Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-03 / 230. szám

VIHARSAROK NÉPE 5 A békéért harcoló tíz- és százmilliók között a Keletink! Fokozzák a termelést a gyulai harisnyakötö üzemben Kövessük a példamutatókat! A békéscsabai Állami Áruházban sokan megfordulnak naponta. Vásárolnak, ki ezt, ki aet. Vj kabátot, cipőt, esőköpenyt, méterárut, — lehet válogatni, van mindenből bőven. Ott áll előttünk a bizonyság, szocialista termelésünk bősége, a vásárlók sokasága, mi mist bizo­nyítana, mint azt, hogy egyre emelkedik dolgozóink életszí-nvondlu. A kirakatok is nagyon szépek. Az áruház dolgozóiunk öttatessé- géivl beszélnek. Az egyikben díszes tábla, rajta nevek, dolgozók ne­vei. Olyanoké, akikről úgy beszélünk, hogy: »élenjárók, példamuta­tókx. A nevek mellett számok: ezresek, ötszázasok: ennyit jegyezte!. ők a békekölcsönre. A. kis díszes tábla, a példamutatók nevei és az, hogy mennyi! adtak a békekölcsönre, arról beszél, hogy azért adták, mert mind­azt a sok szépet és jót, ami ebben a -neon-fényes állami áruházban is vár a dolgozókra meg akarják tartani, védeni, — orról bestééi, hogy békét akarnak, hogy. még magasabbra emelkedjen él.-isztnvona lünk, hogy még napfényesebb, vidámabb legyen a dolgosa emberei élete. — 'Ezért jegyeztem én is ezer forintot — mondj' kite György elvtárs, kőműves sztahanovista. — akinek szintén ott a neve az ám- háa »dicsőség-tábláján«. — Azért jegyeztem, mert békét akarok, béké­ben dolgozni, termelni! Építeni új kórházakat, új iskoláikat, napközi otthonokat, gyárakat... Ezért adtam az, ezer forintot. Akik megállnak a kirakatba helyezett: tábla előtt, végigolvassál, a neveket, azt: hogy Szekeres József négy gyermek apja lő0 fo­rintos fizetésével .szemben 500-at adott a béke meg védőn, re, gyerme­kei jövőjének biztosítására, azt olvassák) hogy Such János, aki ter­melőcsoporti tag 500 forintot jegy nett, így hálálva meg mindazt, amit eddig kapott már a cső-pórt, ö maga is a tervtől. Ott van Szarvas Erzsébet neve is ezen a diesőségtdblán. Szarvas Erzsébet mozdonyvezető-tanuló. Fizetése 560 forint, ő mégis a dup­láját. ezer forintot jegyzett! Vagy péK Pál fűtő, aki ilőO forintos fizetését majdnem megduplázva lőoo forintot irt be a nme- mellé a kölcsön jegyző ívre. — Minden erőmmel a béke megvédésének nagy ügyet akaróin szolgálni — mondta a jegyzéskor és jó munkáján túl anyagi áW.oeaU.-' hozott! Egyre több- békéscsabai üzlet kirakatában jelemnek meg a 'pé! damutatúk nevei, azoké, akik forintjaikat áldozzák a békéért, a tervéit, szép jelenünk, mégszebb jövőnk megvédelmezéséért — és egyre többen állnak meg a dicsőség táblák előtt. Csabai dolgozol Kövesdd ae, igazi hazafiak példáját. A Párt sza vát, jegyezz lékekölusönt! A te nevednek is van hely a dicsőségűi/} ián, forintjaiddal te is a békét, egész szebb, örömtelibb élesedet té­rted! Igaz, becsületes kiállásodtól megremegnek azok, akik új luibo mára uszítanak, rikácsoló hangú, QübbeUt majmoló amerikai nagytőkés imperialisták és csuhos kutyáik egyaránt!' Csatiakozz Sitz György sztahanovista, Such János tszcs-tvg, Szarvas Erzsébet m&sdoonyvezető tanuló, Péli Pál fűtő mellé: meg­becsül az. egész dolgozó nép! (s. ew Megtöltünk eddigi jegyzésünket — nem akarunk lemaradni a versenyben 1 A gyulai Columbia Iiarisnya*- liötő üzemben is lelkesen folyik a békekölcsön jegyzése. Az üzem dolgozói sziwtíL-lélekkel adják fo­rintjaikat, mert tudják azt, hogy a béke mein édeséért, bármilyen anyagi áldozat sem sok. — A kislányom Csillebércen nyaralt, majd három hetet töltött a Balaton mellett. És ezt a Paris rezeiti; népi demokráciánk tette lehel övé, — ezekkel a szavakkal ''kezdi a beszélgetést Gró Ferenc- roncné e’vlársnő, a standard üzem­rész egyik dolgozója. — Az ö bol­dog jövőjére és minden dolgozó békés életére gondoltam, amikor ötszáz forintot jegyeztem. Ahogy beszél, keze fürgén jár, gyorsan veri fel a szemet gépe fésűjére. Arcára mosoly ül, ami­kor elmondja, hogy Szabóméval el­határozták, ío százalékkal csök-t kentik a tütörcst, teljesen selejt- mentes munkát végeznek, tisztán tartják munkahelyüket. Mindezt a f.-inácsváiaszlások tiszteletére váL I "Mc. .» Pártnak köszönhetem Szabó Ferencné elvtársnő ma­gas fiatalos arcú asszony, jó nép- :ő. 5oo forintot jegyzett a ke erősítésére, — mosolyogva ...dint, hogy vállalásokat, amit együtt tettek meg Oroméval, telje­síteni is fogják. — A Pártnak köszönhetem, hogy ma biztos kenyerem van és nem kell fillérekért kuncsorog­nom, mbit ahogyan a tőkés gyárá­ban kellett, ahol még emellett émljcisz.ámba seni vettek. Most ■*3»V äräH írt. Varga Mi- li 'v ö holdas löküsliázi dolgozó ,* siF háza népét pénteken dél­után. Táviratot hozott a posta: «A délutáni vonattal érkezem. Pi“ta> — szólt a távirat. A g’ye- *■ jl jatt, a tinstiakadémidról, » már második esztendeje ta­rn. ős ahol néhány nappal ezelőtt , tis.tló avatták: Néphadseregünk egyik alhadnagyává. Varga néni közében remegett a papírlap, bol­dogságtól könnyes szemmel olvasta el- tízszer, húszszor, talán százszor •is a néhány szót: A délutáni vo­nattal érkezem...s Varga bácsi már indulni is akart az állomásra: Befogok, oszt’ kimegyek elébe kocsival — mondta — messzi van az állomás . . . — Várj még. ráérsz még, — esillapitotca a feleségét. - - Tudod, hogy később jön a vonat. Fél­körömkor ráérsz elindulni. — Ráérsz, ráérsz — válaszolt Varga Mihály türelmetlenül. — Én már azt szeretném, ha itt volna köztünk . . . — Jín még jobban szeretném, to crater. Do hát úgyis hiába mész még most. .lön a mi fiunk, no félj, hisz’ itt a távirat. így váltották a szót, mindkettő­jük lelke mélyén ott. vplt a tiiral- ■motien várakozás: «fsak már itt lenne !...:> A fiuk kél évvel ezelőtt lelt tagja a Néphadseregnek. A fel­mi békénkről van szó, nein pedig az urak békéjéről és ezt meg kell védenünk! Minden áldozatra ké­szen vagyunk. így mondja Szabó- né és őszintén, szívből mondja. Az üzemrészek közötti jegyzés- versenyben az áruátdéző és for­gató dolgozói, meg a raktári dob gozók haladnak az élen 5oo forin­tos átlaggal. De ezekben az üzem­részekben nemcsak a jegyzéssel tűnnek ki a dolgozók, hanem a, termelés fokozásában is. Az I. számú ■ forgató és átnézőben öz­vegy Kiss Mihályné. elvtársnő keze is a szókul lin'd fürgébben fordítja a harisnyát, ahogy a hibás sze­meket keresi. A jegyzés első napja óla napi negyven tucattal vizsgál át több árut, mint azelőtt. Kiss Mihályné elmondja, hogy két gyermeke van és azok boldog életéért, melynek egyik alapja a" tartós béke, — jegyzett 5oo forin­tot. Motesánné 241 tneattal többet termel Vele szemben- dolgozik Mototem Jánosné> aki áo tucattal emelte napi termelését és 5oo forintot jegyzett. Hogy miért? Elmond­ja ő: — Egyik napon, amint haza­mentem a munkából, kislányo­mat, Erzsikét, egy képre borulva, zokogva találtam. A képen egy bombától meghalt koreai anya volt, mellette egy kisgyermek, any ja élettelen testét öleli«, nagy cso­dálkozó szemei azt kérdezték, mi történt véted anyukte? Miért lícm szólsz hozzám ' Szabadulás után műiden vágya, álma az volt, hogy .katona legyem, hogy elvégezhasse a tiszti iskolát. És mo>t teljesült a vágya. Egy­szerű dolgozó paraszt gyermeké­ből tiszt lett néhány nappal ez­előtt, — alhadnagy. / * »mifan elment úgyszólván mindenki elleue be­szélt. Szülei, kollégista társai, is­kola társ ai is. — X® menj el fiam — mondták a?, öregek. Minek most a ka­tona. hisz.’ békesség van, nincs háború. Maradj itthon . . , —- Ha a helyedbe lennék — mondták a társai — mérnöknek, vagy tanárnak készülnék ... Varga Pista szilárdan kiállt el­határozása mellett: — Igaz, békesség van. I>o ezt a békét meg is feíll védeni. Én mint katona,- fegyverrel a. kezem­ben akarok őrködni felette. Vé­deni akarom szüleim házát, föld­jét, védeni akarom a dolgozók munkáját, eredményeit. A. mérnö­kökét, a tanárokét is. Ezért akarok a magyar Néphadsereg? egyik tagja tenni. .. * ft vénát bepfitiHt a kősházi állomásra. Ä nyitott ab­lakból egyenruhás alak hajlott ki. kutatóan nézett körül a várakozók — Én nem akarlak téged így látni édesanyám... mert én nagyon szeretlek téged, -— ezt mondta a kis Erzsi és szemeiből kövér könnycseppek gurultak végig pu­fók arcán. ... azért, hogy megrédjiik a békét — Ezért harcolok elszántan a munkaasztalom mellett elvtárs, a háborús őrültek ellen, akik bé­kés, boldog életünk ellen törnek! A jó példák követőkre találnak az üzemrészekben. Aida Sándor, né is, aki 5oo forintot jegyzett, napi, busz tucattal termelt már többet az eddiginél, de a többiek Is csatlakozlak az élenjárókhoz. A kettős átnézőben Fülöp Má­ria 5oo, Illés Istvánná 5oo, Ruck Antalné 5oo, Ilaász Józsefnó 5ck>, Ludvig Mihályné Aoo és Fazekas Julia i'ioo forintos jegyzéssel csat­lakoztak a béliét védők táborához, de egyben vállalták azt is, hogy október «2-re a tanácsválasztás tiszteletére napi tiz tucattal több árut néznek át. A békekölcsön jegyzés még lel­kesen folyik tovább. Az üzem dolgozói az eddig jegyzett 220.000 forintot ujabb összegekkel akarják megtoldani. Az üzem átlaga ioő százalékról a kölcsön jegy zés óta 108. százalékra emelkedett. így veszik ki részüket a Colum­bia dolgozói anyagi áldozatokkal (és a termelés fokozásával az egész «világra kiterjedő bekeharcból. (Sí«/ fca) között. Végre megtalálta azokat, akiket keresett... Integetett. .» — Édesapám, édesanyáin!. ■ — Fiam ... fiunk! . . . Varga István alhadnagy megér­kezett szüleihez ,. .. * ~ Igazad volt ,iam la mondtad, amikor elmentél, •—t mondta aztán ollhon az öreg Varga. — Békességben élünk, de ezt a békét meg kell védeni. Azért, hogy tovább építhessünk, hogy tovább fejlődjünk, hogy jobb életünk legyen. Neked fegy­ver van a kezedben: védd azzal, mi meg itthon a két kezünk munkájával védjük. Áldozatot is hozunk, ha kell... Most hétszáz forint békekölcsönt jegyeztünk; kétszer annyit, mint tavaly, terv - kölcsönt. Tudom én, hogy ez a pénz százszorosán visszatérül. Békés építőmunkánkat biztosít­ja az a pénz ,... az ötéves terv I ov ál >bi ered menyeit. A békekölcsön kamatja a he­be — ezt tudja Varga bácsi is. Jól .mondta: iMi itthon a két kezünk munkájával védjük a bé­két.« Gondos gazda módjára ide­jében hozzáfogott az őszi mun­kákhoz, a szántáshoz, nemsoká­ra a vetéshez is. Jó termést akar jövőre, mert az is erősíti a mi országunkat, békénket! A Varga-család büszke katona­tiszt fiára... a magyar Néphad­sereg egyik tisztjére. Vele együtt ők is harcolnak a békéért. (díj A Békési Téglagyárak NV oros­házi telepén sokat beszélnek mos­tanában a háború, a béke kér­déseitek Ez a két szó: háború és béke, ez képezi minden be­szélgetés középpontját. Károlyi Mihály téglakihordó is gyakran meséli szaktársainak a háború borzalmait. Károlyi Mi­hály érzi, tudja, mit jelent a béke. Éppen ezért minden áldo­zatra képes a megvédésére úgy a termelés terén, mint anyagilag, Nemrégen hívta ki az ország ösz- szes téglagyárainak kihordott egyéni versenyre a termelékeny­ség emelése érdekében, — Ezzel is ütünk egyet azon az aljas bandán! — és az amerikai imperialisták­ról beszél. Somogyi Béla ifjúmunkás is ott hallgatja Károlyi Mihályt. Mi­kor az befejezi, halk hangon kezdi: — 1911... akkor még apám­nál dolgoztam. Túrtuk a föl­det ... Emlékszem, milyen féle­lemmel futottam a bunkerbe, amikor felzúgott a német repü­lőgép vijjogó hangja... és utá­na fekete füstfelhők, békés kis házak helyén, romhalmazok. Egv pillanatra elhallgat, de az- íán hangosan tör ki belőle a szó: minden áldozatot meghozok a békéért — mindent Koreára gondol, a koreai fia­talokra, akik fegyverrel küzde­nek a szabadságért, életüket ad­ják a háború kiterjesztésének megakadályozásáért. Somogyi Bé­la nemcsak szóval, lettel is védi a békét. A teljesítménye állan­dóan 100 százalék fölött van. A napokban, mikor a békékul csőn célját ismertette Dér elv társ, a Békevédelmi Bizottságéi nőké. elhatározta: 300 forintot je­gyez. Annyit is jegyzett.,.. A kis kocsik gyorsan telnek n nyers téglákkal. Horváth Sán- dorné gyors mozdulatokkal dől gozik. Háború... béke.., Neki is ez a két szó tölti be a gon dolalat. , — Egy újabb háborút áléin — kezdi és gyű túléltél jes bangói folytatja —, azok a gazok velünk is azt akarják csinálni, nekünk.! azt a sorsot szánják, amit a ko rcai asszonyoknak. De mi meg mulatjuk nekik, mi az erő! Erre gondolt akkor, amikor elhatározta, hogy egyhavi fizetését jegyzi a békekölesönre: ÍOO forintot! Nemcsak Károlyi Mihály, So­mogyi Béla és Horváth Sándorné gondolkozik így, az üzem va­lamennyi dolgozója kész arra, hogy megvédje a békét, áldoza­tok árán is. A békekölcsönjegy- zésben versenyre hívták ki Oros­háza valamennyi üzemét. Vállal­ták: az üzem valamennyi /dol­gozója lejegyez csütörtök reg­gel 8 órától déli 12 óláig. Válla­lásuknak 8 óra 10 perckor üte­get tettek, 17 ezer forint gyűlt össze. De az üzem dolgozói nem akarnak lemaradni a csabai . Ke lötlárugyár által indított megye versenyben som és ezért egv új jegyzést indítottak: most 18.200 forintnál tartanak. A verseny f>> lyik,.. Országunk, békénk erő­sítéséért ! Aft: -J A sajtó nevel, tanít, utat mutat! Olvasd a Viharsarok Képéi/ U> Varga csatád a békéért

Next

/
Oldalképek
Tartalom