Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-04 / 231. szám

Viharsarkiak! I hékekölcsönjegyzéssel előre fals gazdasági és k»!t»rális feéemelkeiléséért! A PÁROSVERSENY EREDMÉNYE: Hunya és Gerendás élre került a községek közötti versenyben A lranvaiak east ogyzó-ének el» nap­! e i's jól ia ax, hogy a VeivenvrJ hívjuk a megye ösz- szes községeit. Gerendást pedig pá- rósversenvie. 4 békvköhoin ján határor-tűk el. fis nyomban •lioz/.áiogtak a mnnkáho/.. 69 nép­nevelő járta a dűlőket és elmondta ö dogozó parasztoknak, miért ér­demes békekölcsönt j gye/.ui. Hogy pedig jobban menjen a munka, a hunyni i épnevelók vc-r.- n rj hi\tík ^egymást is. A békekölcsön agi- tációjn mellett gondot fordítanak az őszi mankók időbeni elvégzésére és a ianáesvúlasztásru is A munka jól i :oi m '. halad. fitt búson v ttja község 677 családja közül 317-en már békekölcsönt jegye.tvk, még­pedig 132.450 'forintot, ami 418 forintos átaguak felöl meg. lianvec László, kétiioldas kis- fur.is/t, akinek négy családja van, meg sem várta, hogy fölkeressék •' népnevelők, ő maga ment el 'újuk. *200 forintot jegyzett, adva: Nem ki ónon többé v.'sa- , a a múltat, a cselédéletet, vagy az o.(idén való kukoricát. Kovács Joacbi'.imé, akinek férje 90 éves. •kor meghallott:!, bogy a béké­— van szó és hogy községük pá- • .‘’c ftyken van Gerendá s.',1, ÖO jörint kölcsönt jegyzett. — fingéin a t inács' a Jelölt k — mondta Varjú Lajos hétből las dol­gozó paraszt. — Engedjétek megy hogy én is elmenjek felvilágositó munkát végezni. Azóti Varjú La­jos lankadatlan szorgalmimul végzi •mmkáját, felküzdötte magját a leg­több népnév élők közé, A községijén lev* vér-enytáhla •írről tanúskodik, hogy a hunvai -népnevelők komolyan veszik a ver- (Scny t. Eddig arja Margit végez*'* a legjobb népnevelő munkát fÖOO forintot jegyez,tetett a dol­gozó parasztoknál. Uiric Máté és vai Gizella sz,orrai.u a nyeraá- van. Ma még nem lehet eldön­teni, hogy ki l'.vr, a írjgjohb nép­esévé! ő. ' A községben mindenki fogadd koz.ik, hogy egyetlen dolgozó pa­raszt som léc: z. olyan, aki ne je­gyezne békekölcsönt. — Nem akadt eg .'t n olyan em­ber sem. akiná'unk háborút akarna. De. . gondolkodnak el töb­ben, mikor ezt a kijelentést teszik. — Igen, mégis akad egy ember, aki beszél ugyan a békéről, de nem akar áldozatot vállalni. Hogy ki volt ez az ember r Min­denki tudja a községben. Tók Im­ié, a katolikus pap, az, aki min­denhol beszél, hogy béke kellene, de áldozatot hozni! Atra még a mai napig nem volt hajlandó. A munkát, továbbfolytatják a ba­nyaiak, mezt ahogyan Girie Máté mondja: >:A- megyei békabizottsúg iámlorzá-zlójút feltétlenül megkell, hogy nyerjük.! * A gerendási népnevelők köré­ben sent vallott ki kisebb hatást kormányzatunk felhívása s ezt még fokozta a banyaiak verseny- kihívása is. Minden igyekezetük­kel azon vannak, hogy utolérjék a hunyaiakat, akik nem egyszer küldtek nekik jelentést a köl- csönjegyzés állásáról. A há­nyáink jő eredménye még jobb munkára serkentette őket. Felosztották egymás között a házakat úgy. bogy legyen idejük elbeszél­a dolgozó parasztokkal, is igen akad Gerendáson ház, ahol nem fogadták szívesen a népnevelőket. gctin Nem olyan volna Oorlkó András hatholdas dol­gozó paraszt nemcsak a népne­velőket, hátiéul a békekölcsön- jegyzést is szívesen fogadta. Sa­ját ügyének, a esaiátlja, az or­szág ügyének tekinti, a békét *— fin minden áldozatra kész va­gyok — mondotta. miközben a lejegyzett 400 forint után oda­írni' nevét: —'fin tudom, 'mi a Maorii, mert még most is hi­báimban hordom az elmúlt vi­lágháborúban kapott szilánkokat. Ggyanígy jegyzett Kvasz Mi­hály nyöicíTOTÓTfrihíígöző paraszt is. aki nem sajnálta az időt és többízben is elment felvilágosí­tó munkát végezni dolgozótársai­hoz. Gerendáson csaknem min­den dolgozó paraszt eddig is be­bizonyította, bogy szereli hazá­ját és a béke megszilárdításáért szívesen vállaltak áldozatot. Eh­hez párosult a népnevelők jó munkája s a verseny, melynek élén, amint a versenytábla is mulatja, Petras György, Lészkó Irén. Kun Miklósáé, Fodor La- josné haladnak. Hogy a geren­dást dolgozó parasztok nem vol­Ezért néznek bizakodva Szabó Lajosék, meg minden dolgozó ember a tanács működése elé A dolgozó nép fagy reményekkel sokat vár és néz a lanács- _yá lasz fások elé. Szabó Lajos újonnan földhözjutlalott, volt ura- sági cseléd, elmondja, hogyan bírálták el a szolgalmak a sze­gényember ügyéi.- Szabó Lajos urasági cseléd hét gyermekével, tehát kilencedmagá­val alkotott egy családot, de Bú­csún az uradalomnál két család­ba jutott egy szoba a esclédlakáis- ‘ban. Szabó Lajos tehát kilcn- cedmagával és még egy másik idegén családdal lakolt egy szo­bában. Kérte az intéző urat, hogy változtasson ezen a -lehetetlen helyzeten, de az intéző úrnak mindig más dolga volt, ez a cse­kélység nem érdekelte, hiszen wieg sem őrlette, mit jelent any- nyi embernek égi' szobában lak­ni. Neki négy szobája volt és csak egy gyermeke, öt nem azért Réellék, hogy a szcgényejnlKT ba­ját meglássa és orvosolja. El­ment hát Szabó Lajos a szolga- bíró úrhoz — aki jő ember« bérében átlóit —, hátha segítene rajla. A szolgabíró úr jé» ember« volt, szépen meghallgatta, sőt meg is vigasztalta: *Mi van most fiam, április, no, hiszen most- már jó idők vannak, meghaltok a szabad ég alatt is.« így intézte el a jő szolgabíró űr a szegény cseléd ügyét. Hej, de sok Szabó Lajos yoK a múlt rendszerben és mennyi jó szolga- híró. Ezért néznek bizakodva Szabó Lajosék és minden be­csületes dolgozó a tanács mű­ködése elé, mert tudják, hogy a tanács tagjai, akik ilyen körülmények között nőttek fel, nem így fogják elintézni a szegénvember ügyét. /.Bniwrt Jánosné levelező. Körösladány. tak szűkmarkúak, azt bizonyít­ja. hogy eddig 420 személy több mint 107.800 forintot jegyzett. A községi átlag eddig 250 forint személyenként. A békekölcsönjegyzesből Ge­rendáson kivették részüket a papok is Solymár Pál evangélikus lelkész, aki egyben a békebizottság tag­ja, egyhavi fizelését jegyezte le, de ezenkívül hívei körében rá­világított a békekölcsön jelentő­ségére. Egyancsak egyhavi fize­tését jegyezte le Szegi József róm. kát. plébános is. Beregi Er- zsébet apáca, aki az államtól kapja nyugdíját, sem maradt el, ölszáz forinttal járult hozzá a béke ügyéhez. A jegyzés tovább folyik. Töb­ben vannak, akik úgy, mint pl. Kürti János állatorvos 800 forin­tos jegyzését ezer forintra emel­te fel. így a gerendás! népneve­lők körében bíznak abban, hogy rövidesen utolérik a hunyaiakat. Forintjaim ott lesznek az új gyárak köveiben, az új traktorokban, a gyermekek víg kacagásában — gyarapítják a béke táborát Koreában bombák ezrei robban­nak, anyákat, gyermekeket, aggo­kat tépve szét, városokat döntve romba, melynek nyomán százezrek válnak hajléktalanná. De vannak, akik örülnek ennek az őrült vér­ontásnak, az l SA vezetése alatt harcoló zsoldos rablók és légiban­diták, akik minden megölt anyá­ért, gyermekért, emberi verej­téktől és szennytől áztatott dollá­rokat kapnak. A tőke kimé'etet nem ismerve, tátja éhes szájat a békét építő népek felé és mindent elkövet, hogy egy uj háborús dögvészt az egész világon széthintsen, meg­fertőzve vele mindent és min­denkit. Ezt akarják az aljasok! De tervük nem fog valóraválni, mert a békéért harcoló dolgozó milliók, a gyárak harcban edzett, leeményöklii munkásai, a föld dol­gozó parasztjai és a lialadószisl- lemii értelmiség több mint négy- százmilliós béketábom, a nagy Szovjetunió vezetésével eleven fal­ként emelkedik a háború elvete­mült őrültjei elé. Én is tagja vas gyök ennek a legyőzhetetlen tá­bornak és harcolok a bébe n-cy, ügyéért. Édesapámat a múlt rendszer mi politikája vitt« a célnélkfiti em- berpusztiló háborúba, olt vesztei-o el egészségét, édesanyámat pe hu az örökös nincs, a kenyér utáni hajsza, a látástól-vakn'ásig tarló robot tette tönkre. De most min­den másképpen yan. A Párt gon­doskodó keze, a népi demokrácia, részemre is lehetővé tette, hogy a gyulai Columbia harisnyakötő üzemben dolgozhassak, biztos ke­nyér melleit. Boldog örömmel je­gyeztem most a béke megvédésére 500 forintot, me t érzem, hogy igy némileg visszaadhatom a Pártnak a:t, amit élten is lett és tudom azt is, hogy az én fo­rintjaim is ott lesznek, az uj gyá­rak köveiben, az uj traktorok­ban, az épült iskolák tágas ter­meiben, az egészséges lakóházak napfényes szobáiban, a gyermekek vig kacagásában, a dolgozók bol­dog ételében, a derűt, vígságot adó szocialista hazában — gyara­pítják a béke táborát. Ficzeie Mária a gyulai Columbia dolgozója. Egy nyolegyermekes anya s ... hogy valamennyien örökké szabadon élhessünk Tizenkét gyermekem volt. Nyolcat neveltem fel közülük ke- servese'n, bégiyétvé a. múlt osz- szes borzalmait. Amióta munká- solP'ljáhyítjálc ai‘ én sorsomat'is. azóta változott meg az élelem. Egy esztendővel ezelőtt tél nép­nevelő keresett fel lakásomon, az —egyik— mellén péétdyel vény csillo­gott, — onnan tudtam, hogy kommunista - a másik egy pur- toukívüU dolgozó paraszt volt. Nagyon kedvesen beszéltek az ötéves tervről és arról, hogy a jövőnk megalapozására bizony pénz kell. Kétszáz forintot je­gyeztem az ötéves tér »kölcsönre, egy kicsit szégyellem is as 'ősz- szeget, de akkor nem tudtam többet adni. Elmondották azt is nekem, hogy nyerni lehet a köt­vénnyel. Ereztem, hogy a Párt szól hozzám, de azután mégis, nem is számoltam rá, hiszen nem kétszáz forintot, annál sokkal többet kaptam én már a dolgo­zók államától. Nem tudom leírni azt a meg­lepetést, ami a napokban történt 'velem, mikor már futott a köz­ségben a hír, hogy kihúzták a kölcsönöket. Én is elszaladtam a közeli boltoshoz, ott is hagy­tam a kői l ényemet. Majd aids­Gazdagságomat—a szabadságomat védem Sztálin elvtárshoz és Rákosi elv­tár shoe szeretnék szólni és elmon­dani, hogy milyen érzéssel adtom a békekölcsönt én, egy 48 éies asz- ssony, aki a múltban csak az úri pribékek kutyája voltain. Hatéves koromtól rugdaltak egészen 1945- ig, ezzel szemben ma az én hazám­ban, a mi hazánkban boldog em­berként élek. Nincs a régi értelem­ben veti •nagy rayyonom, kin­csem, de van annál nagyobb gaz­dagságom: a szabadságot nyertem él és ezért az a nap, amikor felsza­badultunk, az én részemre egy vi­lágtörténelem. Népi demokráciánk ■megadta a nőknek is a jogot és én utolsó erőmet is arra haszná­lom fel, hogy éljek véle. Büszkén és felemelt fővel, örömmel jegyez­tem ,390 forint havi fizetésemből 1000 forintot, ezzel is védem gaz­dagságomat. — a szabadságot. Tisz­tán látom ennek a békekölcsönnek a fontosságát és nagyhorderejű je­lentőségét, ezért jegyeztem szere­tettel és százszoros gyűlöletet ér­zek az imperialisták, az aljas gyil­kosok iránt,. Munkámat, összes tu­dásomat. arra irányítom, hogy se­gíthessek jezeket a fenevadakat tel­jesen ■megsemmisíteni, mert tudom, hogy csak akkor lehet igazán nyu­godt, és boldog a föld minden népe. GYULAI VINCÉNK. Gyoma. Az iparoslauuláifjnh a meleg otthonokért.. 'Mi, Ipart tanulók is megértet­tük a békekölcsön jegyzés jelentő­ségét. Tudjuk, hogy ezekből a fo­rintokból, melyet hazánk dolgozó népié örömmel ad, a békét, álla­munkat erősítjük. ML érezzük, hogy eddig is mit adott szá­munkra a Párt. Meleg otthont, kor­szerű tanműhelyeket és mindezt az imperialisták egy újabb háborúval szét akarjak rouibolui. Ennek tu­datában jegyzett már a? első nap 16 tanuló 3800 forintot. Kajtor Pe- r«nc villanyszerelő kéthavi fizetésé­nél többet jegyzett: ötszáz forin­tot, Tóth Erzsébet kőművéstíruuló szintén ötszáz forintot. Az Ipáros- tanulóotthonban tartott röpgyűlósen Kardos Gábor kőművéstanuló el­mondta, hogy ő azért jegyzett 350 formtot, mert tudja, hogy ezzel a békét erősíti, az ötéves terv si­kerét segíti elő. Káfi Imre kőmű- vestanuló ezeket a szavakat mon­dotta, mikor neve után beírta a kétszáz forintot: örömmel jegyzem, mert tudom, hogy ezzel Néphad­seregünket erősítem, amely a mi jövőnket védi és biztosítja, 1 , Orvos János. a békéscsabai Iparostanuló Otthon v ' VdI^z titkár*. nap jött hozzám lelkendezve t Hangyái néni, kihúzták a köt­vény éti »»•■• Ezer forint nem kis pénz, ami­kor a postán a kezembe olvas­ták, itgy éreztem, van ebből még kötelezet tségém is, hiszen itt van a békekölcsönjegyzés, ami az én' békémet Is védi. Örömömben könnyeztem, mert hiszen most is csak 150 forintot tudtam jegyez­ni és ahogy a pénzt megkap­tam, első utam a Pártba vezetett. Nem vagyok a Pártnak tagja, de tudom, hogy az én jóléte­met is onnan irányítják azok a dolgozók, akiknek boldogan ad­tom oda ismét 150 forintot, ősz- szesen 300 forintot, hogy se­gítsem a harcukat, ami mindnyá­junk harca, segítsem azt, hogy va­lamennyien örökké szabadon élhet- sünit, ami csak azóta adódott nekem is, amióta győzött a Szov­jet Hadsereg s amióta a Párt és Rákosi Mátyás erős kar ja vigyáz, mindnyájunkra. SANGYAL LAJOS NE, Sarkad. T-iam a hípUadstMfy, a béke Uato*iá[a tesz Én egyszerű parasztasszony va­gyok, megértettem kormányunk hivó szavát. Erőmhöz képest 10# forintot adtam a béke megvédéséért, az ötéves terv sikeréért. Az ío fiaim sem maradnak le a kölcsün- jegyzísbői. Ép úgy kivették részü­ket, mint az ötéves terikiiícsiínbíl. 1058 forintot jegyeztek. Az egyik fiam a tervkötcsön sorsolásánál 300 forintot nyert, de nemcsak a pétazt nyerte, hanem mindazt, amelyet Öt­éves tervünkben építettünk. Azért, hogy az eredmények még nagyob­bak Tegyensk. Harcolni fogok min­dig a békéért, mert az 1944-es há­borúban az én férjem is odamaradt, a fasiszta háború elpusztította és apa nélkül neveltem fel fiaimat, akik közűt kettő már most soro­zásra megy és a béke, aNéph.-ds - reg katonája lesz — a béke ka- tonáia. ÖZV. NAGY LAJOSNÉ Füzesgyarmat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom