Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-29 / 253. szám

8 VIHARSAROK NÉPE II JA KOSZTANTINOVSZKIJ: A: ¥ I LA \ T <> P Részlet az »Amerikaiak Európában» cimii könyvből. Ott ült a» országúton egy fa alatt és olyan képet vágott, mintha a saját háza kapuja előtt telepe­dett -volna lei Csomag nem volt ■nála, még batyu sem. Ettől frigy- gotterrü 1 azonban harmadik éve járta a/ államokat; San Ffmrciscót 1 Now-Yorkig, ismert minden 300' ßeer lakoson, felüli várost- így érte el a hatvanadik esztendejét és végre megértette, hogy rííost már sohasem lösz államló tnunkájn. Két 'csavargókülsojü ember hall­gatta, — rongyos ruhában, sovány, borotvalatlan arccal, piszkos kör­mökkel. Ö azonban csöppet sem hasonlított a koldusra.. Frissen bo­rotvált arcát apró ránook hálóz- ták be, száraz szemei: irónikus pil- lintást vetettek a szem Iron ülőkre, hangja vidáman, melegen csengett. — Tudjátok, az úristen egyszer klói an ébredt* és felcsengette Szent Pétert; hogy: «.Mondd csak. mi nj- tóg- a földön? Átaludtam jónehány »Vvet. . . Kérlek mondd el a leg­újabb hiteket.;) — Óké! — felelte Péter, — misem könnyebb ennél. — Es né­hány perc múlva a «boss» elétette .« legfriícbb amerikai lapokat. — Inkább magad mondd el, mi történik odalenn ? Amig.. aludtam, biztos ■ még több gazambery foszto­gató, rabló termett'... — Szó -sincs róla!- — vágott közbe élénken Szent Péter. — A lapok éppen azt Írják, hogy egészen új emberfajtát ■tenyésztet­tek ki,» úgy hívják őket, hogy «filantrópok», ami. görögül lefor­dítva annyit jelent, hogy ember­barát. A mnlt héten egy ilyen filantróp például 10 millió dollárt adott -egy klinika építésére,- cgy- Wísik 25 millió dollárral egészí­tette ki az egyik egyetem költség- vetését . . . Az uritben Rittyentett meglü- jlotéséhcn. — Ej-hu! —‘,ez már igen! Iladd lássam okot! Hol vannak? . .. Ott, mutatott, le- Péter, mi­közben előkészítette az ntinibáfc * főnökének. — Ott, a Walt- jStreuteu ... Az úristen néhány pillanattal később megjelent New-York bmr, a ÍW-all-Stveaten. Az utca mindkét oldalén tu­catnyi felhőkarcoló takarja cl az Jeget. Az- úristen találomra kivá­lasztott «ryot, melynek főbérájata felett a «Chase National Banki felirat diszlett, belépett a kapun lés beült az egyik «pätarnosterba»-. ’A lift azonban nem felfelé, ha­diéin lefelé vitte. Kiderült, hogy *z cpüfetiKik nem csupán a föld felett van 35 emetefte, hanem még Vagy 5 a föld alatt. is. Mikor ki­lépett a 'liftből. kíváncsian tekin­tett körül abban a helyiségben, áfiová került. Itt voltak- a páneél- •zekrények. Az egyik tisztviselő azonnal fel­figyelt. a tiszteletreméltó külsejű fdiérszakállas aggastyánra, és mi­ikor megtudta, hogy még nine.« páncélszekrénye, azonnal rábeszél­te, hogy bére) jón magának egyet. Mútatott az úristennek egy rozs­damentes acélból öntött jó másfél- méter vastag ajtót, amelyet éj­ijeire mindenféle ravasz gépezet se­gítségével zárnak be, megmutatta » riasztó-lx?rőndeaést, moly azon­nal működésbe lép, hacsak egyet- jtén mozdulatot is tesz az ide nem való személy és oskttdöaött, hogy maga az úristen sem találhatott, .volna ki biztosabb védelmet all­énak a több mint 2 milliárd dói­nál' értékű ékszernek és érték­papírnak, melyet ©mögött az ajtó .mögött őriznek. , — Két milliárd ? kiáltott fel ifenoglfipstten az úristen. — Dohát felinek tartanak itt ennyi pénzt? . , . feli dyett. hogy ... ; Azt akarta, mondani, hogy ony- feyi pénzzel rengeteg jótettet le­lhetné véghezvinni. A tisztviselő! jásonban a maga módján értelmezte tóé szavába vágott: — Óké' Szóval aktív tőbebefek­,Itatóst óhajt? 1 Kgy pillanat alatt megcsináljuk Es mielőtt az úristen egyetlen szól \ethetct volna c lean, máris [elrepítették a :»5. eme'ötre. áUni­té k egy embernek, akit az úristen a külsejét tekintve, előbb valami rablónak tekintett,’ de rövidesen kiderült róla, hogy ő foglalkozik a részvények eladásásával. Mivel szerette volna óvatosan, megtudni, mennyi pénze van az öregnek és éri-e valamit egyáltalán a részvényhez, hát megkérdezte; — Kihez van szerencsém? — Az úristenhez, — mutatko­zott be szerényen. A tisztviselő azonban cseppet sem csodálkozott, barátságos mo­soly ömlött szét arcán, szakmája szabályai szerint és udvarias he­lyeslésbe kezdett: — Szent isteni — mennyire igaza van, hogy pénzt akar szo­rozni! Bátorkodom megjegyezni, hogy csak akkor szerezhet, ha a i Chase National Bank »-kai állusz- szeköttetésben. Aki azt mondja, hogy Chase National Bank«,akár azt is mondhatja helyet;«, hogy Rockefeller. Mért Rockefeller ’ne­vének olyan hatalma van, mint, magának az úristennek. Uram, ön­nek tudnia kell — és a tisztviselő hangját ünnepélyes büszkeség ha­totta át —, hogy a Rockefellerek legalább egyiniliiárd dollárt »ér­nek*. Morganék és Duponték jó­val kevesebbet., nekem elhiheti. Uram, titokban elárulom Önnek, hogy a llf. Rockefeller személyes jövedelme negyvenkilencben mint­egy f\o millió dollárt telit. ki. Bátorkodom megjegyezni, hogy az angol király civillistája mindösz- szo évi 4.5 millió. Ami pedig a hires indiai maharadzsákat illeti, ezek egyszerűen koldusok Rocke­fellerhez képest... Látván, hogy Iátogaléiját. való­sággal elképesztik ezek a számok, még ünnepélyesebb hangnemben folytatta tovább: — Ne felejtse uram, hogy ez még mind semmi! Ha Rockefet terek vagyonát egymilliárdra be­csülöm, ebbe még nem számítót' tani be azokat az ellenőrzése alatt álló összegeket, melyeket embei- szerclő, filantróp célokra áldoz... Mikor az úristen meghallotta a ; filantróp« kifejezést, gondolta, hogy helyben van és egyszeribe — Stop! — ez már érdekel, Hogy áll ennek a filantrópiának i'g-ye? —• Ne aggodalmaskodjék, uram, — válaszolta vígan a tisztviselő. Mint jövendő részvénytulajdonos­nak, jogában áll megtudnia azt is, amit a nagyközönségnek nem hozunk tudomására; hogy az ilyen emberszerető áldozatok csupán megszilárdítják Rockefelleré* és bankjaik, trösztjeik és korporá­cióik hatalmát és befolyásút. Az idősebb John D. volt az, aki fel­fedezte azt a liiko , hogy az ein- Ler egészen kis jövedelmi adóval is megúszhatja, ha néhány bőkezű ajándékot ad. Hogy 191.8-ban megala ki tolta a Spellmann-Rocke- feller-alapitványt, 43 millió dol­lárt mentett meg a maga számára világháborús jövedelméből, amit ellenkező esetben adóija kellett v ol- na befizetnie, Rockefellerek, vala­hányszor valamilyen alapítványt tesznek, mindig előre megszabják azt, hogy az alapítvány kezelőit csak ők nevezhetik ki. Mert ez aí legfontosabb az egészben. Az if­jabb John. D. például úgy távo- liItatta cl Robert Stowartot a »Standard Oil Go. of Indiana» elnöki székéből, hogy a szavazás folyamán azzal a részvény többsé­gével élt, mellyel a Rockefeller alapítványok rendelkeznek. Jó trükk, mi?. — Engedőimével uram, ez itt a föld! Ezek a be satírozott fol­tok a mi területeinket, Rocke­fellerek birodalmát jelzik. Soha nem nyugszik le a nap ez un a területen... Eiüferijft *íh égj 'ózon­nal bebizonyítom! Rockefellerek ellenőrzése alatt áll az Egyesült Államok olajlclöhelyeinek, olaj­vezetékeinek. olaitártályainak és olail'orgalmának 70 százaléka, Ezenkívül Mexikó, Columbia, Ve­nezuela és egész Lalin-Amerika olaja. Legutóbb a Standard Oil.; ellenőrzése alá került a Közel- Kelet. Szaud-Arábia, Pateszliaa és Irak is. Megnyesegcltük egy kissé a brit oroszlán farkát is uram, he-he-he. Már megmoz­dulni sem tud gyengeségében. Mindenütt a mi amerikai sasunk uralkodik. De ez még korántsem, minden. Közvetlenül, vagy köz­vetve Rockefeller érdekeltségé­hez tartozik nem kevesebb, mint harminc hatalmas tröszt, mint­egy harmincnyolc milliárd dol­lárnyi aktívával. Engedőimével uram. nézze csak ezeket- a há­romszögeket, — ezek az »Ana­conda Copper Main ing Co« bá­nyái és gyárai; réz és színesfé­mek. Nemcsak az Államokban, hanem Afrikában, Rhrodesiában, Indiában, Ausztráliában és Euró­pában. is. Egyébként azzal is megörvendeztethetem Önt uram, hogy a jugoszláviai színesfém is megint Rockefeller kezébe ke­rült .. azaz, hogy igazságosak le­gyünk, ott Morgaimak is vannak érdekeltségei. Ezek a kék foltok és nyilak Morgan birodalmát je­lentik. Igazságosan elosztották egymás közölt a földet. Azaz nem mindenütt: Európában még szcmmellátbatóan túliettünk Mor- ganékon. Győződjék meg- róla, uram! A francia, olasz és nyu­gatnémet vasutak, szélig elektro­mos energia műid Rockefellerek kezében van. Engedje meg, hogy bebizonyítsam urain; látja itt ezt a föltett az Elbától a Gibraltárig, illetve Szicíliáig? Mindez Rocke- felferéké. .Közbeszúrom, hogy Franco is a mi legényünk; en­gedelmes, szorgalmas fiúcska az öreg... A mindenható úristen nem minden rémület nélkül tekintett arra a világra, amelyet egykor a maga két keze munkájával teremtett, de azóta úgy látszik, Rockefeller és Morgan osztozott meg rajta. ■—Hát, myí a ..lmi-nttutik,, telt. ez egy ivaiiúaciik cég tulajdo­na? — kérdezte a teremtő, hogy megmutassa, hogy azért vala­mit még ő lis éri. az üzlethez». — Ne-e-cm... — mosolygott zavartan a tisztviselő. — Ezek azok a bolsevikok! Oroszország. Iveleteurópa és Kína... Egyéb­ként ne aggodalmast.oiljék'. Uram. Rockefeller még mindig reménykedik a kaukázusi olaj­ban. Isten segítségével síneken. gördülünk a háború leié. Kizá­rólag Önnek árulom .el, uram. de szigorúan közlünk maradjon, hogy rövidesen, nagyon hamar vér és olaj fog folyni : — ezt figyelmébe ajánlom, uram, ma­ga az ifjabb John D. mondta! És persze, ahol vér és olaj fo­lyik, ott a dollár is özönlik. Ezért azt ajánlom, uram, hogy olajba fektesse a pénzét. Egy­szerű a számítás! lit a pontos statisztikai kimutatás. A ; Stan­dard1 Oil« nettó jövedelme ld- teneszáznegy vonhat tói negyven- nyolcig 225 millióval növeke­dett. Uj háború esetén 1 pedig úgysem - lehel olaj nélkül Iran, rolni, — dohát mit is mondom én ezt önnek, hiszen Ö11 iá érti... Olaj nélkül nemhogy a hidrogén, die még az atombomba sem ér egy fikarcnyit sem!... Persze, egy kis igyekezettel ma-' gát a földet is.' fel lehet rob­bantani... — Hogy-hogy felrobbanta­ni?! Ezt. amit én magam le- remtettem? — kiáltott fel ró-, múltén a Mindenható, hagy a szakálla is Írele remegett. A tisztviselő ehievclte magát — ö, uramisteil! Látom már. hogy nem tud ettől a fixa ideá­tól megszabadulni!... Minek erő­síti annyit, hogy: az isten,meg az isten? Mit lelt az isién, uram­isten?! Már megbocsásson uram , az úristen mindössze hat napig* dolgozott, elválasztotta • a ten­gert meg a földet és mindenféle élőlényeket teremtett... Uram Micsoda elmaradott technika! Kétezer szuperbomba • hárman- másodperc alatt, fel tudja roii- bantaui az egészet! Maga mivy tér... Látva azonban, hogy a lálot- aató halálsápadt lett, jobbnak látta megnyugtatni, nehogy a részvényeket illetőleg meggon­dolja magát. — Ne aggodalmaskodjék, uram'. Mindez egyelőre még csak terv. Rockefellernek azonban más tervei vannak: a közeljövő­ben meg akarja tisztítani a fői­det. mondhatnám fel akarja újí­tani az isteni alkotási. — se szavaknál, a tisztviselő kedves közvetlenséggel simogatta kezé­vel a földgömbi")!. — Még aid is elárulom Önnek, hogy már fel­talállak egy mérget, mely lx>l egyetlen uncia tízmillió embert ■ pusztíthat cl. Ne'lefejtse Uram, hogy minden egyéb teljes épség-> ten murád, — bányák, gyárak^ felszeívlés, minden;.. Az ön be_ fektetései semmi kari nőni szen­vednének... Még ez a szerencséin Kö­vek gördültek le a szívemről - nyögött fel az. úristen és rohant a kijárat felé. . f Ugyanaznap este a fáradj és mérges Teremtő dühösen forgo­lódott ágyán é* Szent Pétert szidta; — Hova mertél küldeni en­gem, ördügadla? Hiszen ez. olyan haramia-barlang, amilyent még nem látott a világ. — Bocsáss meg- aram, sz-óiói- szóra-cz áll ill. hogy a legnagyobb filantrópok a Walh-Streoten »an­nak! Olvasd csak el, itt áll nyom­tatásban a -New-York TiiuesbéBa — mentegetődzütt .Szent- Péter. Méghogy filantrópok! — vá­gott közbe felháborodottan’ az úr­isten. Tudod te azt, hogy ezen a TVall-Stre-ten azt mesélik, hogy felrobbantják az egész földkor ;k- séget, az én alkotásomat!... — Szent isten! — csuklóit ijed-, tőben Szent Péter. — Tahin rossz helyre került! Tulnn nem az igazi filantrópokkal beszélt-., hiszen tévedni emberi dolog. Különösen, hogy elfelejtette felírni a legna­gyobb filantrópok nevét; tessék' itt van — Rockefeller, Morgan, Dupont, Harrimann ... ^ ■— Elég — hördült fel az Isten. — Most már az én végte- len türelmemnek is vége! felélénkült. A békéscsabai Ruhagyár kultúr csoportjel készül a hékcharcrei A gyárban lázasan fo­lyik a munka. Gál Mi- háiyné kultúrfelelős a sza­lagban dolgozik, minősé­gi vizsgáló. Két fontos Szerepe van. Helyes úton vezetni az üzem knltúr- éietét és ellenőrizni a feldolgozott anyag mi­nőségét. Mindkét fel­adatát igyekszik jól meg­oldani. —• Az imperialis­ták ellen akarok harcol­ni mindkét poszton - — mondja — a bókét aka­rom erősíteni, hogy or­szágunk továbbfej löd hes­sék. — Hogyan áll a kultúrmunka az üzem­ben? — három hete ala­kult a kultúrcsoportunk, de a választásoknál már megmutatta, hogy életké­pes. — Arcán látszik, hogy nem játszik a sza­vakkal, meggondolt és va­lóban jó vezető. — Ho­gyan készülnek a béke- harcra? — Igyekszünk, tamdnunk boll, hogy kul- túrvonxdon is erősek lo­gy link, az imperialisták­kal szemben a nyers erő külső megmutatása a fon­tos! — Tóth János szín- játszóesoport-felelős bele­kapcsolódik a beszélgetés­be. — Most november 7-1« készülünk, nem di­csekszünk, do jót szeret­nénk nyújtani és jót is nyújtunk, mert így kí­vánja egyéni becsületünk, - A Bébekoneresszuera hogy készülnek? — No- vember 7-ével párhuza­mosan, a »Kard éle« és a »Forradalom ünnepe előtt,» című színdarabokat, szavalatokat és énekszá­mokat tanulunk. — Vá­lté zí ot,tok-e küldöttekét ■i kongresszusra? — A Ruhagyárból 22 küldöt­tet, jelöltünk, rájuk bíz­zuk azt., hogy mondják cl a ruhagyári dolsozók békeakaiatát, mondják el, hogy mélységesem gyű­löljük azokat, akik a bé­ke megrontására törnek. — Kik a jelöltek? A termelésben élenjáró és politikailag jól képzett elvtársakat jelöltünk, bí­zunk bennük, tudjuk, hogy valóban megfelel­nek bizalmunknak. — Yannat-o nehézségek a kiAtúrmunkában? — A szeme ismét megcsillan, amint válaszol —, ne­hézségek? Azért vagyunk, hogy legyőzzük a nehéz­ségeket, fiatal csoportunk meg fogja mutatni, hogy a Szovjetunió, a Párt és Rákosi etetőre nyomdoka­in jár. - Jövő te iveik ? —- Ha megerősödünk, az »Oroez kérdést« fog­jak megtanulni, minőségi munkát akarunk kultúr- vonalon is. — Közben Tóth elvtől'« siet a mun­kahelyére, a gyár többi dolgozója is siet, látszik rajtuk, hogy fogadkozá­suk nem üres szó, a eélt, amit maguk elé 1 űztek, el fogják érni. A Ruhagyár dolgozói jól fogták meg; a felada­tukat, de hibájuk az, bogy november 7-én kívül, a Békekougrosszusra nem tesznek külön, konkrét felajánlásokat, fiatal kul- túrcsoportjuk jó úton ha­lad, ha hibáikat kijavít­ják és szorgalmasan ké­pezik magukat, akkor nemsokára Békéscsaba élenjáró csoportjai közi fognak tartozni!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom