Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-21 / 246. szám

6 VIHARSAROK NÉPE Fetzer József katolikus esperes plébános a bekére szavaz,.. A hepe-hupás vén Szilágyban ringott bölcsője. Tásnádon. KérgeS- tonyciű, soványpénzű cipészmester bog'áihátú házában. Bárcitétők, a napba világitó havasok, vágtázó hegyi források, ’ Százados tölgyek hazájában. Szarvason 37 évről ez­előtt csendült fel ajkán a mise szava. Ma 67 éves, Fején az élet hava. Do fekete szemében még a lángsugarú nyár fénye csillog. Életem (egszomorúbb napja.•• A plébánia esperes! dolgozó szo­bájában a véréskézű Horthy pün­kösdi királyság sötét árnyai kel­nek lábra. Fetzer József esperes . plébános, bál ormonostori címzetes . apát emlékezik ... Kint az őszi szól avart kerget B az ablakon dörömböl. — ...1:1* “szomorúbb napja 1941 mániás 19. Náci csizmák tapostak földünkön. Es pusztult a népem. Akkor úgy éreztem, hogy .elveszett minden, Nem lesz többé feltámadás. Auschwitz kéményén emberhúsról szállt a füst. Bujt az üldözőit- Hiába imádkoztam. Mert gyengék voltunk. A frontra haj­szolt nincstelen pusztult. Itthon a fejeken nőttek a gyászkondők. Bs lassan elfogyott a könnyünk... Jött a gyalázat. A sárga csillag. Naponta kétszer jártam Ugrin fő­szolgabírónál. De a paragrafusok — a náci önkény erősebb volt a szív szavánál. Ólommal lezárt vo­natok futottak az éjben. Bárdossy Lászlók, Kállai Miklósok ... a ge­rinctelenek vitték a szakadék felé az országot. Robbant a bomba. S amikor Pesten jártam, a Indá­kon, ott rémitett az elektromos áramvezeték... és a híd kamráit dinamittal tömték, mely hulláin- Sü'ba küldte a hid karcsú iveit. Itthon hiába igyekeztem apró segélyekkel sebet gyógyítani. Jó szóval és pengővel — a seb üsz­kös volt és ezeréves. A dolgozó nép rab volt • . . Sohasem felejtem ol, amikor Mátraverebélyen voltam búcsún.,. Akkor dördült el Danzig határá­ban a második vórorkán első go­lyója. Ötezren lehettünk a Mátra' alján. Kék volt az ég, de a ezernek csak fekete kárpitot láttak belőle. A szentekbe néztem és szörnyű érzés marcangolta a szivemet. Ma még étnek. Küszködnek a bajjal. Szeretnek. Rettegnek a behívótól. Es holnap ... holnap vonat röpiti őket a halál szájába. Es nem. tudják miért •.. Kiért... És fogyott Zöldpázsit. Öszöllő. Érpárt — mint magános szobában hagyott gyertya. Es milyen gyen­gék voltunk. Csak suttogni mer­tünk egymás között az új mo­hácsi vészről. Es kezünk félúton megállt... Es milyen erős volt Kálló Ferenc tábori aleflperas. Itt nőtt fel a plébánia körül Bará­tom volt. Ellenálló. Es életével fizetett. Összeroncsolt testét a nyilas számon kérőszék a Buda- keszi-út árkába dobatta. Ennyit ért akkor a gerinces magyar... S amikor Szarvason lelepleztük emléktábláját az iskola falánál, a márványtábla előtt én beszéltem. Es azóta is mindig erőt kérek szellemétől, mert erő kell az épí­téshez. És micsoda erő buggyant fel a dolgozó nép ereiből. Es még én kételkedtem és féltem a jövőtől... nem lesz kiút a romok közül... Tagja voltam a régi képviselő­testületnek. Mi volt ez a testület? Kis, önző érdekek színpada. Ha szól­tam — az csak szó maradt. Épí­tésűi nem akartak. Csak szavakat csépeltek. Mázor ügyvéd azért kö­nyökölt, hogy csabai közjegyző lőhessen. Mindenki a saját kis pe­csenyéjét sütögette. És Szarvas sárba fulladt. És de sokszor nekem kellett járni a községháza útvesztőiben, móri a kisparaszt, a zsellér félt a bajával a jegyző elé állni. Én az én népemmel megyek. •• A szél már nem feszíti az ab­lakot. A szürke felhők szétszakad­nak. A nap csalfa októberi fénye l>otoppan a szobába. Varga Lajos, a kerületi békebizottság elnöke, őszülő haját simogatja. A korcsű szavak köddé vál­nak ... Hisz azóta háromszor szavaz­tunk. A romokat elnyelte a felsza­badult nép dolgos keze. Halász­telken kispares7,t szántja ősi jus­sát. A Szabadság-úton az új pos­tapalota üveghomlokán diónyi bril- liánsokat szór a nap... A népi kollégium konyhájában délre fő az ebéd ... Osond ül a szobában. Mind a hárman —t a amit. vasárnapra gon­dolunk. Arra a körlevélre, melyet Fetzer József tiszta szívből olva­sott fel a szószékről. Az oltár tájékán. Csengő hangon: Népem szavazz október 22-én. Országodra. Az ón országomra. A csend, mint folyó tükrén a napfény, ösz- szetörik. — Októbor 22-c nagy nap. A felszabadult haza zászlóerdőben, diadalkapukon át- indul szavazni. Amikor minden becsületes ember a békét szomjuhozza. Az alkotás él­tető elemét. Parisban még^sortfiz dördül arra, aki kiejti ezt a szót, hogy: béke. De mi már hat éve a béke jegyében építünk. Szaba­don. Es én, az én népemmel me­gyek. Ott megyek, ahol ők. Hogy virágozzék népi demokráciánk. Es a nagy egyezség állam és az egyház között, teremjen jó gyü­mölcsöt. Es amit mi Ígérünk, nép­hez hű papok, azt be 2» tartjuk. Es betartatjuk... . .. Rájöttem — amikor na ország fasiszta kelepcében vérzett — nem elég a békéért imádkozni. A ezent- irás Szávát betartani nem elégi Tenni kell érte. Az én 1300 fo­rintom, terv- és békekölcsönöm, nem nagy pénz, do tenne van és tenne lesz az épitésten. Az ártézi- kút friss vizében, a bekötőutak kockakövében, a barázdát hasitó traktorokban, a szülőotthonok' fe­hér ágyában ... Amikor október 22-én a nagy­in iso után az Ipariskolában meg­állók a szavazóuma előtt, szív­ből kívánom és óhajtom, hogy az a húrom szavazólap), mellyel ál­lampolgári kötelességemet gyakor­lom, váljék erős fegyverré dolgozó népünk kesében, aki először veszi kezébe sorsát. Építsék fel az új Szarvast. Azért állok én ki büsz­kén híveim élén, mert mi a vilá­gosságra, a békére s az ötéves tervre szavazunk. Es száműzni akarjuk életünkből a háború ré­mét. Mórt ezt kívánja tőlünk a becsület. Mert van mit védenünk. Mert van hazánk. A dél harangkötelet ránt a templom tornyában. Kezetfogunk —■ s a. béke papja híveire gondol, akik vasárnap fenj'es csizmában, babfehér ingben, ünnejri feketében igent mondanak az urnák előtt.-d j­Építőipari dolgozóinkhoz a tanácsválasztások előtt Közeledik a tanácsválasztácok napja, október 22-e. Az építőipari dolgozók is lelkesen készülnek erre a nagy napra, hiszen még élénken az emlékezetükben él a múlt rend­szer igazságtalan választási ko­médiája. Nagyon jól emlékeznek erre, különösen a Bőim- és Sukk­gyári dolgozók, akik rendőrkordon közepette mentek a szavazóhelyi- ségbo és sokan nem tudtak le­szavazni, mert megakadályozta őket ebben Jánosi polgármester min­den hájjal megkent spicli bandája. Nem egyszer előfordult, hogy a szavazókat kizavarták Erzséhet- helyről a tanyákra és igy képte­lenek voltak leszavazni. Éz a helyzet soha többé nem jön vissza, országunkban a nép, a dolgozók vannak hatalmon és oz- izoi a tudattal készülnek büszkén a tanáesválasztá sokra az épitőmun- kások is. Tudják azt, hogy a sza- vazócé'dula fegyver a kezükben évs minden szavazatuk a békét erősiti. A múltban az épitőmunkások voltak a leggyűlöltebtek az egész megyében. Nyomorogtak, munka- nélkül ténferegtek, jó volt, ha egy épitőmunkás éhbérért 6—8 hetet tudott dolgozni, rossz viszonyok között a szálláshelyeken szalmán dudva. A Szovjetunió fölszabadító harcai után gyökeres fordulat ál­lott te az építőipar vonalán is. Az épitőmunkások is népi álla­munk megbecsült dolgozói lettek. Pártunk és Rákosi elvtárs bölcs vezetésével sikerült elűzni az épitő­munkások rémét, a munkanélküli­séget és ma már az ötéves terv első évében szakmunkáshiánnyal küzdünk. Ila megnézzük a dolgo­„Babilonból“ az Ígéret földjére Különös községe az uj Békés megyének Battonya. Négy r.cm- JCtiség lakja, magyarok, szerbek, románok és néhányan németek. Nagy a község, földje zsíros, ta­lán kétszeresét is megtenni más halárbelinek. A népié dolgos,múlt­ja harcos, itt volt a 900-as évek elején a nagy aratósztrájk, hat munkás volt az áldozata, hat be­csületes dolgozó...! Vérüktől piros lett a csendőrök keze, mint a lo­bogó, mely alatt vonultak hősként a harcba. Elbuktak, utánuk súlyo­sabb lett a kettős elnyomás. So­káig fekete árnyék feküdt a fa­lun, a földesurak és kulákok, a Sztanoj Györgyök, Gyorgycvics Milánok, Yidiczkick hatalma volt az! Hatalmuk egészen a felszaba­dulásig tartott. De hogy is volt az ü idejükben? Horthy kakastollas csendőrei vi­gyáztak akkor a rendre« ■— me; séli egy öreg. — Szlanoj György­nek 2 5 holdja volt, Rackó And­rásnak 5o, Gyorgycvics Milánnak 36 holdja volt, Vadászán Áron volt a törvénybiró... Ők is nyúz­tak, meg a törvény is nyúzott, mert szerbek, meg románok, meg kommunisták voltunk! Mezitelen jöttek ők is a világra — meséli tovább és arcán kemény vonási)» ugranak össze a ráncok —, de csaltak, nyúztak, öllek, hajszoltak bennünket és a kisemberek kezé­ből kicsúszott a föld és ők ráta­padlak mohó étvágyukkal, mint a piócák. Kiuzsorázták a földet, minket meg járomba fogtak, pe­dig ők is szerbek voltak, mégis az urakhoz húztak! — Miért hagy­ták?! — Miért? Hát ott vol Va­dászán és mögötte ismét a csend­őrök, százszor és ezerszer meg­próbáltuk őket szépszóval meg­győzni, nem ment! — Harc? — Az is volt közben sok... A1 válasz­tásoknál a baloldali jelöltekre sza­vaztunk, de értelme nem volt, Gyorgycvics Milán is képviselő- itületi tag lett, pedig a fene se akarta őt! Ha akartuk, ha nem, ük diktáltak Cnmcsics Dusánnak 11 1 Kohlja volt, az ő voksa száz szegényét is áthúzta. De ott volt Yidiczki Pé­ter is, 4o holdja volt »csak«, 1923-ban három hétig kelten dol­goztunk nála három mázsa búzá­ért. Hát olyan világot akart, ame­lyikben csak neki szolgálnak. Szombaton, amikor a beli munkát befejeztük, az anyánkistenit szid­ta, mert nem söpörtük ki az ud­vart helyette, A váltóit, amikre hitelt kapott, kisemberekkel íratta alá s amikor fizetésre került a sor, nem fizetett s a szegények háza előtt pergelt a dob! A fel- szabadulás után csak fizettek a múltért? Veti közbe az egyik fia­tal. Fizettek! — derül fel az elbe­szélő arca de a pimaszságuk még akkor is megmaradt. Amikor Aidiczki földjét ki-sbaszonbérbe adta a törvény, igy beszélt, — most már csak tetszek a koszo­soknak, most már csak egyenlők vagyunk! Esténként súgva össze­jött társaival és Titot emlege le, hogy az ám az ember; persze, csak titokban. Azt suttog ák, hogy olt ura a gazda a vagyonnak, a vagyon az tir; nemigen ugrálhat a kódis. — Hát ott még ur — vetődik fel itt is, ott is a szó —•, de nem lesz, Tito nem uszíthat többé a béketábor ellen és a battonyai ku~ Iá koknak az az álma , hogy Tito lehengerü a kommunistákat, nem teljesül —■ harsogják az emberek —, gálád kigyó, hazug népáruló, gyilkos bérenc, Amerika szekér- tolója, az imperialisták ügynöke Tito — dörög a vád a bal tony ai községháza helyiségében. De nemcsak a jelenlévők, az egész Battonya szerb lakosai, de. a magyarok és románok is elítélik Titot, a halál, a nélkülözés aljas követét, ban élő jugoszláv nép kó­a rabság bórát. Battonya népe sokáig rab volt, földjét zsarnokai Babilon föld­jévé lelték. A k lilák Gruncsicsoké, a Tito felé kacsingató A idiczkieké volt a föld, de Ballonján már a 900-as évek után újra fellobbant a vörös zászló, d® most győzelme­sen, büszkén és most örökké olt fog lobogni, mert most Battonya népe helyi tanácsokat választ! Olyanokat választ ügyei intézőjéül, akik valóban érte harcolnak, akik Olvasó a Viharsarok Népét! a nagy Sztálinra, a Pártra, Rá­kosi elvtársra néznek, akik Batto nva földjét az Ígéret földjévé te­szik. A szerbek, románok és ma­gyarok Battonyán együtt építik a demokráciát és nem engedik soha vissza a múltat! zók szálláshelyeik, szép tiszták, rá­dióval vannak berendezve, kényel­mes pihenőhelyekké változtak. Új­ságok, folyóiratok, könyvek állnak a dolgozók rendelkezésére, hogy elméleti színvonalukat, politikai képzettségüket növeljék. Felkere­sik dolgozóinkat a lrultúrbrigádok is, szavalatokkal, énekszámokkal, rövid színdarabokkal, vétitettképea előadásokkal szórakoztatnak, nevel­nek, Ilyesmiről a múltban álmodni sem mertek az épitőipari dolgo­zók. Álmodni Sem mertek arról például a,. sukktelepiek, hogy új, modern műszáritót kapnak, amit most megvalósított ötéves tervünk. A hol ingyári dolgozók ötven két­szobás, fürdőszobás lakást, kultúr- ós napközi otthont kapnak az öt­éves tervben és ezt az építkezést még oi évbon megkezdik, A békés­csabai Magasépítési NV, az oros­házi Magasépítési NA’ dolgozói kultúrofthont kapnak, do emellett már számos új gépet kaptak az ötéves tervtől, hogy munkájuk megkönnyebbüljön. Az építőipar dolgozóinak van mit megvédeni és ezért megértik a tanácsválasztások jelentőségét. A tanácsokban szép saáotajjíi vesz y k részt épitőipari dolgozók, itj. Sitz György sztuhánovistn kőműves Kiss István sztahanovista kihor, és á többiek, akik élenjárnak a termelésben cs megígérték, hogy mint tanácstagok, mindenben se­gítik a dolgozókat, az épitőipari - dolgozókat is, akik ’ őket a Ta- I. nácsba küldték. • A tanács választásokat jó mun­kával ünnepük dolgozóink és vál­lalásokat tettek a választások tisz­teletére. A békéscsabai vasbeton- előgyártó telep dolgozói vállalták, hogy 1950-es évi tervüket a ta­nácsválasztások napjáig teljesítik. A minőségi munkát 96 százalékról 98 százalékra emelik és másfél százalékos önköltségcsökkentést fe­nek el. Arincae János vasbet» szerelő 600 százalékos átlagteljesít­ményt vállalt a tanácsválasztások tiszteletére és jó munkaszervezéssel ma már 959 százalékot teljesít, 100 százalékos minőségi munkát végez. Hattagú brigádja vállalta hogy eléri a 200 százalékot, fe jesltett eddig 330 százalékot, A te- késtarhosi zeneiskola építkezésének dolgozói október 20-ra vállalták >- egy tetőszerkezet felállítását aa "~ egyik épületrészen, igy' az elő­irányzott munkaórák Számát 5960- ról 5160-ra csökkentették le. Ha­sonlóképpen az orosházi Magas­építő NV-nél és a téglagyár aknái is fokozzák teljesítményüket a dolgozók a tanácsválasztások tisz­teletére. Épitőipari dolgozók! Egy .em­berként adjátok szavazataitokat a mi jelöltjeinkre, a tanácstagjelöl- tekre, erősítsétek a béketábor erejét! Csatlakozzatok az élenjáró dolgozókhoz, fejlesszétek a rnunka- vorsenymozgalmat és a tanácsvá- lasztások után az eddig elért ered­ményeiteket fejlesszétek tovább és tegyetek vállalásokat a Nagy Ok-’ tóberi Szocialista Forradalom év­fordulójára. Zárkózzatok fel Pár­tunk és Rákosi elvtárs mögé, in-'*' dúljatok harcba az ötéves tervi időelőtti befejezéséért, a boka megvédebnezóséért! Szoboszlai András MEMOSz megyei titkaik A tanácsválasztásokért Békéscsabai Téglagyár I. számú telepén, a megmunkáló tagjai ebéd­idő alatt megbeszélést tartottak a tanácsválasztás, al kapcsolatban. Su- sánszki Pál kőműv©3 bejelentette, hogy munkáján keresztül segíti a tanácsválasztás győzelmét és az ed­dig 100 százalékos teljesítményét 150 százalékra emeü. Tudja azt, minden elért magasabb százalék ökölcsapás a kapitalistákon. Zdolik András is a munka ma jasabb szá­zalékával és a patronás területéi! végzett népnevelő munka javítá­sával harcol a tanácsválasztás si­keréért. B:ilo;h Péti arról beszélt, hogy a Szakad Népből szerzett tapaszlá1 ataival a tanácsválaszt-áa sikeréért dolgozik. Horváth István, Békéscsaba-'

Next

/
Oldalképek
Tartalom