eőködbázán is a oépoevWtók a fermény- teadás «ikeréért. A Jőkösházi dolgozó parasztok pedig véssék jé»l ez eszükbe: épülő községük csak pgy fejh’idhel tovább, ha minékn vonalon helvlállnak a teke frontján... a l*egvüjlésh©n is. —J. r.— AL. ínélyi^iántái «ikeréért A szovjet traktor- és gépftUomátek egvmáwíai versjtireivc végjillvaz 6szi mély- szántom hogy tratoric« dStt teje«* he tett terd&et. A csema^ori ^éfí- ílíoniás sxtatinyecei már az utolsó hatízriáhat szántják körzetükben. Harcos hékeafcarafrá! teltek tiitei öroslsáia dolgozói a komresszysl küldöttek beszámoló §filésé!i Szombaton «st© 7 óra fék' Orosháza dolgozói sűrű csopor­tokban érkeztek a Városi Ktil- liti*terembe. Nagy' érdeklődéssel! jöttek uiiamennyien a hetekül-• dót lek beszá ai-öiőjára. A gyűlési Acs Pál elv társ, vá­rosi bélícbízoilsáíú tag nyitotta rnojg, majd a küldöttek köziül el­sőnek Koszorús. Oszkár szettie- lornyai lelkész számolt be. — A Kongresszuson. «melyen a h4kescdés,a tekevágy lelnlin- cselő volt, ajándékot is kaptunk — mutatja Koszorús Oszkár a gyönyörű fehér selyemkeudöt. mi re a gyíihás részvevői zúgó taps­ban törtek ki. sMegvédj ük a bé­két!« — kiáll ollók lelkesen. Koszorús Oszkár azután be-: számolt a Kougrcssr.usról, az'olt1 hallott hoHászölásűkről. — A magyar nép megmutatta i — momioUa —, hogy tekét akar, küzd a béke nacgvédcséérl, ha. kell, fegyverrel a kézben is. Az­tán kiliangswlyozlíi: az egyház «Mteneifflek be kell. bizonyítani a néphez való hűségüket, ott van a helyük a háború ellen: harc­ban. — Tie nem állhatunk meg ill — mondotta befejezésül Kö­szörűs Oszkár. — Fehtdatttwfc, hogy a bé­ke ügyét dia dalra vigyük. Sorainkból n iu hiányozhat senki. Aki iMÚgis íélreltúző­dik. az a hete HleliM'gP. Szávai után a gyűlés részvevői lelkesen tapsollak, percekig éltet­lek Sztálin, Rákosi elvlársakal és a Pártol. Utána Szemcnyci Páiné, ta­nácstag mondotta el Ix-számoló- ját. Részéit arról a felkcscvtes­rSL ami a Békckongresszuson volt. Beszéli arról, hogy vala­mennyi hozzászólás a bekevá- gyal, bála-akaratot hirdette. Sae- sucnyei clvtársiK» kfemcUc llit- dovkinnak, a SzUilin-vlijas szov­jet filrareudczönck beszédét A zúgó tajisvihar plán Kiss Júlia, a Rarucvál dolgozója be­számolójában többek között ezt mondotta: — Nekünk « «HKikapaitók a béke ertolyeí, legS"VM*M«k « töbfatrmeíés. Ezután a hozzászólások követ­kezlek. Egymásután szólaltak fel * részvevők, egymásután lelkek ki­lét a teke megvédése mellett. — Nekünk anyáknak különö­sen fontos a béke — mondotta Szabó fjfézáaé, a Bann-váF dolgo­zója —, inert csak így ttídfuk gye rmckei.u kel fel n evei ni. A hozzászólásokat lelkes tape kísérte. Sokszor csendüli fel: - Él­jen Sztálin, Rákosi!« Azután Koszorús Oszkár ősz- szel'űglalla a hozzászólásokat. — V«b»i‘H8J'i lui/.zás/ülás- ból ez a tel szó cm-imííiH kJ: > Békéi akar «ük I« Ez « Kim- gre*sz«s«>Ji is sokszor cihung- zofl. De hangzani Íóíí mind­addig, míg az élet szótárából ki nem törlődik ez. a szó: háború. Békét «karunk!« — fejeit© be beszédéi Koszorú* Oszkár. «— Békét akarunk! — zúgták1 á gy űlés részvevői, aztán a tesrzttot belő) lőtte az Jiitmsaeionsüé kuigja: «... Ez » harc lesz * végső, csak összefogni hát, és nemzet­közivé lesz holnapra a világ'»

Next

/
Oldalképek
Tartalom