Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-07 / 234. szám

VIHARSAROK NÉPE o Ez a jelszava Nagy Antal ruhagyári szabásznak A békésc-abui Ruhagyár NY sza- bászlermében az őszi nap sugarai megcsillannak a szöveteken és a hosszú rajzoló és szabászaszlalok inelle t elmélyülve hajolnak a dol­gozók az anyag fölé. Gyorsan siklik a szabókról« s a rajzolt fe­hér vonal pontosan mutatja a zu­gó viUanyollóknak a vágás irányát Ennek az üzemrésznek jó terme­lési munkájától is függ a gép­lentett. De volt olyan nap is, ami­kor ez a mennyiség 96 méterre fokozódóit. Az első eredmények után a december végéig terjedő hosszúlejáratú versenyszerződést lelkes bizalommal kötötte meg és vállalja, hogy nyolc - darab két- szekciós rajzot (nadrág és zub­bony) készít cl napi nyolcórás műszak alalt. Vállalását igyekezeti túlteljesíteni, ami már az első na­Nagy Aulai, a békéscsabai Ruhagyár szabásza miml>aközben. ponként 9—i3 centiméter anyag- megtaka-ritást jelent. Vidám mosolyra derült Cseh Jó* zsef ifjúmunkásnak az arca, aki alig három hele került fel a gép­teremből a szabászatba, de lelkes munkájával máris szép eredményt ért el. — Szaktudásom gyarapodásához Nagy szaktárs türelmes tanitása nagyban hozzájárul. Gyakran el­jön hozzám és magyaráz. Én ezt mindig örömmel fogadom, mert utána mindig eredményesebb a munkám. Most is — csillan meg a szeme — a beles mintát rajzo­lom és 33 méter 67 centis nagy­sága szövetnél eddig 67 centimé­tert takaritottam meg! így győzték I« a régit és vál­tották építő erővé az uj terme­lési módszert Nagy Antal forra­dalmi munkamódszere nyomán n Ruhagyár szabászai és rajzolói alkotóivá váltók az anyagtakaré­kossággal is boldog ételüket biz­tosi ló ötéves tervünk megvalósítá­sának, amiért nemrég jó munká­juk mellé forintjaikat is odaadták. (Szarka) Újítóink második kiállítása Ma nyílik meg Budapesten a H. ITjitó Kiállítás. tíjifcó­mozgalmunk a legutóbbi időkben egyre nagyobb fejlődésen ment keresztül, terebélyesedik, szélesedik. A régi és az új, az elavult-ős az élenjáró munkamódszerek harca egyre élesebben bontakozik ki üzemeinkben. Dolgozóink egymás után ismerik fel az újítások,, az észszerősitések hatalmas jelentőségét ebbon a harcban és nagy, lel-j kesodéösel kapcsolódnak be a mozgalomba. Ennek a munkának a győt zeimét, az új módszerek, az új elképzelések győzelmeit mutatja - be. sorra a II. Ujitó Kiállítás, melyet a szovjet szakszervezetek kül­döttei is megtekintenek. Megyénkből is több dolgozó újítása szerepel a kiállításon. A Kötöttárugyárból Erdős Károly váltalatvazetőhelyett?» újítása, a .»szó» gély-korong«. Ennek nagy előnye ez, hogy a hengerlésnél nem. kell papirszeletkéket rakni, mint az .szokásban volt óe igy 13 százalékkal meggyorsul a termelés. Az évi megtakarítás is jelentős ezzel az újítással: 3250 forint! Lévai: Kálmán, a Kötöttárugyár másik dolgo­zója »Szabászat! hajtő-szerkezetet« készített és ez ia az egyik ki­állított újítás lesz Budapesten. A békéscsabai Pámntszöv.ő N-V-bőti® több újító ott lesz a kiállításon, hogy bemutassák a- már jól be­vált elképzeléseiket, újításaikat. Dénes Mihály és Tóth Gyula mű vezetők az automata szövőgépekre stráfőrző készüléket szereltek föl. Ez a készülék a sűrű vagy ritka szövésnél azonnal loállítjn a gé­pet, mig régebben a - szövők sokszor 20-25 centiméter anyagot is lebontottak, ha későn vették ószro a hibát. Mitvkó János és Tóti, Gyula újítása a menetközben cserélhető áruheuger, amit szintén be­mutatnak a kiállitáson. Ezzel 20-25 perces gépáJUWokat küszöbölnek ki a Pamntszövő újitái. Egy néhány csak azok közül, akik a U, Ujitó Kiállításom me­gyénkből . ré’sztvesznek. Ezek a . kiváló dolgozóink már eddig is szép eredményeket értek el az újitómozgalom terén, do tovább is kell, hogy 'fokozzák azokat. Segítsék társaikat, vezessék be mindenütt a jól bevált újításokat, mert minden megtakarított forint azt . je­lenti, hogy többet és olcsóbb árat' tudunk nyújtani dolgozóinknak' Vegyenek példát dolgozóink, újítóink, a szovjet üzemek dolgozóitól újítóitól és az általuk már jól kitaposott, helye« úton vigyék to­vább. líjitómozgalmnnkat, melynek fontos és igen jelentős állomása lesz a Budapesten ma megnyíló II. Ujitó Kiállítás. így hálálják meg az orosházi vas- és fémönttftle dolgozói, hogy üzemüket is kibővítette a terv — Örömmel adjuk, a Lékctjval túlhaladták a multévi védjük vele! — Ezekkel a sza-Jkölcsönjegyzéselaeí. terv­terem dolgozóinak zavartalan munkája, a jó teljesítmény, a több fizetés. Két héttel ezelőtt még a hosszú -djzolóasztáíok egyike melleit dol­gozóit Nagy Autói rajzoló. Ezen a 'kahelyén teljes erejével azon in ;lledőlt, hogy megdöntve a régit, a maradit és helyébe uj, magasabb termelékenységet és anyíigiakarékosságot felmutató, felrajzolási rendszert vezessen be. Forradalmi munkamódszere hátai- inas lépéssel húzta előre a sza- í«íszat terme1 érét. A kísérleti luhora tőr in m ka n Ahogy be épünk az üzem kísér­leti laboratóriumába, a munka ász­tól me lelt papírokra hajolva, munkába mélyülve találjuk Nagy Antalt. Nemrég került ide — a többi munkás bizalmából. Magas- növésü, 29 esztendős Nagy An­tal, i3 esztendeje dolgozik már a szakmájában. Mosolyogva fogad és örömmel mondja el, hogy milyen módon próbálta szétzúzni a vas- kalapos munkamódszert a szabá­szaiban. — Sokat gondolkoztam azon, hogy a szövetet milyen módon le­helne a leggazdaságosabban kihasz­nálni. Az első lépést először is a szabásminta pontos elkészítésében láttam, aztán pedig a kirajzolás­nál a minta észszerű forgatásával, ívok drága percembe került, míg ezzel a módszerre! — és rámutat a papírlap rajzaira, — takarékosan be tudtam osztani az anyagot. A kisebb munkadarabokat pedig az azelőtt hulladékba kerülő anyag­ból veszem ki! Centiméterekből — százméterek Aztán azt is elmondja Nagy szajdárs, hogy az első kísérlete után egy szöveltapnál már i3 SQjgltirtiétert is megtakarított, ami >00.lapnál i3 méter anyagot je­pokban sikerült, amikoris 12 da­rab rajzot készített, el egy nap.; Nagy Antal Pár tünk tagjelöltjo akar lenni! Érezte azt, hogy most még lelkesebben, még fokozottabb inunkakedvvel kell ‘ tovább vinni ezt a forradalmi munkalendületct, hogy kiérdemelje a Párt bizalmát. Uj munkamódszerét nem tar­totta lakat alatt. Örömmel adta át szaktársainak. Taniigatta őket, tanácsot adott nekik. Tudta azt, hogy minden centi megtakarított anyag a nép államát erősíti és minden- dolgozó boldog életét ko­vácsolja. A hetes nagyságú kétré­szes rajznak elhelyezési módszerét az üzemrész minden dolgozója át­vette már és ez a módszer a 78 centiméter szélességű anyagnál lá­vákkal adták forintjaikat az oros­házi államosított vas- és fémön- tőile dolgozói. Az üzemben 38 munkás dolgozik. — Tizenhétezer Az üzemben most nagy kibővítés volt. Az ömtőmühelyt 62 négyzet­méterrel bővítették ki. Itt azelőtt álig fértek, szűk volt a hely: A munkán meg is látszott forint- békekölcsönt jegyeztek, jó­25—30 százalékos selejttel dolgoztak De a tőkésnek nem volt érdeke,! Csökkent az öntödei selejt is, hogy a munkahelyet jobbá tegye. I átlag 4 százalék—, mert az öntők Hogyne! Hiszen ezzel az ő hasz­na lett volna kevesebb. Az öntők dolgoztak tovább évek hosszú so­rán a kis »lyukban«, ahogy ma­guk közölt nevezték. Az államosítás után a dolgozók bizakodva mondogatták: most már jobb lesz minden. Nem csalódtak. Könnyebb lett. a munkavégzés, a dolgozók létszáma is egyre nőtt. A 8—10 munkással szemben ma már 38-an dolgoznak az üzemben. tudják: most már maguknak, a nép államának dolgoznak, nem a tőkés feneketlen, mindent elnyelő zsebeinek betöltésére. Szorgalmas munkájuk eredmé­nyét látták akkor, amikor bárom héttel ezelőtt lebontották a kis> »lyuk« udvarfelőli falát és na­gyobb helyet hagyva, nj : falakat' építettek helyette, az uj műhely nagyold* tesz, világosabb. — Kétszeres erővel dolgozom llki a mi megbízottunk lehetne a tanácsban... Kit akarnak tanácstagnak a Sukk-telepi dolgozók ? A déli napsütésben egymás mel­lett ülnek a munkások. Ebédelnek. Jóízűen falatozzák a puha kenye­ret. szalonnát é,s a zöldpaprikát. Aki már megebédelt, hátradőlt egy kissó a tégla l akáshoz, szemére húz­za a sapkáját és úgy sütkérezik. Éppen ebédszünet van. — Hányadika van ma szak- társak f — kérdezi Botyó János, ahogy kényelmesen elhelyezkedik a deszkapatton, amott cn ül. — Október öt — válaszol va­laki. Két Hét múlva választunk! — No, akkor már igazán nem vagyunk messze a tanáosválasztá- soktól. Október 22-e már nem so­kára. itt lesz! Aztán elgondolkozva teszi hozzá: — Vájjon ebből az üzemből ki lesz a jelöltek között? Éne már mindenki odafigyel n beszédre. — Hát nem tudom, hogy ti goiidoikoztatok-e már ezen mondja Borbély Lajos, — de én már gondolkoztam. Én azt mon­dom: csakis olyan embert kell a tanácsba beválasztani, aki itt az 1 mondjuk — a hékekölcsönjegyzós- iizeniben is példát mulat, úgy a I ben. Es azt hiszem, nem goiwlol- termolésben, mint akár most, — | tam rosszul, ha Kiss István sztahanovistára ssett a választásom Mit szóltok hozzá? — Jól gondoltad szaktárs, ■— mondj a Betyó János, — Kiss szak­társ valéiban az a dolgozó, akit örömmel látnánk, a tanács tagjai között, ö aztán alaposan, kiveszi a részét a termelésből! Hiszen az új normáját állandóan 200 százalék körül teljesíti, sztahanovista és a békekölcsönből is szépen jegyzett: 1800 forintot! Ilyen ember kell a mi ügyeink képviselőjének a ta­nácsba, aki így harcol a bekéért, mint y, Kiss szaktárs! Nemcsak óhajtja a békét, hanem tettekkel be is bizonyítja azt, hogy elszánt ellensége az imperialista háborús uszító knak. A többi szaktárcák Helyeslőén szólnak Valóban Kiss István sztahanovis­tára gondoltak valamennyien. — Én közvetlenül Kiss szaktárs mellett dolgozom és én is csak jót mondhatok róla. — így beszél Ma­rik Mihály- téglakihoi'dó. — Alig hiszem, hogy akár egyetlen munkás is lenne olyan a mi üzemünkben, aki ne helyeselné, ha Kiss István szaktársat jelölnénk a tanácsba, fi az, aki minden igyekezetével azon van, hogy napról-napra emelje tel­jesítményét, munkája mellett azon­ban ári* is gondot fordít, hogy a. mollotto lévő szaktársaknak is át­adja munkamódszerét, hogy' ők is érjenek el jobb eredményt. Amióta mellette dolgozom, másfélezer tég­lával többet tudok kihordani, mint azelőtt és ehhez ő segített hozzá! A Békési Téglagyárak NV II. sz. (Sukk) telepének dolgozói lel­kes hangon beszélnek Kiss István sztahanovistáról és őt tartják ft leg­megfelelőbbnek, aki a tanácsban az ő ügyeiket képviselné, (?■*■) tovább — mondja Mórocz La­jos öntő és örömmel nézi a friss téglafalakat. — Látom, hogy álla­munk törődik velünk. — Mórocz Lajos egyhavi fizetését, Goo fo­rintot jegyzett. ­• — A békéért, csalódom jövő­jéért, meg ezért is — mutat a mű­hely egyik részébe, ahol új kemencét szerelnek be éppen. — Egy pillanatig hallgat, gondosan egyengeti a formát, ne­hogy selejtes legyen s aztán, foly­tatja. — Eddig egy olvasztókenierr. e volt csak. most kaptunk még egyet, Á vasfelhordás is gépesítve lesz ’Eddig a vasat kézicrővel húzlak fel a kemencéhez. — Ezért is jegyeztünk békeköl­csönt —- szól közire Kcrtai Fe­renc, aki 50Ü forintot jegyzett — De a munkánkat is úgy végezzük, hogy ezen a téren is megálljuk helyünket a béke védelmében. Igyekezetük meg is látszik » munkán. Egy munkásnál n heti »elejt nem éri el a két, de sokszor az egy százalékot sem. Péttel!! Ruliman Imre tanulónak a múlt héten 0.14 százalékos volt a selejtje Ruhman Imre 3oo foriut békeköl­csönt jegyzett. Kfrtai Ferenc miközben a dn- gattyúház-formát óvatosan a mag­ra borítja, határozottan mondja »Minél több alkatreszt készítünk annál erősebb az ország, annál ke­vesebb a lehetőség arra, hogy az imperialisták megtámadjanak ben nőnket. Ezért dolgozunk mi is egyre nagyobb lendülettel. Reu­mán Irnrc és Mórocz La jos helyes­lőm bólintanak: Úgy van. A fejük felett kopáesolás zaj.. Az ácsok már a tetőt csinálják a kibővített üzemrészre, ők pedig aljúit erővel még gondosabb fi­gyelemmel dolgoznak, azért, ami­ért forintjaikat is adták: a béke- ért! (Adási;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom