Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-03 / 230. szám

VlllAKSAKOIi KEPE Helyi akarnak állni a ürösaagyitarsáityi népnevelők A békéért harcolni kell! Har­colunk is. Koreában fegyverrel, hősiességgel. Nálunk löbbterme- léssel a gyárakban 'és a földeken, a tanácsok válasziásával. Mosl bedig a békekölcsön jegyzésével is. Mert harc ez is, de mégis csak könnyebb nekünk, mint a koreaiaknak. Egyre jobban megértik ezt elv­társaink. népnevelőink, dolgozó parasztjaink a békeharc körös- nagyharsányi frontján is. Tavaly is tudták a körösnagy harsány iák. hogy mi a kötelességük, legelsők voltak járásukban a tervkölcsön- jegvzésben. Népnevelőink: a Párt tagjai és párlonkívüliek egyaránt a béke élharcosai, tik visznek a béke­harcba minden dolgozót. Igaz, őszinte szavakkal kell előbb be- bizonyítaniok, hogy a béke meg­védhető, hogy Körösnagy har­sányban Piros Lajos, Tarcali Gyula dolgozó parasztok és so­kan mások is éppen ezért je- •x>~—^JKckd' ölesönt. * — Vannak eredméaiyek közsé­nkben, igaz. lemaradtunk egy „.ssc — mondja Máté Sándor- elv társnő, a pártszervezet lit- .uira. — Nem volt versenyszel­lem népnevelőink között. Nép­nevelőink egy része csak futóla­gosán látogatta meg a dolgozó parasztokat és ezért nem tudták őket kellőképpen meggyőzni. Eb­ből következett az, hogy egyes esetekben nem !gátak ilyen han­gokat leszerelni: »kevés a jién- ziiiik . ^annaK azonban olyan népnevelőink is, akik nagyon lel­kesen dolgoznak a békéért, pél­dául Kormány Imre, Máté Gyula ársak és többen mások. népnevelők tovább azzal érvel­tek, hogy tötibet is megér ne­kik a béke. Meg is értették és száz forintot jegyezlek, pedig csak két hold földjük van. Máié elvtárs, népnevelő, na­gyon fontosnak tarija a jó poli­tikai munkát. Azt mondja, hogy szeretik is a dolgozó parasztok, ha megmagyarázzák nekik a bé­ke megvédésének kérdését. Pél­dának említette meg, hogy Tar­cali Gyuláéinál végül egész kis- gyíilés jóit össze, amikor ott voltak. Piros Lajos dolgozó pa­raszt — bár ő nem jegyzett bé­kekölcsönt, meri nem erli tte még meg jelentőségét —, Tarcaliék- hoz is elment meghallgatni a népnevelőket. Máté Gyula és Kormány Imre elvtársak, népnevelők vállalták, hogy ők újra elmennek oda nép- nevelőmunkát végezni, ahol még nem értették meg a békekölcsön jelentőségét. * Körösnagy harsány ban nagy ci­ha ározások születtek. Máté elv­társnő párttiLkár és a többi, elv­társak lelkesedésében nyilvánult meg: »Nem fogunk lemaradni a versenyben a huuyaiakiól«. Elha­tározták, hogy beindítják a nép­nevelők párosversenyét. Hajdú Gyula elvtárs versenyre hívta ki Máté elvtársékat. — Velem tart Nagy Géza is_, öntudatos, dolgozó parasztfiatal. Megmutatjuk, hogy a DISz tag­jai jól dőlgőWak békéért — mondta Hajdú elvtárs. A többi népnovelőpár is versenyre, kell, vagy kel egymással a békéért. Megcsinálták a népnevelőpárok versenygrafikonjáh Erről minden népnevelő leolvashatja, hogyan .»látó Gyula népnevelő maga | áll a versenyük. A párlhclyisoi'­moiuija el tapasztalatait Van ni hely, aliol egy órát, vagy még annál is több időt lőtté­nek el lieszélgetéssel. Kormány jgmondéknál ők is találkoztak ven véleménnyel: Nincs pén- Kormáriync még azt is mondta: »No nézzétek a ruhám, azL is venni kellene«. — Jó ruha ez még — válaszol­ták a népnevelők —, meg hát csak nem ünneplőben dolgozik?! — Igaz, van nekem megfelelő ünneplőm is a sifónban«. Megvan a kenyerünk is, mindenünk van. Ha a napraforgói eladjuk, abból is telik még egyre-niásra — is­merte el büszkén Kormányul';. Máié elvlárs még hozzáfűzte: »Nem is lehet panasz az élet­színvonalban. Ha vasárnap vé­gignézünk a harsányt utcákon, azt látjuk, hogy mindenki szép ünnepidben jár. Lcgkíváltkép a dolgozó paraszl fiatalságon látszik meg az életszínvonalemclkedés.« Kormányék először bizony, csak 50 forintot akarlak jegyezni. A fi békéscsabai Baromfiértéliesítő NY gyakorlott liba­kopa »siókat azonnal felvesz ben függesztették ki a verseny- grafikont, továbbá szép nagy be­tűkkel kiírták a legjobb népne­velők neveit. Föléje meg azt: a béke élenjáró hű harcosai. Még határosabb lesz, ha a népneve­lőket buzdító jelszavakat is tesz­nek ki. Most a legjobb népneve­lők között vannak kiírva Tóth Ernő és Szabó Viktor, aztán Győri Imre és Makra János nép­nevelőpárok. ők jegyeztették ed­dig a leglöbljel, jó politikai munka végzésével. Kitüntetés az, akiknek a nevét így kiírják. Kü­lönösen akkor, amikor a legjobb népnevelők saját békekölcsön­jegyzésüket pótjegyzéssel feleme­lik, azért, hogy még jobban élen­járva ezzel is elősegítsék a többi dolgozó paraszt jegyzését. A jó tapasztalatokat Köteles elv társ összegyűjti, amikor a népneve­lők az eredményeket behozzák s közben át is adja más népneve­lőknek. Hogy ez nagyon szüksé­ges, abból is látták pl.: Gs. Bittó József lízholdas dolgozó paraszt 200 forintnál több békekölcsönt jegyez, ha a népnevelők elma­gyarázzák neki, hogy az ötször kisebb földit Kormány Zsigmond száz forintot jegyzett. * • Akik a dolgozók közül a leg­többet jegyeztek, azoknak a ne­vét. a községházán és az ártézi kutaknál táblákra fűzve szép pla­kátokon, nagy betűkkel kiírják. Föléje Írják még azt is: »Haza­fiak és teltekkel álltak ki mind­nyájunk békéje mellé.« Az úttö­rők meg szép dalokkal és beszéd­del fel köszön tik a Ix'kokölcsön- jegyzőket. így történt ez Kor­mány Zsigmondékkal is. A tisz­telet most a dolgozó embereknek jár, a múltban az ötven-helven holdas kulákok követelték ki ma­gúknál». A harsány iák a békebizottság tagjait is munkába hívták. Szá­mítanak arra is az egész faluban, hogy a református lelkész, mint a békebizoltság tagja, jó mun­kát végez a békéért. Lelkesen láttak hozzá a népne- vclőmunka megjavításához, —- helyt akarnak állni, s ez már maga is félsiker. Körösnagyhar- sányi népnevelők, most tiétek a szó, a tett, — az egész községé, népünké a győzelem! (S. g.) Lent áradást okát be kell hoznotok! Békéscsaba Békevédelmi Bizottságának levele Orosházához Hatodik napja, hogy hatalmas lelkesedéssel és lendülettel meg­indult Országszerte a békekölcsönök jegyzése. A mi megyénk dol­gozói is — városokban, községekben egyaránt — ezren és ezren ad­ták forintjaikat hazánk, népünk további erősödésére, fejlődésére, a békeharc magyarországi frontszakaszának megszilárdítására, a békés épiíőmunka biztosítására. Megyénkben a városok, községek dolgozói Gyula felhívásira egymással versenyben jegyzik a békekölcsönt. E nagyszerű versenyhez ti is, Orosháza város Békevédelmi Bizott­sága is csatlakoztatok, úgy, mint ahogy mi is tettük. Versenyben állunk egymással. Ebben a gyönyörű küzdelemben, a békés épitíí- munkát biztosító, békénket megszilárdító harcban, a békekölcsön- jegyzésében lemaradtatok. Jegyzésiek tegnap déli 12 óráig 3 millió 88 ezer forint volt. Ezzel szemben mi, ugyanazon időpontig 7 millió 329 ezer forintot jegyeztünk. Lemaradástokat be kell hoznotok! A vé rostokban folyó népnevelő-, felvilágosi tómunkát fokozni ke!!. A népnevelők tegyék még szervezettebbé, tervszerűbbé munkájukat. A nemes versenyben, ami köztünk folyik a békekölcsön teljes sike­réért csak igy érhettek el jó eredményt, csak igy tudtok előre­haladni a versenyben. Állítsátok példaképül a dolgozók elé Rácz elvtársat, az orosházi Békevédelmi Bizottság titkárát, aki 4 ezer forint békekölcsönt jegyzett. A népnevelőkön keresztül tudatosítsá­tok a dolgozókkal, hogy a békekölcsön jelenti ötéves tervünk sikerét, hazánk felvirágoztatását, népünk szebb életét, békés boldogságát. Békéscsaba város Békevédelmi Bizottsága. Forintjaik összeadásával karcolnak most Méhkeréken is a kékéért A hosszú, kacskaiingós utca kö­zepet áj áu alacsony, fehérre meszelt ház előtt idős bácsika áll, integet az arrajövő két embernek. Messziről megismerte őket, az egyik Szu- esigán Tivadar, a másik meg a szomszédja. — Oszt meddig, — kérdi az idős bácsi — csak nem hozzám? — De pontosan Jani bátyámhoz. Hogy mivégből jöttünk, azt ta­lán majd bent. Ahogy bement a két népnevelő, hatan fogadták, az asszony és az öt család. Sokáig beszélgettek így együtt. — Értem, értem — bólogatott idős Ro.su J ános, rLuptán Pontru Pácie;< (küzdünk a békéért) — szólalt meg és előkereste takarga­tott kis pénzét. — Vagyonom nincs, ezt a takar­gatott 100 forintomat én is a be­kérő adom. — Apám, nekem is^ van még 100 forintom, tegyük mellé mondja a legidősebb fiú, — hi­fi béke mindannyiunk sstí mára a legdrágább kincs örült az egész család, tudták, hogy ez a kétszáz forint, amit jegyeztek, szól az épülő napközi- otthonra, az épülő munkáslakások- nák;, a falu kultúrházának, minden­nek. ami szop és jó, ami megvál­toztatja az ő falujuknak is a ké­pét. Sokáig szorongatták egymás ke­zét, úgy búcsúzott az idős bácsi: Most még csak enny it tudtam adni a lékére, de ezt azért adom, hogy ne legyen háború, bogy majd nekem is több Jogyen. A szomszédok kíváncsian lesték, amikor a népnevelők kijöttek, hogy ugyan jegyzett-e az öreg Rosu, hiszen a falu úgy tudja, hogy» nagyon vallásos ember és nem­foglalkozik »politikával«. ,. . És az öreg ltosu jegyzett. Nemcsak ő egyedül, hanem a fa­luban valamennyien igyekeztek az elsők közé kerülni. tSzncsigán Ti­vadar, aki 645 százalékban telje­sítette annakidején a gabonafcoadá- sát- elsőként jegyzett a faluban 400 forintot és utána elment, hogy agi- tációs munkával is segítse a bé­két. — Román nemzetiségű vagyok — mondta —de éppen úgy meg­becsülnek, mint minden dolgozót ebijen az országban. A mi gyerme­künk ott játszik a napköziotthon­ban és mi azt fel akarjuk nevelni, ehhez pedig béke kell, románnak, magyarnak egyaránt. Méhkeréken a kölcsön jegyzés második papján a 470 ház dolgozói közül már hatvanhéten leszavaz­tak a békére és 17.200 forintot gyűjtöttek össze. És fokozódó harci lendülettel folytatják a bókeköl- csönjegyzést, hogy forintjaikkal se­gítsék az új, épülő iskolát, a mo­zit, az orvoslakást, az új ártézi ku­tat, a járdát és mindazt, amit szá­mukra az ötéves terv hozott és hoz, ami örökje eltörli a múlt átkát és nem lesz különbség falu és vá­ros között. Ehhez azonban Léke kell, amiért most a méhkerékiek ie forintjaik összeadásával haj-colnak. •• Örömmel adom... Hálából jegyestem A mezőhegyes! Cukorgyárban nagy lendülettel folytatódik a bé­kekölcsönjegyzés. Totka Erzsébet ifjúmunkás, aki 350 forintos fize­tése mellett 400 forintot jegy­zett-. Balogh Lajos géplakatos-idő- íelíró fizetése 100 százalékát, 500 forintot jegyzett a békekölcsönre. »Örömmel adom, mert a demokrá­cia tette lehetővé számomra, hogy dolgozhatok és ma mir munkám mellett tanulhatok is. Az ipari gim­názium, első osztályát sikerrel vé­geztem el, most beiratkoztam a másodikra. Tanulni akarok, béké­ben dolgozni, ezért jegyeztem.'’. Gedeon István szintén a cukor­gyár dolgozója 600 foiintos fizetése mellett 700 forintot jegyezett. Ö is arról beszél, hogy a demo­krácia, a Bárt tette lehetővé raá- máru, hogy' tanulhat, i Vegyészmér­nök leszek — mondja Gedeon Ist­ván. — Mindig az akartam lenni, de a !múltban ‘nem tudtam tanulni, nem volt rá módom. Most minden megváltozott, megvalósulhat min­den vágyam, amit régen elképzel­tem magamban. Egész biztos, hogy vegyészmérnök leszek, mert tuen­den segítséget megkapok a Párt­tól, kormányunktól. Habiból je­gyeztem 700 forintot, tudom, hagy ennek az összegnek kamat,fz a béke. Amikor jegyeztem, a Párti'a, Rákosi elvtársra gondoltam... Az imperialisták újabb háború kirobbantásáj-a készülnek, lángba akarjak borítani a világot. Nekik a háború nem más, mint jól ’fizető üzlet-. A Szovjetunió vezette béke- tábor azonban megdönthetetlen erő ős mi is valamennyien, a békefront ránkeső szakaszán készek vagyunk megvédeni békénket, eddigi ered­ményeinket. Áldozatot kell hoz­nunk a béke megvédése érdekéljen, ez minden becsületes dolgozó kö­telessége. Amikor iormányz.atunk ’felhívott bennünket dolgozókat, hogy je­gyezzünk békekölcsönt, boldogan álltam a jegyzők közé és 500 ‘fo­rintot adtajn. Hogy miért? Azért, mert látom azt, hogy Sunt a Párt Ígér, az mindig beteljesedik. így volt az a tervkölcsönjegy zésnél ie. Azért is jegyeztem, mert nekem is sokat jelent az, hogy békében dolgozhassak t-ovább, hálából is le­jegyeztem, mert nagyon sokat kö­szönhetek a Pártnak. A Párt adott lehetőséget arra., hogy tanulhassak. Amikor jegyeztem, a Pártra é» Rákosi elvtársid, gondoltam és örültem annak, hogy 500 forintos békekölcsönömmel valami keveset én is adtam cserjébe a Partnak az­ért, amit eddig kaptam. Köti Erzsébet, a Vöröskereszt dolgozója. igazi harcosai akarunk lenni a békének Mi, a békéscsabai I. számú ál­lami általános iskola »Zója« út­törő leánycsapata élezzük azt a nagy lüktető örömet, moly ma egész országunkat betölti. Érez­zük és tudjuk, hogy a békeköl­csön jegyzés© a mi szép, boldog, vidám életünk biztosítéka. Ebből a megmozdulásból mi is kivesszük a részünket. Fegyelmünk, iskolai többletmunkánk fezeken a napokon harcos kiállás volt a békotábor mellett.' Ezzel azonban nem elé­gedhetünk meg. A mi néhány, de igaz (szívből felajánlott foiiuijaiji­kat összeraktuk és a Jeánycs&pfet egy' 100 foiintos békekölcsön-köt­vényt jegyzett. Igaz harcosai akt­iunk Jönni a békének, mi nem aká­rmik háborút, hanem boldog, vi­dám életet akarunk. ígérjük, hogy mi jótanulásunkkal, jó úttör"- munkánkkal és fegyelmezeUségün ’ - kel növeljük a béketábor erejét. Moet a tanulással liai’ooluuk a ba ­kéért.. de ha kall életünk árán is megvédj ük szabadságunkat-. Előre! Bányai Erzsébet csapul lanácsclook H(fkó»ö-aUlv

Next

/
Oldalképek
Tartalom