Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)

1950-08-03 / 178. szám

Hufiya és Magyardömbegyháza befejezte a tariéhántást Egyre gyorsul a cséplés, terménybegyűjtés üteme 1939 AUG- 3., CSÜTÖRTÖK Ára 50 fillér VI. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM Á szakszervezeti munka hiányosságai Békés megyében írta ) Vizsnyiczai János Pártunk Politikai Bizottsága megvizsgálva a szakszervezetek, — főképpen a vezető szervek mun­káját, — július 2-1-i határozatá­ban számunkra felbecsülhetetlen je­lentőségű bírálatot gyakorolt s megjelölte azt az utat, amelyen u jövőben nekünk, szakszervezeti funkcionáriusoknak haladnunk kell. Mint mindig, most is Pártunk, Rá­kosi elvtárs volt az, aki megmen­tett berniünket a további egyhely­ben topogástól, tévelygéstől s az osztályharc, — a békéért folyó küz­delem helyes útjára vezetett ben­nünket. Pártunk segítő kritikája nagy meg tisztel totós számunkra s most rajtunk a sor, hogy munkánk megjavításával bebizonyítsuk, hogy méltóak is vagyunk erre az újabb hathatós segítségre. Pártunk se­gítő bírálata országos viszonylat­ban mutatott rá a szakszervezeti munka hiányosságán a, de a ha­tározat minden sora miránk, bó- késmegyeiekre is vonatkozik. A határozat bevezetőjében azokkal a hatalmas eredményekkel foglalko­zik, amelyeket dolgozó népünk az ellenség ellen vívott kemény harc­ban eddig elért. Ezek az eredmé­nyek Békés megyében is megmu­tat kozna le. amit azonban szakszer­vezeti funkcionáriusaink sok eset­ben figyelj»*» kívül hagyjuk s így nonjy is fejthették "ki ez- irányUtn megfelelő felvilágosító munkát. Az eredmények elhallga­tása pedig akaratlanul is áz el­lenség érdekeit szolgálta. Ki nem tudja, hogy Békés megye a felszal a lulás előtt a munkanél­küliség és az elnyomott agrár- proletárok fő fészke volt —, hogy az örökségképpen ránkmar adt munkanélküliséget rövid néhány év alatt teljes mértékben felszámol­tuk s ma már éppen munkaerő* hiánnyul küzdünk —, hogy me­gyénkben is olyan új, modern üze­mek épültek, mint a békéscsabai Ruhagyár, ugyanakkor, amikor meglévő üzemeinket megnagyobbí­tottuk, új gépekkel láttuk el —, hogy az elnyomott, nyomorgó, volt béroscsaládok állami gazdaságaink­ban, gépállomásainkon, tszcs-tokben élik szabad, boldog életüket. De ez csak néhány azok közül az ered­mények közül, amelyet Békés me- gyében is a felszabadulás óta el­értünk. Ezek az eredmények, ame­lyeket megyénk szakszervezeti funkcionáriusai nem tudatosítottak kellőképpen. Nem használtunk föl minden eszközt annak tudatosítá­sára, hogy ezeket az eredményeket dolgozóink az osztályellenség el­len vívott kemény harcban vívhat­ták csak ki. Szakszervezet i (üb) funkcionáriu­saink több üzemben nem tartották érdemesnek munkástársaikat arra, hogy segítsék őket ügyes-bajos dolgaikban, megmutassák a tévely­gésekből kivezető utat, mondván, hogy »beszélhet azoknak az em­ber«. Ezek a szakszervezeti funk­cionáriusok elszakadtak megyénk dolgozóitól, »felülről«, tétlenül néz­ték az eseményeket, elfelejtve, hogy u munkásosztály, a Párt bizalmából kerültek felelős posztjukra. így a Békési Téglagyárak NV békés­csabai telepén Koznia volt üb-titkár például valóságos egyeduralmat -» épített kj magának, ft hozzáfor­duló dolgozókkal gorombán beszélt s teljesen elhanyagolta munkáját. De ugyanez volt a helyzet a gyu­fái Columbia és a ‘Mezőhegyesi Cukorgyár volt üzembizottsági tit­kárainál is. Ezekben az esetekben súlyos mulasztás terheli felsőbb szakszervezeti vezetőinket is, morf nem gondoskodtak idejében a hely­telen útra tévedt üb funkcionáriu­sok leváltásáról. Mindez kedvező talajt készített elő a jobboldali szociáldemokraták, a klerikális roakció aknamunkájá­nak. Ennek eredménye például, hogy a gyulai Columbiában, a Me- zőhogyesi Cukorgyárban, a békés­csabai Pamutszövő NV-ben és még néhány megyei üzemünkben akad­tak olyan dolgozók, akik huzamo­sabb ideig húzták a táppénzt, mi­közben veteményes kertjüket gon­dozták, vagy éppen gondtalanul szórakoztak »betegségük« alatt. De ennek eredménye volt az is, hogy megyénk nem egy űzőmében a szó-, cialista épitő munka ellenségeinek romboló aknamunkája következté­ben elszaporodtak a bér- és norma­csalások, a munkafegyelmezetlen- kedések. Szakszervezeti funkcio­náriusaink sok esetben opportunis­ta, felpuhult magatartást tanúsítot­tak a garázdád kodé ellenséggel szemben, éberségük löbb esetben csak szavakban mutatkozott meg s nem léptek fel kellő eréllyel a meghúzódó reakciós ügynökök el­len. A békéscsabai Ruhagyárban pél­dául az is előfordult, hogy Krizsán János, a volt üb-titkár, maga is jobboldali szociáldemokratákkal ke­veredett kebelbarátságba. Nem volt meglepő tehát, hogy egészen a le­váltásáig az üzemi bizottság nem töltötte l.o feladatát a reakció ellen vívott harc terén. De nem volt meglepő az sem, hogy a gyulai tég­lagyár műhelybizottsági titkára, Melényi József, maga is a kevésb- bó öntudatos dolgozók uszályába került, amikor kijelentette, hogy! nem tartja lazának azt a normát, amelyet a téglaki hordók huzamo­sabb időn keresztül kellő szorga­lom hiányában is 180 százalék kö­rül teljesítettek. Megyénk több üzemének szak- szervezeti 'funkcionáriusai nem ér­tékelték és nem támogatták kellő műitekben a dolgozót kezdemé­nyezéseit és alkotó versenykedvét. Pedig megyénk dolgozói számta­lanszor bebizonyították eddig, hogy megértik és követik Pártunk hivó szavát a termelékenység állandó ■fokozására. Bebizonyították, hogy tudják azt, hogy amit Pártunk feladatul tűzött ki számukra, az egyedül a dolgozók javát szolgál­ja. A kellő támogatás hiányában történhetett csak meg, hogy pél­dául a Békési Téglagyárak NV. békéscsabai telepein lényegesen visszaesett oz egyéni versenyzők »száma a május 1-i versenyszakasz óta. Az is előfordult a békéscsabai Ruhagyárban, hogy az üzemi bi­zottsági titkár, akit a napokban váltottak le, saját bevallása sze­rint azért nem szervezte a ver­senyt, mert az «nem az ő fel­adata, hanem az üzomi pártszer­vezeté). Több üzemi bizottságnál, például a Phyluxiáhan és szintén a Ruhagyáriján nemcsak hogy a versenyt nem szervezték, hanem még az üb. üléseket sem tartották Belga rendőrpribékek letartóztatták Lallmand elvtársat, a Belga Kommunista Párt főtitkárát Tovább folyik a harc az áruló Lipót ellen Lipőt üzenete, melyben a ha­laimat ideiglenesen fiára ruház­za át, nem vetett véget a hatal­mas népi tiltakozó mozgalom­nak. Több mint tízezer hrüsz- szeli dolgozó kedden délben a jobboldali szocialisták székháza elé vonult és hevesen tiltakozott a párt vezetőinek bchódolása el­len. «Fellétei nélküli lemondási követelünk», «Éljen a köztársa­sági» — kiáltották a tüntetők és kifütyülték a jobboldali szocia­lista vezetőket. Mint ismeretes, a jobboldali szakszervezeti vezetők többször bejelentették, bogy a vidéki tüntetők Brüsszelbe vonu­lását az események ellenőré meg­tartják, majd később ugyancsak többször lefújták azt. Ilyen mó­don sikerült a dolgozók körében bizonyos zavart előidézniük. En­nek ellenére a kedd reggeli órák­ban a tüntetők ezrei érkeztek Brüsszelbe, hogy résztvegyenek a különféle tiltakozó gyűléseken. A város hangulata változatlanul feszült. A jobboldali szocialisták azon mesterkednek, hogy a sztrájkmozgalmat is lefújják. A kommunisták ezzel szemben han­goztatják, hogy ez az állásfog­lalás a mozgalom elárulását je­lenti. A délután folyami ei az ösz- sz.es belga iparvárosokban röpgyülések zajlóitok le, me­lyek részvevői erélyesen kö­vetellek a király lemondását. A szlrájkmozgalom a keddi aup folyamán nagy arányok­ban ferjed, különösen Ant­werpeninél. A nagy népi mozgalom élén a Kommunista Párt áll és a rend­őrterror teljes erejével a Pari ellen irányul. A rendőri erőszak a keddi napon érkezeit el csúcs­pontjához: a rendőrpribékek ke­zet emeltek Edgar Lallmand, a Belga Kommunista Párt főtitká­rára, aki nemZelgyülési képvi­selő s letartóztatták Jules llers- sens kommunista képviselőt is. A rendőrség közleménye szerint a két képviselőt azért vették őri­zetbe, mert «Megszegték a kor­mánynak azt a rendeletét, amely minden öt személyi meghaladó nyilvános gyülekezést betiltott — jelenti a Reuter. A letartóz­tatás híre egész Belgiumban óri­ási felháborodást váltott ki. Az amerikai toaraditólc hafóágyúkkal lövik a békés koreai lakosságot A koreai népi hadsereg főpa­rancsnokságának hadijelentése: A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregének főpa­rancsnoksága közölte augusztus i-én reggel: A népi hadsereg egy­ségei valamennyi fronton folytat­ták a kemény harcokat az ameri­kai csapatok ellen. A népi hadsereg egységei, melyek Ecshon (Reiszen) irányában vonu’nak előre, megsem? misitették az amerikai csapatok- konokul ellenálló egységeit és jú­lius oi-én teljesen felszabadították Ecslionl. Az Eoshonért vivőit har­cokban a népi hadsereg egységei foglyokat és zsákmányt ejtettek. ,4 Koreai Képi Demokratikus Köztársaság népi hadseregének fő­parancsnoksága közli augusztus í-én este: Az amerikaiak barbár módon bombázzák és lövik a váro­sokat s a falvak békés népeit. El­lenséges hajók, köztük cirkálok Iá madiák a nyugati partvidéket, tü­zérségi tűzzel lőtték a Jnnjaii (Dzioio) közelében fekvő faival,al. V tüzérségi tűz következtében sok lakóház, kórház, iskola, kuli uráli: és egyéb intézmény elpusztult. A békés lakossá" körében sok a ha lód és sebesült. Julius 3r én a néphadsereg egységei három ame­rikai repülőgépet lőttek le. meg olykor heteken keresztül. A bizalmiak csak tagdíj beszedéssel foglalkoztok, nem fejtettek ki po­litikai nevelőmunkát, a «népsze­rű» feladatokat keresték, sávosan kapcsolódtak be különböző gyűj­tési akciókba (házasság, gyermek­születés alkalmából), ugyanakkor, amikor a termelékenység emelését szolgáló kérdéseknek nőm akadt gazdája. A döntő feladatoktól való op­portunista liúzódozásra jellemző, hogy egyes üzemi bizottsági funk­cionáriusok — például a békés­csabai Villany telepen is — a minisztertanácsnak a normák ren­dezéséről és alapbéremelésről szóló határozatáról általiban csak úgy beszéltek, mint valamiféle újabb fizetésemelésről és elmulasztották hangsúlyozni, hogy a normarende- zés átmeneti keresetcsökkenéssel jár, amelyet a dolgozóknak foko­zott jó munkával kell kiküszöbölni. Másutt a szakszervezeti funkcio­náriusok azon töprengtek, hogy a minisztertanács határozatát hogyan magyarázzák meg a dolgozóknak. De míg a szakszervezeti funkcio­náriusok ezen törték a fejüket, addig az öntudatos dolgozók nagy­reszt már le is tárgyalta a nor­marendezés és alapbér rendezés kérdését, amelyek számos — Pár­tunk megyei lapjában megjelent — levél is igazolt. Az öntudatos dol­gozók nagyrésze helyesen köve­tőit© meg a rendelet megjelenése előtt, hogy teremtsünk rendet a bérfronton, mert — mint ahogyan azt a Phylaxia dolgozói is mond­ták — igen laza a normáink és érzik, hogy jogtalanul veszik fel ’fizetésüket. 8 még egyről megfe­ledkeztek ezzel kapcsolatban is egyes szakszervezeti 'funkcionáriu­sok. Nem 'figyeltek fel azokra a hangokra, amelyeket a reakció dobott be egyes üzemeinkbe, hogy ezzel is nyugtalanságot keltsen az új normák bevezetésével kapcsolat­ban. De nemcsak hogy nem figyel­tek fel ezekre a hangokra, ha­nem sok esetben elmulasztották leleplezni az izgatókat a felvilá­gosítani az uszályába került ke- vésbbé öntudatos dolgozókat. Mindebből világosan látszik, hogy a Politikai Bizottság megál­lapítása miránk is vonatkozik. Mi is a harcos forradalmi szellem he­lyett a jobboldali szociáldemokrata hagyományokat követtük. Csak szavakban 'fogadtuk el Pártunk iránymutatását, elszakadtunk Pár­tunktól, először voltunk szakszer­vezeti funkcionáriusok s csak az­után párttagok, pedig ahogy Ká­dár elvtárs mondta: «Nines na­gyobb tisztesség egy szakszervezeti funkcionárius szamára és halasabb, megtisztelő 'feladat, mint a l’árt politikáját képviselni.» Most nagy lehetőség nyílik szá­munkra, hogy bebizonyítsuk, mél­tók vagyunk Pártunk s dolgozó népünk bizalmára. Pártunk i-ány- mufatása alap ján fokoz itt jó mun­kát kell végeznie megyénk szak- szervezeti funkeioná imáinak a mi- nlpzteixluiács rendeletének végre­hajtása során. Éberen kell 'figyel­nünk az ellenség aknamunkáját s minden igyekezetünkké! azon kell lenni, hogy alapos politikai nevelő munkával 'felvilágosítsuk a ke- vcsbbé öntudatos dolgozókat is az új normák bevezetésének szüksé­gességéről és hevességéről. Kímé­letlenül leplezzük le a munka­fegyelem lazitóit, a demagógokat, a csalókat. Tanuljunk és képezzük magunkat, hogy képesek legyünk 'felismerni az osztályharc felada­tait. Lebegjen előttünk ni toriig, hogy szabadságunkat és békénket a nagy Szovjetuniónak, Sztálin elvtársnak köszönhetjük. Munkánk eredménye bizonyítsa be, hogy magunkévá tettük Pártunk bírála­tát s az eddig előfordult hibák kiküszöbölésével látunk hozzá az előttünk álló 'feladatok végTöhaj tásóhoz a szocializmus íokozot építésének előmozdítása érdek, íren.

Next

/
Oldalképek
Tartalom