Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-08 / 235. szám

VIHARSAROK NÉPE Meiőberényben a Táncsics-ufca döntött: Sztcudcá fnéiíé & Mezőkerényhen a mezőgazdasági Szakiskola mögött kanyarodik el a Táncsics Mihály-utca. A kora délutáni órákban alig lehet va­lakit az utcán látni. A dolgozó, parasztok nagy munkában van­nak: szántanak, vetnek. Igyekezni kell — mondják —, mert egyre gyorsabban közeledik a nagy nap, október 22-e, a tanácsválasztás napja. Erre az időpontra pedig a mezöberényiek is végezni akar­nak az őszi munkákkal. A Táncsics­otokban lakó asszonyok a ház kö­rül foglalatoskodnak. Egyik-másik helyen törik, fésülik a kendert, mások mosnak, meszelneJt. A 14-es számú ház is olyan tiszta, mint­ha most csomagolták volna ki. Meg is nézi mindenki, aki el­megy előtte. De megnézik a báz lakosát is, Szlaukó Jánosnét, aki min­dég útban van. Ilyenkor vagy az MNDSz-nél, vagy a Párt népne­velőivel végez felyilágositó mun­kát. Pedig nem is párttag, meg aztán neki is kerülne dolga a ház körül, csak' úgy, mint más asszonynak. Csakhogy Szlaukóné úgy gondolkozik, hogy nem elcg az, ha csak önmagáért dolgozik az ember, dolgozni kell a közös­menyeket, mindent, ami épült és megvalósult, egy akarattal, közös munkával érte el dolgozó népünk. Ezért siet ő is csaknem naponta minél több társadalmi munkát vé­gezni a dolgozó nép, a falu fel- emelkedése érdekében. Most meg újabb nagy feladattal bízták meg a mezöberényiek: megválasztották népmüvclődési ügyvezetőnek. Nagy kitüntetés ez, »égért is, hiszen az eddigi eredé amit csak odaadó munkával lebet kiérdemelni Meg is becsüli mindenki a falu­ban. j — Az ilyen asszonynak a ta­nácsban van a helye, állapítja meg komoly e ismeréssel az öreg Pra- feopa Pál bácsi, aki szintén a Tán- csics-uteában lakik és már régen felfigyelt az asszony fáradhatni lan munkájára, amit a közösség érdekében végez. — Én már meg­haladtam a 70 évet, de azért engem is érdekel a választás,, mi tagadás, sokat várok a most meg­választandó tanács . munkájától; sok mindent meg kell még való­sítani. Ide az utca kanyarulatá­hoz villanyégő kellene, mert a kocsival járók a sötétben könnyen az árokba fordulhatnak. Aztán meg hidcső is keltene ott a kanyarban,] mert így esős időben felszaparo- dik majd az utcában a víz. Biz,- I tosra veszem, ka olyanok kerül­nek a tanácsba, mint Szlaukó Já- nosné, mindez rövidesen meg is valósul. — Hát az igazat megvallva, én ■nagyon beletemetkeztem a saját, munkámba. Az utóbbi időben nem sokat törődtem azzal, hogy uii folyik a faluban — mondja beismerőleg Daru Attila négyhol- das kisparaszt. De a közelgő ta- nácsválaszlás énbennen is felrázta a kíváncsiságot. Érdekel, hogy kiket is válasszunk be a tanácsba, akik majd a mi ügyünket, a falu életet irányítják. Már azon is gon­dolkoztam, hogy innen, a Tán- csics-utcából ki lenne a legalkalma­sabb erre a feladatra. Én Szlaukó Jánosnét ajánlanám. Becsü'etcs, rendes asszony, aki már ezideig is törődött mások gondjaival, ba­jaival is. Mczőterényben csaknem minden utcán igy latolgatják a dolgozó pa­rasztok, hogy kik is lesznek a legalkalmasabbak a tanácsba, olya-, nokat akarnak beválasztani, akik­ben megbíznak. Akikre nyugodtan rábízhatják a falu irányitását, merk! bizony Mezőbe vényben is sok a tennivaló, kulturális, falurendezés és több más téren. Mindezek meg­valósítását periig az október 22-én megválasztandó tanácstól várják. (k. i.) Csatlakozunk a budapesti Gizella-maient versenyfelhívásához így határoztak az István-malom ban A napokba» szereztek tudomást a békéscsabai Ishván-málom dol­gozói arról a versenyfelhívásról, melyet a budapesti Gizella-malom dolgozói közöltek az ország ««are» malomipari munkásaival. Az staán-malom üzemi háromszöge a felhívás első napján rögtön össze­üli és részleteiben megtárgyalta, — figyeleniletéve a helyi ter­melési viszonyokat — a verseny pontokat, mélyeket aztán röpi/y ülé­sen tudatott az üzemrészek dolgozóival. A második félév termelési tervének utolsó negyedévét is sikeresen akamják befejezni az Ist- váti-malomban is és ezért egy emberként, örömmel vállalták a ter- mnypoiítokoi a terv túlteljesítéséért. Az firlífszcmélvzet vállalta, hegy az őrlés szakszerű előkészítésével a finomKszt-többletkiőrlést az elő­írt szinhatárok betartásával négy százalékra emelik és ezzel az utoiső negyedév« előirányzott ter­vüket 400 mázsa finomliszttel, 55® ezer forint névértékben teljesitik tói. A heneerpadok, a tisztaságtól fénylő őrlőbengerefc zúgnak, zú­zódnak. morzsolódnak az acélos bú- Easzemek. öm’ók a csöveken. fi fehér tiszt, a kenyér, a nép kényéi®. Aa első műszak hármas* brigádja dolgozik most a gépeken,, figyel­nek a termelés ütemére. Lelkesen dolgoznak a terv teljesítéséért, a békéért. Toszaczki János almolnár 101 százalékon heti átlagún* így köszöntjük a tanácsrendszert és megtesszük , az . első Tépéseket is ter­vünk túlteljesítése felé, — magya­rázza Szarvasi György elvtárs és m szavak után mosolyogva fordul Cselűvsüki György felé. — 'Ite mit vállalsz szaktárs? — La — mosolyintja el ma­gát Cselovszld »szaki". — ezenkívül még egy lefolyőc-sövet fogok na­ponta megtisztítani, hogy a gyá- .Jrori dugulást (medvét) tuegszün- Sessens. A három műszakban dolgozó őr­ié ezBméljzeü egyhangúan vállal­ta a »mindennap egy csövet« - moz­galmat, melynek lényege az, hogy m egy munkahelyen dolgozók tar­a brigád vfezotőjo fehér a finom lisztmwióí, az arcát is finom réteg lepi be. — Örömmel vállaltuk a verseny­felhívást- és igyekszünk azt teljesí­teni is. mert a szocializmus építé­sét és a békefront megerősítését jó munkánkkal segíthetjük a leg­jobban. — így mondja Toszaczki elvtais és szavait helyesléssel fo­gadják a brigádtagok, köztük Szarvad György élmunkás és test­vére. Szarvasi János is, — Elhatároztuk, hogy október 22-re. s tanáesválasztások tisztele­tére már eredményeket mutatunk fel a termelésban, ezért vállaljuk, hogy at 104 százalékra fokozzuk bantártják & munkahelyükön átfutó csöveket. Naponként egyet-egyot. Ezzel a tisztítási módszerrel mini­málisra csökkentik a íábliszt-se- tejtet, valamint 30 százalékkal küszöbölik ki a cs&dugulásból előálló Üzemzavari: Vállalják még azt Is, hogy az első félév átlagához képest öt szá­zalékkal csökkentik az üzemi segéd­anyagok felhasználását. Délután kettő óra. Az üzem gé­pei szakadatlanul duruzsolnak to­vább. A nyitott ablakon játékos napsugár ömlik be és megcsillog­tatja * levegőben úszó finom liszt­porszemeket. Most veszi át fi. má­sodik műszak a munkát. — Minden rendben? — kérdik a most jöttek. — Igen — vála­szolnak az első műszak dolgozói és átadják a gépeket. Szombati Pál „Friss“ brigádjával beáll a gépek közé ti. nagy szeretettel figyelik a gé­pek munkáját, a lendkerék csat­togó szíjait, a csövekbe zuhogó fehér lisztet. És mind erősebb bennük az elhatározás, hogy töb­bet termelni, még többet adni be­lőle a dolgozók asztalára. Ezért vállalták Szarvasi Márton, Rács Pál és a többiek, hogy ez első műszak példája nyomán ők is há­rom százalékkal emelik teljes ítmé­ny üköt a tanácsválaxztás napjára. Nem maradnak el a vállalás- ban a fűiőház dolgozói sem, akik a kazánhoz dohogó gépei között lel- késén vállalták, hogy az őrléshez szükséges energiát az első .félév átlagához mérve öt százalékkal csökkentik és az így megtakarított szénnel 4 és fél napig Őrölhet majd az (izem E cél megvalósításáért feszül ke­ményen Vloeskár Pál fűtő izmos karja és fáradhatatlanul lendül meg a szénnel teli lapát, hogy a szük­séges gőz meglogyon, do azért a napi kétszázalékos szénmegtakarí- tás is teljesítve legyen a tanács- valasztások napjára, október 22-re. így gondolja ezt Vékony Sándor elvtárs főgépósz, Lőrincsik And­rás és Gabriel András fűtők is. Az István-mslom dolgozói az el­sők között vállalták a Gizella- maiom dolgozóinak versenyfelhívá­sát és as üzem pártszervezetének irányításával ezt a vállalásukat maradéktalanul teljesíteni is akar­ják, Szarka Árpád. A SZERKESZTŐSÉG VILLÁMA BÉKÉS MEGYE ÜZEMEI! A SzOT békésim-gyei bizottsága néhány nappal ezelőtt versenyfelhívást intézett megyénk valamennyi üzeméhez a ter­melés tokozása és a szakszervezeti munka megjavítása érde­kében. Eddig esak a Mewíbrrényi Szövőgyár válaszolt a ver­senyfelhívásra és bejelentette csatlakoz sót. Kövessétek ml női hamarabb a mezSbrrényi dolgozók példáját, kapcsolód­jatok be a SzOT állal Indított versenybei GYULAI COLUMBIA VALLALATVEZETQSéGE 1 Üzeme lekben a dolgozók Igen szép vállalásokat leltek hoss/iílejira'ú versenyszr rződéseikhen. A vállalások leljsité- sc is jól halad, esak az a nagy hiba, hogy nines, aki rend­szeresen kiértékelje az eredményeké,!. Üzemeteknek már régóta nincs verseny felelőse! Bízza ok meg minél hamarabb egy be­csületes dolgozót a versenyfelelősi leendők elvégzésével! ÖRMÉNYZIGI ÁLLAMI GAZDASÁG DOLGOZÓI! Megfeledkeztetek arról, hogy egyik legfontosabb harcé kér­dés az őszimunkák idejében való befejezése. Nálatok, á kon­doros! határban fekvő földeteken a kukorica-zár még hiányta­lanul kint van, emiatt még a vetést sem kezdtetek meg. Sürgésen javí’sátok ki a hibát és lássatok hozzá az őszi munkák eredményes elvégzéséhez. DOBOZI GÉPÁLLOMÁS DOLGOZÓI! Az elmúlt napokban ebédidő alatt lárva-nyilva fiágylátek j a gépállomás iroda jónak aj a ját. A gépállomás bélyegzője is elveszed közben. Szerencsire még nem került avatatlan ke­zekbe. Tanuljatok az cselből s máskor legyetek éberebbek. így ünnepli Papp Károly elvtárs, szegező lakatos a tanácd&áitidJitáéű-k&l Alacsony, szemüveges embor Papp Károly elvtárs. A békéscsa­bai Magasépítő NV asztalos II. üzemében dolgozik, szegező lakatos, élmuukás. Most éppen ablakrámá­kat vasal. Nagy figyelőmmel vég­zi munkáját, mert nemcsak a ma­gas százalékokra törekszik, minő­ségileg is jó munkát akar vé­gezni. — Hogy miért? — néz fel munkájáról. — Elmagyarázom. *— Mikor a békekölcsönről elő­ször hallottunk, otthon a műnk» után megbeszéltük, a teletógeairoel, mennyit is jegyzőnk, Számolgattunk >■> Végül elhatároztuk, én ezer, a fe­leségem ötszáz forintot jegyíz. — Leteszi a kész ablakrámát, az asz­talra helyezi a másikat és utána folytatja: — Ezt az összeget jegyeztük is. Tudtuk, hogy a békét védjük, a bé­két erősítjük vele, amely -ovi )bi fejlődésünk alapja. De látom azt, hogy az anyagi áldozaton kívül más téren Í8 kell a békét véde ti. Itt a munkahelyen. Néhány hét még — mondja Papp jlvtá'3 és elérkezik október 22-o, a lanácsvá- lasztások napja. Nagy nap lesz azt Döntő fordulat a magyar dolgozók életében! Ujra levetünk egy régit, ami akadályoz bennünket a fejlő­désben. Nem fogunk útóv adui a bürokrácia útvesztőjében, a taná­csok világos, egyszerű módon inté­zik a nép ügyét. Egy ablakráma újra kész lett és Papp elvtárs mosolyogva vesz elő zsebéből egy papírlapot. — Én is készülök sím á ta­nácsválasztásira — -nomlja cs aa asztalon kiteríti a kis . apítlapofe. „Hlunkafelajánlás" — Ez van rajta tejfelül és alatti pontokba foglalva egymás után,-kö­vetkeznek: vállalom, áogy októ wr 22-re a setejtöt négy százaléktól két százalékra csökkentem, eddigi teljesítinényem: 18® százalékot 5 százalékkal emelem és emellott mi­nőségi munkát végzek. Így akarom ünnepelni a tanácsválasztás napját, iinolyogy újabb bástyája lesz a békééit vívott -harcnak. A békét, hazánkat erősíti a tanácsok megalakulása. Azért tettem én is munkafelajánlást, hogy október 22tet méltón ünnepolbes- sem! A kis papírlapot szépen ósszokapt- ya visszateszi a zsebébe. AAhi .új­ra munkához fog. Mellette gyűl­nek a kész ablakrámák. Igyerszik, a bókét erősíti Adás». Ml, a Képhadsereg lövendő katonái büszkék vagyunk, mert dolgozó népünk békés életét védjük Egy évvel ezelőtt sóvárogva néztem azokat a társaimat, aki­ket akkor besoroztak, katonának és ma már, mint alhadnagyok jönnek haza. . De megkaptam én is a várva- várt levelet, amelyben engemis hívtak sorozásra. A sorozás nap­ján már reggel 7 órakor ott vol­tam a sorozóbizottság előtt és boldogan vártam azt a pillana­tot, amikor kimondják ezt a szót: alkalmas. Ez a boldog pil­lanat meg is történt és akkor eszembejutott még a múlt rend­szer sorozása, amikor a szegény­ember gyermekét alkalmasnak ta­lálták és nem nézték azt, hogy szüleit és kisebb testvéreit kel­lett eltartania. Ezzel szemben a gazdagokat — akik pénzükkel roegvcszetegclték a sorozóbizott- säg tagjait — sosem hívták be katonának. Csak a szegény ember gyermekét vitték a vágó­hídra. Most más a helyzet Ma bold örömmel megyünk katonám: te mert saját országunkat, népi de­mokráciánkat, szabadságunkat védjük a kizsákmányolok’,-.tű szemben. És mi, a Néphadsereg jövendőbeli katonái, büszkén te­kintünk jövőnk elé, büszkék vagyunk, mert dolgozó népünk békés életét védjük Iff. Hegedűs Fer ae levelező. Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom