Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)

1950-08-12 / 186. szám

4 VIHARSAROK Ní.PE Párt és pártépítés A gyomai párlszerve^et úgy viliéit győzelemre a begyűfiés csatájáig ha megerősíti tömegkapcsolatát Varga elvtirs, gyomai párttit- lcár kedden délután kissé idege­sen kiáltott a telefon hallgató­jába : — Az nem lehet, elvtárs, hogy most is csak 77 százalék az ered­ményünk. hiszen már szombaton is ennyi volt. Kocsik most is áll­nak a magtárak előtt. Kell, hogy szaporodjon a termény a magtá­rakban. Aztán, ahogy a telefonkagylót lerakta, azzal nyugtait;'! meg ma­gát. hogy nincs itthon a felelős elvtárs s úgy látszik, aki beszél, az nem tudja, hogyan is áll a termény begyűjtés. Hogy Varga elvlársiiak meny­nyire helytelen volt ez a nézete, az csak csütörtökön derült ki, mert csütörtökig a szombati <7 százalék m i nd össze 80 százalékra emelkedett, vagyis közéi négy nap alalt báróm százalékot. Var­ga clvlárs azzal vigasztalja ma­gát, hogy nemcsak ők vannak annyira hátra, vannak még, akik tőlük hátrább állnak. Persze, ez a nézet nem felelhet meg egy kommunista funkcio­nárius álláspontjának. Aki az utá­na jövőt nézi és nem az előtte haladókat, az nem tudja mara­déktalanul ' teljesíteni feladatát. Gyomán is így volt ez. Három nap alatt ii százalékos eredmény annyit jelent, hogy naponta egy százalék emelkedést értek el a terményhegyüjlésben. A határidő augusztus 2(), Csütörtökön volt tizediké, még tíz nap van hátra s egy százalék napi emelkedéssel u hiányzó húsz százalékot nem tudják behozni ez alatt az idő alatt. A lerménybegyüjtés sikere érdekében meg kelt, hogy gyor­sítsák a tempói a gyomai elvtár­sak. Ez azonban nem könnyű feladat, főleg Gyomán, ahol a pártszervezet és a töme­gek közötti kapcsolatban meg niá is megtalálhatók az elszakadás je­lei. tömee­A páriszervezet egyedül bír kózik a feladatokkal. A Szervezetben dolgozó elvtársak nem tudják kellően betölteni a transz­misszió szelepét. A tömegeket nem tudják mozgósítani az osztályharc­ra, miig a kenyérgabona begyűjtés érdekében sem. Például a vasár­napi háziagitációra a gépállomás mindössze három népnevelővel rukkolt ki, a Kner-nyomda alap- szervezete meg talán eggyel sem. A tömegszervezclék részéről pedig csak az elvtársak jelenlek meg népnév e'ömuii kát v égezni. ■Mindegekéit a hiányosságokért első fokon a pártszervezet a fele­lős. A tömegszervezelek részéről szindikaüzmus észlelhető Gyomán Varga elvtárs szerint, amely abban nyilvánul meg, hogy a tömegszer­vezetek nem veszik figyelembe a pártszervezet irányítását. Ezt a kér­di s a aposan meg keli vizsgálnia a községi pártbizottságnak és meg kell nézni, hogy ki, vagy kik áll­nak a háttérben. Természetesen a pártbizottság elsősorban a maga körélven nézzen szét, nem az 6 részükről van-e hiba, nem a párt- szervezet hecsüli-e le a tönieg- szerve/elek jelentőségét. Egy irányban megmutatkozik ez Varga elvtárs részéről, a MÉMOSz irá­nyában. Erről a szervezetről, amelynek gyomai viszonylatban több mint száz tagja van, igy nyilatkozik Varga elvtárs: a MÉMOSZ-ra nem támaszkodha­tunk. mert olt a vezetők nem a legjobbak. A MÉMOSZ titkár egy volt horthysta százados, nem is szoktuk őket bevonni sem­minemű agitációs munkába. E né­hány szóból kiderül, hogy lebe­csüli Varga elvtárs ezt a tömeg- szervezetet. A lebecsülés pedig any- nyit je'ent, hogy a szervezetben lévő becsületes dolgozókat az osz- tályclicnség martalékául dobja oda • pártszervezet. Ahol az ilyen horthysta tisztek még meglapul­nak, oda koncentrálni keltene a népneve 1 ő-fe 1 vi lágosi t ó munkát, mert csak igy tudják kieb rúd a Ini az oda nem való elemeket a dol­gozók. De nemcsak itt van a hiba. A Kner-nyomda dolgozói azzal búj­nak ki a népnevelőmunka válla­lása alól, hogy ők nem értenek a paraszti problémákhoz, nem tud­nak agitálni a parasztok felé. Ez bizonyos fokú opportunizmus a Kner-nyomdában dolgozó elv- íársak részérői. Ez nem uj­ke’etü, dolog a Kner-nvom- dában, de a községi pártbizottság még eddig nem tudta leszerelni ezt a helytelen álláspontot. Varga elvtárs ezt is elintézte egy lemon­dó kézlegyintéssel: »Azokat nem tudjuk bevonni a munkába, pró­báltuk, de nem sikerült. : A pártszervezetnek sürgősen és gyökeresen változtatni kell ezen az állapoton a lerménybegyüjtés meggyorsítása érdekében. Minden körülmények közölt ki kell szélesíteni a párt­szervezet és a tömegek kapcsolatát, A népnevelőm unkában meg kell , hogy nyilvánuljon a kommunista példamutatás. Közel 700 tagja és lagjelöltje van a pártnak. A 700 párttag legyen ugyanannyi nép­nevelő s igyekezzen minden elv­társ még legalább egy párlonki- vüji népnevelőt szerezni maga mellé. Feladatuk az, látogassanak meg minden olyan dolgozó parasz­tot, aki még nem tett eleget ter- ménybegyü j lést kötelezettségének. Ha ezt magukévá teszik, akkor augusztus ao-ra, alkotmányunk év­fordulójára győzelmesen befejezik a kenyércsatát. Agitátorok harca a termelékenység emeléséért Az ufai «Osernyikovszkij» ve gyészati gyár a háborúutáni ötéves terv időszakában többszörösére nö vette termelését. Nagymértékben megnövekedett a munka termelé­kenysége, javult a minőség. Kiváló munkájáért a gyár negyvenegy dolgozóját tüntették ki rendjelek­kel és egyéb jutalmakkal. E ki­váló termelési eredményekben nagy.'résza volt a pártszervezet­nek, amely azért is végzett jó munkát, meit kiválóan képzett agi­tátorokra támaszkodhatott. Az agitátorok jelentősége a dolgozók tömegeivel való szo­ros kapcsolatukban van. Az agitátorok nemcsak ismertetik és magyarázzák a dolgozóknak a Párt és á kormány intézkedéseit, hanem meg is szervezik a dol­gozókat a határozatok teljesítésére. Világom, hogy ezt a 'feladatot csak politikailag képzett, a termelő munkában kiváló agitátorok lát­hatják el. A pártszervezet az agitációs munka végzésére 52 agitátort vá­lasztott ki. Ebből 32 kommunista* 8 komszomoltag és 12 p'ártoüki- vüli. Az agitátorok többsége kö­zépfokú, vagy felsőfokú képesítés­sel rendelkezik. Az agitátorok ki­választása azonban önmagában v éve még nem biztosítja az agitáció- munka eredményét. Az agitátorok­kal rendszeresen kell foglalkozni. A pártszjrvezet értekezleteken és szemináriumokon tanítja Hiába az ellenség mesterkedése, Rosszerdfin is mesúiairitják a termelőGseportot Lukács Jánosék A környékbeli termelőszövetke­zeti csoportok minden lépését figye­lőmmel kísérték a rosszerdeiek. Kl-elbaltagtak hetenként a »Pe- fcőfi-csoportot megnézni: hogyan állanak a munkákkal. De nemcsak a férfiak mentek el, hanem fiz asszonyok is. Mert hát: a több szem, az töbl>at lát, na es m asz- szonyt is beleszólás illeti a nagy lépés előtt. Az pedig úgy van erre is, hogy az ember parancsol, de az asszonynál van a pénz. Igaz, hogy nemrég, csak 45 óta, mert addig pénz sem volt, szó sem volt, sem az asszonynak, sem az ember­nek, — egyszóval a szegénynek. Erre Wenckheim gróf birtokán, ltosszordőn a grófé és az ispánoké volt a szó és a pénz. Az, aki dol­gozott, emberszámba sem ment. Egy kutya volt a bárom, a cseléd. Domokos János, Lukács Janos, na meg. a többi, az a 17 dolgozó paraszt, akik sűrű vendégei a íermelőesoportnak mind tudja ezt. Nőin magyarázta tele senki a fejüket. Nem olyan emberek ők. Saját bőrükön érez­ték a múltat is, a jelent is. Kü­lönbséget tudnak ők tenni. Tavaly még ők is csak a fejüket csóválták: — Na niujd meglátjuk — dünnyügték. — Aztán meg is néztünk min­dent. Én is, a sógor is, az asz- szony is, a szomszéd is — magya­rázza Lukács János 7 és félholdas dolgozó paraszt. Voltunk Bö­lényben is, Tárcsán is. Aztán fej­csóválva beszélgettünk egymással: hogy ezt mi tavaly uom vettük észre ... hol lennénk már,. ; hol lennénk. , De, ami késik, az nem múlik. Ezt tartották a rosszerdeiek is. A búza még a kalászát hányta, de már elhatározták: szövetkezetét alakítanák. Szövetkezetét, aminek á meg­alakítása nem olyan egyszerű do­log. Rosszerdőn is vannak hnlálcok, de itt vannak az amerikai impe­rialistákat, a halálgyárosokat Isten­ként imádó szekták, a baptisták is. Szószólójuk, BoreoZíd Gábor 14 holdas cséplőgép- és trakéeetu- Lajdonos kutak, Szilágyi Mihály autótulajdonos kertész, aki állan­dóan -négy-öt napszámossal dol­goztat. Ez a két díszmadár egész csomó nógy-ötholdas kispáraéztot hálózott be s őket a termelőesoportot alakítók ellen uszította Ezek a megtévesztettek pedig min­den gondolkodás és megfontolás nélkül fújták a két mákvirág által vallásos mázzal burkolt rémhíreket, vágták sajátmaguk alatt a fát: Azt mondták: — Nincs azon Isten ’ ’ isa. Po­kolba jut az az ember halála után,, alci a szövetkezetbe ’ép < Leko­pik a gúnyánk, az ingunk, a gatyánk.., és még mondtak né­hány olyat, molyon csak nevetni tudott az, aki nyitott szemmel járja a határt. A jelentkezők napról-napia sza­porodtak. És ezt látva a baptista népbutitók, cselhez folyamodtak: — Lukács János rpm meggyő­ződésből beszól, hanem, azért, mert pénzt kap. ötszáz forintot ha­vonta .,, És ez a hír hatott. Kételkedés támadt egy néhány emt>erben, mint például Hőgye Istvánban, aki már elhatározta, hogy belép a csoport­ba. Pedig Iiőgye eddig be­csületes, igazmondónak ismerte Lu­kácsot. Olyan embernek, aki nem beszól arról, amiről nincs meg­győződve. Meg is mondta Lukács­nak a szemébe: — Gerínclelen ember vagy, só­gor, vizet prédikálsz, oszt' bort iszol. Tudom én nagyon jól, mi­ért beszélsz, ötszáz forintot kapsz érte havonta... Mi mást tehetett Lukács János, mint azt: — Ami pénzt kapok, az mind a tiéd. Én neked adom minden zok szó nélkül, de te gyere cl velünk vasárnap ingyen . Mezőberénybe. Aztán hidd az asszonyt is. Vasárnap reggel,Hőgye.ott volt fe’eségével együtt. Elmentek Lu- káesékkal s a többivel mintegy húszán a mezőberényi kettőskuti Előrébez, ahhoz, a . csoporthoz, amely az elmúlt év őszén alakult. Mikor pedig leszálltak, az autóról, Lukács azt mondta: — No, sógor, most azlán menj ahova akarsz, kérdezz, akit akarsz. Aztán pedig mondd a szemembe, hogy milyen ember vagyok... Hőgye nem ijedős ember. El­ment. A csoport tagjai pedig meg­mutatták, a még árubázszagu ci­pőket, paplanokat, ruhákat, felöl­tőket, amit a kapott 4—5 ezer fo­rint előlegből vásárollak. És hall­gatta azt a rádiót is, amely még de regi arle­csak két napja szól uj ges helyén. Este aztán, mikor hazafelé men­tek, nem szólt egy szót sem, csak szégyenlősen meghúzódott a sa­rokban. Még a szemét is lesütötte. Bántotta valami nagyon... — No, sógor — sürgette Ba­lázs. — No, mondjad sógor... És Iiőgye megmondta,.. ■— Tévedtem... nincs igazam Csak olyan ember vagy te, mint amilyennek már rég ismerlek. — Az vagyok szomszéd. Épp olyan munkás, mint te. De még­hozzá olyan, aki ha egyszer ki­mondja a szót, akkor kimondja... Lukács János kommunista. Olyan, aki nemcsak a saját ár­nyékától nem ijed meg, hanem még a kulókoktól és a halálgyáro- sokat imádó baptistáktól sem, ha Wenckheim gróf volt cselédeinek, az »emberszámba sem menőknek« jobblétéről, boldogabb életéről van szó. Ilyen Balázs János elvtárs s jaz a többi tizenhét, aki a kulákok ágálása ellenére .is, látva a jelent s okulva a múlton, a boldogulás útjára lépett. (förgeteg) meg az agitátorokat a bolsevik agitáció művészetire. Minden hónap elején értekezlet vau, amelyen az agitátorok meg­ismerkednek az előttük álló hónap konkrét termelési és politikai fel­adataival. • Emellett az agitátorok részére hetenként szemináriumo­kat tartanak, amelyen az agitáto­rok kicserélik tapasztalataikat: Minden agitátor ogy-egy mű­szakhoz és brigádhoz kap beosz­tást. az egyes műszakokban töb'o- nyire maguk a műszakok vezetői az agitátorok. A munka leadása után a műszak tagjai rövid ideig tartó.1 gyűlésekre jönnek össze a vörös. sarokban. Az agitátor lie- számol a munka folyamán észlelt hibákról, összegezi a mmikaered- ménveket, kiemeli a legjobb dol­gozókat, íámutat a műszak kon­krét munkájának és a gyár egész munkájának összefüggésére, tájé­koztatja a munkásokat a legújabb bel- és. külpolitikai eseményekről. Mind;n agitátornak van nap­lója, amelyben nyilvántartja a napi eseményeket. A hónap végén a pártrsoportvezető az agitátornaplók alapján összefog­lalja az agitáció eredményeit és tájékoztat ja róla a párt vezetősé­get. Az üzemi agitátorok különös figyelmet forditanuk a szocialista verseny továbbfejlesztésére. Az agitátorók kezdeményezői a > •_ suny újabb formáinak. Ez évben az üzem fyJrúzott Kö­vetelményeknek kréfrff, hogy meg­feleljen. A . _^á it vezetőség kiváló agitációs Újunkat végzett. Az agi­tátorok j<r munkájának eredménye­képpen "47 javaslat érkezett tar, amelyek a munka termelékenysé­gének emelését célozták. A műhe­lyek, a műszakok dolgozói fokozott kötelezettségeket vállaltak. Kér­ték, hogy az elavult normáik he­lyett új nonnáknf'ulYapitsanak in\y~. számukra. . " <“»»>• 1 Az agitátorok egyéni agitáció útján is foglalkoznak a dolgozók­ká!. A* agitáció eredményeképpen nincs az üzemben egyetlen olyan munkás sein, aki ne teljesítené normáját, sztahanovisták száma pedig az összes dolgozókhoz viszonyít; a már több mint 70 százalék. A sor következő feladat az., hogy egész gyár kollektív sztalr no i a munkára rendezkedjék be. A termelés eredményei azt mu­tatják, hogy az . ufai «('sornyik ov­ezkij»-gyár pártszervezete helyesen szervezte meg az agitúciét, aktí­váira támaszkodva kialakította a dolgozók szociálist« viszonyát a munkához és ezzel nagymérte!;! >en elősegítette az ötéves terv határ­időelőtti teljesítéséért folyó haro sikerét. Iroda­szekrényeket, foteleket, téskalrógépel keresünk megvételre Cím a kiadóhivatalban

Next

/
Oldalképek
Tartalom